Rész,  fezejet

 1     2,  I  |       nép vagyunk, melyben nem érdemes a lelket tartogatni, és
 2     2,  I  |  borzasztó trilemmába hozta az érdemes kiküldött urakat, hogy vagy
 3     2,  I  |  főügyész úr! Üdvözlöm önöket. Érdemes helységbíró, ifjabb Sztropkó
 4     2,  I  |     holmikkal házaikba, míg az érdemes hölgy egyenként előszedegetett
 5     2,  I  |      búcsúvétel dacára, ami az érdemes úrhölgynek nem csekély aggodalmára
 6     2,  II |     dolgot, nagyságos uram.~Az érdemes ispán gyakran elvétette
 7     2,  II |     kevés volt, hogy attól nem érdemes részegnek lenni, s több
 8     2,  III|    reggelihez ülni? – kérdé az érdemes házigazda, azáltal remélve
 9     2,  III|        nevetni való dolog, nem érdemes méltóságtok részéről róla
10     2,  IV |       kérdést más bárkihez. Az érdemes úr szép nyugodtan keblébe
11     2,  VII|        asztal alá dobatik. Nem érdemes, hogy az ember kezébe vegye.
12     2,  X  | vagyonát elveszté, bánatra nem érdemes bohóság. Huszonöt éves korában,
13     3,  III|     magától vetetni.~– No, hát érdemes ezekkel beszélni? – szólt