Rész,  fezejet

 1     2,  I  |        vágott hajjal, aki vagy alszik, vagy káromkodik; a másik
 2     2,  I  |    felkölteni, aki az Istennél alszik; sírni sem mert ott fennhangon,
 3     2,  I  |       odaérünk, ahol a nagyapa alszik, ott leszállok, felébresztem,
 4     2,  I  |      adom ezt a jót.~– Hát hol alszik a te nagyapád? – kérdé a
 5     2,  I  |      leánykám, aki az Istennél alszik, azt nem lehet többé felkölteni.~
 6     2,  V  |       Majd én viszem.~– Csitt! Alszik – monda a hölgy, és még
 7     2,  V  |     küldhet valakit reá, midőn alszik!~Elkezdte a falakat kopogtatni.
 8     2,  VI |    vevék észre, hogy Fenyéry – alszik!~Ott abban az ülő helyében
 9     2,  VI |   álmodni fog, ahol legelőször alszik, beteljesüljön.~Még csak
10     3,  I  |    grófnő megérkezett-e. Régen alszik, válaszolták neki; azzal
11     3,  III|     szellem éj felén túl~      Alszik csendesen.”~Amíg mások víg
12     3,  IV | alusznak már. A menyasszony is alszik mélyen, csendesen – és egyedül.~
13     3,  V  |   eltávozni, amíg atyja el nem alszik.~Ott künn sötét volt már