Rész,  fezejet

 1     1       |      bárcsak már vének volnánk, bár megérnők a bölcsesség éveit,
 2     2,  I   | embernél komédia, és ő becsülte bár a komédiásokat a színpadon,
 3     2,  I   |         utat a kérdéses faluig. Bár késő volt már az idő, de
 4     2,  I   |      urak.~– Én Istenem, hiszen bár ne volna igaz, amit beszélek!
 5     2,  I   |       utat az erdők sötétjéből; bár lassan, de bizton lehetett
 6     2,  III |        buzogányviselő Marót ős, bár csak hat évre, avagy hat
 7     2,  V   |          adósság, porció miatt, bár egyenesen a temetőbe mennénk
 8     2,  V   |      hagynak halni békességgel. Bár legalább meghalhatnánk egy
 9     2,  V   |     magához az öreg bujdosót, s bár a komondor mindig kettőjök
10     2,  V   |         a kisasszony visszatér. Bár ne esnék rajta semmi baj.~*~
11     2,  VII | teljesíté Cenci kisasszony, aki bár egy szót sem szólt, de arc-,
12     3,  I   |    nemes szívű férfival; – mert bár tudom, hogy ön előtt, kedves
13     3,  III |     mindenesetre nagyon örülök, bár nem tudom megmagyarázni
14     3,  V   |       láthatni szerencséje van, bár eléggé sajnálja, hogy nem
15     3,  VII |      hagyja pihenni az állatot, bár kidűlne mind a három még
16     3,  VIII| lehetlen volt igazi érzelmeiket bár csak egy pillanatra is el
17     3,  IX  |    gyökerek nőttek is eleget, s bár nem egészen biztattak a
18     3,  IX  |         idegen ebben a faluban, bár különben a tájékot elég
19     3,  XI  |       kerék, mikor ezen jövünk, bár egyszer az ő nyaka törnék.~