Rész, fezejet
1 2, II | melyen laknak.~Nagyságos Krénfy úr nem igen régi nemesember
2 2, II | kifizette a haszonbért. Krénfy úr azóta kinyerte az indigenatus
3 2, II | szembetűnővé legyen téve.~Krénfy úr nemcsak arcképeihez jutott
4 2, II | az egész brenóci kastély.~Krénfy úr akad néha szerencsétlen
5 2, II | hiányokat olyan jól észrevenni.~Krénfy úr bármely percben igen
6 2, II | ispánja, kiket már ismerünk.~Krénfy úr csönget, amire az egyik
7 2, II | kilépett, jött utána a kocsis.~Krénfy úr és kocsisa között valami
8 2, II | Micsoda patkó? – kiálta Krénfy úr bedugva zsebeit kezeivel,
9 2, II | azokon töltötte bosszúját.~Krénfy úr most meglátva künn várakozó
10 2, II | uram. Ez a tízes lyukas.~Krénfy úr nagyon csodálkozott rajta.~–
11 2, II | szája; alig várta, hogy Krénfy úr félreforduljon, azonnal
12 2, II | szólt az ispánhoz fordulva Krénfy úr.~Az a kedves, édes epitheton
13 2, II | benyitotta az ajtót, engedte Krénfy úrnak, hogy utánamenjen;
14 2, II | eltaposva azt illendően.~Krénfy úr nem tudott hová lenni
15 2, II | nagyságos uram, van ám baj!~Krénfy úr nyugtalanul tekinte rá,
16 2, II | főjegyző meg a főfiskális.~Krénfy úrnak nagy respektusa volt
17 2, II | csináltam! – kiálta megijedve Krénfy úr. – Én nem csináltam,
18 2, II | áron? – szólt megszeppenve Krénfy úr, s féltében leült az
19 2, II | mintha el volna veszve.~Krénfy úr lakatforma állát simogatta
20 2, II | Boros uram – tartóztatá őt Krénfy úr aggodalmas ragaszkodással.~–
21 2, II | mintegy előkészületül, míg Krénfy úr nagy kénytelen-kelletlen
22 2, II | bicskával az ígért vacsorát.~Krénfy úr letette az asztalra a
23 2, II | lágy tojást akarna enni. Krénfy úrnak nem maradt egyéb teendője,
24 2, II | szelte felét annak a sajtnak, Krénfy úr nagy hüledezésére. Minthogy
25 2, II | tartott baranyai bicsak. Krénfy úr azt bámulta, hogy ki
26 2, II | ennem csak ad, de innom nem.~Krénfy úr nagyot sóhajtott.~– Mit
27 2, II | pazarláson, amit gazdája elkövet. Krénfy úrnak, úgy látszik, tetszett
28 2, II | horganyos dugó is benne volt.~Krénfy úr mosolyogva tevé azt le
29 2, II | megforrni. Ezen italt tartja Krénfy úr pezsgős palackokban,
30 2, II | valódi fenyőfa muskotály.~Krénfy úr kezeit dörzsölte titkos
31 2, II | eldugva görbe kését, míg Krénfy, sajnálva bársonyszékeire
32 2, II | beszéljünk – ismétlé Boros uram.~Krénfy úr helybenhagyólag inte
33 2, II | kurta nemesember panaszára!~Krénfy úr valami ellenvetést akart
34 2, II | mondani: „Ott kinn tágasabb!”~Krénfy úr köhögött, de nem tett
35 2, II | felfelé egy ujjával, hogy Krénfy úr kénytelen volt a boltozatra
36 2, II | és a többi. Ugye tudja?~Krénfy úr pedig arra gondolt, hogy
37 2, II | kiálta közbe türelmetlenül Krénfy úr.~– Csitt csak! Mást mondok.
38 2, II | magtáraimhoz? – pattant fel végre Krénfy úr, kinél ugyanazon arányban
39 2, II | lehessen venni. Érti-e már?~Krénfy úr vállat vonított rá, mintha
40 2, II | szökött, ma sem tudni hol van.~Krénfy úr eleget hallott. Minél
41 2, II | jámbor ispán azt hitte, hogy Krénfy úr nem tud még semmit, pedig
42 2, II | népesíté meg a világot. Krénfy úr mikor írt – talán megszokásból –
43 2, II | Mikor egy-egy levelet megírt Krénfy úr, azt rendesen a kis bronzszörny
44 2, II | és kalligráfiával szerzé Krénfy úr, írása vetekedett bármi
45 2, II | az ember vesztét érzi.”~Krénfy úr pedig még egyszer átolvasá
46 2, II | megharapott kenyérszelet. Krénfy úr felcsipegette mutatóujjával
47 2, III | vésett oda.~Így áll a dolog Krénfy úr házánál.~A nagy pompa,
48 2, III | Takarékosnak kell lenni…~Akik Krénfy urat ismerték, el nem tudták
49 2, III | súroltatja ki a szobákat?~Krénfy úrnak pedig az a jó szokása
50 2, III | beleizzadjon a fáradságba.~Krénfy úr nem hiába izzadt. Kívánatai
51 2, III | kősziklákat és fenyőerdőket látni.~Krénfy úr szakállát dörzsölte örömében.
52 2, III | küldve a kérdésre; amely nap Krénfy úr levele érkezhetett Bécsbe,
53 2, III | megérkezett. Ebben tudatá Krénfy úrral, hogy a méltóságos
54 2, III | fognak mulatni három nap.~Krénfy úr e tudósításra azután
55 2, III | szomszéd állomásig. Maga Krénfy úr is el akart menni vendégei
56 2, III | minden oldalról, melyet maga Krénfy úr is segített szaporítani,
57 2, III | álomtól bosszús fővel tudósítá Krénfy urat, hogy sose nyitogassa
58 2, III | utána menjen a vendéglőbe.~Krénfy úr úgy érezte magát, mint
59 2, III | minden ember haza! – kiálta Krénfy úr, ki közel volt hozzá,
60 2, III | hogy majd elnyelte, s utána Krénfy úr cselédjei mind ásítottak. –
61 2, III | gróf pedig tízkor szokott.~Krénfy úr háromszor is utánamondta
62 2, III | futott vele a fogadóba. Krénfy úr egy darabig utánaeredt,
63 2, III | egy szem szamócát kínál Krénfy úrnak. Éppen olyan szerencsés
64 2, III | Óh, hadd jöjjön! – kiálta Krénfy úr hirtelen kiugorva az
65 2, III | percre pontos szokott lenni.~Krénfy úr egy kicsinyt vakarta
66 2, III | Jöjjön be, no – mondá Krénfy úr, de ezúttal fel sem kelt
67 2, III | a főkapun ki- s bejárni.~Krénfy úr meglepetve csóvált fejet
68 2, III | rángatta alóla a lepedőt.~Krénfy úr izzadtan és ijedten riadt
69 2, III | valaki.~– Ereszd be! – kiálta Krénfy úr, s vánkosai közé dörmögött
70 2, III | vagy alkimista? – kiálta Krénfy úr apródonként dühbe hozva.~–
71 2, III | elballagott a derék követ, Krénfy úr nem állhatá meg, hogy
72 2, III | behúzta az ajtót maga után, Krénfy úr odaintette az ágyához
73 2, III | neki, s odatartá a fülét; Krénfy úr pedig megfogá azt két
74 2, III | azoknak kell kiszenvedniük.~Krénfy úr legalább pihenhetett
75 2, III | gyönyörűséget rabolta el Krénfy úrtól Jakab.~Még csak akkor
76 2, III | újólag rángatta valami dzsin Krénfy úr feje alatt a vánkost,
77 2, III | Aluszom.~Jakab kotródott. Krénfy úr szavait pedig a mellékszobában
78 2, III | előttük a hálószobaajtót.~Krénfy úr éppen a botot kereste,
79 2, III | brenóci gróf Maróth Illést.~Krénfy úr először látta életében
80 2, III | viaszképek ott a mutogatóknál.~Krénfy úr fejében egy percre az
81 2, III | Illés gróf azalatt, míg Krénfy úr felöltözött, minden kínálás
82 2, III | lábait lógassa le róla.~Krénfy úr félve tekintgetett rá
83 2, III | hangján kezde szépeket mondani Krénfy úrnak.~– Valóban alig ismerek
84 2, III | Óh, kérem alássan – szólt Krénfy úr, ki egészen felbuzdult
85 2, III | mintájára készült, és a…~Krénfy úr belesült a beszédbe,
86 2, III | Óh, kérem alássan – monda Krénfy úr, ki kezdett szemlátomást
87 2, III | tiszteletére, semmi, semmi.~Krénfy úr valami nagy dolgot vélt
88 2, III | nehezteléséről lemond.~Óh, Krénfy úr annyira kész volt megbocsátani
89 2, III | terembe – kínálkozék végre Krénfy úr, remélve, hogy ott erősebbnek
90 2, III | szívességgel állva félre Krénfy úr útjából, őt kényszeríté
91 2, III | szemeivel nyájasan hunyorított.~Krénfy úr, akit leforráztak, ment
92 2, III | tessék helyet foglalni.~Krénfy úr helyet foglalt szófogadó
93 2, III | teremben alá s fel, ami Krénfy urat nagyon bántotta, mert
94 2, III | legnagyobb nyájassággal szólt Krénfy úrhoz:~– Méltóztatott nagysád
95 2, III | magunknál tisztelhessük.~Krénfy úr apródonként érzé magát
96 2, III | de van pénze! Ilyenkor Krénfy úr két kezét mondhatlanja
97 2, III | tizenkettőkor.~Ezt már tudta Krénfy úr, mert a pitvarnoktól
98 2, III | annak megoldását hallanunk.~Krénfy úr önelégülten mosolyogva
99 2, III | asztalra, s merev szemét Krénfy úrra szegezve.~Krénfy úr
100 2, III | szemét Krénfy úrra szegezve.~Krénfy úr megpróbálta egyenesen
101 2, III | méltóságtoknak minden kamat nélkül.~Krénfy úr szavainak hatásán gerjedt
102 2, III | év alatt fogok behajtani.~Krénfy úr erősen aposztrofálva
103 2, III | Fenyéry, a másik a Tarnóczy…~Krénfy úr arra volt készen, hogy
104 2, III | akikről beszélnek; ami Krénfy urat úgy megzavarta, hogy
105 2, III | meg Brenóc vétkét, pedig Krénfy úr kétszer is kérdezé.~–
106 2, III | a dolog állása Brenócon!~Krénfy úr saját magába disputálta
107 2, III | szinte megzavarodott tőle.~Krénfy úr itt egyszerre félbeszakítá
108 2, III | kegyesen inte helybenhagyást. Krénfy úr csengetett, parancsot
109 2, III | feltételeket szab. Halljuk azokat.~Krénfy úr ajka úgy mozgott, mintha
110 2, III | fáradságaim gyümölcsét.~Krénfy úr elég nagy feneket kerített
111 2, III | igen elégült arccal tekinte Krénfy úrra. Illés gróf pedig az
112 2, III | órakor szokott mosdani. Krénfy úr kívánata olyan bagatelle,
113 2, III | és a sipkája után látott. Krénfy úr sietett azt neki kézbesíteni,
114 2, III | szeretett volna már menni, de Krénfy úr nem adta oda neki addig
115 2, III | gróftól búcsút sem véve.~Krénfy úr nagyon sajnálta, hogy
116 2, III | úrnak.~Most már nem unszolá Krénfy urat, hanem maga lépett
117 2, III | lépcsők aljáig kíséré őt le Krénfy úr hajadonfővel. István
118 2, III | kezében tartá kalapját. Ott Krénfy úr alázatosan kikérte magának
119 2, III | szállítsa; e különös figyelem Krénfy úr részéről nagyon tetszett
120 2, III | úgy köszöngetett vissza.~Krénfy úr azután felszaladt a lépcsőkön,
121 2, IV | vajban úszik az ország!~Krénfy úr a legelegánsabb szalonöltözékben
122 2, IV | fényesen kivilágítva; amint Krénfy úr a hosszú sor ajtókon
123 2, IV | volna ott a legszebb, és ha Krénfy úron kívül még annyi férfi
124 2, IV | európai költő álmodott; Krénfy úr szemei majd átégetik
125 2, IV | fiatalságra és különösen Krénfy úrra nézve, hogy e szemek
126 2, IV | játszó egérke.~Óh, pedig Krénfy mennyire szerette játszani
127 2, IV | kedveskedést igen szívesen fogadja. Krénfy úr sohasem tudhatja meg
128 2, IV | még egyszer akkorára nőni.~Krénfy úr büszkesége semmiben sem
129 2, IV | elrendezési tapintatot, amit Krénfy úr e kastély feldíszítésében
130 2, IV | feldíszítésében tanúsított. Krénfy úr rá hagyta magát venni,
131 2, IV | szőnyegek, függönyök ára után. Krénfy úr mindent megmondott és
132 2, IV | bólinta, hogy az igen finom.~Krénfy úr egészen meg volt őrülve
133 2, IV | ez: találja ki nagysád…~Krénfy úr olyan lett, mint a rák,
134 2, IV | ami hiányzik e kastélyból.~Krénfy úr a világ minden kincseiért
135 2, IV | légvonatról panaszkodott. Krénfy úr észrevette, hogy a sált
136 2, IV | ennyi szabadságot engedett.~Krénfy úr dolgozószobájába is elvezette
137 2, IV | kvártély árában, s aminek Krénfy urat kellett volna ábrázolni,
138 2, IV | tudott hízelkedni, mert Krénfy úr sokkal fiatalabb a valóságban,
139 2, IV | tulajdonosai voltak a várnak, mint Krénfy úr, s ennélfogva az ő arcképét
140 2, IV | Azután továbbmentek bámulni Krénfy úr komfortját. Cynthia grófnő
141 2, IV | rószaszínnel utánozza a hajnalt.~Krénfy úr egy lépéssel hátramaradt
142 2, IV | szempilláit megrezzenté, Krénfy úrnak úgy tetszék, mintha
143 2, IV | két végét tartva karjain. Krénfy úr kétszer is feladta azt
144 2, IV | kísérő komorna meg nem rántá Krénfy úr kabátját, fülébe súgva:~–
145 2, IV | alá órahosszat a szobában.~Krénfy úr szívében megállt a verés:
146 2, IV | el nem tudták gondolni, Krénfy urat mi lelte? Olyan alázatos,
147 2, IV | szeme közé nézett. Ez a Krénfy, úgy látszik, mégis kezd
148 2, IV | elő, abba takarta arcát.~Krénfy úr arcképe már akkor ott
149 2, IV | akasztatta fel becses képmását Krénfy úr, szembe azzal a hellyel,
150 2, IV | leküzdhető.~Vajon hogy jöhetett Krénfy úr arra a gondolatra, hogy
151 2, IV | tudna, sétált nagy lanyhán Krénfy úr mellett, hosszú selyem
152 2, IV | méltóságos uraknak? – aggódék Krénfy úr szorgalmasan.~– Óh, semmi –
153 2, IV | telni, amíg a brenóci grófok Krénfy úr előtt a kastélynak eddig
154 2, IV | ékszereket megpillantá.~Krénfy úr vigyorogva állt meg ugyanazon
155 2, IV | az apró arany arabeszkek. Krénfy úrnak is különösen látszott
156 2, IV | nevezetes műdarab Brenócra.~Krénfy úr e beszéd alatt jobbra-balra
157 2, IV | előfüggönyeit félrevonni.~Krénfy úr merész vállalatot kísérle
158 2, IV | delnő elfogadta karját, ami Krénfy urat a büszkeség tetőpontjára
159 2, IV | senkit sem néz, csak elkezdi Krénfy úrnak az úri vendégek előtt:~–
160 2, IV | azt is előre akarja látni.~Krénfy urat majd a guta ütötte
161 2, IV | különböztetni az ispántól.~Krénfy úrnak pedig minden íze reszketett
162 2, IV | a bizarr beszéd kiverte Krénfy úr fejéből a csizma okozta
163 2, IV | asztalhoz kelle ülni, ami Krénfy urat ismét újabb zavarba
164 2, IV | együtt igazi nagy urakkal; Krénfy úr minden percben megzavarta
165 2, IV | állani egy koszton. Ha ránéz Krénfy úr, neki ad igazat. Illés
166 2, IV | gyomrán is uralkodni, ami Krénfy úrnak kevésbé sikerül; ő
167 2, IV | technológiai ismertetései.~Krénfy úr egy tál császármadár
168 2, IV | előre-hátra, s azután odaadta azt Krénfy úrnak, ki alig merte eléje
169 2, IV | kezét.~– Ez önnek van írva.~Krénfy úr csak tétovázva merte
170 2, IV | tréfás szóváltásra; csak Krénfy úr reszketett még egy kicsinyt,
171 2, IV | tósztok nem vesztek kárba; Krénfy úr maga olyan jókedvű lett,
172 2, IV | grófnő gyönyörűen zongorázik.~Krénfy úr a hetedik égbe készült,
173 2, IV | Ah, fameus! – sóhajtozék Krénfy úr, fejével ütve a taktust,
174 2, IV | a másik felől fogta meg Krénfy úr karját, s így kivezették
175 2, IV | volt azon levélbe írva?~Ha Krénfy úr bírt volna azzal a középkori,
176 2, IV | elégtételt vehet.~Szerencsére Krénfy úrba ebből az ábrándos szenvből
177 2, IV | igen helyesnek találták, s Krénfy úrral nagy hálálkodások
178 2, IV | Illés gróf pitvarnoka, aki Krénfy urat annyiszor felköltötte
179 2, IV | kiosztotta. Egyszersmind tudatá Krénfy úrral urai üdvözletét, kik
180 2, IV | óranegyedben visszaindulnak Bécsbe.~Krénfy úr annyira nem volt ura
181 2, IV | minden szép üzenetet, amit Krénfy úr a méltóságos urak és
182 2, IV | mennyiért van bezárva. Krénfy természetesen egy batkát
183 2, V | világít a kastélyban. Tehát Krénfy még ébren van. A gyertyafény
184 2, V | másik ablakot világítja meg. Krénfy most vizsgálja sorba a szobákat.
185 2, V | szobát. Az erkélyterem az. Krénfy úr ott szentel egy órát
186 2, V | esnék rajta semmi baj.~*~Krénfy úr el volt fáradva, mint
187 2, V | nyoma ittlétének többé. Krénfy úr százszor is összekeres
188 2, V | hozatni, aki felnyissa.~Krénfy úr testben, lélekben kimerülten
189 2, V | fordult a kulcs a zárban.~Krénfy első gondolatja az volt,
190 2, V | ott állt Cynthia grófnő.~Krénfy halvány volt és reszketett,
191 2, V | szóra.~– A grófnő! – hebegé Krénfy. – Hogy jön ide? Honnan?
192 2, V | Ebben az éjszakában? – szólt Krénfy, kiben minden szónál növekedett
193 2, V | Kérem önt, üljön mellém.~Krénfy úr égett és fázott, midőn
194 2, V | megmutatni.~– Óh, kérem… – Krénfy úr valamit akart hazudni.~–
195 2, V | Istenem! – sopánkodék Krénfy úr.~– Nem titkolom el az
196 2, V | nagyon lehűtöttek volna, Krénfy úr nem tartozott azok közé.
197 2, V | azelőtt rá sem mertek nézni.~Krénfy úr igen tökéletes fogalmat
198 2, V | Van eszemben, gondolá Krénfy úr –, hogy főbelövessem
199 2, V | kívánja ugyebár – szólt Krénfy, nagy füstkötelet fújva
200 2, V | Az idő rám nézve rövid.~Krénfy úr sokkszerűen megbűvölve
201 2, V | leglehetőbbnek tartotta Krénfy úr azt, hogy Illés gróf,
202 2, V | hogy megölje testvéremet.~Krénfy úr bocsánatot kért válogatatlan
203 2, V | Kérek, uram, egy tollat.~Krénfy úr odahúzta a grófnő elé
204 2, V | rándulással a leírt szót… Krénfy úr három váltót elrontott,
205 2, V | szemeit.~A levél készen volt. Krénfy úr átadta a váltót, Cynthia
206 2, V | ametisztgyűrűvel lepecsételé azt. Krénfy úr saját kezével írta rá
207 2, V | elvégzem én azt magam – szólt Krénfy úr, és hozzáfogott a záloglevél
208 2, V | kérdezé Cynthia, látva, hogy Krénfy úr oly sokáig mereszti rá
209 2, V | nyugalommal aláírta a nevét.~Mikor Krénfy úr e szép selyemszál nevet
210 2, V | odanyújtá neki az iratot.~Krénfy úr egy percig reszkető kezeiben
211 2, V | azt a fehér lappal együtt Krénfy elé helyezve, csendes, de
212 2, V | ajándékot elfogadni nem tudok.~Krénfy gondolá magában, hogy így
213 2, V | karjára támaszkodott, melyen Krénfy ült és írt, kinek úgy tetszék,
214 2, V | a grófnő nem volt sehol.~Krénfy bámulva tekinte körül. Senki
215 2, V | sehova sem volt kijárás.~Krénfy sebesen futott azon terembe,
216 2, V | gyanánt befelé nyílt.~Amint Krénfy figyelmesen másolta egyik
217 2, VII | téren várta a küldöttséget Krénfy úr és egy magas, vékony,
218 2, VII | kifizetvén. Reménylik, hogy Krénfy úr az emberbaráti és hazafias
219 2, VII | becsületes árt fognak fizetni.~Krénfy úr egy szót sem válaszolt,
220 2, VII | gróf Maróthoknak, hanem Krénfy Adolf őnagyságának, ki a
221 2, VII | küldöttség körútját végezé. Krénfy ezúttal nagy előnnyel bírt,
222 2, VII | Elhisszük, hogy nagyságos Krénfy úr később még magasabb árt
223 2, VII | fiskális védencére tekintett. Krénfy végigsimítá ujjait lakatállán,
224 2, VII | ősz főjegyző lépett akkor Krénfy elé, s kalapját levette
225 2, VII | uzsorában elharácsolt.~Krénfy csak az utolsó szavakra
226 2, VII | kiálta egy hang a nép közül. Krénfy nem látszott róla tudomást
227 2, VII | emberek éhen ezerszámra?~Krénfy, kiben a megvető „az úr”
228 2, VII | s elhagyták szekereiket.~Krénfy ijedten hátrált vissza.~–
229 2, VII | Figyelmeztetek mindenkit – kiálta Krénfy reszkető hangon –, hogy
230 2, VII | visszatértek a kapu alá Krénfy úrhoz, kit e pillanatban
231 2, VII | iménti jelenet miatt? – kérdé Krénfy gúnyosan. – Újabb okom van,
232 2, VII | eszközt? – szólt gúnyos hangon Krénfy, s hátrafordult, hol Boros
233 2, VII | a puskavesszőt, odaállt Krénfy az ajtó elé:~– Én a törvények
234 2, VII | Uram! – kiálta közbe Krénfy ügyvéde, hosszú kezét felemelve
235 2, VII | őt! Bocsássák! – kiáltá Krénfy. – Engedjék neki tenni,
236 2, VII | tétovázni látszott; mialatt Krénfy ördögi gúnnyal rikácsolá:~–
237 2, VII | majoris!… – kiálták egyszerre Krénfy, az ügyvéd és az ispán.~–
238 2, VII | ismétlé a düh vigyorgásával Krénfy, Fenyéry mellé lépve.~És
239 2, VII | szólna, elhagyá a házat.~De Krénfy esze is járt annyira. Óh,
240 2, VII | esze is járt annyira. Óh, Krénfy úr finom ember.~– Valóban,
241 2, VII | mentheti meg más, mint én.~Krénfy kénytelen volt kínjában
242 2, VII | határozottan voltak mondva, hogy Krénfy elsápadt bele.~Az ügyvédhez
243 2, VIII| dajkája, vagy éppen felesége Krénfy úrnak. Annyi látható, hogy
244 2, VIII| az útból, asszony – szólt Krénfy, ki restellni látszott a
245 2, VIII| három úr közé, mely is éppen Krénfy úrnak a lábán találta el
246 2, VIII| mérgében és fájdalmában Krénfy úr. – Boros, fogja meg és
247 2, VIII| mert én nemesember vagyok.~Krénfy, látva, hogy ispánja nem
248 2, VIII| kalapja a sárba repült.~Krénfy erre bőszült méreggel ragadta
249 2, VIII| őket egymástól, kiszabadítá Krénfy nyakravalóját a némber körmei
250 2, VIII| valamint ennek hajbozontjait Krénfy markából, s kétfelé tolva
251 2, VIII| helyekre húzván el magukat.~Krénfy urat egészen kihozta sodrából –
252 2, VIII| sejtő buzgalommal ajánlkozék Krénfy úrnak, ha nem kellene-e
253 2, VIII| micsodát? – förmedt fel erre Krénfy úr. – Ímhol van az úrnak
254 2, VIII| elkotródott szépen, magára hagyva Krénfy urat Fenyéryvel.~– Uram,
255 2, VIII| csomagát, mert azokat már akkor Krénfy úr hárpiája régen lefoglalta,
256 2, VIII| eléje lépő fiatalembert.~Krénfy gúnyos kárörömmel nézte
257 2, VIII| akaratot látszott képviselni. Krénfy úr óhajtotta látni, hogy
258 2, VIII| legszebb ékszerei.~A hárpia, Krénfy úr nagy bámulatára, egy
259 2, VIII| kegyednek sikerült volna Krénfy urat rábeszélni, hogy a
260 2, VIII| letett vaslapátot, s amint Krénfy úr ott bámult a nyitott
261 2, VIII| bizonyára csúffá teszi, ha Krénfy nem elég gyors becsapni
262 2, VIII| helyes bosszúállásnak találta Krénfy ellenében.~– Tessék! – szólt
263 2, VIII| is nyílt aztán az ajtó, s Krénfy úr nem törődve sem a két
264 2, VIII| gonoszabb dolgokat is akart Krénfy úrral mívelni, de Fenyérynek
265 2, VIII| volt s a kulcsok kezében.~Krénfy természetesen inkább vele
266 2, X | menjen a kerékvágásból.~A Krénfy contra Fenyéry per olvasása
267 3, I | Ez férfierény, kedvesem… Krénfy nemcsak hogy kedvet nem
268 3, I | volt fizetve adóssága – egy Krénfy által kibocsátott váltóval.~–
269 3, I | ez ügyben a felperes nem Krénfy, a rövid ideig tartó zálog
270 3, II | II. A TALÁLKOZÁS~Krénfy urat, mint a száraz mennykő,
271 3, II | tömegeket.~Azt is megtudta Krénfy úr, hogy a kellemes mulatságot
272 3, II | szárnyaiból a tollakat!~Krénfy úr nem szokott sokat beszélni
273 3, II | ezután következik. Egy napon Krénfy ismét egy váltót mutatott
274 3, II | Ugyebár ő is mondta azt?~– Krénfy mosolygott. Aki nem látta
275 3, II | szerencsétlen grófnő.~– Krénfy megmutatta a levelet, melyben
276 3, V | tulajdonosának vissza kívánja adni.~Krénfy úr személyesen kívánt értekezni
277 3, V | nem volna mellette.~Amint Krénfy úr megtudta a gróf megérkezését,
278 3, V | Azt hiszi tán valaki, hogy Krénfy úr haragszik, hogy civakodni,
279 3, V | simogatnák. Azt akarta, hogy Krénfy álljon előtte a maga alakjában,
280 3, V | mindenütt. Ez közbeszéd tárgya.~Krénfy úr a csodálkozás, a megfoghatatlan
281 3, V | méltóságos uram – szólt Krénfy úr, nem engedve magát nemes
282 3, V | hagyják az embert.~Valóban Krénfy sem állhatá ki e szemek
283 3, V | kérdé Cynthia, remélve, hogy Krénfy bizonyosan újabb hat zálogos
284 3, V | mondanák, ni, ez a gonosz Krénfy még az ő ősi jóltevőivel
285 3, V | szólt kezeit morzsolva Krénfy. – Semmi sincs egyéb hátra,
286 3, V | mint a kényelmet keresi.~Krénfy arcán valami sötét nyomot
287 3, V | orvosszert hatástalanná teheti.~Krénfy úr már a kalapot kezében
288 3, V | mindenféle ráolvasással.~Krénfy úr elmés kezdett lenni;
289 3, V | úr elmés kezdett lenni; Krénfy úr ok nélkül nem vesztegeti
290 3, V | egykedvűségéből, megfogta Krénfy kezét, nem engedte elmenni,
291 3, V | egészen tűzbe jött bele.~Krénfy eleinte azzal a gúnyos mosolygással
292 3, V | üvegcsékkel tele tartalmat.~Krénfy csodálkozott, mint egy diák,
293 3, V | hatása?~– És csoda hatása!~Krénfy úr fejét csóválta, és olyan
294 3, V | koleráról kell beszélni.~Krénfy úr úgy tett, mint aki most
295 3, V | nagy baj van, nagyságos Krénfy úr most mindjárt ebben a
296 3, V | esett mindjárt kolerába. Krénfy úr őt küldte lóhalálába
297 3, VI | falak címerekkel ékesítve.~Krénfy elhagyta a kastélyt az egész
298 3, VI | Fenyéry a felszólalóban Krénfy pesti ügyvédét ismeré fel,
299 3, VI | minden körülmény ellene szól.~Krénfy azt vallja ellene, hogy
300 3, VI | illető utasítással együtt, s Krénfy maga keveré össze a cseppeket
301 3, VI | jelenlétében történt, hogy Krénfy az utasítás szerint be akarván
302 3, VI | öt perc alatt megdermedt.~Krénfy nem tartotta szükségesnek
303 3, VII | VII. A RÉM~Krénfy úr négylovas hintóban vágtatott
304 3, VII | tudta hova kinyújtani, mert Krénfy úr egy hosszú ládát betétetett
305 3, VII | egy parasztszekér jött Krénfy hintajával szembe, melyen
306 3, VII | amely pillanat elég volt Krénfy úr ereiben megfagyasztani
307 3, VII | önnek azzal az emberrel?~Krénfy csak akkor gondolta meg,
308 3, VII | Valami tollszedő zsidó lehet.~Krénfy köpenyébe burkolta magát;
309 3, VII | is igásló legyen valaha!~Krénfy alig szökött ki a kocsiból,
310 3, VII | Egy sem találkozott vele.~Krénfy utasítá az ügyvédet, hogy
311 3, VII | kocsi benneülőjével együtt.~Krénfy most nem ügyelt rá, hanem
312 3, VII | minden csőbe – sürgeté őt Krénfy, s maga megvizsgálta, ha
313 3, VII | mire Tarnócra érkeztek. Krénfy egész odáig ki nem merte
314 3, VII | birkás bírta haszonbérben.~Krénfy megállítá szekerét a kapu
315 3, VII | fiatalember nem jelentkezett.~Krénfy megfordult és sietett kifelé,
316 3, VII | egyszer megállíttatá szekerét Krénfy.~– Te asszony, jer ide.~
317 3, VII | mert ő nem is tud semmit. Krénfy dörmögve mondá magában:~–
318 3, VII | bennlakók nem ismerték meg Krénfy szavát, midőn bebocsáttatásért
319 3, VII | hogy kinyissák a kaput.~Krénfy úgy tántorgott fel a lépcsőkön,
320 3, VII | szemérmetessége volt megsértve, de Krénfy dúlt arcának állapotja hallgatásra
321 3, VIII| lakolni.~– És ki az?~– Az Krénfy.~– Hogyan? Maga a vádló?~–
322 3, VIII| Azon esti beszélgetéskor Krénfy nemcsak ellent nem mondott
323 3, VIII| hívhatok föl ellenük, mert Krénfy gazdag és tekintélyes birtokos,
324 3, IX | üresen maradtak a telkek.~És Krénfy úr ezt nagyon szerette.
325 3, IX | népnek meg kell ritkulni Krénfy úr birtokán.~Mennyivel különb
326 3, IX | biz én nem tudom) nem volt Krénfy úr ínyére. Éhes, koplaló
327 3, IX | jelent.~Ilyen ember kellett Krénfy úrnak.~A hollandinak volt
328 3, IX | kiműveletlen Magyarországban.~Krénfy úr úgy felmagasztalá előtte
329 3, IX | Vannak-e itt közelében gyárak?~Krénfy úr mutatta neki a magáét.
330 3, IX | festőbuzért termesztik-e itten?~Krénfy megvallá, hogy nem, pedig
331 3, IX | három év múlva elszökni Krénfy uram paradicsomából, szekér
332 3, IX | bádogkannákkal megöntözve bőven.~Krénfy úr el volt ragadtatva ennyi
333 3, IX | ez elismerés.~Egy napon Krénfy aggódva mondá előtte, hogy
334 3, IX | mennyiségben is kiállíthatja ő.~Krénfy nevetett, amin az ifjú ember
335 3, IX | hanem rossz a gazda”.~Ekkor Krénfy komoly arcot csinált. Felemlíté,
336 3, IX | termékeket mind előállítandja.~Krénfy, mit tehetett volna, elfogadta
337 3, IX | földnek maleficiuma van.~Krénfy is nagyon jól ismerte a
338 3, IX | drága pénzen kellett neki Krénfy számára előteremtenie; természetesen,
339 3, IX | akitől vette, az ismét Krénfy bizományosa volt, úgyhogy
340 3, IX | volt ez a felelet, hogy Krénfy lakáig mind azon nevetett
341 3, IX | most sötétül legjobban.~Krénfy nagyon helyeslé e nézetet.
342 3, IX | hozzá sem lehetett nyúlni.~Krénfy elvesztett hatszáz zsák
343 3, IX | kifáradva állt az egész kolónia Krénfy úr oltalma alatt már a második
344 3, IX | azután kinyílt az ajtó. Krénfy úr mindig meg szokta előbb
345 3, IX | neki az egy forintot, amit Krénfy szórakozottan dugott zsebébe.~
346 3, IX | kendőjéből, s átnyújtá azt Krénfy úrnak.~– Ezt a levelet pedig
347 3, IX | Bele van írva a neve.~Krénfy úr bement a szobába, mert
348 3, IX | kisleány azután hallá, hogy Krénfy úr hogy jár fel s alá a
349 3, IX | leányka iparkodott kifelé.~Krénfy homlokán annyi izzadságcseppek
350 3, IX | nem hallja, hogy hívják.~Krénfy összetöri a csengettyűt,
351 3, IX | ember elegyült a társaságba, Krénfy úr, ki már rekedtté kiabálta
352 3, IX | Jöjjön velem a szobába.~Krénfy úr bevitte őt magához; ott
353 3, IX | Az ispán azt hitte, hogy Krénfy, mint ezt előtte sokan mások
354 3, IX | soha a szabad ég alatt.~Krénfy azután egy bőhasú pálinkásüveget
355 3, IX | nyúlni olyan italhoz, amit Krénfy úr töltöget a más poharába.~–
356 3, X | kiment a falu végére, ahogy Krénfy úr megparancsolá neki, odáig,
357 3, X | veszteni, azért küldött Krénfy úrhoz, hogy írjon valami
358 3, X | jöttél mégis ide?~– Hát a Krénfy úr azt hagyta, hogy várjak
359 3, XI | idő, itt a legfőbb idő!~Krénfy folyvást járt fel s alá
360 3, XI | sohasem követhette volna el Krénfy józan fővel, amire rá hagyta
361 3, XI | ügyvéd – sóhajt könnyebbülten Krénfy, s siet, hogy kinyissa előtte
362 3, XI | Tarnóczytól, ugye? – kérdi Krénfy úr, csendesen mosolyogva,
363 3, XI | miatt, ugyebár? – kérdi Krénfy, hallatlan hidegvérrel fogadva
364 3, XI | ügyvéd meg volt lepetve, hogy Krénfy már ezt is tudja; a megkapott
365 3, XI | megjelenési határidő? – kérdezé Krénfy.~– Igenis, igenis – hebegé
366 3, XI | majd teszek én!… – szólt Krénfy, zsebére ütve, honnan a
367 3, XI | egész vármegye zsebében van.~Krénfy gondatlan arccal lépett
368 3, XI | köpönyegét és kiment a szobából. Krénfy mohón ragadta fel az idézőlevelet,
369 3, XI | forint borravalót kapott, az Krénfy úr lehessen.~Különben is
370 3, XI | egyszer az ő nyaka törnék.~Krénfy úr gondolá magában, hogy
371 3, XI | saját életleírását, mint Krénfy úr. A kocsis nem ismer reá;
372 3, XI | fegyveres lovast látott Krénfy úr szembejönni.~Nem tudott
373 3, XI | állítsa meg a szekerét.~Krénfy még jobban szemébe húzta
374 3, XI | alá kerülsz még valaha.~Krénfy úr könnyebbült szívvel látta
375 3, XI | értek, egészen megvirradt.~Krénfy le sem szállt a szekérből,
376 3, XI | egy doronggal agyonütötte.~Krénfy úr felszökött e szóra üléséből,
377 3, XI | szolgálatkészen nyújtva eléje kezét.~Krénfy újra visszaült helyére.~–
378 3, XI | ispán fölött tudott tartani.~Krénfy elváltoztatott hangon szólítá
379 3, XI | kérdé remegését titkolva Krénfy.~– Hihetőleg bosszúból;
380 3, XI | bizony senki sem tudja.~De Krénfy nagyon szerette ezt a gondolatot
381 3, XI | megvettem ezt utazószekérnek Krénfy úrtól – felelt neki Krénfy.~–
382 3, XI | Krénfy úrtól – felelt neki Krénfy.~– Van-e róla írás? Mert
383 3, XI | Hát nem mondta neked Krénfy úr, hogy a szekérrel ne
384 3, XI | nekem rendes útlevelem van.~Krénfy úr közel volt hozzá, hogy
385 3, XI | szekér árát úgy lefogja Krénfy úr a béremből, mintha új
386 3, XI | bottal a pénze nyomát, mert Krénfy úr el foga azt tagadni,
387 3, XI | azt a bolond falut híják.~Krénfy úr komolyan megijedt. Ismerte
388 3, XI | Megér kétszáz forintot is.~Krénfy szótlanul vette elő tárcáját,
389 3, XI | ekkor sem érkezett meg. Krénfy úr a mozdulatlan szekéren
390 3, XI | vittem volna az urat egyszer.~Krénfy megrezzent. Majd elárulta
391 3, XI | véget az előkészületeknek.~Krénfy a nyavalyatöréshez volt
392 3, XI | ott fütyülve folytatta… Krénfy úr úgy örült mindennek,
393 3, XII | Az én nevem Krénfyné, én Krénfy törvényes neje vagyok, nemesember
394 3, XII | vannak általadva.~– Tudom, Krénfy csakugyan nőül vette kegyedet
395 3, XII | házasság érvénytelen, mert Krénfy ugyanakkor nős volt. Nejétől
396 3, XII | élt Németországban, hogy Krénfy másodszor is megházasodott,
397 3, XII | kapott hallgatásáért, hogy Krénfy kettős házasságát fel ne
398 3, XII | jobb, ha átesünk rajta. Krénfy megszökött.~Lenczné meglepetést
399 3, XII | nincs rajta mit megütköznie. Krénfy nem tegnap óta készül ezen
400 3, XII | hazaérkezvén, felfedezé, hogy Krénfy az ő nevének hamis utánzásával
401 3, XII | énnekem azokhoz semmi közöm. Krénfy hibázhatott, de én nem vagyok
402 3, XII | Miért nem újította meg Krénfy kegyeddeli házasságát, miután
403 3, XII | előadásában a valótól eltér. Krénfy azt adta okul vonakodásának
404 3, XII | vétkes ember van, és az Krénfy. Kegyed szintúgy a megcsalt
405 3, XII | félreérthetlen bizonyosság. Krénfy az utóbbi években sok olyan
406 3, XII | csak nem hiszi ön, hogy Krénfy arra gondolt?~– Kissé csodálatosnak
407 3, XII | be van bizonyítva, hogy Krénfy e nőért tette mindazt, amit
408 3, XII | rejtőzni volt kénytelen. Krénfy megtudta ez ifjú hollétét,
409 3, XII | arra mit mond kegyed, hogy Krénfy egy időben elhíresztelé,
410 3, XII | Ez csak arra mutat, hogy Krénfy gyűlölte az egész családot
411 3, XII | eddigelé meg vannak állapítva. Krénfy bevádolá a leggonoszabb
412 3, XII | letartóztatott, egy levelet írt Krénfy Brenóczy Cynthia grófnőnek,
413 3, XII | elővigyázattal oly módon juttatá Krénfy Cynthia grófnő elé, hogy
414 3, XII | pohár vizet hoztak neki.~– Krénfy meghitt ispánjára bízta
415 3, XII | jól.~– Elismeri ezt kegyed Krénfy írásának?~A nő csak némán
416 3, XII | megvetett gonosztevők halálával. Krénfy.”~A némber vadállati dühösséggel
417 3, XII | egyéb baj van, mint az, hogy Krénfy kegyedet megcsalta, elárulta…~–
418 3, XII | nagyobb baj az, hogy kegyedet Krénfy oly helyzetbe hozta, miszerint
419 3, XII | értetlenül bámult az alispánra.~– Krénfy levelében oly kifejezések
420 3, XII | megfoghatlan gyilkosság tényezőjéül Krénfy egyedül kegyedet érthette,
421 3, XII | ahogy István gróf meghalt, Krénfy elküldé az ispánt valahova,
422 3, XII | s kocogtatott az ajtón. Krénfy engem küldött, hogy vegyem
423 3, XII | szárnyajtait feltárták, s ott állt Krénfy; kezei, lábai láncokkal
424 3, XII | pillanatban, hanem amint Krénfy rátekintett kétségbeeséstől
425 3, XII | hitt megsúghatni, hogy „Krénfy”.~Még többet is szerettek
426 3, XII | esetben egypár évi börtönt fog Krénfy kapni, semmi mást.~Ha volt,
427 3, XIII| dekorálni.~Beszélik, hogy Krénfy, kinek elfogatását harminc
428 3, XIII| bezzeg megbánta most, hogy Krénfy ellen vallott.~Akkor azt
429 3, XIII| vallott.~Akkor azt hitte, hogy Krénfy megszökött, de most már
430 3, XIII| javítható ítélettel. Én nem Krénfy bűnhődése, én a halálbüntetés
431 3, XIV | Félmilliót ígért börtönéből Krénfy az alispánnak, ha ítéletét
432 3, XIV | rajta az ember, ahol akar, Krénfy nem fogja másodszor azt
433 3, XIV | parancsolatot eszközöljön ki, mely Krénfy ítéletét felfüggessze, s
434 3, XIV | fog megtagadtatni tőle.~Ha Krénfy csak egy órára szabaddá
435 3, XIV | átkozni kimondott szavaiért.~Krénfy mindezek ellenében csak
436 3, XIV | tudja jól. A bírák kérdezik…~Krénfy a kétségbeesés ordításával
437 3, XIV | pillanatokban nagy sebesen érkezék Krénfy pesti ügyvéde az előterembe,
438 3, XIV | tartva pecsétes levelét – Krénfy szabadon védheti magát.~
439 3, XV | meggyilkolásáért, mert hiszen nem Krénfy, hanem ő adta a mérget tulajdon
440 3, XV | üdvözölni, amiért e gonosz Krénfy irtóztató rágalmaiból kiszabadult,
441 3, XV | ajándékok felől, mikkel nála Krénfy védői áldoztak. Mikor azután
442 3, XV | állítani.~– De uram, nem Krénfy a gyilkos, hanem én vagyok
|