Rész,  fezejet

 1     1        | tisztviselők, vén poéták, tudósok; nyájas, jó, derült arcok, kiknek
 2     2,  I    |            közéjük, és szilárd, de nyájas hangon megszólítja őket:~–
 3     2,  I    |          de melyben a férfivédelem nyájas buzdítása hangzott. – Nem
 4     2,  I    |     úrfélében bíráját képzeli, s a nyájas beszélgetést vallatásnak
 5     2,  III  |            megengedé magában, hogy nyájas nem tud lenni, hogy udvariasságokhoz
 6     2,  VIII |           E szavak oly szíves, oly nyájas hangon voltak mondva, hogy
 7     3,  II   |        mégis szerető szemmel azt a nyájas, deli arcot, azzal a büszke,
 8     3,  II   |           füléhez, s mintha valami nyájas dolgot közlene vele, suttogá:~–
 9     3,  IX   |         Azonban sem mérges eb, sem nyájas ismerős nem találkozik vele
10     3,  X    |           előbújt a kévék közül, s nyájas, félelem nélküli hangon
11     3,  XII  |        sírjon kegyed – szólt hozzá nyájas, biztató hangon. – Mi tökéletesen
12     3,  XIII |          hogy ön azzal a mosolygó, nyájas képpel a legkönyörtelenebb
13     3,  XV   |        Fenyéryéket odakinn, valami nyájas, öreg asszonyság, ki ott
14     3,  XVIII|      szobor. A hölgy oly szép, oly nyájas, oly magas műveltségű, gazdagsága