Rész,  fezejet

 1     2,  I   |         nagy kőre az útfélen, és sírt, sírt keservesen.~Alkonyatra
 2     2,  I   |        kőre az útfélen, és sírt, sírt keservesen.~Alkonyatra vált
 3     2,  I   |          szabadulni.”~A kisleány sírt és közben kacagott, ahogy
 4     2,  I   |  oldalára. A két némber csak úgy sírt, mintha őket ütötte volna.~
 5     2,  V   |          férfi, asszony, gyermek sírt és jajveszékelt.~István
 6     2,  V   |          a begyepesült földre és sírt szíve mélyéből, lelke keservéből,
 7     2,  V   |   kisasszony beszélt, csak egyre sírt.~– Kérdezze meg, hogy mi
 8     2,  V   |       házat, ezt a kertet, ezt a sírt én zálogba adom önnek. Látja
 9     2,  IX  |         azokon meglátszani, hogy sírt.~Fenyéry észrevette azt.
10     3,  I   | katasztrófáknál. Még csak nem is sírt, midőn őt utoljára megölelte,
11     3,  I   |    odaborult zokogva keblére, és sírt oly hosszan, amilyen hosszan
12     3,  III |         várásban. A megtérő csak sírt talál és a hideg menyasszonyhoz
13     3,  III |             ha azt, hogy sírjon, sírt volna. Ha azt kívánta volna
14     3,  V   |      derék, becsületes ember még sírt is utoljára.~Cynthia most
15     3,  V   |          aki a szekér után ment, sírt.~– Sőt, ellenkezőleg; igen
16     3,  VIII|         arca előtt, reáborult és sírt.~– Mennyit… mennyit vétettem
17     3,  XVI |           monda nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti
18     3,  XVI |          és ismeretlen nép előtt sírt hangosan, keservesen.~Szegény,
19     3,  XVII|           monda nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti
20     3,  XVII|          és ismeretlen nép előtt sírt hangosan, keservesen.~Szegény,