Rész,  fezejet

 1     2,  I   |          a fejét; joviális társa mosolyogva kérdé tőle:~– Domine spektábilis,
 2     2,  I   |       szólt az alispán jókedvűen mosolyogva.~A delnő ekkor elővett egy
 3     2,  II  |         is benne volt.~Krénfy úr mosolyogva tevé azt le az asztalra,
 4     2,  III | hallanunk.~Krénfy úr önelégülten mosolyogva csörömpölt a négy krajcárral
 5     2,  VIII|    nyitni – szólt Fenyéry bizton mosolyogva. – Addig is legyen szíves
 6     2,  IX  |         szólt Fenyéry, szomorúan mosolyogva, s azzal tárcájába nyúlva,
 7     3,  I   |          kastélyban találkozott, mosolyogva mondja a történet elbeszélése
 8     3,  I   |           az emberek, kik máskor mosolyogva siettek elém, most sietnek
 9     3,  II  |       suttogá Cynthia.~– És nagy mosolyogva súgá Irénnek, hogy bizonyára
10     3,  III |           régen! – szólt Fenyéry mosolyogva, és Irén is intett, hogy
11     3,  IV  |      hogy társait elhagyja, azok mosolyogva nyújtanak neki kezet, s
12     3,  IV  |          szeretsz engem?~A hölgy mosolyogva felelt, sápadt arccal –
13     3,  IV  |       felelt, sápadt arccal – és mosolyogva.~– Óh, mi rosszat álmodtam
14     3,  XI  |  Tűrhetően sikerült.~Az ügyvédet mosolyogva tudta fogadni.~– Hozta Isten.
15     3,  XI  |       kérdi Krénfy úr, csendesen mosolyogva, s két könyökével az üveges
16     3,  XIII|          asszonya vagyok.~Lippay mosolyogva csókolá meg a nő kezét,
17     3,  XV  |   késekkel, töltött fegyverekkel mosolyogva játszani. Látják, mint beszélgetnek