Rész,  fezejet

 1     1       |       ragály rémíté a népet, kiknek szívét szólítá fel a könyörület
 2     2,  I   |           bántani a tekintetes urak szívét.~– Nem gyönyörűségből utazunk,
 3     2,  VIII|           ezt a mulatságot.~Fenyéry szívét fenékig felfordítá ez az
 4     2,  IX  |          egész ivadékot, felosztani szívét, lelkét, vagyonát, jövendője
 5     2,  IX  |            tettért, ami önnek nemes szívét tanúsítja. Meglehet, hogy
 6     3,  I   | elkeseredést, mely a brenóci grófok szívét ellepte, midőn a botrány
 7     3,  II  |       olvasnia! Így széttépni önnön szívét.~– Nem, nem tehette ő azt! –
 8     3,  IV  |           mégis úgy nyomja valami a szívét. Miért nincsen ő tehát itten?~
 9     3,  IV  |            úgy szorítá, úgy kínozta szívét, mikor arra gondolt, hogy
10     3,  VIII|             bírta tovább megtagadni szívét. Ez vigasztaló tudat volt.
11     3,  X   |             bátorítá a kis pórleány szívét – őt e nagy okos úr, jóltevője,
12     3,  XIII|          lenni annak irányában, aki szívét bírta, tudott türelmes lenni
13     3,  XIII|             én öntől, vagyonát vagy szívét?~Lippay gyöngéden voná maga