Rész,  fezejet

 1     2,  I   |          mellé; azt parancsolva, hogy kettő fogja, egy pedig rakja a
 2     2,  I   |             inkább csak egy fogjon és kettő rakja!”~A többi uraknak
 3     2,  III |            kell szenvednem, különösen kettő üldöz kiválólag, két család;
 4     2,  IV  |              egyszerre megállt mind a kettő, s mind a két arcon a kacagáshoz
 5     2,  IV  |            makacs gyermek volt mind a kettő), azt az erkélyszobát tartották
 6     2,  V   |               kiáltá:~„Éjfél után óra kettő!~Dicsértessék a teremtő!”~
 7     2,  VIII|          rossz állapotban volt mind a kettő), de énvelem azt hitette
 8     3,  IV  |    tenyércsattanások hangzottak… egy… kettő… három… Akkor egyszerre
 9     3,  IV  |          férfiak közül hátravonult, s kettő maradt a téren egymással
10     3,  VIII| visszarettenve hanyatlik hátra mind a kettő.~Valami rémalak ez talán?~
11     3,  VIII|             volna neki mondani mind a kettő, „a leggonoszabb pillanatban
12     3,  VIII|               arcát nézte. Ez a másik kettő nem bírt hitellel előttük.
13     3,  IX  |              széljárásokban néha ez a kettő is megromlott, s ilyenkor
14     3,  IX  |            meg közülük itt-amott egy, kettő. Nem állták ki ezt a tájat,
15     3,  XIV |             arc, a bánat színe mind a kettő. Nagy, mélyen sötét szemei