Rész,  fezejet

 1     2,  I   |              udvarias férfi, sietett karját nyújtani elé.~– Kérem! Köszönöm! –
 2     2,  IV  |           grófnőt.~A delnő elfogadta karját, ami Krénfy urat a büszkeség
 3     2,  IV  |            felől fogta meg Krénfy úr karját, s így kivezették szépen
 4     2,  V   |              a sírkövet, és felkelt, karját István gróf karjába akasztá,
 5     2,  VII |       hátralépett tőle, s a főjegyző karját megfogva, anélkül, hogy
 6     2,  VIII|      bosszúsan, s megragadá a némber karját, mire a dühös asszony azonban
 7     2,  IX  |          szép Dobokyné felállt, hogy karját Lippay karjába fűzve, a
 8     2,  IX  |              látó, okos szemeivel, s karját megfogva, monda:~– Jó, hogy
 9     2,  IX  |              alig érdekelhetik.~Irén karját az ifjúéba akasztva, komoly,
10     3,  I   |         meglátott, rögtön elém jött. Karját karomba ölté, egy esernyő
11     3,  III |           odafordul Csejti Gazsihoz, karját karjába öltve, s szívélyesen
12     3,  IV  |     szekérrel felfordult s kitörte a karját, de nekem megvallotta szegény
13     3,  IV  |         édesen, oly szerelmesen ölté karját azéba, hogy aki látta őket,
14     3,  VIII| elmosolyodott, aztán lebontá Cynthia karját nyakáról, s szomorú nyugalommal
15     3,  VIII|             hanem Irén karjába fűzte karját, és ott marasztá náluk.~
16     3,  XII |              alatta, kezeivel a szék karját kereste és nem találta.~
17     3,  XIII|  kereszttüzébe jut, ha szép gömbölyű karját bámulója vállára téve, hozzá
18     3,  XIII|      visszautasítva vőlegénye segítő karját, s festői alakzatban rogyott
19     3,  XV  |          körmeit a lélekbe vájja, és karját a szív körül fonja, hogy