Rész,  fezejet

 1     2,  I  |             kik a csatamezőn véres arccal, véres kézzel repkednek
 2     2,  III|           István gróf igen elégült arccal tekinte Krénfy úrra. Illés
 3     2,  IV |             szótlanul, változatlan arccal és amint abba az erkélyterembe
 4     2,  V  |           úton ugyanaz, ki csábító arccal jelent meg nála, éles késsel
 5     2,  VII|          elöljáróira, kik áhítatos arccal álltak a kapun kívül, kalapjaikat
 6     2,  IX |          komoly ember volt, komoly arccal lépett be, s éppen el nem
 7     3,  II |            öntudatát rosszul rejtő arccal.~Cynthia megírta a levelet,
 8     3,  II |   körszakállal, tojásdad, halovány arccal és sugár szemöldökkel, amik
 9     3,  III|           tűzszemű leányka, eleven arccal, jókedvű tekintettel, aki
10     3,  III|         főjegyző szelíd publikánus arccal szólt, Fenyéryre mutatva.~–
11     3,  IV |          mosolyogva felelt, sápadt arccal – és mosolyogva.~– Óh, mi
12     3,  IV |           Az egyik háttal, a másik arccal állt felém. Irtóztató volt
13     3,  IV | mellékszobába, s ott oly sopánkodó arccal, aminőtől minden szó nélkül
14     3,  VI |         uraknak, kik oly hivatalos arccal jártak-keltek ottan, s kik
15     3,  VI |           két hölgyhöz, és sugárzó arccal suttogá:~– Nyomon vagyok.~
16     3,  VI |          önnek.~Fenyéry elsötétült arccal néze rá s nem szólt.~– Nos,
17     3,  VI |        Cynthia szívdobogva, sápadt arccal leste Fenyéry szavait. Az
18     3,  XI |        ajtót.~De mégis, ily zavart arccal nem szabad annak őt látnia.
19     3,  XI |     zsebében van.~Krénfy gondatlan arccal lépett az asztalhoz, s meggyújtá
20     3,  XII|      alispán pedig a legnyugodtabb arccal folytatá:~– Sajnálom, hogy