Rész,  fezejet

 1     3,  III|   fiatalságot. Csúnyaság az!~Náci bácsi észrevevé, hogy egy szobában
 2     3,  III|           Mármost elmehetsz.~Náci bácsi rohant vissza, legelső dolga
 3     3,  X  |      kegyelmednek jó estét, Vince bácsi!~Hogy ötlött eszébe, hogy
 4     3,  X  |           itten?~– Óh, édes Vince bácsi, a tekintetes fiskális úr
 5     3,  X  |    fölébresztett kegyelmed, Vince bácsi, talán már el is ment azóta
 6     3,  X  | találkozott vele kegyelmed, Vince bácsi?~A csavargó szemei a sötétségen
 7     3,  X  |           tudod te, hogy én Vince bácsi vagyok?~– Hiszen kegyelmed
 8     3,  X  |          nem vagyok teneked Vince bácsi, a patakmolnár, hanem vagyok
 9     3,  XIV|     valaki jött be az ajtón. Náci bácsi volt az, az egész világ
10     3,  XIV|    levelet, s átfutotta azt.~Náci bácsi aggódva vizsgálta arcvonásait,
11     3,  XIV|           térjünk a dologra.~Náci bácsi hüledezve távozott el, s
12     3,  XV |          akarta azt bontani. Náci bácsi, ki egy betűig tudott mindent,
13     3,  XV |        azt írta „trop tard”. Náci bácsi nem ismerős e históriai