Rész,  fezejet

 1     2,  I    |          ezzel az ostorral! – szólt nagyot káromkodva a fickó, s kieresztve
 2     2,  I    |        fektetjük a terítőre.~A bíró nagyot sóhajtott.~– Egy üres házzal
 3     2,  II   |            a kérdezett, veszedelmes nagyot nyelve a száraz eledelből,
 4     2,  II   |             de innom nem.~Krénfy úr nagyot sóhajtott.~– Mit iszik?
 5     2,  V    |              Tudom – szólt a gróf s nagyot ásított, mint ahogy a közönséges
 6     2,  VII  |     felnyitotta hozzá, s a szájával nagyot fútt.)~      ~Irén asztala
 7     3,  VIII |       kezével, és azután hosszút és nagyot sóhajtott.~Csak akkor tért
 8     3,  IX   |         készen van vele; átolvassa; nagyot lélegzik. Azután összehajtja
 9     3,  X    |      kicsúszott a halott, s fejével nagyot koppanva ütődött az omladék
10     3,  X    |           kínozzon sokáig, olyan jó nagyot üssön rám, mint az ispánra
11     3,  X    |        rebegé ki:~– Vér…~A csavargó nagyot morgott: „Hm, nem azt kérdeztem.
12     3,  X    |        Fenyérynek:~– Itt van.~Azzal nagyot sikoltott, szemei elfordultak,
13     3,  XIII | legkönyörtelenebb zsarnok.~És azzal nagyot sóhajtva tekintett a tükörbe,
14     3,  XIV  |      csüggedten esnek vissza kezei, nagyot csörrentve a lánccal, mikor
15     3,  XVIII|       Eggyel megint kevesebb…~Olyan nagyot lehet gondolkozni utána!…~