Rész,  fezejet

 1     2,  I |  legutolsó valamennyi közül.~– Marina! – szól az öregember, amint
 2     2,  I |     Vezess be engem az erdőbe, Marina – szólt az öregember, s
 3     2,  I |     kezét.~– Ide hallgass rám, Marina. Én most lefekszem ide,
 4     2,  I |          Csókolj kezet szépen, Marina.~A gyermek remegve fogadott
 5     2,  I | megemlékezett a becsületről.~– Marina! – susogá a leánykának –
 6     3,  IX|        hol jársz te itt, kicsi Marina, készen van rá, hogy mit
 7     3,  IX|       verem a fejedhez, hogy …~Marina jól tudta, hogy Boros uram
 8     3,  IX|      felnyitná az ajtót.~A kis Marina átadta neki az egy forintot,
 9     3,  IX|   belülről oly ijedt szó, hogy Marina szinte elfutott tőle.~–
10     3,  X |          X. A PUSZTA HÁZ~A kis Marina kiment a falu végére, ahogy
11     3,  X |        ahová meneküljön előle.~Marina behúzta magát e náderesz
12     3,  X |       férfialakot pillanta meg Marina, a rom küszöbének támaszkodva.~
13     3,  X |       annyit felfog egyszerre. Marina a villám perce alatt megismerte
14     3,  X |       megvilágosították arcát.~Marina megismerte az ispánt.~Máskor
15     3,  X |     fedetlen volt.~– Hallod-e, Marina! – szólt az ember, s izmos
16     3,  X |   imádkozzam magamban.~– Tedd.~Marina letérdepelt a szegletbe.~–
17     3,  X |   maradt és várta végpercét.~– Marina… – szólt a vénember halkan;
18     3,  X |      el tőle, még az erdőben.~…Marina megtartá, amit megfogadott.
19     3,  X | szerint hámba fogott lovakkal.~Marina sürgeté, hogy csak üljenek
20     3,  X | utasítása volt azt tenni, amit Marina mond.~Éjfél után haladtak
21     3,  X |  nagyon tréfás dolgot mondott.~Marina tagjai a láztól reszkettek