Rész, fezejet
1 2, I | előfogatos szotyák, aki nagy úr most, mert urat visz, s
2 2, I | bőrülésen foglal helyet maga az úr. Hogy miféle úr, azt nem
3 2, I | maga az úr. Hogy miféle úr, azt nem könnyű kitalálni;
4 2, I | sem embert.~A lakat képű úr felemelkedett üléséből,
5 2, I | kiálts rá! – sürgeté az úr – mert ha elgázolod, nem
6 2, I | No hát kiáltson rá az úr maga – feleselt a kocsis.~–
7 2, I | térdeplők mellett.~A lakat képű úr egészen dühbe jött, azt
8 2, I | szemöldei alól.~Az a másik úr mellette jobbfelől egy sápadt,
9 2, I | feljövetelnél az a meggörbült öreg úr látszik beszélni valamiről;
10 2, I | falatért.~Az a ragyásképű úr odalép közéjük, és szilárd,
11 2, I | boldogabb világ van.~A termetes úr ellátta magát aprópénzzel
12 2, I | kisleány – biztatá a tekintetes úr –, ezután én leszek a te
13 2, I | még amidőn a tekintetes úr tárcájába nyúlva egy ötforintos
14 2, I | értették azt, hogy a tekintetes úr megvette a hanák asszonytól
15 2, I | porontyaikat odahurcolni a három úr köré, összevissza kiabálva: „
16 2, I | elsietők után.~A jó öreg úr egészen el volt fulladva
17 2, I | fiatal csemetéhez?~Az öreg úr kitérő mondással válaszolt.~–
18 2, I | Az említett táblabíró úr mindig tele volt anekdotákkal.)
19 2, I | belőlük vagy ötöt a tekintetes úr!”~– Hasonló anekdotát tudok
20 2, I | váltak meg tőlük.~Az öreg úr vállára veregetett az ifjúnak.~–
21 2, I | csinál? – kérdé az anekdotás úr, amint a hegytetőn ismét
22 2, I | kisleány – kérdé a táblabíró úr –, vagy nem mer beleharapni?
23 2, I | nagyapád? – kérdé a pártfogó úr elkomolyodva.~– Ott a szentképen
24 2, I | szóra elfakadt sírva.~A jó úr vigasztalni akarta.~– Mikor
25 2, I | visszatalálnék hozzá.~A három úr rögtön felült hintajaiba,
26 2, I | szólt aggódva a legifjabb úr.~– Maga nem praktikus ember,
27 2, I | tömött hólyag.~A másik két úr csodálkozva kérdezé, mi
28 2, I | gőzölgött.~Most a három úr hozzáfogott, hogy a félholtat
29 2, I | gondolat az: három kaputos úr hogy etet egy rongyos öreg
30 2, I | volt magukat a táblabíró úr anekdotái miatt megilletődött
31 2, I | vicispánnak.~Az anekdotás úr meglepetve tekinte rá:~–
32 2, I | kicsiny volt a nagyságos úr, azóta ismerem”.~A megyefőnök
33 2, I | a nagyságos haszonbérlő úr ispánja vagyok.~Az alispán
34 2, I | azt elviszik.~A nagyságos úr ispánja akkor odafordult
35 2, I | alispán szigorúan.~A nagyságos úr ispánja nem annyira szolgálatkészségből,
36 2, I | Nem fog tán a tekintetes úr vitába ereszkedni egy ilyen
37 2, I | Nagyságos Krénffy Adolf úr.~– Micsoda – ffy? – kérdé
38 2, I | kérdé gúnyosan a nemes úr. – Azelőtt csak Péterhez,
39 2, I | nevet.~– Hát a nagyságos úr szerződést kötött ezzel
40 2, I | megye főnöke, ez az ifjú úr itt a megye ügyésze, ő fogja
41 2, I | közel kapta.~A nagyságos úr ispánja csak dünnyögött,
42 2, I | lehessen.~– Tudja-e azt az úr, hogy mit tesz az: egy nemesembert
43 2, I | alássan, tekintetes alispán úr! – Csak most jutott eszébe,
44 2, I | humoros nyugalommal az alispán úr –, ne engedd kialudni a
45 2, I | hallottak semmit.~Az anekdotás úr észrevette ez igyekezetüket,
46 2, I | pálinkafőző ház az, a haszonbérlő úr pálinkafőzője; az meg az
47 2, I | hogy meghalt a nagyságos úr, s nemsokára utána jött
48 2, I | utána jött a feketeszájú úr.~– Ugyan hallgass, te ostoba
49 2, I | híjuk, hogy a feketeszájú úr. Miért nincs neki hát olyan
50 2, I | töltéseket. A magas kalapos úr felmarkolt egy-egy csomó
51 2, I | rajta. Azután a feketeszájú úr helyet keresett az uraság
52 2, I | építtessen. A hosszú csizmás úr azt akarta, hogy a partra
53 2, I | építsenek, de a feketeszájú úr azt mondta, hogy ott rossz
54 2, I | hogy építsenek a dombra. Az úr oda sem engedte, mert ott
55 2, I | Megmondta azt a feketeszájú úr mind előre, be is teljesedett…~–
56 2, I | félteni az ellopástól.~A három úr hazabocsátá a Popák családot,
57 2, I | Ahogy az új haszonbérlő úr megtelepedett, ide építtette
58 2, I | csalatkoztunk. A haszonbérlő úr megtagadta kérésünket; azt
59 2, I | hogy itt hiába zörget, akár úr, akár szegény! – szólt vad
60 2, I | Tekintetes Lippay Károly alispán úr! Tekintetes Érkelety Menyhért
61 2, I | Érkelety Menyhért főjegyző úr! Tekintetes Fenyéry Endre
62 2, I | Tekintetes Fenyéry Endre főügyész úr! Üdvözlöm önöket. Érdemes
63 2, I | léptekkel járult az alispán úr oldalán a mérgezett család
64 2, II | az idő, az izmaelita lett úr, és ő szedi a száraz fáról
65 2, II | laknak.~Nagyságos Krénfy úr nem igen régi nemesember
66 2, II | kifizette a haszonbért. Krénfy úr azóta kinyerte az indigenatus
67 2, II | szembetűnővé legyen téve.~Krénfy úr nemcsak arcképeihez jutott
68 2, II | brenóci kastély.~Krénfy úr akad néha szerencsétlen
69 2, II | olyan jól észrevenni.~Krénfy úr bármely percben igen érdekes
70 2, II | azonkívül a haszonbérlő úr kocsisa és ispánja, kiket
71 2, II | kiket már ismerünk.~Krénfy úr csönget, amire az egyik
72 2, II | lehetett az egész.~A nagyságos úr átvette a három tízest.~–
73 2, II | neki egy hétre.~A nagyságos úr, ki most szállt le a kocsiról,
74 2, II | gyűjteménnyel kezdte el a nagyságos úr a jámbor parasztot a kétségbeesés
75 2, II | jött utána a kocsis.~Krénfy úr és kocsisa között valami
76 2, II | nagyon lármázni. Tudja az úr, hogy a magam pénzéből adtam
77 2, II | azt bizony nem fizettem az úr helyett.~– Micsoda ló? Micsoda
78 2, II | Micsoda patkó? – kiálta Krénfy úr bedugva zsebeit kezeivel,
79 2, II | én, mi? Nem az úrét? Az úr lovának kellett a patkó.~–
80 2, II | parancsolta meg neki az úr, hogy ne koptassa el. Ha
81 2, II | istállóban elővette a nagyságos úr lovait, s a háromágú villa
82 2, II | töltötte bosszúját.~Krénfy úr most meglátva künn várakozó
83 2, II | Ez a tízes lyukas.~Krénfy úr nagyon csodálkozott rajta.~–
84 2, II | alig várta, hogy Krénfy úr félreforduljon, azonnal
85 2, II | ispánhoz fordulva Krénfy úr.~Az a kedves, édes epitheton
86 2, II | arra való volt, hogy Boros úr ne akarjon bemenni azokkal
87 2, II | eltaposva azt illendően.~Krénfy úr nem tudott hová lenni azalatt.
88 2, II | uram, van ám baj!~Krénfy úr nyugtalanul tekinte rá,
89 2, II | találgassa azt.~A nagyságos úr lélegzetet sem mert venni,
90 2, II | felelt.~– Tudja-e azt az úr, hogy hány esztendeje viselem
91 2, II | kiálta megijedve Krénfy úr. – Én nem csináltam, az
92 2, II | Én nem csináltam, az úr csinálta. Feleljen érte.~–
93 2, II | Hanem most következik az úr baja. Majd megfelelek én
94 2, II | kell, s nem szorulok az úr védelmére; hanem hamarább
95 2, II | hanem hamarább szorul az úr az enyimre. Mert ne gondolja
96 2, II | szólt megszeppenve Krénfy úr, s féltében leült az ispán
97 2, II | féltében leült az ispán úr mellé. – De hát ki határozza
98 2, II | Akkor Lippay alispán úr kiküld saját raktárából
99 2, II | Az imént maga mondta az úr, hogy a vármegye urai hatalmas
100 2, II | el volna veszve.~Krénfy úr lakatforma állát simogatta
101 2, II | uram – tartóztatá őt Krénfy úr aggodalmas ragaszkodással.~–
102 2, II | nyögé ki végre a haszonbérlő úr őnagysága, ki mindenáron
103 2, II | előkészületül, míg Krénfy úr nagy kénytelen-kelletlen
104 2, II | az ígért vacsorát.~Krénfy úr letette az asztalra a tányért,
105 2, II | annak a sajtnak, Krénfy úr nagy hüledezésére. Minthogy
106 2, II | kétségbeesetten a haszonbérlő úr őnagysága –, hiszen az a
107 2, II | baranyai bicsak. Krénfy úr azt bámulta, hogy ki nem
108 2, II | tenni valamit. Hanem az úr éppen úgy tesz velem, mint
109 2, II | ad, de innom nem.~Krénfy úr nagyot sóhajtott.~– Mit
110 2, II | dugó is benne volt.~Krénfy úr mosolyogva tevé azt le az
111 2, II | Ezen italt tartja Krénfy úr pezsgős palackokban, boldog
112 2, II | fenyőfa muskotály.~Krénfy úr kezeit dörzsölte titkos
113 2, II | vendégség után az ispán úr, eldugva görbe kését, míg
114 2, II | ismétlé Boros uram.~Krénfy úr helybenhagyólag inte fejével.~–
115 2, II | nemesember panaszára!~Krénfy úr valami ellenvetést akart
116 2, II | magukévá tegyék. Tudja az úr, nekünk azt szokták mondani: „
117 2, II | Ott kinn tágasabb!”~Krénfy úr köhögött, de nem tett ellenvetést.
118 2, II | egy ujjával, hogy Krénfy úr kénytelen volt a boltozatra
119 2, II | hívni.~– Megálljon csak az úr, mindjárt mondok egy dolgot,
120 2, II | a nyelve a fitymáló „az úr” címezetre, amivel a parvenüket
121 2, II | Tudhatja a nagyságos úr, hogy ez a brenóci uradalom
122 2, II | többi. Ugye tudja?~Krénfy úr pedig arra gondolt, hogy
123 2, II | közbe türelmetlenül Krénfy úr.~– Csitt csak! Mást mondok.
124 2, II | pattant fel végre Krénfy úr, kinél ugyanazon arányban
125 2, II | hogy ugyanezen Fenyéry úr van kiküldve most a brenóci
126 2, II | venni. Érti-e már?~Krénfy úr vállat vonított rá, mintha
127 2, II | Tudom, ismerem.~– No, ha az úr is ismeri, akkor eléggé
128 2, II | egész családra. Tudja az úr, miért? Tudja a nagyságos
129 2, II | miért? Tudja a nagyságos úr?~– Bánom is én.~– Azért
130 2, II | sem tudni hol van.~Krénfy úr eleget hallott. Minél fogva
131 2, II | kiálta a nagyságos árendás úr, rögtönzött haraggal kapva
132 2, II | bolonddá tart?~Az ispán úr szeretett volna mindenik
133 2, II | szóhoz jutni a nagyságos úr miatt, ki a kezében tartott
134 2, II | ispán azt hitte, hogy Krénfy úr nem tud még semmit, pedig
135 2, II | népesíté meg a világot. Krénfy úr mikor írt – talán megszokásból –
136 2, II | egy-egy levelet megírt Krénfy úr, azt rendesen a kis bronzszörny
137 2, II | kalligráfiával szerzé Krénfy úr, írása vetekedett bármi
138 2, II | Brenóczi gróf Maróth István úr őexcellenciájának, Bécsben.”~
139 2, II | ember vesztét érzi.”~Krénfy úr pedig még egyszer átolvasá
140 2, II | megharapott kenyérszelet. Krénfy úr felcsipegette mutatóujjával
141 2, III | helyett fehér gyolcsruhás úr parancsolt, fehér tányérsipkával
142 2, III | ezüstneműn a nagyságos árendás úr címere a fatális gólyával
143 2, III | véve: a nagyságos árendás úr csak haszonbérbe vette ezt
144 2, III | Így áll a dolog Krénfy úr házánál.~A nagy pompa, a
145 2, III | beleizzadjon a fáradságba.~Krénfy úr nem hiába izzadt. Kívánatai
146 2, III | fenyőerdőket látni.~Krénfy úr szakállát dörzsölte örömében.
147 2, III | kérdésre; amely nap Krénfy úr levele érkezhetett Bécsbe,
148 2, III | mulatni három nap.~Krénfy úr e tudósításra azután bátran
149 2, III | szomszéd állomásig. Maga Krénfy úr is el akart menni vendégei
150 2, III | oldalról, melyet maga Krénfy úr is segített szaporítani,
151 2, III | menjen a vendéglőbe.~Krénfy úr úgy érezte magát, mint aki
152 2, III | ember haza! – kiálta Krénfy úr, ki közel volt hozzá, hogy
153 2, III | elnyelte, s utána Krénfy úr cselédjei mind ásítottak. –
154 2, III | pedig tízkor szokott.~Krénfy úr háromszor is utánamondta
155 2, III | vele a fogadóba. Krénfy úr egy darabig utánaeredt,
156 2, III | jöjjön! – kiálta Krénfy úr hirtelen kiugorva az ágyból,
157 2, III | hozzá a magáét a tekintetes úr, mert ő percre pontos szokott
158 2, III | pontos szokott lenni.~Krénfy úr egy kicsinyt vakarta a szakállát,
159 2, III | Jöjjön be, no – mondá Krénfy úr, de ezúttal fel sem kelt
160 2, III | főkapun ki- s bejárni.~Krénfy úr meglepetve csóvált fejet
161 2, III | hogy milyen sajátságos úr ez az Illés gróf, milyen
162 2, III | alóla a lepedőt.~Krénfy úr izzadtan és ijedten riadt
163 2, III | Ereszd be! – kiálta Krénfy úr, s vánkosai közé dörmögött
164 2, III | alkimista? – kiálta Krénfy úr apródonként dühbe hozva.~–
165 2, III | elballagott a derék követ, Krénfy úr nem állhatá meg, hogy utána
166 2, III | ajtót maga után, Krénfy úr odaintette az ágyához Jakabot.~–
167 2, III | odatartá a fülét; Krénfy úr pedig megfogá azt két ujjával
168 2, III | kell kiszenvedniük.~Krénfy úr legalább pihenhetett valahára.
169 2, III | rángatta valami dzsin Krénfy úr feje alatt a vánkost, és
170 2, III | Jakab kotródott. Krénfy úr szavait pedig a mellékszobában
171 2, III | a hálószobaajtót.~Krénfy úr éppen a botot kereste, mellyel
172 2, III | gróf Maróth Illést.~Krénfy úr először látta életében Illés
173 2, III | ott a mutogatóknál.~Krénfy úr fejében egy percre az a
174 2, III | gróf azalatt, míg Krénfy úr felöltözött, minden kínálás
175 2, III | lógassa le róla.~Krénfy úr félve tekintgetett rá félre,
176 2, III | kérem alássan – szólt Krénfy úr, ki egészen felbuzdult e
177 2, III | mintájára készült, és a…~Krénfy úr belesült a beszédbe, mert
178 2, III | kérem alássan – monda Krénfy úr, ki kezdett szemlátomást
179 2, III | ötvennyolc pengőt.~Az árendás úr leghatározottabban hivé
180 2, III | tiszteletére, semmi, semmi.~Krénfy úr valami nagy dolgot vélt
181 2, III | nehezteléséről lemond.~Óh, Krénfy úr annyira kész volt megbocsátani
182 2, III | kínálkozék végre Krénfy úr, remélve, hogy ott erősebbnek
183 2, III | szívességgel állva félre Krénfy úr útjából, őt kényszeríté
184 2, III | nyájasan hunyorított.~Krénfy úr, akit leforráztak, ment
185 2, III | tudtul:~„Itt én vagyok az úr, te csak a jövevény!”~István
186 2, III | helyet foglalni.~Krénfy úr helyet foglalt szófogadó
187 2, III | magunknál tisztelhessük.~Krénfy úr apródonként érzé magát semmivé
188 2, III | van pénze! Ilyenkor Krénfy úr két kezét mondhatlanja zsebjeibe
189 2, III | százezrekre szaporodtak, és ő úr lett, és most nem tartozik
190 2, III | tizenkettőkor.~Ezt már tudta Krénfy úr, mert a pitvarnoktól is
191 2, III | szivarládikát tolva a gróf úr elé. – Cabanos, valódi Havanna…~–
192 2, III | megoldását hallanunk.~Krénfy úr önelégülten mosolyogva csörömpölt
193 2, III | Krénfy úrra szegezve.~Krénfy úr megpróbálta egyenesen őhozzá
194 2, III | minden kamat nélkül.~Krénfy úr szavainak hatásán gerjedt
195 2, III | fogok behajtani.~Krénfy úr erősen aposztrofálva mondá
196 2, III | másik a Tarnóczy…~Krénfy úr arra volt készen, hogy amint
197 2, III | azt válaszolják: Ön nem úr Brenócban, csak haszonbérlő.
198 2, III | Brenóc vétkét, pedig Krénfy úr kétszer is kérdezé.~– Én
199 2, III | állása Brenócon!~Krénfy úr saját magába disputálta
200 2, III | megzavarodott tőle.~Krénfy úr itt egyszerre félbeszakítá
201 2, III | inte helybenhagyást. Krénfy úr csengetett, parancsot adott
202 2, III | Halljuk azokat.~Krénfy úr ajka úgy mozgott, mintha
203 2, III | fáradságaim gyümölcsét.~Krénfy úr elég nagy feneket kerített
204 2, III | szokott mosdani. Krénfy úr kívánata olyan bagatelle,
205 2, III | sipkája után látott. Krénfy úr sietett azt neki kézbesíteni,
206 2, III | volna már menni, de Krénfy úr nem adta oda neki addig
207 2, III | búcsút sem véve.~Krénfy úr nagyon sajnálta, hogy saját
208 2, III | aljáig kíséré őt le Krénfy úr hajadonfővel. István gróf
209 2, III | tartá kalapját. Ott Krénfy úr alázatosan kikérte magának
210 2, III | különös figyelem Krénfy úr részéről nagyon tetszett
211 2, III | köszöngetett vissza.~Krénfy úr azután felszaladt a lépcsőkön,
212 2, IV | úszik az ország!~Krénfy úr a legelegánsabb szalonöltözékben
213 2, IV | kivilágítva; amint Krénfy úr a hosszú sor ajtókon végigtekint,
214 2, IV | ő itt most már korlátlan úr Brenócon – hat évig – s
215 2, IV | európai költő álmodott; Krénfy úr szemei majd átégetik azt
216 2, IV | szívesen fogadja. Krénfy úr sohasem tudhatja meg az
217 2, IV | egyszer akkorára nőni.~Krénfy úr büszkesége semmiben sem
218 2, IV | tapintatot, amit Krénfy úr e kastély feldíszítésében
219 2, IV | feldíszítésében tanúsított. Krénfy úr rá hagyta magát venni, hogy
220 2, IV | függönyök ára után. Krénfy úr mindent megmondott és esküdött
221 2, IV | hogy az igen finom.~Krénfy úr egészen meg volt őrülve
222 2, IV | találja ki nagysád…~Krénfy úr olyan lett, mint a rák,
223 2, IV | hiányzik e kastélyból.~Krénfy úr a világ minden kincseiért
224 2, IV | légvonatról panaszkodott. Krénfy úr észrevette, hogy a sált
225 2, IV | szabadságot engedett.~Krénfy úr dolgozószobájába is elvezette
226 2, IV | hízelkedni, mert Krénfy úr sokkal fiatalabb a valóságban,
227 2, IV | voltak a várnak, mint Krénfy úr, s ennélfogva az ő arcképét
228 2, IV | továbbmentek bámulni Krénfy úr komfortját. Cynthia grófnő
229 2, IV | utánozza a hajnalt.~Krénfy úr egy lépéssel hátramaradt
230 2, IV | végét tartva karjain. Krénfy úr kétszer is feladta azt vállaira,
231 2, IV | komorna meg nem rántá Krénfy úr kabátját, fülébe súgva:~–
232 2, IV | Sohse bántsa a nagyságos úr; a grófnő szeret mindig
233 2, IV | órahosszat a szobában.~Krénfy úr szívében megállt a verés:
234 2, IV | abba takarta arcát.~Krénfy úr arcképe már akkor ott volt
235 2, IV | fel becses képmását Krénfy úr, szembe azzal a hellyel,
236 2, IV | Vajon hogy jöhetett Krénfy úr arra a gondolatra, hogy
237 2, IV | sétált nagy lanyhán Krénfy úr mellett, hosszú selyem pilláit
238 2, IV | uraknak? – aggódék Krénfy úr szorgalmasan.~– Óh, semmi –
239 2, IV | a brenóci grófok Krénfy úr előtt a kastélynak eddig
240 2, IV | ékszereket megpillantá.~Krénfy úr vigyorogva állt meg ugyanazon
241 2, IV | műdarab Brenócra.~Krénfy úr e beszéd alatt jobbra-balra
242 2, IV | Ezüstből van ez?~A nemes úr egy végtelenül hideg tekintetet
243 2, IV | előfüggönyeit félrevonni.~Krénfy úr merész vállalatot kísérle
244 2, IV | bizarr beszéd kiverte Krénfy úr fejéből a csizma okozta
245 2, IV | igazi nagy urakkal; Krénfy úr minden percben megzavarta
246 2, IV | koszton. Ha ránéz Krénfy úr, neki ad igazat. Illés gróf
247 2, IV | technológiai ismertetései.~Krénfy úr egy tál császármadár felhozatala
248 2, IV | Ez önnek van írva.~Krénfy úr csak tétovázva merte elfogadni
249 2, IV | szóváltásra; csak Krénfy úr reszketett még egy kicsinyt,
250 2, IV | nem vesztek kárba; Krénfy úr maga olyan jókedvű lett,
251 2, IV | vitettem! – hetvenkedék a derék úr. (Ez a zongora is bérbe
252 2, IV | gyönyörűen zongorázik.~Krénfy úr a hetedik égbe készült,
253 2, IV | fameus! – sóhajtozék Krénfy úr, fejével ütve a taktust,
254 2, IV | másik felől fogta meg Krénfy úr karját, s így kivezették
255 2, IV | levélbe írva?~Ha Krénfy úr bírt volna azzal a középkori,
256 2, IV | más bárkihez. Az érdemes úr szép nyugodtan keblébe nyúlt,
257 2, IV | negyedóra múlva azután a három úr visszatért ismét azon teremhez,
258 2, IV | visszaindulnak Bécsbe.~Krénfy úr annyira nem volt ura indulatainak,
259 2, IV | szép üzenetet, amit Krénfy úr a méltóságos urak és Cynthia
260 2, V | Óh, azt teszik. Ez az új úr ott a kastélyban nemigen
261 2, V | Az erkélyterem az. Krénfy úr ott szentel egy órát az
262 2, V | rajta semmi baj.~*~Krénfy úr el volt fáradva, mint egy
263 2, V | ittlétének többé. Krénfy úr százszor is összekeres minden
264 2, V | hozatni, aki felnyissa.~Krénfy úr testben, lélekben kimerülten
265 2, V | önt, üljön mellém.~Krénfy úr égett és fázott, midőn e
266 2, V | megmutatni.~– Óh, kérem… – Krénfy úr valamit akart hazudni.~–
267 2, V | Istenem! – sopánkodék Krénfy úr.~– Nem titkolom el az okot
268 2, V | lehűtöttek volna, Krénfy úr nem tartozott azok közé.
269 2, V | sem mertek nézni.~Krénfy úr igen tökéletes fogalmat
270 2, V | eszemben, gondolá Krénfy úr –, hogy főbelövessem magamat.)~–
271 2, V | útiköltség, hogy Tarnóczy úr rögtön eltűnhessen Strasbourgból,
272 2, V | rám nézve rövid.~Krénfy úr sokkszerűen megbűvölve érzé
273 2, V | leglehetőbbnek tartotta Krénfy úr azt, hogy Illés gróf, ha
274 2, V | értékéből levonva Tarnóczy úr adósságát, őt rögtön szabadon
275 2, V | megölje testvéremet.~Krénfy úr bocsánatot kért válogatatlan
276 2, V | uram, egy tollat.~Krénfy úr odahúzta a grófnő elé íróasztalát,
277 2, V | rándulással a leírt szót… Krénfy úr három váltót elrontott,
278 2, V | levél készen volt. Krénfy úr átadta a váltót, Cynthia
279 2, V | lepecsételé azt. Krénfy úr saját kezével írta rá a
280 2, V | azt magam – szólt Krénfy úr, és hozzáfogott a záloglevél
281 2, V | Cynthia, látva, hogy Krénfy úr oly sokáig mereszti rá szemeit,
282 2, V | aláírta a nevét.~Mikor Krénfy úr e szép selyemszál nevet
283 2, V | odanyújtá neki az iratot.~Krénfy úr egy percig reszkető kezeiben
284 2, VI | nem lehet.~Mikor az öreg úr érezte közelgő halálát,
285 2, VI | gazdaságot, éspedig az öreg úr teljes elégültségére.~Az
286 2, VI | Ez volt az öreg Mihály úr szava.~És minden akként
287 2, VI | aközben megkérte kezét Doboky úr, ki igen nagy birtokú volt
288 2, VI | elégszer megbánta ezt. Doboky úr egy tisztújítás alkalmával
289 2, VI | neve) a három táblabíró úr kíséretében feljött a kastélyba.~
290 2, VI | Dobokyné láttára Lippay alispán úr azt mondá, hogy mi már régi
291 2, VI | hozzánk már, ugye Fenyéry úr? Hát az egész érzékeny társaság
292 2, VII | beszédbe eredhessen. – Az öreg úr már rekedtté beszélte magát,
293 2, VII | akarta, de a két táblabíró úr helyeslé a sietést, csak
294 2, VII | mosolyodott rá.~A másik két úr az ebédet végezve, kissé
295 2, VII | a vármegye csak nagyobb úr, mint ez a csutorafejű.
296 2, VII | Tenálad persze hogy nagyobb úr a hajdú is, ha szót nem
297 2, VII | felnyílt az ajtó, s a három úr belépett. Vártak reájuk.~
298 2, VII | várta a küldöttséget Krénfy úr és egy magas, vékony, minden
299 2, VII | Reménylik, hogy Krénfy úr az emberbaráti és hazafias
300 2, VII | árt fognak fizetni.~Krénfy úr egy szót sem válaszolt,
301 2, VII | Elhisszük, hogy nagyságos Krénfy úr később még magasabb árt
302 2, VII | midőn látták, hogy e nagy úr oly alázatosan könyörög
303 2, VII | látszott.~– S elnézheti „az úr” – kiálta rá indulatosan
304 2, VII | Krénfy, kiben a megvető „az úr” megszólítás felkavarta
305 2, VII | azt a puskát! Ha Fenyéry úr fel akarja magát áldozni
306 2, VII | lépve.~És a két táblabíró úr is szomorúan hajtogatva
307 2, VII | járt annyira. Óh, Krénfy úr finom ember.~– Valóban,
308 2, VIII | tudtára adatik, hogy ez az úr, ki ott az ajtón belép fejszével
309 2, VIII | tekintetes, nem tekintetes, akár úr, akár paraszt; mert ha kapom
310 2, VIII | találomra odahajítá a három úr közé, mely is éppen Krénfy
311 2, VIII | mérgében és fájdalmában Krénfy úr. – Boros, fogja meg és hurcolja
312 2, VIII | förmedt fel erre Krénfy úr. – Ímhol van az úrnak napidíja,
313 2, VIII | azokat már akkor Krénfy úr hárpiája régen lefoglalta,
314 2, VIII | látszott képviselni. Krénfy úr óhajtotta látni, hogy tépik
315 2, VIII | ékszerei.~A hárpia, Krénfy úr nagy bámulatára, egy széket
316 2, VIII | Miért nem beszélt hát az úr velem hamarább? Ha énvelem
317 2, VIII | vaslapátot, s amint Krénfy úr ott bámult a nyitott ajtóban,
318 2, VIII | aztán az ajtó, s Krénfy úr nem törődve sem a két szeme
319 2, VIII | protestálok. Itt én vagyok az úr. Egy félpénzt se vegyen
320 2, IX | mente meg?~– Itt az alispán úr; tessék tőle megkérdezni.~–
321 2, IX | teljesíteni tartozik. Fenyéry úr itt áll előtte.~Leonora
322 2, IX | hangon monda:~– Uram, Fenyéry úr; én azt mondám, hogy önt
323 2, IX | tréfát csinálni. Fenyéry úr, én önön csodálkozom legjobban,
324 3, I | köznemes, egy tekintetes úr!~– A gyalázatos parasztvér! –
325 3, II | Azt is megtudta Krénfy úr, hogy a kellemes mulatságot
326 3, II | szárnyaiból a tollakat!~Krénfy úr nem szokott sokat beszélni
327 3, II | kegyed, nemde, Tarnóczy úr, tekintetes nemes és vitézlő?~–
328 3, III | hercegséget kapott, nagy úr lett belőle.”~Ez is igen
329 3, III | felöltöztetik grófnak és nagy úr lesz.”~Ez is gyakran megtörténik.
330 3, III | elfogadótermébe.~Elöl a főtisztelendő úr, az esperes, utána az alispán,
331 3, III | tulajdonképpen kit kérnek meg Fenyéry úr számára.~Lippay homéri kacajra
332 3, III | keletkezett e viszonyuk. Fenyéry úr, feleljen ön, mikor látta
333 3, III | szólt bele a főtisztelendő úr, ki könyvét is elhozta magával.~–
334 3, V | vissza kívánja adni.~Krénfy úr személyesen kívánt értekezni
335 3, V | volna mellette.~Amint Krénfy úr megtudta a gróf megérkezését,
336 3, V | tán valaki, hogy Krénfy úr haragszik, hogy civakodni,
337 3, V | közbeszéd tárgya.~Krénfy úr a csodálkozás, a megfoghatatlan
338 3, V | méltóságos uram – szólt Krénfy úr, nem engedve magát nemes
339 3, V | hatástalanná teheti.~Krénfy úr már a kalapot kezében tartá,
340 3, V | mindenféle ráolvasással.~Krénfy úr elmés kezdett lenni; Krénfy
341 3, V | elmés kezdett lenni; Krénfy úr ok nélkül nem vesztegeti
342 3, V | És csoda hatása!~Krénfy úr fejét csóválta, és olyan
343 3, V | koleráról kell beszélni.~Krénfy úr úgy tett, mint aki most
344 3, V | baj van, nagyságos Krénfy úr most mindjárt ebben a nyomban
345 3, V | grófnak, hogy a nagyságos úr, amint hazaérkezett, rögtön
346 3, V | mindjárt kolerába. Krénfy úr őt küldte lóhalálába a méltóságos
347 3, VI | ajtón s jelenté, hogy egy úr akar szólni erőnek erejével
348 3, VI | alá és leült rá.~– Gróf úr, ha ön csak azért jött ide,
349 3, VI | okokat, tisztelt ügyvéd úr, különben magam mondom el;
350 3, VI | követelésemre az ügyvéd úr vágott egy olyan mérges
351 3, VII | VII. A RÉM~Krénfy úr négylovas hintóban vágtatott
352 3, VII | kinyújtani, mert Krénfy úr egy hosszú ládát betétetett
353 3, VII | pillanat elég volt Krénfy úr ereiben megfagyasztani a
354 3, VII | szekeret, melyen egy köpönyeges úr ült, szép fekete szakállú?~–
355 3, VII | ám, szép, gyönyörű fiatal úr volt; meg is szólított a
356 3, VIII | bennünket érdekel, de Fenyéry úr megtiltja. Fenyéry úr pedig
357 3, VIII | Fenyéry úr megtiltja. Fenyéry úr pedig most mindnyájunknak
358 3, IX | maradtak a telkek.~És Krénfy úr ezt nagyon szerette. Régi
359 3, IX | meg kell ritkulni Krénfy úr birtokán.~Mennyivel különb
360 3, IX | nem tudom) nem volt Krénfy úr ínyére. Éhes, koplaló népséget
361 3, IX | Magyarországban.~Krénfy úr úgy felmagasztalá előtte
362 3, IX | közelében gyárak?~Krénfy úr mutatta neki a magáét. Ez
363 3, IX | megöntözve bőven.~Krénfy úr el volt ragadtatva ennyi
364 3, IX | hogy fordítsa el róluk az Úr ezt a rémet.~Éjfél után
365 3, IX | az egész kolónia Krénfy úr oltalma alatt már a második
366 3, IX | kinyílt az ajtó. Krénfy úr mindig meg szokta előbb
367 3, IX | van írva a neve.~Krénfy úr bement a szobába, mert odakinn
368 3, IX | azután hallá, hogy Krénfy úr hogy jár fel s alá a szobában,
369 3, IX | elegyült a társaságba, Krénfy úr, ki már rekedtté kiabálta
370 3, IX | velem a szobába.~Krénfy úr bevitte őt magához; ott
371 3, IX | olyan italhoz, amit Krénfy úr töltöget a más poharába.~–
372 3, X | falu végére, ahogy Krénfy úr megparancsolá neki, odáig,
373 3, X | el helyét, mert Fenyéry úr azt mondá, hogy rá igen
374 3, X | szívét – őt e nagy okos úr, jóltevője, fontos üggyel
375 3, X | nem látta-e a nagyságos úr ispánját ezen elmenni.~Azt
376 3, X | régen készült.~– Adjon az Úr Isten kegyelmednek jó estét,
377 3, X | bácsi, a tekintetes fiskális úr küldött a nagyságos úrhoz…~–
378 3, X | fiskális? Melyik nagyságos úr? – mordult rá a csavargó.~–
379 3, X | csavargó.~– Hát az a fiskális úr, akinél a grófkisasszony
380 3, X | mégis ide?~– Hát a Krénfy úr azt hagyta, hogy várjak
381 3, X | el is ment azóta az ispán úr. Nem találkozott vele kegyelmed,
382 3, X | aki most már a fiskális úr neje.~– No hát, ha még valaha
383 3, X | Popákéknak, csak Fenyéry úr kocsisa után tudakozódott.
384 3, XI | Én vagyok, nagyságos úr! – szól kívülről egy ismeretes
385 3, XI | vigasztalkodék az ügyvéd úr, agyonázott kesztyűit húzkodva
386 3, XI | Tarnóczytól, ugye? – kérdi Krénfy úr, csendesen mosolyogva, s
387 3, XI | borravalót kapott, az Krénfy úr lehessen.~Különben is meglehetős
388 3, XI | az ő nyaka törnék.~Krénfy úr gondolá magában, hogy ez
389 3, XI | életleírását, mint Krénfy úr. A kocsis nem ismer reá;
390 3, XI | fegyveres lovast látott Krénfy úr szembejönni.~Nem tudott
391 3, XI | kerülsz még valaha.~Krénfy úr könnyebbült szívvel látta
392 3, XI | összeveszett a nagyságos úr ispánjával, s azt egy doronggal
393 3, XI | doronggal agyonütötte.~Krénfy úr felszökött e szóra üléséből,
394 3, XI | akar szállani a tekintetes úr? – monda Popák, szolgálatkészen
395 3, XI | leány, akit Fenyéry ügyvéd úr neje tart örökben magánál;
396 3, XI | nem mondta neked Krénfy úr, hogy a szekérrel ne törődjél.~–
397 3, XI | arra én nem adok semmit. Az úr elmehet világgá, én azt
398 3, XI | rendes útlevelem van.~Krénfy úr közel volt hozzá, hogy saját
399 3, XI | árát úgy lefogja Krénfy úr a béremből, mintha új lett
400 3, XI | gonosz lelkű embertől. Ha az úr olyan bolond volt, hogy
401 3, XI | pénze nyomát, mert Krénfy úr el foga azt tagadni, ismerem
402 3, XI | bolond falut híják.~Krénfy úr komolyan megijedt. Ismerte
403 3, XI | sem érkezett meg. Krénfy úr a mozdulatlan szekéren ült
404 3, XI | akkor?~– Talán oda.~– Az úr az a répakereskedő izé,
405 3, XI | fütyülve folytatta… Krénfy úr úgy örült mindennek, a kétfelől
406 3, XII | határozottan.~– Mielőtt alispán úr kérdésére felelnék, kénytelen
407 3, XII | Nemde?~– Kérem, alispán úr, én mindezekről semmit sem
408 3, XII | érzéssel mondja neki:~– Gróf úr, testvére fel van mentve,
409 3, XIII | Megyénkben majd minden úr lekötelezettje: mióta el
410 3, XIV | akarták viszonozni Náci úr ügyeskedő mosolygását.~–
411 3, XV | nyoma sem látszott a derék úr arcán, ismét jókedvű, örök
412 3, XV | adomákban kifogyhatlan tréfás úr volt ő, akivel senki sem
413 3, XVI | Róbert nem érkezett.~Az egyik úr, ki elmaradására fogadott,
414 3, XVI | sorok voltak.~„Tisztelt gróf úr. Én úgy hiszem, hogy nem
415 3, XVII | Róbert nem érkezett.~Az egyik úr, ki elmaradására fogadott,
416 3, XVII | sorok voltak.~„Tisztelt gróf úr. Én úgy hiszem, hogy nem
417 3, XVIII| mikor egy-egy tekintetes úr, egy-egy méltóságos úr a
418 3, XVIII| tekintetes úr, egy-egy méltóságos úr a régi jó nevek közül elhal,
|