Rész,  fezejet

 1     2,  IV  |         hogy Cynthia grófnőnek gyöngéden megjegyezhesse, miszerint
 2     2,  VII |   felszedi az elszórt lapokat, gyöngéden lesimogatva összegyűrt borítékjaikat
 3     2,  IX  |        Dobokyné mellett, kinek gyöngéden emlékbe hozott apró célzataira
 4     2,  IX  |   mondta volna önnek.~És azzal gyöngéden odahajolt Fenyéryhez, s
 5     2,  IX  |     ismerem. Ön ahelyett, hogy gyöngéden megengesztelte volna őt,
 6     3,  III |         boldog vagyok.~Fenyéry gyöngéden nyúlt a reszkető kezecske
 7     3,  IV  |       simuló nőt, fülébe súgja gyöngéden, hogy csak egy percre jött
 8     3,  IV  |    Azután megcsókolá őt a férj gyöngéden, és szívéhez szorítá szerelmesen,
 9     3,  IV  |     egyszer megállt Fenyéry, s gyöngéden tekinte vissza; Irén odafutott
10     3,  VIII|     náluk.~Illés elérté ezt, s gyöngéden intve kalapjával, monda
11     3,  XIII|       alakban szép – felelt az gyöngéden.~Dobokyné tréfás kacérsággal
12     3,  XIII|   vagyonát vagy szívét?~Lippay gyöngéden voná maga mellé menyasszonyát
13     3,  XIII| dobogásával hevítve azt át, és gyöngéden simogatva kezeivel azt a
14     3,  XIII|      imádott kezet…~Az alispán gyöngéden visszavonta kezét, összefonta
15     3,  XIII|       erős keblét.~Még egyszer gyöngéden szólt menyasszonyához, ki