Rész,  fezejet

 1     2,  I  |        kisleány üljenek mellé. Szép csendes léptetve vigyétek Tobozra
 2     2,  I  |        ember sem ült a börtönben.~– Csendes emberek laktak itt ezelőtt,
 3     2,  I  |          távol kék füstnek látása a csendes gunyhók felett, mely az
 4     2,  III|           szikraözönt prüszköltek a csendes fenyőfák közé, s midőn a
 5     2,  V  |            A ház külseje valami oly csendes, zárkózott képet mutat.
 6     2,  V  |          ékszeren.~Az éjszaka olyan csendes volt, a táj olyan elhagyott,
 7     2,  V  |         együtt Krénfy elé helyezve, csendes, de határozott hangon monda:~–
 8     2,  V  |        holdvilágos éjszakába. Olyan csendes, olyan néma volt minden.
 9     2,  VI | mulattatásra.~– Kívánjunk egymásnak csendes jó éjszakát.~Fenyéry még
10     3,  I  |   megváltozott. A dölyfös férfiúból csendes, alázatos ember lett; a
11     3,  I  |       áldozat.~Olyan lassan, mint a csendes sírás, hallgatott el odakinn
12     3,  IV |           ismerős léptek, az utolsó csendes ajtó is felnyílik, s az
13     3,  IV |         amint az előtermet elhagyá, csendes léptekkel a mellékfolyosón
14     3,  IV |         ugattak az ebek, másutt oly csendes volt minden.~Amint Fenyéry
15     3,  IV |            beszélnek csendesen, s a csendes beszéd közben oly elevenen
16     3,  VI |           kegyes pietista; most már csendes, zárt szemű ember, mint
17     3,  VII|              akinek jó volt ott is. Csendes őszi eső esett, nem is volt
18     3,  XIV|            valamit toll alá mond.~E csendes pillanatokban nagy sebesen
19     3,  XV |        messze elvezet, néha egész a csendes sírig. E keskeny ösvény