Rész,  fezejet

 1     1       |         de azok sem dii, akiknek tetszik a táblabírák fölött elménckedni.~
 2     2,  I   |       oszt nekik botot, amennyit tetszik!~Az ősz táblabíró sietett
 3     2,  II  |         faraghat rajta, amennyit tetszik. Senki sem bánja, ha az
 4     2,  III |      napokban világos adósságot, tetszik érteni, vi-lá-gos a-dós-sá-got
 5     2,  IV  |  fintorítanak, udvarlásod ha nem tetszik, hátat fordítanak érte.
 6     2,  IV  |      semmi közük nincsen. Ha nem tetszik önöknek ez a válasz, tudok
 7     2,  V   |         a fák közül az útra, úgy tetszik, mintha csupa élő alakok
 8     2,  V   |         Akkor én utazom.~– Ahová tetszik.~– Adieu.~A postakocsi készen
 9     2,  VII |         gúnnyal rikácsolá:~– Nem tetszik, ugye, a dicsőségnek ez
10     2,  VIII|   simulni, hanem amint a szélnek tetszik, majd arcán, majd homlokán
11     2,  VIII|          kedve azt végigvárni.~– Tetszik önnek velem jönni, uram,
12     2,  IX  | testvérkéjét.~– Nekem sehogy sem tetszik ez a gúnymosoly, kedves
13     3,  II  |     engedné ön meg, uram, ha úgy tetszik, hogy lábainkat kereszteznők?
14     3,  III |       gonoszat Irén felől, ahogy tetszik.~Csejti Gazsi pedig a leglovagiasabb
15     3,  V   |         neki a gróf:~– Nekem úgy tetszik, mintha az egyik szekéren,
16     3,  IX  |      szinte elfutott tőle.~– Nem tetszik semmit üzenni vissza?~–
17     3,  XI  |        szerint az utassal.~– Úgy tetszik, mintha már én vittem volna
18     3,  XIV |      ügyeskedő mosolygását.~– Mi tetszik? – kérdezé nagyon szárazon.~