Rész,  fezejet

 1     2,  I    |     halt meg az úton, mint ez a kisleány; az odament hozzá megkérdezni,
 2     2,  I    |    tekintélyű úrnak.~– Ne félj, kisleány – biztatá a tekintetes úr –,
 3     2,  I    |      sem harapott.~– Nem éhes a kisleány – kérdé a táblabíró úr –,
 4     2,  I    |      szájába ez a nagy hurka.~A kisleány nagyon szomorú anekdotát
 5     2,  I    |        meg fogsz szabadulni.”~A kisleány sírt és közben kacagott,
 6     2,  I    |   emeljétek bele; a hajdú meg a kisleány üljenek mellé. Szép csendes
 7     3,  IX   |  kutyának.~Megszólítatlan jut a kisleány a gyár ajtajáig, melynek
 8     3,  IX   |   füstszoba felé, írni.~Ekkor a kisleány kivett egy levelet kendőjéből,
 9     3,  IX   |         nem lehetett olvasni.~A kisleány azután hallá, hogy Krénfy
10     3,  X    |       puszta ház ablakain át. A kisleány fázott és félt.~Olyan hosszúnak
11     3,  X    |   gyilkosságnak való éjszaka.~A kisleány azzal a gyermekeknek sajátos
12     3,  X    |      Danold azt nekem szépen.~A kisleány örömest akart volna énekelni,
13     3,  XI   |   vágyból tette? Nem beszélte a kisleány, hogy a gyilkos kivette
14     3,  XVIII| gyermekek zaja. Egy kisfiú, egy kisleány, és azután megint egy kisfiú,