Rész,  fezejet

 1     2,  II   |     pedig úgy vigyorgott, úgy mosolygott reá, mintha helyeselné,
 2     2,  II   |   rajzolt oda; arca éppen úgy mosolygott, mint azé a kis rézcsodáé
 3     2,  III  |       két grófra. István gróf mosolygott, és fejét malasztteljesen
 4     2,  IV   | bogácskóró ideál; István gróf mosolygott a tréfás szóváltásra; csak
 5     2,  IV   |     hallhatna.~Cynthia grófnő mosolygott és engedett; átment az egész
 6     2,  IX   |  szavakra, mert az alispán is mosolygott. De Lippay mosolygása alatt
 7     2,  IX   |   becsülni.~Fenyéry könnyeden mosolygott és fejét tagadólag rázta.~–
 8     2,  IX   |  Fenyéry arca gyönyörteljesen mosolygott.~Leonora pedig, ki nagy
 9     3,  II   |       is mondta azt?~– Krénfy mosolygott. Aki nem látta őt mosolyogni,
10     3,  II   |        és az ajk még akkor is mosolygott; és azután az egész képet
11     3,  III  |      volna neki: mosolyogjon, mosolygott –, ha azt, hogy sírjon,
12     3,  IV   |     ördögi jellem lehet.~Irén mosolygott és azt mondá, hogy ez csak
13     3,  IV   |    lakni.~Fenyéry szép nejére mosolygott, az imádattal néze fel rá,
14     3,  V    |   halálos mérgek.~István gróf mosolygott ez együgyűségen.~– Csak
15     3,  IX   |   praktikus ember lévén, csak mosolygott rá. Nem értenek ehhez a
16     3,  IX   |    sem itt! Tudja?~Boros uram mosolygott. A hárpia volt ez alatt
17     3,  XVIII|  tanúskodik.~Lippay csendesen mosolygott, midőn ilyen kiváló tulajdonokat