Rész,  fezejet

 1     2,  I  |                aki az Istennél alszik; sírni sem mert ott fennhangon,
 2     2,  I  |                el a gyermek keservesen sírni, akkor borult az alvó keblére,
 3     2,  V  |           sírköve.~Itt már szabad volt sírni.~Odarohant, leborult a begyepesült
 4     2,  V  |            hogy ön látta őt maga előtt sírni, könyörögni, bűneit megvallani,
 5     3,  I  |            azután elkezdtek kacagni és sírni, és újra kacagni, mint ahogy
 6     3,  I  |            valódi nők tudnak egyszerre sírni és kacagni szíveik mélységes
 7     3,  I  |               írta Strasbourgból.~Irén sírni kezdett keserűen.~– Istenem.
 8     3,  II |              olvasni, sem énekelni. De sírni sem. Aki látta, a szíve
 9     3,  II |              fájdalmával! Niobé tudott sírni, annyit sírni, hogy patakká
10     3,  II |             Niobé tudott sírni, annyit sírni, hogy patakká vált könnyei
11     3,  II | pamlagvánkosára. Hasztalan. Nem tudott sírni.~– És most csupán annyit
12     3,  VI |            mikor fájdalma van. Nem tud sírni, ha bámulják. Fáj neki,
13     3,  VI |               leányt, és segített neki sírni, és nem haragudott rá azért,
14     3,  XIV|               legelőször vallott; csak sírni tudott és magát átkozni