Rész,  fezejet

 1     2,  I    |     asszonyt, s most már ennek is vége van.~Az agyaras sietett
 2     2,  I    | hegyszakadékba levonuló utca alsó vége szomorú sötétben látszik
 3     2,  I    |      ennek az ünnepélyességnek is vége volt, a sok hálálkodás után
 4     2,  III  |           az ezüstös hintó; mikor vége lesz az ünnepélynek, egyik
 5     2,  IV   |         az egész szomorú tréfának vége van. Mi elnevetjük magunkat
 6     2,  V    |           kell, és akkor egyiknek vége van.~– Óh, anyám, édesanyám…~
 7     2,  VI   |      bolond.~Hanem már ennek mind vége van. Ezen segíteni nem lehet.~
 8     3,  I    |   homlokán. Mikor a szertartásnak vége volt, az örömapa, a násznagyok,
 9     3,  V    |        bennük. Aki megijed, annak vége van.~Három üvegcsét választa
10     3,  VIII |        kerülhető tél és mindennek vége, hamva, ami most úgy mosolyog.~
11     3,  IX   |         maga előtt talál, a világ vége.~Végre elfáradtan, kimerülten
12     3,  XII  |  beszélgetéssé válnak; az ülésnek vége.~Az őrök ajtókat nyitnak,
13     3,  XII  |      sírásé, hanem annak hirtelen vége volt. Perc múlva megint
14     3,  XIII |      Biztosítom, hogy igen költői vége lesz ez esetnek.~– Óh, én
15     3,  XVIII| változataival és ennek soha sincs vége.~De mikor egyszer mégis
16     3,  XVIII|            De mikor egyszer mégis vége van… Mikor apák, nagyapák,
17     3,  XVIII|          a ház… Egy régi élet jár vége felé.~A fenyéri víg társaságok