Rész,  fezejet

 1     2,  IV |         száműzék, ahol szenvedett tőlem távol.~– Ezt nem vitatom.
 2     2,  V  |        Szegény jó anyám. Nem szép tőlem, hogy az ő sírjára alkuszom.
 3     2,  VII|  visszavonta kezét.~– Maradjon ön tőlem távol. Nekem semmi közöm
 4     3,  I  |           ne is vegye rossz néven tőlem, kedves Irén, hogy elmegyek;
 5     3,  I  |    megismerjen Bécs utcáin. Kérdé tőlem, hogy mi járatban vagyok.
 6     3,  III|     bizony mondom, hogy meg fogja tőlem kapni.~Azzal ismét visszamegy
 7     3,  V  |          becsületérzésemnek, hogy tőlem semmi rágalom méltóságtok
 8     3,  V  | elcsodálkozva. – Ön mit sem kíván tőlem?~– Mint mondám, éppen semmit.
 9     3,  VI |      megszabadulásra, és kívánjon tőlem bármit, rabja leszek.”~Cynthia
10     3,  XI |      pasasérod. Úgy kérdezősködik tőlem, mintha én mindennap ölnék
11     3,  XII|          nem, csak azért is, hogy tőlem megszabaduljon. Rám fogja
12     3,  XII|         aki e tiszteletet megérte tőlem.~Azzal, mielőtt Fenyéry
13     3,  XIV|      Tudom már. Azt kérdezik önök tőlem: miért állasz itt? Már egyszer
14     3,  XIV|        öregember, orvosságot kért tőlem, és én mérget adtam neki.