Rész, fezejet
1 1 | placuit, sed victa Catoni”.~Én ugyan nem vagyok Cato, de
2 2, I | te fizetsz miatta, hanem én.~– No hát kiáltson rá az
3 2, I | a kocsis.~– Tudod, hogy én nem értek a nyelvén.~– Majd
4 2, I | Ide hallgass rám, Marina. Én most lefekszem ide, behunyom
5 2, I | ismerted. Tudod ugye, hogy én vagyok a szépapád? És ha
6 2, I | Hagyd itt azt a gyermeket, én felneveltetem.~A rongyos
7 2, I | tekintetes úr –, ezután én leszek a te apád.~És erre
8 2, I | méltóságos uraim, vegyétek meg az én fiamat is, az én leányomat.
9 2, I | meg az én fiamat is, az én leányomat. Ez már nagy,
10 2, I | enyimet. Adom két forintért. Én adom két húszasért. Én mind
11 2, I | Én adom két húszasért. Én mind a hármat odaadom két
12 2, I | ároknak, a kocsi feldűlt, én fejtetőre bele a pocsótálba.
13 2, I | Hasonló anekdotát tudok én is – monda az öregebb táblabíró. (
14 2, I | mellé, s azt mondta, hogy én menjek el az úton, majd
15 2, I | kenyere, azt nekem adta, de én visszadugtam a tarisznyájába,
16 2, I | nagyapád lefeküdt?~– Óh, én tudom, hogy odatalálok,
17 2, I | maga hallgasson; majd tudom én. Te másik! Nyargalj a kocsimhoz,
18 2, I | csinálj tüzet. Majd megmutatom én, hogy mindjárt lesz itt
19 2, I | kizárólagos magyar találmány. Én ezt hajóslegényektől tanultam,
20 2, I | harmadik a tálat fogta.~Én Istenem, milyen tréfás gondolat
21 2, I | megmentette a zászlót. Az én hintóm forduljon vissza,
22 2, I | szolgája kend?~– Megkövetem, én nem vagyok szolga – pattogott
23 2, I | vissza az agyaras ember -, én a nagyságos haszonbérlő
24 2, I | velük.~– Óh Istenem, óh én édes Istenem – siránkozék
25 2, I | Hiszen elkészítettem volna én, amit magamra vállaltam –
26 2, I | hetet a határidő után, hát én megjelentem Popák uramnál: „
27 2, I | csak az apjukat ne bántsam. Én biz azt sem bánom. Hajtsátok
28 2, I | sem szabad lekötelezni. Én vagyok a megye főnöke, ez
29 2, I | mozgatva a szortyogó pipát.~– Én nem bánom, én engedek a
30 2, I | szortyogó pipát.~– Én nem bánom, én engedek a sokaságnak, de
31 2, I | Főbenjáró eset ez. Ez az én egyik pofám ér egy világot,
32 2, I | pofám ér egy világot, ez az én másik pofám éri a másik
33 2, I | volna attól az embertől.~– Én nem vitatkozom, én ítélek! –
34 2, I | embertől.~– Én nem vitatkozom, én ítélek! – monda szigorúan,
35 2, I | rá a tekintetes urak.~– Én Istenem, hiszen bár ne volna
36 2, I | nem volna rajtunk. Tudom én, hogy mi jön az Istentől,
37 2, I | mi jön az Istentől, mert én jártam a templomba eleget,
38 2, I | elpusztulunk. Emlékezem én rá, mikor leány voltam,
39 2, I | asszony! Az a haszonbérlő.~– Én nem tudom. Mink csak úgy
40 2, I | katonás öregtől az alispán.~– Én vagyok az, szolgálatjára
41 2, I | száznégy esztendős, még én csak a nyolcvanadikat élem.~–
42 2, I | jámborul felsóhajtott.~– Én nem vádolok senkit, én csak
43 2, I | Én nem vádolok senkit, én csak saját magunkat okolhatom.
44 2, I | No, hát legyen ott, ahol én gondolom! Nem adhatsz magadtól?
45 2, I | csak az emberek azt, amit én mondok; majd tudom, hogy
46 2, I | hangos kitörésbe.~– Hogy én mit gondolok? Az igen rövid
47 2, I | tördeli és azt mondja: „Én uram, én Istenem!” Pedig
48 2, I | és azt mondja: „Én uram, én Istenem!” Pedig nem fog
49 2, I | rátámaszkodva.~– Hogy mért beszélek én így? Hát miért beszélnék
50 2, I | így? Hát miért beszélnék én másképpen? A kutya azért
51 2, I | hogy ugasson. Hát mi vagyok én, hogy olyan szépen beszéljek?
52 2, I | látszik önöket lepni, hogy én önöket szerencsés vagyok
53 2, I | neveiken nevezhetni, amíg én ismeretlen vagyok önök előtt.
54 2, I | szükség, legkevésbé sincsen. Én csupán személyesítője vagyok
55 2, I | magasabb, dicsőbb lénynek: én egy puszta jelkép vagyok,
56 2, I | egy puszta jelkép vagyok, én egy közvetítő eszköz vagyok;
57 2, I | szabódék az érdekes delnő. – Én le tudok szállni magam is;
58 2, I | magamról beszélek, holott én semmi sem vagyok, holott
59 2, I | felötlő körülményt, miszerint én önöket neveiken tudtam nevezni.
60 2, I | azon angyali lény, akinek én itt szerény jelképe vagyok,
61 2, I | karjai váltandják fel az én gyarló tehetségeimet. Óh,
62 2, I | is nekem semmi érdemem, én csak jelvény, én csak külső
63 2, I | érdemem, én csak jelvény, én csak külső alak vagyok,
64 2, I | szabadító nemtőjének nevezé.~– Én mindez nem vagyok – tiltakozék
65 2, I | kell annak megtörténnie. Én e találkozásban is a fátum
66 2, I | erőtlenek kapjanak belőle. Én önt felelőssé teszem az
67 2, I | rá.~– Mikor nekem volt, én is megosztottam a többivel;
68 2, I | mákszemek. És ezen mákszemekkel én, egyszerű tudatlan nő, a
69 2, I | Kérem, az mind nem az én érdemem, hanem a halhatlan
70 2, I | egyedül érdemel dicsőítést. Én csak szerény neofita vagyok,
71 2, II | béreddel előre? Még majd én legyek hiteleződ, ilyen
72 2, II | Hát kinek a lovát hajtom én, mi? Nem az úrét? Az úr
73 2, II | útban. Mit csináltam volna én azzal a fél patkóval.~–
74 2, II | Elvitted volna a kovácshoz, az én tulajdon kovácsomhoz, az
75 2, II | De te nem vigyázasz az én jószágomra, te kárt tevő
76 2, II | okosabb akarsz lenni, mint én? Hanem hiszen jó, hogy visszajöttél,
77 2, II | hány esztendeje viselem én ezt a nadrágot la?~– Tudja
78 2, II | a szerződést csinálta.~– Én nem csináltam! – kiálta
79 2, II | kiálta megijedve Krénfy úr. – Én nem csináltam, az úr csinálta.
80 2, II | Engem vertek meg. Ez az én bajom. Hanem most következik
81 2, II | úr baja. Majd megfelelek én magamért ott, ahol kell,
82 2, II | határozza meg azt a piaci árt? Én azt mondom, hogy nálam húsz
83 2, II | lesz a piaci ár.~– De ha én nem akarom adni, ki parancsolhat
84 2, II | nekem, hogy eladjam? Ha én egyátalában nem akarok eladni
85 2, II | embernek nyomást csinál.~– No, én akkor álmodom bikával, amikor
86 2, II | Ki parancsolhat énnekem? Én tovább folyamodom.~– Az
87 2, II | ajakkal Boros uram –, óh, azt én tudom legjobban, mert magam
88 2, II | köze ennek a dolognak az én magtáraimhoz? – pattant
89 2, II | nagyságos úr?~– Bánom is én.~– Azért haragusznak rá,
90 2, III | Mi a török csodát küldjek én a grófnak, he?~– Egy üveg
91 2, III | azt gondolja a gróf, hogy én patikárius vagyok vagy alkimista? –
92 2, III | embert bebocsátasz, hát én neked kétfelé hasítom a
93 2, III | az enyves csizmákkal.~– Én kérem nagyságodtól a bocsánatot! –
94 2, III | hogy háborítani fogjuk. Én már egy órával ezelőtt felkeltem,
95 2, III | Ajánlom nagyságodnak az én kedves barátomat, brenóci
96 2, III | felbuzdult e magasztalásra –, én kevéssel hízelkedem magamnak,
97 2, III | mondást adta neki tudtul:~„Itt én vagyok az úr, te csak a
98 2, III | Ezerszer le vagyok kötelezve; én nem szoktam reggelizni.
99 2, III | nem szoktam reggelizni. Az én kedves barátom, Illés gróf,
100 2, III | kerül; tisztán semmibe. Én csak a címet, a haszonbér
101 2, III | annak is okát adom miért? Én kifizetem méltóságtoknak
102 2, III | több mint keresztyénség. Én adom kamat nélkül azon haszonbért,
103 2, III | Fenyéryeknek és Tarnóczyaknak. Én nem tudom, hogy mit vétett
104 2, III | vétett nekik Brenóc, mert én nem vétettem nekik semmit.
105 2, III | nem akar nekik tetszeni. Én nem tudom, mit véthetett
106 2, III | úr kétszer is kérdezé.~– Én már azon gondolatra is jöttem,
107 2, III | méltóságtoknak akarják kárát, mert ha én innen elmegyek, pedig kénytelen
108 2, III | itthon, de bezzeg, mikor én kellek nekik, akkor gyerekestől,
109 2, III | parancsolni, tehát előadom. Az én ittmaradásom nagyon kétséges,
110 2, III | elégtétel végett; hanem én olyan állást akarok magamnak
111 2, III | tökéletesen mindegy, ha én azt kívánom, miszerint szerződésünknek
112 2, III | fel a szerződést úgy, hogy én méltóságtoktól hat évre
113 2, III | lesznek az uradalomnak, én pedig azon hat évig háborítatlanul
114 2, IV | hangon szólt:~– Ez volt az én legkedvesebb helyem, mikor
115 2, IV | fehér kezével.~– Ott állt az én arcképem.~Cynthia grófnő
116 2, IV | Önnek szól.~– Óh, könyörgöm. Én nem állok ezen úrral semmi
117 2, IV | az elhalványult férfiú –, én nem tudom, miért írhat ő
118 2, IV | akihez címezve van. Az én leveleim tartalma engem
119 2, IV | útra? – kérdé Cynthiától.~– Én?… nem.~– Úgy jó volna, ha
120 2, IV | ön miatt késni fogunk.~– Én mit sem tudok az útról.~–
121 2, IV | sem tudok az útról.~– De én tudok. Rögtön vissza kell
122 2, IV | Ön mehet, mikor akar, de én itt maradok.~– Itt? Hol?~–
123 2, IV | miért maradna ön itt, ha én és István gróf utazunk?~–
124 2, IV | és István gróf utazunk?~– Én nem azért jöttem ide, hogy
125 2, IV | nyugalommal veté hozzá:~– Én nem kívánom öntől, hogy
126 2, IV | amit akarnak, de akkor én is teszem azt, amit akarok.
127 2, IV | színésznő lesz.~– Igen. Én nagyra becsülöm ezt a társadalmi
128 2, IV | most mondom, nem kacagsz. Én jól tudom, hogy szép vagyok,
129 2, IV | előttem ne játsszál komédiát. Én keresztüllátok rajtad és
130 2, IV | írást megismerted te is, én is. Láttad, hogy a postabélyegre
131 2, IV | emberről le nem mondasz, én ezt az embert megölöm!~Cynthia
132 2, IV | lenni. Te tudod jól, hogy én Strasbourgig egy órai alvás
133 2, IV | másikig, ugye így van?~– Én felfogadtam – susogá Cynthia –,
134 2, IV | találkozásunkból vagy ő, vagy én nem jön élve vissza, és
135 2, IV | sem azt nem akarod, hogy én öljem meg őt, sem azt, hogy
136 2, IV | okoskodtál, jó leányka: amíg az én bolond bátyám felhányja
137 2, IV | amiből meggyőződtem, hogy az én emberem előlem nem menekülhet.
138 2, IV | való szívességből sem. Most én tehát azt teszem, hogy elmegyek
139 2, IV | kimondanod: „lemondok”, és én megfordítom rögtön utamat;
140 2, IV | óráig elvárok a válasz után. Én előremegyek a székvárosba,
141 2, IV | nekem nincs mit keresnem. Az én anyámnak nincs sírhalma,
142 2, V | jársz, majd veled megyek én.”~És valóban jóleshetett
143 2, V | Veled majd hamar elkészülnék én, csak azt a gyereket ne
144 2, V | csavargó, hátrafordulva. – Majd én viszem.~– Csitt! Alszik –
145 2, V | férfi csak ezt rebegé: – Én Istenem, óh, én Istenem! –
146 2, V | rebegé: – Én Istenem, óh, én Istenem! – s nem tudott
147 2, V | hiszen jó ember vagyok én… Fölvette a gyereket, és
148 2, V | szelindek, ne szaglálj engem. Én ölném azt meg, nem te, aki
149 2, V | magát:~– Ki az? Mit akar? Én lövök!~És mind a két pisztolyt
150 2, V | gyermekkori ismerősöm. Ez az én bűnöm. Láthatja ön, hogy
151 2, V | térre vitte a kérdést.~– Én e szívességet nem akarom
152 2, V | ezt a kertet, ezt a sírt én zálogba adom önnek. Látja
153 2, V | nagy kincseket áldozok fel. Én nem tudom, mennyit érhet
154 2, V | végtelenül alant.~– Jól van, én nagysád kedvéért mindent
155 2, V | közremunkálását, felnyársalja.~– Én félek nevemet odaírni –
156 2, V | Óh, könyörgöm, elvégzem én azt magam – szólt Krénfy
157 2, V | azok helyett ezt írni: „Én szeretlek, én imádlak, én
158 2, V | ezt írni: „Én szeretlek, én imádlak, én bolond vagyok!”
159 2, V | Én szeretlek, én imádlak, én bolond vagyok!” vagy földhöz
160 2, V | Írja ön, uram, újra. Én ajándékot elfogadni nem
161 2, V | valaki és az leghamarább én leszek.~– Sietek vele, kisasszonyom.~–
162 2, V | s az öregnek nyújtva.~– Én? – kiálta az visszaijedve,
163 2, V | sem kell. Tudja: megteszem én azt egy jó szóért –, semmi
164 2, V | Csak a levéllel siessen. Én nem félek, engem megvéd
165 2, V | felöltönyét magára vevé.~– Akkor én utazom.~– Ahová tetszik.~–
166 2, VI | címmel szoktak nevezni: „Az én uram”. Aki neki ura akart
167 2, VII | meg lehet enni a pénzt? Ha én nektek egy marok kövecset
168 2, VII | Kihez legyen szerencsém?~– Én Kompolthy vagyok, a nagyságos
169 2, VII | keresztülbocsátá fülein.~– Igaz, hogy én tehetném, ha akarnám. De
170 2, VII | teli vannak, de azokból én egy szemet sem adhatok,
171 2, VII | meg kell tartanom. Ezen az én hitelem áll. És a hitel
172 2, VII | venni, hanem folytatá:~– Én nem áldozhatom fel hitelemet
173 2, VII | ínségben van, az nem az én hibám. Miért nem iparkodott
174 2, VII | kifakadva felelt:~– Mit gondolok én életükkel és halálukkal?
175 2, VII | egy fejszét a kezembe és én magam leütöm őt, mint egy
176 2, VII | merészel e dologba avatkozni?~– Én, én merészelek! – kiálta
177 2, VII | dologba avatkozni?~– Én, én merészelek! – kiálta a csavargó
178 2, VII | magunk, amit végezni kell. Én leszek a vezér, én leszek
179 2, VII | kell. Én leszek a vezér, én leszek a legelső. Az én
180 2, VII | én leszek a legelső. Az én életem annyit ér, mint egy
181 2, VII | jelenettől? Óh nem, uraim. Én jól tudom, hogy önök engemet
182 2, VII | is azt innen elrendelni. Én semmit sem félek; önök jobban
183 2, VII | kicsapongásokat követ el, mint én magam, mert önök annak vezetői.
184 2, VII | odaállt Krénfy az ajtó elé:~– Én a törvények által adott
185 2, VII | lépett a kapuhoz.~– Uram, én figyelmeztetem önt a leggonoszabb
186 2, VII | azért magam vagyok felelős. Én bezúztam önnek kapuját,
187 2, VII | ezt? Az ördögbe lehetek én megelégedve a hatalmaskodással?~–
188 2, VII | Hidegvérrel beszéljünk, uram. Én már betörtem önnek egy ajtaját,
189 2, VII | sem mentheti meg más, mint én.~Krénfy kénytelen volt kínjában
190 2, VII | Fenyérynek ez az elméncsége.~– Én tökéletesen tisztában vagyok
191 2, VII | egy lépést akar tovább, én arra is el vagyok határozva.
192 2, VII | óra múlva – uram – akkor én is, ön is – halva lehetünk.~
193 2, VII | hatalmaskodás követteték el, s hogy én az ellen ünnepélyesen tiltakoztam,
194 2, VIII| konyhába, ott a helyed.~– Én menjek? Te nyomorúság bálványa,
195 2, VIII| ne üssön az asszony, mert én nemesember vagyok.~Krénfy,
196 2, VIII| egy előszobába értek.~– Én, uram, semmihez sem nyúlok.
197 2, VIII| magának kell onnan elhozni; én azt sem mondom meg, melyik
198 2, VIII| kívánt holmikhoz hozzáférjen. Én csupán annyiról biztosítom,
199 2, VIII| Tisztelt asszonyság, én szívemből sajnálom azt a
200 2, VIII| a kandalló párkányára.~– Én régebben óhajtottam, és
201 2, VIII| végződhetett volna az egész ügy. Én annyit hallottam kegyed
202 2, VIII| célt fogok érni. Mert azt én teljesen méltánylom, hogy
203 2, VIII| amit azok követelnek, de én a megye nevében jöendék
204 2, VIII| méltán megérdemlik. Hiszen én jól tudom, hogy kegyednek
205 2, VIII| Ellentmondok, protestálok. Itt én vagyok az úr. Egy félpénzt
206 2, IX | PENSE~– Miért nem lehettem én ottan, hogy láthattam volna
207 2, IX | Miért vesztené el? Ezt én nem értem. Sehogy sem értem.~–
208 2, IX | kikacagják, százszor elítélik őt, én tisztelem, én becsülöm,
209 2, IX | elítélik őt, én tisztelem, én becsülöm, és ha itt volna,
210 2, IX | monda:~– Uram, Fenyéry úr; én azt mondám, hogy önt becsülöm,
211 2, IX | tréfát csinálni. Fenyéry úr, én önön csodálkozom legjobban,
212 2, IX | vagyona elvesztéséről, az én kedves tündérkémnek nagyon
213 2, IX | mind ily szívtelenek. Pedig én tudom, hogy önnél ellenkezőleg
214 2, IX | kegyed utat és módot, és én örömmel cselekszem.~– Menjen,
215 2, IX | őelőtte pedig arról, hogy én mennyire szeretem. És meg
216 2, IX | meggyőződésén kívül. És én ezt a meggyőződést igazán
217 2, IX | beszélgetett ön neki, de én megszoktam az emberek arcaiból
218 2, IX | érintette volna idegeit. Az én pszichológiámnak ez is sokat
219 3, I | mi megválunk egymástól. Én nem maradhatok önnél tovább.
220 3, I | maradhatok önnél tovább. Én nem akarok azon a tájékon
221 3, I | valaki felvigye. Az a valaki én leszek. Úgyis mindig szoktam
222 3, I | tartozik; most ez lesz az. Én eljárom a minisztereket,
223 3, I | oly hosszú ideig?~– Az az én gondjaim közé tartozik;
224 3, I | feljebbezésen elbukott…~– Márpedig én azért sem teszek le róla –
225 3, I | meleggé tenni a poklot.~– Én még most sem adom fel ügyünket –
226 3, I | malasztteljesen emelve magasra. – Én nem állítom, hogy különös
227 3, I | kérdezték, nem félek-e, hogy én is megbetegszem. Óh, én
228 3, I | én is megbetegszem. Óh, én nem érek rá beteg lenni,
229 3, I | volt nálanál a földön; de én sokszor láttam őt anyjánál,
230 3, I | reszkető, elfogódott hangon. – Én ma egy gonosz történetet
231 3, I | emlékeztek meg fiammal. Én azt ön irányában történt
232 3, I | sérelmeket nem szoktam eltűrni. Én ismerem azon kötelességeket,
233 3, I | jelent meg leánya előtt.~– Én kérdést tettem e figyelmetlenség
234 3, I | Történt egy éjjel, hogy én és ön azon házban háltunk
235 3, I | felső teremben. Mit őriztem én? Családom becsületét. Mit
236 3, I | vesztett el ön? Azt, amit én őriztem.~Cynthia reszketett
237 3, I | koporsójából.~– Atyám! Ez hazugság! Én anyám házát adtam el neki
238 3, I | városba vissza ne jöjjön. Én sem várhatom meg itt a reggelt.
239 3, I | tud eszmélni.~– Úgy tehát én vagyok kénytelen azt megmondani –
240 3, I | állt ágya előtt.~– Nem. Én nem félek a haláltól – rebegé. –
241 3, I | illetlen zavarban. Ne félj, én itt leszek melletted mindig.
242 3, I | vigasztalni foglak; az én kezem foga tartani a poharat,
243 3, I | Mintha beteg volnál, s én nyújtanám a megmentő gyógyszert.
244 3, I | semmi kínt. Hatása rögtöni. Én itt leszek veled, és ölemben
245 3, I | nem teszed, majd megteszem én.~S azzal a méregkelyhet
246 3, I | vele egyik külvárosban. Én éppen a tizenkettedik nagy
247 3, I | hogy mi járatban vagyok. Én kitérőleg feleltem neki:
248 3, I | rossz következéseket hozott. Én azután elmondtam neki mindent.
249 3, I | köze a Brenóci családnak. Én vállat vonítottam. Erre
250 3, I | mondtam, midőn eltávozám: én apellálok az élő Istenre!
251 3, I | előbb járt ott – ahova én őt hívni akartam.~A megjegyzett
252 3, I | eszme igen szép, mondám én Cynthiának, de ahogy én
253 3, I | én Cynthiának, de ahogy én Brenóczy grófot ismerem,
254 3, I | A férfi törhetetlen, ezt én jól tudom, dacára annak,
255 3, I | nem tudja, hogy meddig él.~Én csodálkozva kérdezém: „Atyjával
256 3, II | legrosszabbon kezdem, kedves grófnő. Én valóban azért jöttem, hogy
257 3, II | kell kezdenem, miszerint az én kis védencnőm, az én kis
258 3, II | az én kis védencnőm, az én kis tündérkém igen közel
259 3, II | semmije sincs néki többé.~– Én Istenem! De hát hogy történhetett
260 3, II | Akkor elmondhatom. Az én kis Irénemnek van egy könnyelmű
261 3, II | hogy mit tesz ez a szó.~– Én láttam – suttogá Cynthia.~–
262 3, II | íróasztalához sietett.~– Én magam fogok neki írni! –
263 3, II | lehetetlen még a gondolat is reá. Én ismerem őt, lelke nemes
264 3, II | aki nem védheti magát. De én feloldom őt!~– Mit akar
265 3, II | becstelen név kétségbeesés. Én tagadom, én nem hiszem,
266 3, II | kétségbeesés. Én tagadom, én nem hiszem, hogy ő becstelen!
267 3, II | hiszem, hogy ő becstelen! Én inkább megölöm őt, minthogy
268 3, II | Mi baja önnek azzal, ha én fázom?~– Legalább váltson
269 3, II | tollrajzaival. Ismerem, én is olvastam. Igen érdekes
270 3, II | nem láttuk egymást, pedig én annyiszor akartam önnél
271 3, II | által?~– Erre nem felelek.~– Én esküszöm önnek, hogy ha
272 3, II | emlékeznek.~– Meglehet.~– Én el fogom mondani azon embereknek,
273 3, II | mindenütt meg fogják tenni, mert én nem fogom az ellenkezőt
274 3, II | hirdetményemet felveszi, melyben én önt az egész világ előtt
275 3, II | Mi köze önnek ahhoz?~– Én e nőt úton-útfelen bántalmazni
276 3, II | fog jelenni előttem. És én akkor ezt a derék, bátor,
277 3, II | ellenfelemre visszafordítani. Az én kezem sem reszket, az én
278 3, II | én kezem sem reszket, az én kezem is bír azzal az átokkal,
279 3, II | is, melyen találkoztunk. Én mától számítandó hat hónap
280 3, II | megsértene, meggyalázna, akkor én a legelső bottal, ami a
281 3, III | által jutott tönkre. Óh, én sok derék regényírót ismertem,
282 3, III | körülmény sem vádolhat. Én sajnálom szegény Irént,
283 3, III | utánam, mit tehetek érte, ha én nem szeretem.~„Szerencsés
284 3, III | előtáncos, Gazsi-e, vagy én.~A kis barna olyan jóízűen
285 3, III | azt kegyed felőlem, hogy én egyik napról a másikra mily
286 3, III | mely arról tanúskodik, hogy én kegyedről emlékszem? Hogy
287 3, III | Ha szegény fogsz lenni, én megosztom vagyonomat, ha
288 3, III | ha nevedet meggyalázzák, én viselem azt”: s hogy ez
289 3, III | akarsz-e így elfogadni?” Én így tettem, s várom ítéletemet.~
290 3, III | rögtön ecetté változik? Én egy másikat mondok arról
291 3, III | úgy kell fogadnia, ahogy én mondom. Meg van-e kegyed
292 3, III | akarja keseríteni, s azért én Fenyéryt egy szóval sem
293 3, III | Micsoda súgás, búgás ez? Én feladlak benneteket az asszonyoknak,
294 3, III | intett, hogy úgy van.~– Én mindenesetre nagyon örülök,
295 3, III | Ezzel tartoznak nekem. Én most Irénnek anyja vagyok,
296 3, III | Irénnek anyja vagyok, és én akarom tudni, hogy keletkezett
297 3, III | derültséget idézett elő.~– Én is váltig mondom nekik–
298 3, III | kedves Dobokyném. Majd én elmondom Irénnek, ami rosszat
299 3, III | Irént. Kisasszony, ez az én barátom dühös szerelemféltő,
300 3, III | Hogy nem tréfa, arról az én jelenlétem kezeskedik –
301 3, IV | kimentél a ház hátulsó ajtaján… Én nem tudom megmondani, miért
302 3, IV | várt reád egy szekérrel; én kiáltottam utánad, de te
303 3, IV | elrohantatok a mezőkön keresztül. Én egyedül maradtam a sötét
304 3, IV | kezét, a lövés eldördült, s én felébredtem. Óh, milyen
305 3, IV | aminek titkos értelme: „Én boldog vagyok, szeretek.”
306 3, IV | Gazsinak a karjába. Ezt én onnan tudom, hogy Csejti
307 3, IV | Fenyéry egy rettenetes ember; én ha neked volnék, még ma
308 3, IV | fülébe:~– Ön ravasz ember. Én félnék önnel egy házban
309 3, V | egész világ tudja, hogy én eltávozásunk éjszakáján
310 3, V | hihetetlen, amit ön nekem mond. Én hallgattam e tény felől,
311 3, V | tény felől, miként a sír; én nagysádnak és egész méltóságos
312 3, V | legmélyebb tisztelője vagyok. Én meg tudok hajolni azon okok
313 3, V | buzgalmából kizavarni –, én tisztán akarok állani méltóságtok
314 3, V | állani méltóságtok előtt; én méltóságod családjának tartozom
315 3, V | családjának nevén; azért én e nyilatkozattal tartozom
316 3, V | ellen ki nem jött soha, sőt én esküszöm mindenre, ami előttem
317 3, V | reá.~– Instálom alássan, én szavaimat tettekkel szoktam
318 3, V | uradalma ügyében: Azt ugyan én foglaltam el, mint akin
319 3, V | perköltségeim megtéríttettek, én egész készséggel bocsátom
320 3, V | zálogos évet fog követelni.~– Én?… Semmit, éppen semmit.~–
321 3, V | méltóságodnak igaza van. Én pedig az egész Fenyéry-uradalomért
322 3, V | ebédre megvendégelhessem.~Én nem tudom, helyesen érzett-e
323 3, V | mégis mosolyogni látom, én sem szeretnék egy asztalnál
324 3, V | élvezhet más eledelt, mint amit én saját felügyeletem alatt
325 3, V | készíttetek.~– Hiszen tudnék én is olyan ételeket számára
326 3, VI | mondhassa: „Óh, mi fáj itten!”~– Én odamegyek hozzá… – susogá
327 3, VI | az elmúlik.~– Köszönöm. Én itt akarok lenni. Lemegyek
328 3, VI | Lemegyek egész a sírig. Én szeretek a halottakkal lenni.~
329 3, VI | itt tovább.~– De miért? Én Istenem! Mi történhetett
330 3, VI | kétségbeesetten a leány. – Én itt maradok. Én meg akarom
331 3, VI | leány. – Én itt maradok. Én meg akarom tudni, mi történik
332 3, VI | tudni, mi történik itt!~– Én nem fogom azt megmondani.~
333 3, VI | fog érette jótállani?~– Én! – sietett rá felelni Fenyéry.~
334 3, VI | nem felelt rájuk semmit.~– Én nem hiszem – monda magában –,
335 3, VI | Uram, ön jól tudja, hogy én nem vagyok bűnös, de a látszat
336 3, VI | be kell magamat mutatnom: én Brenóczy Illés vagyok, gróf
337 3, VI | leggonoszabb szavak ajkára.~– Uram. Én nem tudok az ön idejövetelének
338 3, VI | idejövetelének nevet adni. Én megmondtam önnek ezelőtt
339 3, VI | bekövetkezik, amit mondtam. Én ismerem önt mint híres veszekedőt,
340 3, VI | nálam célt nem ér; mert én nem lövök; megfogadtam egyszer,
341 3, VI | vannak rám haragudni, és én azokat elismerem. Mondja
342 3, VI | uram, hát miért jöttem én ide most a székvárosba?
343 3, VI | elmondani, amit akarok; pedig én nem tudom olyan szépen.
344 3, VI | tudom olyan szépen. Tehát én megjövök, midőn már a per
345 3, VI | Hisz ez csak beszéd. Ezen én követelésemre az ügyvéd
346 3, VI | az hát nem tartozik ide. Én megijedtem a replikától,
347 3, VI | méltóságteljesen beszélt.~– Én nem keresem, ki vétett,
348 3, VI | hogyan vétett, az nem az én dolgom. Hogy a bírák szigorúak
349 3, VI | gyalázattal fenyegetik. Én tudni sem akarok róla, mi
350 3, VI | akarok belőle látni. Ami az én teendőm volt, arról már
351 3, VI | vállal testvéremért, addig én nem tehetek semmit; addig
352 3, VI | amit akar. – Ezt kívántam én, uram, mármost kérem önt,
353 3, VI | azt mondá neki:~– Uram, én soha ez életben meg nem
354 3, VI | megteszi, amit mondott, akkor én is kezet csókolok önnek…~
355 3, VII | ijedtségét így elárulnia.~– Én nem tudom, de ennek az embernek
356 3, VII | elment?~– Nemigen néztem én meg.~– Nem látta azt a kétcsövű
357 3, VII | Nem tudom, honnan ismer, én nem emlékezem, hogy láttam
358 3, VIII| végignézette a gróffal. – Én csak egy embert találok
359 3, VIII| mindent elmondott nekem. Én ügyvédje vagyok, védelmezője,
360 3, VIII| nekem ennél még több kell, én a tényt, a fényes világos
361 3, VIII| világ előtt, úgy, ahogy én azt magam előtt látom, ahogy
362 3, VIII| és nézzen reá.~– Hívtál. Én megjöttem. Jókor érkeztem
363 3, VIII| enyelgést.~– De kedvesem, amiért én jöttem, annál sürgősebb
364 3, VIII| nemcsak önök ketten, de én magam is szerelmes vagyok,
365 3, VIII| lássák tisztelt hölgyeim, én udvarias akartam lenni,
366 3, IX | filouteria (magyar nevét biz én nem tudom) nem volt Krénfy
367 3, IX | add ide.~– Nem adom biz én! Mert én azt a nagyságos
368 3, IX | Nem adom biz én! Mert én azt a nagyságos úrnak akarom
369 3, IX | kölyke. Hát nem mered az én kezembe adni? Most mindjárt
370 3, IX | bölcsen visszafelelt neki:~– Én nem bánom, ha nem ereszt
371 3, IX | kegyelmed a nagyságos úrhoz, én visszaviszem a pénzt, s
372 3, IX | figyeljen ön. Mit ígértem én önnek azon esetben, ha egyszer
373 3, X | grófkisasszonynak javára lenne, tudom ám én azt, mert rám merték az
374 3, X | levelet az ispán úrtól, én azután menjek el vele a
375 3, X | eszébe?~– Hát azután?~– Én vártam, míg esni nem kezdett,
376 3, X | arcvonását.~– Hogy tudod te, hogy én Vince bácsi vagyok?~– Hiszen
377 3, X | Te tudod azt jól, hogy én nem vagyok teneked Vince
378 3, X | Nem messze vagyunk oda. Ha én megígérem, hogy nem bántalak,
379 3, X | előttem ezen a mély úton, én megyek utánad Tarnócig.
380 3, XI | áll meg szobája közepén.~– Én vagyok, nagyságos úr! –
381 3, XI | letartóztassanak.~– Értesültem róla.~– Én is. Ne féljen ön semmit.
382 3, XI | Intézkedéseket majd teszek én!… – szólt Krénfy, zsebére
383 3, XI | önnek mondani a teendőket, én még az éjjel felmegyek a
384 3, XI | kényszeredetten felelt:~– Én bizony nem tudom, uram,
385 3, XI | bizony nem tudom, uram, mert én még sohasem gyilkoltam meg
386 3, XI | kérdezősködik tőlem, mintha én mindennap ölnék meg egypár
387 3, XI | egypár embert.~– Nem tudom én, hova való – viszonza neki
388 3, XI | írás nélkül nem hiszek ám én az édesapámnak sem.~– Hát
389 3, XI | Mondta, nem mondta: arra én nem adok semmit. Az úr elmehet
390 3, XI | Az úr elmehet világgá, én azt sem tudom kicsoda, micsoda,
391 3, XI | tagadni, ismerem a tudományát; én pedig innen egy tappot sem
392 3, XI | Úgy tetszik, mintha már én vittem volna az urat egyszer.~
393 3, XII | törvényszékkel, hogy az én nevem nem Lenczné, így csak
394 3, XII | csak gúnyolni szoktak. Az én nevem Krénfyné, én Krénfy
395 3, XII | szoktak. Az én nevem Krénfyné, én Krénfy törvényes neje vagyok,
396 3, XII | Nemde?~– Kérem, alispán úr, én mindezekről semmit sem tudok,
397 3, XII | Krénfy hibázhatott, de én nem vagyok érte felelős.~–
398 3, XII | különben érvénytelen?~– Mert én sohasem sürgettem.~– Igen
399 3, XII | kegyed egészen nyugodt. Én azt hiszem, hogy itt csak
400 3, XII | Mind írásom van róla, hogy én adtam neki ez összeget kölcsön.
401 3, XII | az igen jó vállalat lesz. Én most sem hiszem.~– És kegyed
402 3, XII | erre most nincs szükség; én bíró vagyok, ki a tényekből
403 3, XII | Kis-Amszterdámon, ápril 10-én. Grófnő! Kegyed sorsa e
404 3, XII | sorsa e percben egyedül az én kezemben van. Mindazon bizonyítványt,
405 3, XII | ki nem mondja azt, amiért én epedek. Ismeri kegyed azon
406 3, XII | amelynek kulcsát egyedül én bírom. Legyen irántam irgalommal
407 3, XII | Legyen irántam irgalommal és én is irgalommal leszek kegyed
408 3, XII | Keresse fel ott a lelkészt, én hamarább ott leszek, ki
409 3, XII | vagyonomnak és szívemnek, és én leghívebb rabszolgája. Most
410 3, XII | kegyed nekem kezét nyújtja, én egy levelet írok a megye
411 3, XII | kitöréssel. – Bocsássanak utána! Én fölkeresem a világ végén,
412 3, XII | ítélni, ha bűnös vagyok-e én. Azon az estén, ahogy István
413 3, XII | elküldé az ispánt valahova, én nem tudtam, hova. Ő maga
414 3, XII | üveget adott kezembe, miket én behoztam Krénfynek. Ő azokból
415 3, XII | vigyem ki azokat az ispánnak. Én nem is kérdezősködtem efelől,
416 3, XII | ebben. Ugyebár, uraim, ebben én nem voltam vétkes?~– Éppen
417 3, XII | akkor világosodtam fel. Én elborzadtam. Isten látja
418 3, XII | tagadott meg, ő maga vetett el. Én csak egy elhasznált, elrongyolt
419 3, XII | megfogta kezét.~– Uram, én azt mondtam önnek, hogyha
420 3, XII | véghezviszi azt, amit ígért, én önnek kezet fogok csókolni
421 3, XII | fogok csókolni érte. Amit én ígérek, azt meg is tartom;
422 3, XIII| vége lesz ez esetnek.~– Óh, én csak a szegény nőt sajnálom –
423 3, XIII| fogok, te gyöngébb vagy, én erősebb, az élet nehezebb
424 3, XIII| asszonya, holnap pedig az én úrnőm, nemde?~– Ah, ah.
425 3, XIII| annak legkevésbé hiszek. Én tudom bizonyosan, hogy ön
426 3, XIII| bebizonyítására.~– Kedvesem. Én most azért jöttem ide kegyedhez,
427 3, XIII| szükség erre? Mit kívánok én öntől, vagyonát vagy szívét?~
428 3, XIII| biztosítani, akit elvesz. Én bármikor meghalhatok, s
429 3, XIII| gyémántjai jöttek fel ragyogni.~– Én nem kívánok öntől semmit –
430 3, XIII| mosolyra derülni.~– Kedvesem. Én nem vagyok orvos, hogy valakinek
431 3, XIII| tréfál, ön gúnyt űz azt én érzelmeimből.~– Nem akartam
432 3, XIII| kegyed szavait magyarázni. Az én kezembe Isten életet nem
433 3, XIII| gondol…~– A név mindegy. Én csak egy embert látok magam
434 3, XIII| maga követett el…~– Azt én mind tudom. Legyen megbüntetve
435 3, XIII| nem javítható ítélettel. Én nem Krénfy bűnhődése, én
436 3, XIII| Én nem Krénfy bűnhődése, én a halálbüntetés ellen beszélek.
437 3, XIII| ön. Menjen ön – lihegé. – Én irtózom öntől. Ne öljön
438 3, XIV | fejével.~– Óh nem, óh nem. Én nem vagyok grófnő – az én
439 3, XIV | Én nem vagyok grófnő – az én anyám egy szegény katona
440 3, XIV | szegény katona leánya volt; az én nevem… Az én nevem… Óh,
441 3, XIV | leánya volt; az én nevem… Az én nevem… Óh, Uram Istenem,
442 3, XIV | ki mondja meg, hogy mi az én nevem?~Fenyéry megszorítá
443 3, XIV | ez itt a törvényszék és én a törvényszék előtt állok?
444 3, XIV | orvosságot kért tőlem, és én mérget adtam neki. Valóban
445 3, XIV | mérget adtam neki. Valóban én adtam azt neki. Íme, itt
446 3, XIV | üvegek, jól ismerem őket. Én tartottam a kanalat, egy-két
447 3, XIV | milyen arca volt a halálnak. Én magam, én magam öltem őt
448 3, XIV | volt a halálnak. Én magam, én magam öltem őt meg. – Miért
449 3, XIV | Miért öltem meg az atyámat? Én istenem, ki mondja meg nekem,
450 3, XIV | össze az ember e kérdésre.~– Én vagyok… – lihegé, és feje
451 3, XV | Krénfy a gyilkos, hanem én vagyok az, egyedül én. Tulajdon
452 3, XV | hanem én vagyok az, egyedül én. Tulajdon magam adtam atyámnak
453 3, XV | Cynthia lelkületére.~– Tudok én még nálamnál jobb orvost
454 3, XVI | voltak.~„Tisztelt gróf úr. Én úgy hiszem, hogy nem fogok
455 3, XVI | hátra a kitűzött időből, s én minden teendőmmel szerencsésen
456 3, XVI | Franciaországba utaznom többé. Én elismerem önnek azon jogát,
457 3, XVI | helyen rám várakozik, akkor én már végrehajtám a munkát,
458 3, XVII| voltak.~„Tisztelt gróf úr. Én úgy hiszem, hogy nem fogok
459 3, XVII| hátra a kitűzött időből, s én minden teendőmmel szerencsésen
460 3, XVII| Franciaországba utaznom többé. Én elismerem önnek azon jogát,
461 3, XVII| helyen rám várakozik, akkor én már végrehajtám a munkát,
|