Rész,  fezejet

 1     2,  I   |       távol elszórt házak valami elhagyott szőlő kinézését adták e
 2     2,  V   |        csendes volt, a táj olyan elhagyott, ők oly egyedül az erdőben.~
 3     2,  V   |     senki. Ismét visszarohant az elhagyott szobákba, összehányt-vetett
 4     2,  VIII|       szegény haldokló árvák, az elhagyott kisdedek látása könnyekre
 5     3,  I   |  gondoskodnak téli tüzelőjükről; elhagyott árvagyermekeket felruháznak,
 6     3,  III |        változik.~Ilyen tenger az elhagyott hölgy keserve, kinek kedvese
 7     3,  IV  |    minden óra egy-egy év. Tegnap elhagyott, bús leány, ma boldog nő,
 8     3,  IV  |           mohosak voltak. Valami elhagyott temetőben voltam. És azután
 9     3,  IV  | sikoltani akartam, és lélegzetem elhagyott; a második taps is hangzott.
10     3,  V   |          őt, olyan volt, mint az elhagyott, gyámoltalan gyermek, s
11     3,  IX  |          okosabb tárgy, mint egy elhagyott nagy darab földet, erdővel,
12     3,  X   |  szalufáiról félig lecsúszott az elhagyott tűzhelyre, s így egy kis
13     3,  X   |        magával az erdőbe.~Valami elhagyott, meredek gyalogutat választott,