Rész,  fezejet

 1     2,  III|      egy kicsinyt.~– Óh, hadd jöjjön! – kiálta Krénfy úr hirtelen
 2     2,  III|     tátva feledett szájjal.~– Jöjjön be, no – mondá Krénfy úr,
 3     2,  IV |      s azt súgja fülébe, hogy jöjjön csak egy kissé a szomszéd
 4     2,  V  |       meg az alakot.~– Ki az? Jöjjön elő!~– Hát ki volnék? –
 5     2,  V  |      kísérőjét a grófnő.~– Ne jöjjön tovább, innen odatalálok
 6     2,  V  | bámuló látogatottja kérdéshez jöjjön, maga sietett hozzá.~– Uram.
 7     3,  I  |     többé e városba vissza ne jöjjön. Én sem várhatom meg itt
 8     3,  II |   tenni?~– Megírom neki, hogy jöjjön haza.~– És ha találkozni
 9     3,  VI |      és rebegve monda neki:~– Jöjjön e helyről, grófné. Kérem,
10     3,  VI |       helyről, grófné. Kérem, jöjjön innen.~– Hiszen már temetni
11     3,  VI |       Távozzék azalatt innen. Jöjjön mihozzánk, férjem lakába,
12     3,  VI |  Kérem önt, az Istenre kérem, jöjjön innen, jöjjön el velem,
13     3,  VI |  Istenre kérem, jöjjön innen, jöjjön el velem, hagyja el velem,
14     3,  VII|    felszólítá az ispánt, hogy jöjjön vele, hozza el mind a két
15     3,  IX |    azt mondta a lánynak, hogy jöjjön hát vele, majd előszólítja
16     3,  IX |         Tessék parancsolni.~– Jöjjön velem a szobába.~Krénfy
17     3,  IX |      meg a grófné válaszát és jöjjön vissza rögtön.~– Talán még
18     3,  XI |      Lenczné elmondja. Később jöjjön utánam.~Az ügyvéd vevé köpönyegét