Rész,  fezejet

 1     2,  I |       Nem kend az öreg Sztropkó Mihály, aki minden nyáron lejárt
 2     2,  I |   Igenis, van. Az ifjú Sztropkó Mihály. Igen okos ember, tud urakkal
 3     2,  I |       úrnak.~– Az ifjú Sztropkó Mihály?– kérdé az alispán, kétkedő
 4     2,  I |        van egy öregebb Sztropkó Mihály is, aki már száznégy esztendős,
 5     2,  I |   történt; sőt az öreg Sztropkó Mihály, aki nálamnál huszonnégy
 6     2,  I |   csitítá őt az ifjabb Sztropkó Mihály –, becsüld meg magadat itt
 7     2,  I |    helységbíró, ifjabb Sztropkó Mihály, lépjen közelebb; – ön pedig,
 8     2,  II|     Micsoda ló? Tán biz a Szent Mihály lova? Hogy kocsikázna rajta
 9     2,  VI|       HÁZA~A boldogult Tarnóczy Mihály életében egyike volt a legjobb
10     2,  VI|   betegágya elé hívatá Tarnóczy Mihály okos leánykáját, megmagyarázá
11     2,  VI|    haljon meg.”~Ez volt az öreg Mihály úr szava.~És minden akként
12     3,  IX| lehetett belőlük remélni.~Szent Mihály napjakor, midőn a telepítők
13     3,  IX|         Azonkívül is a Sztropkó Mihály unokája ott fogja várni