Rész,  fezejet

 1     1      |        tavaly akadtam néha-néha egyre a régi ismerők közül, kitől
 2     2,  I  |       lábai elől, az öreg pedig egyre dünnyögte magában: „És a
 3     2,  I  |     serte, melyet beszéd közben egyre pödörgetni szokott, s ilyenkor
 4     2,  I  | építenek, mindig magasabb lett, egyre magasabb; már kétakkora
 5     2,  I  |        fekete felhő, gomolyg ki egyre belőle, néha-néha egy-egy
 6     2,  I  |      parasztasszony maradt, kik egyre bámulták a rájuk nézve kibetűzhetetlen
 7     2,  I  |    határához közeledve, a delnő egyre nyugtalanabb kezdett lenni.
 8     2,  II |        kamatja rúg.~A jövedelem egyre kevesebb, az adósság egyre
 9     2,  II |      egyre kevesebb, az adósság egyre nagyobb lesz; a mostan élők
10     2,  V  |        kisasszony beszélt, csak egyre sírt.~– Kérdezze meg, hogy
11     2,  V  |        meg amellett.~A csavargó egyre csóválta a fejét s dörmögött,
12     2,  VI |    munkáktól a derék asszonyság egyre ájuldozott.~Ha neki ezeket
13     2,  VI |  maradtak vendégeikkel, Fenyéry egyre írt és nem sokat ügyelt
14     3,  I  |    magát senki.~Odakinn most is egyre szakadt az eső, s a rézcsatornában
15     3,  III|      leány még lefekvés után is egyre kacagott, nevetett, valamit
16     3,  V  | gondolattól, hogy ezek a szemek egyre oly változatlanul néznek
17     3,  V  |  nyugodjék meg Istenben.~A gróf egyre nyugtalanabb kezdett lenni;
18     3,  VI |    kezét oly görcsösen szorítja egyre ajkaihoz, és nem bír tőle
19     3,  IX |         alatt nem szűnt meg azt egyre ösztönözni. Előmunkálatait
20     3,  IX |        ólaikat, a vihar azonban egyre nőttön-nőtt, oly hidegen,
21     3,  IX |        vonását eltorzítá valami egyre változó indulat, melynek
22     3,  XV |         megcsalt menyasszonynak egyre azon szavakat suttogja fülébe,