bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | éltek a gondtalan uraságnak? Ki tudja hát megmondani, mik
2 1 | rokontalan nép nemzeti lételéért, ki pazarlá erejét a tettek
3 1 | pénzzel – sok becsülettel ki igazgatta a közügyeket,
4 1 | igazgatta a közügyeket, ki ügyelt az igazság szentségére,
5 1 | az igazság szentségére, ki torolta meg a magánsérelmeket?~
6 1 | magánsérelmeket?~A régi jó táblabírák.~Ki őrizte meg a nép szűz erkölcseit,
7 1 | hajlamát, szent honszeretetét? Ki járt legelől vallás, tudományok,
8 1 | közvélemény azokat, kiket ki akar gúnyolni, s tréfás
9 1 | fölött elménckedni.~Azért, ki a „régi jó táblabírák” címe
10 2, I | elveszi az álmot attól, ki fetrengve kéri a halált;
11 2, I | Te boldogtalan szenvedő, ki orvosoddal tanácskozol indigestióid
12 2, I | gazda sohasem tudja, hogy ki fogja learatni a vetését,
13 2, I | záporesésektől kétfelől ki van mosva, néhol akkora
14 2, I | magukkal egy-egy öreg embert, ki nem bírta már tovább a járást,
15 2, I | romlott burgonyát fordított ki tarisznyájából éppen az
16 2, I | hosszú, száraz, öles férfi, ki amint megáll a tisztáson,
17 2, I | félrekapták a szekeret, ki a döcögős útfélre, s a kocsisnak
18 2, I | zabkenyér, itt van, ezt vedd ki, tedd a kebledbe, és menj
19 2, I | okosan felelj. Ha kérdik, ki leánykája vagy, mondd, hogy
20 2, I | egy szál sem hullott még ki a gond miatt, szép kék szemei
21 2, I | hárpia felesége volt otthon, ki még most is dühösen féltette
22 2, I | félbeszakítá a legifjabb útitárs, ki az előre haladókat ezalatt
23 2, I | mellé ülteté a kisleánykát, ki parányi, reszkető kezeivel
24 2, I | Nyargalj a kocsimhoz, vedd ki az ülés alól azt a kis négyszegletes
25 2, I | az anekdotás táblabíró, ki nem szerette a szentimentális
26 2, I | jogkérdéseket, azok engesztelték ki a haragvó feleket egymással,
27 2, I | amiket ismer mindenki, ki valaha igazi ó tokaji bort
28 2, I | orrából, hanem az állából nőtt ki a szarva.~Az út szűk volt,
29 2, I | megakasztott ez a goromba válasz. – Ki szolgája kend?~– Megkövetem,
30 2, I | mintha a szemöldökei húznák ki belőle a füstöt.~– Huszonöt
31 2, I | gondolván, hogy itt az a kérdés, ki mulatja magát legjobban.~–
32 2, I | gazember, mint valamennyi tót. Ki is pusztítanám őket innen,
33 2, I | részletekből valami érdekeset ki talált volna feledni.~Az
34 2, I | mellyel az embereket úgy ki tudta hozni sodraikból. –
35 2, I | Hátha Balambérral jöttek ki az őseid, nem visszakapnád-e,
36 2, I | bírjon, mégsem fizethet ki.~Az alispán úrnak szörnyű
37 2, I | protestáló, kapacitáló szavaira, ki, amidőn nagy röviden elbántak
38 2, I | melyben a pesti várnagy, ki igen rövid úton bánó férfi
39 2, I | bölcsészetbe, inkább is ki van náluk fejlődve a beszéd
40 2, I | Minden rosszhoz tud ez; ki tudja küldeni a maga rétjéből
41 2, I | hallgass! – dörmögött a férfi, ki a tehenet vezette elöl,
42 2, I | az? – kérdé az alispán, ki kezdett nyomot keresni ebben
43 2, I | ezüst húszasokat osztott ki közöttünk, mint a hó. Egyszer
44 2, I | iskolamestert onnan ásták ki a romok közül kilenc tanuló
45 2, I | nagy fekete felhő, gomolyg ki egyre belőle, néha-néha
46 2, I | házra mutatva, mely előtt ki volt téve a kaloda. – Itt
47 2, I | halottunk, néha kettő-három. Ki egy, ki más bajban vész
48 2, I | néha kettő-három. Ki egy, ki más bajban vész el, de a
49 2, I | zsellérház maradt üresen, és ki tudja, a többit itt találja-e
50 2, I | volt a kezdete e nyomornak? Ki okozta azt?~– Magunk hibája,
51 2, I | részét pálinkában adták ki nekik, a pálinka mindig
52 2, I | sem adott. Igaza is volt. Ki tudja, bírtuk volna-e neki
53 2, I | pórnőt látva meg, hirtelen ki nem vehető foglalkozásban,
54 2, I | tőle. Hasztalan nyitották ki az ablakot, az a fojtó szag
55 2, I | dörömböl az ajtón, amíg mi ki nem füstöljük az odvából
56 2, I | fennhangon kiáltá, hogy nyissák ki, mert urak vannak, kik beszélni
57 2, I | hogy mi bolondot találjanak ki. Miért? Azért, mert nincs
58 2, I | tartaná felét bocsátani ki ajkain a mondandó szónak,
59 2, I | miért nem csapnak hát agyon? Ki vesz számba egy olyan lelket,
60 2, I | ilyen bolondokat.” Hiszen ki tudja azt, hogy két hónap
61 2, I | ezen összhang magyarázza ki azon felötlő körülményt,
62 2, I | mert azon nevezhetlen lény, ki annak falain belül lakik,
63 2, I | taszítva a garaboncást, ki ez egész jelenet alatt megnémultan
64 2, I | sohasem fogják megtudni, hogy ki ő.~– Akkor tudassa kegyed
65 2, I | attól, ha a boszorkány ki akar lépni a küszöbön, rögtön
66 2, I | kell vágni, ha forr a vér, ki kell ereszteni! Saignare,
67 2, I | a halhatlan Hahnemanné, ki egyedül érdemel dicsőítést.
68 2, I(6) | nép-szójárás, egyenlőt fejez ki a tündérrel.~
69 2, I | ősz táblabíró Popáknétól, ki az ajtóban állt meg a többi
70 2, II | urai, s a jámbor bujdosó, ki az üldöző tatárok elől az
71 2, II | magával. A balgatag Fulkó, ki legtöbbet cselekvék, megszökött
72 2, II | ország viadorának, hogy ki engedje magát üttetni a
73 2, II | országgyűlésen eszközölte ki számára ezt a kegyet valamelyik
74 2, II | ő elődeit füstölte volna ki a várból a zsebrák barátságért.~
75 2, II | korából, mik mind úgy néznek ki, mintha gót torony számára
76 2, II | meghalálozott tudósról maradt rá, ki teljes életében azért dolgozott,
77 2, II | használt az semmit, csak ki kellett ismét oldani a tüszőt
78 2, II | paraszt. Ez a fuvaros volt, ki az előfogattal jött.~Még
79 2, II | egy hétre.~A nagyságos úr, ki most szállt le a kocsiról,
80 2, II | mi kell megint?~– No csak ki ne dobjon addig, amíg be
81 2, II | gazember, csak úgy mondod ki a szót, hogy „pénz”, mintha
82 2, II | hogy akasztanának fel, nem ki vagy már a béreddel előre?
83 2, II | bedugva zsebeit kezeivel, mint ki egyáltaljában nem akar ilyen
84 2, II | uram, az égre kiált.~– Hát ki csapatta meg kegyelmedet?~–
85 2, II | s büntetést kérnek arra, ki azt a szerződést csinálta.~–
86 2, II | kegyes vármegye azért küldött ki deputációt, hogy engemet
87 2, II | ispán úr mellé. – De hát ki határozza meg azt a piaci
88 2, II | De ha én nem akarom adni, ki parancsolhat nekem, hogy
89 2, II | hatalmas emberek. Gondoljon ki maga valamit.~– Nem jó volna
90 2, II | mutatóujjának morzsolásával fejezé ki azt az ismerős pantomimikát,
91 2, II | vele, Boros uram – nyögé ki végre a haszonbérlő úr őnagysága,
92 2, II | haszonbérlő úr őnagysága, ki mindenáron ott kívánta tartani
93 2, II | Krénfy úr azt bámulta, hogy ki nem szúrja vele a szemeit,
94 2, II | Azaz hogy nem úgy van. Ki parancsolhat énnekem? Én
95 2, II | az ifjabb gróf egyszer ki is hívta párviadalra az
96 2, II | sem kézzel, sem villával ki nem lehetett húzni többé.~
97 2, II | rögtönzött haraggal kapva ki ispán uram kezéből a palackot. –
98 2, II | jutni a nagyságos úr miatt, ki a kezében tartott palackkal
99 2, III | zsellér falusi szabóval, ki kontóban rótta le a haszonbért;
100 2, III | vonakodva, ahogy szokták, ki hallgatna rájuk? Azután
101 2, III | csapják a földhöz, s szalad, ki merre lát. Még az ezüstserlegek,
102 2, III | annak a kedvéért súroltatja ki a szobákat?~Krénfy úrnak
103 2, III | saját kezű kalligráfiájával, ki sajátszerű büszkeségét helyezte
104 2, III | állomás számra pontosan ki van számítva. Visznek magukkal
105 2, III | útra zsellérek állíttattak ki szurokfáklyákkal egész a
106 2, III | vendégfogadóban.~– Oltsátok ki a lámpákat! Takarodjék minden
107 2, III | haza! – kiálta Krénfy úr, ki közel volt hozzá, hogy ríva
108 2, III | a pitvarnokhoz fordulva, ki akkorákat ásított előtte,
109 2, III | különböző – felelt a pitvarnok, ki szörnyen keresett a hintóban
110 2, III | Jakab hüledezve futott ki a szobából, s csak odakinn
111 2, III | ellentétben Illés gróffal, ki egy matrózkabátban jött
112 2, III | alássan – szólt Krénfy úr, ki egészen felbuzdult e magasztalásra –,
113 2, III | alássan – monda Krénfy úr, ki kezdett szemlátomást hízni
114 2, III | lábával, mintha egy fog ki volna törve annak a gépezetnek
115 2, III | valaki kamat nélküli pénzt. S ki teszi azt mai világban?
116 2, III | utánam semmiféle haszonbérlő ki nem állja a bosszantást,
117 2, III | megállt, mintha várná, hogy ki fogja-e találni valaki,
118 2, III | futott csuklós lábaival ki a szobából, sem a háziúrtól,
119 2, III | Illés grófot kísérendő, ki úgy futott, mintha kergetnék,
120 2, III | István grófnak udvarlandó, ki szinte, végzett ügy után,
121 2, III | urat, hanem maga lépett ki elébb az ajtón. Az etikett
122 2, IV | renyhe, iszákos pórhad! Ugyan ki búsulna miattuk? Ember volt
123 2, IV | hogy kivesszen a faj. Ugyan ki ügyelne arra, amit ők beszélnek?
124 2, IV | lehet a meleg étel? Ugyan ki hinne el ilyen badar beszédeket?
125 2, IV | Brenócon – hat évig – s ki tudja: tán még azután is?~
126 2, IV | van jelen az udvarlásnak, ki a hódolat adóját magához
127 2, IV | ajkak még megszólalnak, ki véd meg halandó embert ellenük?~
128 2, IV | szerelmes vagy, nem kacagnak ki érte; ha nagy bolond vagy,
129 2, IV | minden tárgy, és ez: találja ki nagysád…~Krénfy úr olyan
130 2, IV | kellett volna ábrázolni, ki, hogy jobban ráismerjenek,
131 2, IV | a gerézdjein látszottak ki az apró arany arabeszkek.
132 2, IV | később Blaku bojárjának, ki Báthory István idejében
133 2, IV | odaadta azt Krénfy úrnak, ki alig merte eléje kinyújtani
134 2, IV | még azt sem tudja, hogy ki írja e levelet!~– Óh igen,
135 2, IV | úrtól jön.~Amint ez a név ki volt mondva, egyszerre visszanyerték
136 2, IV | archívumot, olyan embert keresve, ki álnév alatt él ott, azalatt
137 2, IV | csupán csak becsukták valami ki nem fizetett adósságért,
138 2, IV | az iszonyat rebegése tört ki.~– Óh, te iszonyú ember
139 2, IV | alá esett, azért nem jöhet ki a játék, amiért István gróf
140 2, V | Cynthia grófnő mélázva nézett ki hintaja ablakából a kétfelől
141 2, V | régóta nem nyitották már ki. A párkányzaton a vastag
142 2, V | szólítá meg az alakot.~– Ki az? Jöjjön elő!~– Hát ki
143 2, V | Ki az? Jöjjön elő!~– Hát ki volnék? – szólalt meg egy
144 2, V | siessünk – válaszolt Cynthia, ki a sebes menetekben annyira
145 2, V | súlyos volna ez összeg, hogy ki sem bírja lélegzettel.~Cynthia
146 2, V | kisasszonyodat bántani merné!… Ki hinne el ilyet a mai világban,
147 2, V | előtt és a gyóntató atyának ki nem vallott soha.~A hölgy
148 2, V | ezen az ablakon nézett ki, oda mutatott, hol arcképe
149 2, V | falról, elkiáltá magát:~– Ki az? Mit akar? Én lövök!~
150 2, V | Istenem! – sóhajta Cynthia, ki minden pénzkészletét ez
151 2, V | ámbátor ez órában nagyon ki vagyok költekezve, a méltóságos
152 2, V | sokat szenvedett nő volt, ki a legegyszerűbb sírkő alatt
153 2, V | meg kell előznöm Illést, ki holnap egyenesen Strasbourgba
154 2, V | egy jó tollat keresett ki számára, s odanyújtá, hogy
155 2, V | hogy maga sem igazodott ki belőle; azok a száraz, hivatalos
156 2, V | ismeretlen úton ugyanaz, ki csábító arccal jelent meg
157 2, V | István gróf karjába akasztá, ki őt udvariasan felvezeté
158 2, V | tanrendszerének alávetni, ki őt két lábra állította,
159 2, VI | behordja a koldusokat, az ember ki sem mehet anélkül, hogy
160 2, VI | idegzete, mégsem állaná ki. Ez a három némber itt a
161 2, VI | megkérte kezét Doboky úr, ki igen nagy birtokú volt és
162 2, VI | azalatt Dobokynéval mulattak, ki mindenáron szerette volna
163 2, VII | komolyan, türelmesen hallgatták ki beszédeiket, nem mondták
164 2, VII | kiváltságai közé tartozott, ki éppen e pillanatban nagyon
165 2, VII | amitől azok aztán úgy néznek ki, mint a szebasztopoli redán.
166 2, VII | hogy valamelyik lapban ki fogja azokat adni. Ez a
167 2, VII | magyar divatlapok! – fakad ki Dobokyné. – Mívelt hölgy
168 2, VII | szívvel, egy lélekkel mondák ki a megye nemesi rendei, hogy
169 2, VII | elhatározta, hogy eleséget osszon ki közöttetek, már pénz is
170 2, VII | Annyi százezer embernek ki adhat kenyeret… Azt mondja
171 2, VII | Krénfy Adolf őnagyságának, ki a jelen zálogeladási levél
172 2, VII | alázatosan meghajolva ön előtt, ki soha magam földi javáért
173 2, VII | hogy lattal sem mérhetek ki számukra gabonát.~Azzal
174 2, VII | azt a szót sem mondanám ki érte. Történjék vele, ami
175 2, VII | meglepetve húzódott vissza.~– Ki merészel e dologba avatkozni?~–
176 2, VIII | tudtára adatik, hogy ez az úr, ki ott az ajtón belép fejszével
177 2, VIII | lefegyverezni egy egész várőrséget, ki az, ki meg tudja kötni egy
178 2, VIII | egész várőrséget, ki az, ki meg tudja kötni egy dühödt
179 2, VIII | egy dühödt némber nyelvét, ki fegyverezi le egy harcra
180 2, VIII | seprű, hol van egy sodrófa; ki innen az udvarról, tekintetes,
181 2, VIII | asszony – szólt Krénfy, ki restellni látszott a lármát –;
182 2, VIII | te tehetetlen féreg; hát ki vagy te, hogy énvelem parancsolni
183 2, VIII | énvelem parancsolni akarsz? Ki vagy te, mi vagy te? Rongyadta
184 2, VIII | megharagítasz, úgy löklek ki „velük” együtt ebből a házból,
185 2, VIII | kedvéért, s inkább keresse ki a sok kulcs közül, amelyik
186 2, VIII | szobából.~– Majd mindjárt ki fogja nyitni – szólt Fenyéry
187 2, IX | a büntetést szabja arra, ki egy nemesember házába erővel
188 2, IX | felebaráti szeretet? Egy férfi, ki bátran keresztültörve a
189 2, IX | történik. A dolog jól ütött ki. A többire nézve meg volt
190 2, IX | lengyel patriótákat felfogni. Ki mentől magasabb rangú lengyellel
191 2, IX | emlékezteté őt saját bátyjára, ki valóban kártyán és könnyelmű
192 2, IX | történik vele.~Jó, hogy jön! Ki értené ezt? Hiszen még alig
193 2, IX | vékony aranygyűrűt vett ki abból, mely két összecsavart
194 2, IX | lehet kényszeríteni. Egy nő, ki annak jegygyűrűjét, akit
195 2, IX | eszébe, hogy van egy lény, ki önnel kész megosztani szegénységét;
196 2, IX | háza és lelke nyitva áll, ki önt fölmenti, ha el van
197 2, IX | fölmenti, ha el van ítélve, s ki büszke lesz azon nevet viselhetni,
198 2, IX | asztalnál. Azzal menteté ki magát, hogy rosszul van,
199 2, IX | mosolygott.~Leonora pedig, ki nagy emberismerő és olvasni
200 2, X | gondja nincsen, mint hogy ki ne menjen a kerékvágásból.~
201 2, X | szép napon parancsot adott ki a járásokban, hogy kétezer
202 3, I | jut, hogy e nagy léleknek, ki míg gazdag volt, annyiak
203 3, I | semmi közöm; nevessenek ki; mindazzal nem törődöm semmit.
204 3, I | Mire Bécsbe ért, egészen ki volt eszméjében dolgozva
205 3, I | kopogtatnak az ajtaján.~– Ki az?~– Egy hölgy. (Ismerős
206 3, I | Felnyitja az ajtót. És íme ki borul a nyakába? Senki sem
207 3, I | ön itt? – kérdi Leonora, ki nem tudta, hogy örüljön-e
208 3, I | gyermekecském, az Isten nem fogyott ki csodatételeiből most sem.
209 3, I | elszánt emberrel van dolga, ki őt vonakodás esetében oly
210 3, I | teendő összeköttetésre, ki vén volt ugyan, de gazdag
211 3, I | udvarmesternő kíséretében, ki rendesen úgy bánt Cynthia
212 3, I | szeretet, csupa gyöngédség, ki a komoly, szenvedő hölgy
213 3, I | fejedelmi család ivadékáról is, ki két ízben megújított ajánlatot
214 3, I | feledhet. Ez az ön testvére.~Ki bírná leírni azt az elkeseredést,
215 3, I | származott fia, párbajra hívta ki testvére gyűlölt kedvesét,
216 3, I | a szerencsétlen ifjútól, ki abban a régi gonosz uzsorását
217 3, I | találta ott. Előtte való nap ki volt fizetve adóssága –
218 3, I | finom, mosolygó udvaronc, ki igazi képét nem szokta mutatni
219 3, I | reszketett, úgy halaványult el, ki csak elbeszélni hallá azon
220 3, I | ha halott lett volna is, ki kellett törnie koporsójából.~–
221 3, I | lélekerejét, odafordult atyjához, ki hidegvérrel állt ágya előtt.~–
222 3, I | szemeit leánya alakján, ki e tekintet alatt százszor
223 3, I | mesélni altatott gyermekének, ki félve rejti magát védő kebelére
224 3, I | befolyású személytől jövék, ki által a tizenharmadikhoz
225 3, II | Egy pénzes emberrel, ki neki kölcsönözni szokott;
226 3, II | azokat névértékük szerint ki nem fizeti, vagy érettük
227 3, II | rettenve, mint a gyermek, ki tűzzel játszott, s most
228 3, II | bőrtokból állt, ami úgy nézett ki, mint valami hegedűtok vagy
229 3, II | és szivarozott.~Az utas, ki átellenét elfoglalá, udvariasan
230 3, II | helyén. Lábait nem nyújthatá ki.~– Nem engedné ön meg, uram,
231 3, II | tájékra, s egykedvűleg bocsátá ki szivarfüstjét az ablakon
232 3, II | e határon belép, annak, ki önt hazahívta, gonoszabb
233 3, II | hogy az ön nevét törüljék ki könyveikből.~– Azt hihetőleg
234 3, II | Magyarországon nincs egy férfi, ki ha egy ártatlan nőt bántalmaznak,
235 3, II | van imádója, választottja, ki ön helyett meg fog jelenni
236 3, III | miszerint egy ilyen fiatalember, ki magát actus majoris potentiae-vel
237 3, III | zsaroló, huzavonó kollégákat! Ki adott neki jogot ilyeneket
238 3, III | Dobokynéhoz kell menni, ki Irén anyjával első unokatestvér,
239 3, III | mentéjét ezüsttel hányatta ki. A két megye fiatalságának
240 3, III | érkezőket, egypár hölgy ruhája ki is égett az égő fojtástól,
241 3, III | elharapni, hogy azt egészítse ki mindenki tetszése szerint,
242 3, III | quadrille-ra. Életkérdés, hogy ki lesz az átellenes.~– Majd
243 3, III | csak arról van szó, hogy ki legyen a füzértáncban előtáncos,
244 3, III | szerető menyasszonynak, ki addig várja eltávozott vőlegényét,
245 3, III | becsült, elismert nevet vívni ki a világban? Nem talál kegyed
246 3, III | tettem, s várom ítéletemet.~Ki ne ismerné a mesét arról
247 3, III | mondja, miszerint annak, ki e zavart dolgokat itt írja,
248 3, III | titkolózó, alattomos ember, ki midőn azt mondja kedvesének,
249 3, III | bácsiját, hogy kergesse ki a házból a fiatalságot.
250 3, III | el akar venni? De ugyan ki lehet?~Irén hallgatott,
251 3, III | bele a főtisztelendő úr, ki könyvét is elhozta magával.~–
252 3, III | kedves, szerető nejét” nevezi ki. És mármost vissza az esküvőre…~
253 3, IV | szerencsés vőlegénynek, ki a földi tündérek legszebbikét,
254 3, IV | mintha éppen akkor lépnél ki szobámból, s amint hallgatóztam,
255 3, IV | főkötőt.~Úgy vezetik őt ki a világ elé.~Oly szépen
256 3, V | mindig fölcsengeté Cynthiát, ki rendesen a szomszéd szobában
257 3, V | felet fog benne találni, ki keresztüllábolhatatlan okiratokkal,
258 3, V | gúnyolódó férfit fog találni, ki elég gonosz játékot űzni
259 3, V | legkényesebb titkaival, ki őt atyja előtt megalázni,
260 3, V | rágalom méltóságtok ellen ki nem jött soha, sőt én esküszöm
261 3, V | fenevadakkal tenni, azok nem állják ki a rájuk szegzett szemet,
262 3, V | Valóban Krénfy sem állhatá ki e szemek merő nézését, s
263 3, V | önkéntelen az és a vérből jő; ki tudja, mi okból.~Cynthia
264 3, V | sérti az igazi beteget, ki valódi baja mellett száz
265 3, V | csodálkozott, mint egy diák, ki először lát életében kitömött
266 3, V | szent szerelméért nyissa ki az ajtót, mert nagy baj
267 3, V | gondolatsebesen szökött ki az előszobába, megakadályozandó
268 3, V | Három üvegcsét választa ki a gróf, s irónnal mind a
269 3, V | Cynthia kérte, hogy verje ezt ki fejéből és nyugodjék meg
270 3, V | kétségbeesett vággyal ragadá ki leánya kezéből a kanalat,
271 3, V | szederjes foltok ütöttek ki, ajkai tajtékot túrtak,
272 3, VI | susogá Irén férjének, ki nagyon megszánta e szegény,
273 3, VI | neki, hogy egyedül e nő az, ki őt vigasztalni, pártolni
274 3, VI | őméltósága innen most eltávozik, ki fog érette jótállani?~–
275 3, VI | hivatalos védőjéül nevezett ki: Fenyéry.~De annál erősebben
276 3, VI | észrevették, hogy nyugalmából ki van véve. Maradás nélkül
277 3, VI | mikor azt keresik, hogy ki ölte meg.~Cynthia tántorogva
278 3, VI | beszélt.~– Én nem keresem, ki vétett, hogyan vétett, az
279 3, VI | mesterség. Az ablakvasat ki fogják fűrészelni, s Cynthia
280 3, VI | jelleméről; ezt igazítsuk ki és felejtsük el.~Illés és
281 3, VII | finom szabású orr látszott ki alóla, s egy pillanatra
282 3, VII | ég valami a hintóban, s ki akart ugrani belőle.~– Csitt,
283 3, VII | valaha!~Krénfy alig szökött ki a kocsiból, legelső szava
284 3, VII | s előkiáltva a kocsist, ki a fáradt lovakat vezetgeté,
285 3, VII | érkeztek. Krénfy egész odáig ki nem merte bocsátani térdei
286 3, VII | parasztház konyhaajtajából nézett ki a gazdasszony, valamit öntött
287 3, VII | gazdasszony, valamit öntött ki éppen az udvarra, ott még
288 3, VII | kérdezett?~– Azt kérdezte, hogy ki lakik most ebben a kastélyban,
289 3, VII | botlott be Lenczné szobájába, ki lámpa mellett az ágyban
290 3, VIII | bűnösnek, és azt nem bocsátom ki kezemből, bármint tegyem
291 3, VIII | az meg fog lakolni.~– És ki az?~– Az Krénfy.~– Hogyan?
292 3, VIII | tartozókban járunk…~– Ne beszéljen ki mindent – figyelmezteté
293 3, IX | volt külföldön olyan ember, ki azt a sajátságos üzletet
294 3, IX | sajátságos üzletet választá ki magának, hogy az itt-amott
295 3, IX | tehetős hollandi birtokossal, ki maga is telepítvényes levén
296 3, IX | ahol anélkül hagyta, ott ki sem kelt; lábasjószágai
297 3, IX | levelére. Nem állta azt ki más vetemény, mint az igénytelen,
298 3, IX | kétségbeesett csoportok tódultak ki a mezőre; a szorgalom minden
299 3, IX | vén, száznégy éves ember, ki maga is emberszámba dolgozott,
300 3, IX | itt-amott egy, kettő. Nem állták ki ezt a tájat, lég, legyek,
301 3, IX | akarsz? – rivall rá az ember, ki nagyon vitéz dolognak tartja
302 3, IX | szokta előbb nézni, hogy ki kocogtat, mielőtt felnyitná
303 3, IX | magának a nagyságos úrnak.~– Ki adta azt?~– Bele van írva
304 3, IX | Csak eredj most, menj ki a falu végére, ott várd
305 3, IX | csavargó kezéből facsartak ki ketten-hárman. – Mit ólálkodol
306 3, IX | kenyér, amint a folyosóra ki volt téve, azt te loptad
307 3, IX | megmondtam! Vegyétek csak ki a táskájából.~A legények
308 3, IX | uram e szóra dühösen kapta ki szájából a pipát, s rettentő
309 3, IX | a társaságba, Krénfy úr, ki már rekedtté kiabálta magát
310 3, IX | de a kezéből semmi esetre ki ne adja. Úgy olvastassa
311 3, X | acéllal, kovával tüzet üssön ki, a szikrák minden percben
312 3, X | kéz akadt ujjai közé.~…– Ki az! – kiálta, hirtelen visszafojtott
313 3, X | borzadály vonakodásával rebegé ki:~– Vér…~A csavargó nagyot
314 3, X | mestere előtt, szepegve betűzé ki a szókat a szikráknál:~– „
315 3, X | leányka engedelmeskedett.~– Ki tanított meg olvasni?~–
316 3, X | amit mondok? Felelj. Mondd ki az Isten nevét.~– …Bizony…
317 3, X | házban; onnan is ő verte ki a lakókat, most már lakhatik
318 3, X | háta mögé.~A vén csavargó ki tudja hol maradt el tőle,
319 3, XI | léptekkel szobájában, mint ki az örökmozdony feltalálásán
320 3, XI | lephetik. Kezéből a levelet ki nem adja, hanem úgy engedi
321 3, XI | Kocogtatnak az ajtón.~– Ki az? Mindjárt! – szól ez,
322 3, XI | múlva maga Lenczné jött ki a szobából, s parancsolá
323 3, XI | kátyúban. A szekérben ülőknek ki kellett szállniuk a csizmaszárig
324 3, XI | ül rajta. Ő pusztította ki innen ezeket az embereket,
325 3, XI | embereket, hogy a nyavalya törje ki, azért törik a kerék, mikor
326 3, XI | akadt szekér, de a lovak ki voltak fáradva végképp,
327 3, XI | látták őt? – kérdé a biztos, ki alatt a ló is kezdett ágaskodni
328 3, XI | hangon szólítá meg a bírót.~– Ki mondta önnek ezt a szerencsétlenséget?
329 3, XI | konyájával a szekérhez; ki rögtön beszédbe állt szokása
330 3, XII | Brüsszelben hagyott el, s ki még azután három évig élt
331 3, XII | hallható hangon rebegé:~– Ki bizonyíthatja azt be?~–
332 3, XII | utánzásával váltókat bocsátott ki nagy összegekre, s azokat
333 3, XII | szemeit ez ember előtt, ki a gondolatokban olvas, s
334 3, XII | vendégség kedvéért ezreket szórt ki, úgy prédált, mint egy korhely
335 3, XII | mint egy korhely majoresco, ki vénségére jutott örökségéhez
336 3, XII | a hűséges, pártfogó nő, ki ha otthon szenved is, nem
337 3, XII | szükség; én bíró vagyok, ki a tényekből ítél, s most
338 3, XII | Brenóczy Cynthia grófnőnek, ki mint tudva van, az előleges
339 3, XII | leronthatom. De ezt a szót ki nem mondom addig, amíg kegyed
340 3, XII | mondom addig, amíg kegyed ki nem mondja azt, amiért én
341 3, XII | én hamarább ott leszek, ki lekötelezettem lévén, bennünket
342 3, XII | és hangos zokogásba tört ki, alig bírva fuldoklásaitól
343 3, XII | kezembe adta, hogy vigyem ki azokat az ispánnak. Én nem
344 3, XII | vádoltam?~– Sőt, mint olyan nő, ki magát azon férfi hitvesének
345 3, XII | fiatal patvarista rohant ki az ajtón, a jelenlevő hajdúknak
346 3, XII | ügyvédek, s kérdezék tőle, hogy ki ájult el.~Annyit szabadnak
347 3, XII | viaszsárga képű férfi lehetett, ki egy szögletbe húzva magát,
348 3, XIII | Egyik meglepő esemény még ki sem fejlett egészen, már
349 3, XIII | sikerül-e neki?~Pénzzel sokat ki lehet vinni a világon.~Ne
350 3, XIII | bíráink megvesztegethetlenek. Ki volna olyan vakmerő, hogy
351 3, XIII | azt a szép opál mell-éket ki nem látta rajta a legutóbbi
352 3, XIII | törődött a főfájással.~De ki is állhatna ellent e delnőnek,
353 3, XIII | vidám anekdotával elégíti ki a szép hölgy kíváncsiságát.~
354 3, XIII | mendemonda-körökben beszélnek róla, sőt ki is hirdették templomszerte.~
355 3, XIII | bírhatás reménye engesztelheti ki.~– Szép leszek-e? – kérdé
356 3, XIII | embert látok magam előtt, ki börtöne rostélyán halálfélelemmel
357 3, XIII | Egész nemzedékeket ölt ki…~– Mind igaz.~– Ez az ember
358 3, XIII | ezt el fogom ítélni és ki fogom végeztetni.~Dobokyné
359 3, XIII | gyöngéden szólt menyasszonyához, ki görcsös vonaglásaiban a
360 3, XIV | körülkerítve; ott mehet ki rajta az ember, ahol akar,
361 3, XIV | marsrutáját írásban adja ki. Kereshetik azután a jó
362 3, XIV | parancsolatot eszközöljön ki, mely Krénfy ítéletét felfüggessze,
363 3, XIV | németországi gyógyszerész, ki neki e mérgeket készíté,
364 3, XIV | takaróért?~ ~A feszület ki van téve az asztalra; a
365 3, XIV | nevem… Óh, Uram Istenem, ki mondja meg, hogy mi az én
366 3, XIV | az atyámat? Én istenem, ki mondja meg nekem, miért
367 3, XIV | borzadva néztek e rémalakra, ki háborodott szemeit vadul
368 3, XIV | öltem meg atyámat; mondja ki, mondja ki. Ön tudja jól.
369 3, XIV | atyámat; mondja ki, mondja ki. Ön tudja jól. A bírák kérdezik…~
370 3, XIV | hogy emeljék föl az embert, ki oly kétségbeesetten ragaszkodott
371 3, XIV | kezében.~– Már késő, az ítélet ki van mondva; Istennél a kegyelem
372 3, XV | olyan könnyeden mondanak ki, mint a legközönyösebb hírmondást,
373 3, XV | hallgat, hogy szavaiból ki ne vehessék; az emberek
374 3, XV | Anyjának kedélyállapotja, ki sokat és rendkívüli szenvedéseket
375 3, XV | rendkívüli szenvedéseket állt ki, midőn őt szíve alatt hordozá,
376 3, XV | rákövetkezett irtózatos vád rögtön ki nem oltá lelkében az ész
377 3, XV | nyájas, öreg asszonyság, ki ott látva Cynthiát, kötelességének
378 3, XV | azt bontani. Náci bácsi, ki egy betűig tudott mindent,
379 3, XV | megbocsátani azon férfinak, ki menyasszonyának első kérelmét
380 3, XV | mondta, hogy ezt ő soha ki nem állja.~– Meg fogják
381 3, XV | leült és írt Leonorának, ki akkor Pesten egy nőnevelő
382 3, XVI | nem érkezett.~Az egyik úr, ki elmaradására fogadott, már
383 3, XVI | rám a pisztolyt. Lője ön ki fegyverét a légbe; bizonyos
384 3, XVII | nem érkezett.~Az egyik úr, ki elmaradására fogadott, már
385 3, XVII | rám a pisztolyt. Lője ön ki fegyverét a légbe; bizonyos
386 3, XVIII| szobrásza sem gondolhatott ki remekebbet soha. Nem is
387 3, XVIII| asszonyos mulatságot talál ki számára, amiket e szegény
388 3, XVIII| esnek; hanem Leonora mindig ki tudja azt magyarázni, hogy
389 3, XVIII| tartania tenyerét – hogy nézze ki abból a tisztelt delnő jó
390 3, XVIII| önfejűség vonala, s nagyon ki van fejlődve; emez itt a
|