Rész,  fezejet

 1     2,  I   |     utazó a vándor karavánnal.~A nyomorult bujdosók, amint e díszes
 2     2,  I   |     hozzá, aki miatt elsápadt.~A nyomorult asszony és leány odamentek
 3     2,  V   |      pénzkészletét ez órában egy nyomorult családnak ajándékozá.~–
 4     2,  VI  |     ájuldozott.~Ha neki ezeket a nyomorult parasztokat így kellene
 5     2,  VII |      küldöttek sorba kérdezték a nyomorult nép beszédesebbjeit. A szegény
 6     2,  VII |          most az ínség látása, e nyomorult nép elveszésének sóhajtásai
 7     2,  VII |       miattam elveszhet az egész nyomorult, piszkos, haszontalan faj,
 8     3,  I   |   kínosabb, mint maga a halál.~– Nyomorult. Gyáva – monda a gróf, letéve
 9     3,  I   | megállnak beszélgetni mindenféle nyomorult emberrel, és ez így megy
10     3,  II  |     megvetéssel mondta:~– Ön egy nyomorult, gyáva.~Tarnóczynak még
11     3,  IX  |           mely nem bírja fizetni nyomorult füstpénzét, mely inkább
12     3,  XII |    csendesen mondá utána azokat.~Nyomorult fogoly legyek az ablakon
13     3,  XIII|        életpályára… Egy veszendő nyomorult ember életét kérem öntől.~
14     3,  XIII|           Ha egy éhhalál üldözte nyomorult néhány garasért megölt valakit
15     3,  XVI |        rá.~– Tarnóczy Róbert egy nyomorult silány! – monda nekik, és
16     3,  XVII|        rá.~– Tarnóczy Róbert egy nyomorult silány! – monda nekik, és