Rész, fezejet
1 1 | nyolcszáz évi viszontagság alatt el nem olvadt, mint a völgybe
2 2, I | mint egy sárga szalag vonul el a fenyőerdők között.~Akárhová
3 2, I | földesuraság haszonbérlője el nem kezdte a nagy erdőket
4 2, I | megszagolja, s undorodva hajítja el ismét. Az utána jövők újra
5 2, I | egy lábnyomnyira haladt el a térdeplők mellett.~A lakat
6 2, I | jó Isten gondviselésére. El ne felejtsd, kisleánykám.~
7 2, I | intett némán.~– És most mondd el előttem azt az imádságot
8 2, I | öreg nem fogyasztotta azt el, hanem eldugta iszákja fenekére.
9 2, I | mondatik, legnagyobb fokát érte el, s reggelre ismét visszatérünk
10 2, I | után.~A jó öreg úr egészen el volt fulladva ebben a nagy
11 2, I | fejtetőre bele a pocsótálba. El lehet képzelni, milyen szépen
12 2, I | akarta.~– Mikor temették el nagyapádat?~– Óh, nem temették
13 2, I | nagyapádat?~– Óh, nem temették el, csak úgy lefeküdt a harasztba,
14 2, I | azt mondta, hogy én menjek el az úton, majd találok jó
15 2, I | hangját hallani, akkor kezdett el a gyermek keservesen sírni,
16 2, I | borotválkozó eszközt hozd el; abban van egy hólyagba
17 2, I | tányérforma cinedényt, azt is hozd el, szaladj! Kettőt lépj egy
18 2, I | az öregre. Maga helyezé el hintajába. A kocsizsebben
19 2, I | az óságtól már az üveg is el volt szivárványosodva. Az
20 2, I | az idő, de ezt a járást el kellett még aznap végezni.
21 2, I | mondták, hogy inkább vigyem el a tehenüket, csak az apjukat
22 2, I | lábait csókolták: ne vigye el az utolsó tehénkéjüket,
23 2, I | Popákot, inkább őket; engedje el a „súlyos botokat”.~– Ne
24 2, I | Popák kezébe, akkor kezdtek el egyszerre a heves sírásból
25 2, I | a templomba eleget, soha el nem mulasztottam egy vasárnapot
26 2, I | rossz lesz, mert a víz úgyis el fogja szaggatni az egész
27 2, I | egy, ki más bajban vész el, de a nyomorúságból származik
28 2, I | az ember az úton találná, el nem tudná gondolni, hogy
29 2, I | termesztényét. Így pusztult el saját balgasága miatt az
30 2, I | látogatókat, de azok is úgy el voltak butulva, elkényszeredve,
31 2, I | nem osztogatnak semmit. Ha el nem takarodtok, kieresztem
32 2, I | hallaná, mit beszélnek. Azután el is távozott az udvarról,
33 2, I | ilyen balgaságra feleljen, el is ment onnan, folyvást
34 2, I | csak azért távozott volna el, hogy jobban nekifoghasson,
35 2, I | A tisztelt delnő annyira el hagyta magát ragadtatni
36 2, I | vissza, s bosszúsan távozott el onnan, görcsös botjával
37 2, I | tudnák meg, ő nem fogad el semmi elismerést. Ah, ő
38 2, I | Ezt nem mulasztandom el. És most engedjenek meg
39 2, I | méreg közé; ha fáj a láb, el kell vágni, ha forr a vér,
40 2, I | méregből, s bajuk jobban el volt már hanyagolva, minthogy
41 2, I | Az urak szomorúan hagyták el a halál tanyáját, ahonnan
42 2, II | JÖTTMENT (PARVENÜ)~Hagyjuk el egy kis időre ezt a sok
43 2, II | egyenként kobzotta volna el rossz fizető adósoktól.
44 2, II | alföldi földesúrtól vette el, kit repceszállítási vinkulumban
45 2, II | numizmatikai gyűjteménnyel kezdte el a nagyságos úr a jámbor
46 2, II | alkalmat sem mulasztának el; nem múlt el hét, hogy egymást
47 2, II | mulasztának el; nem múlt el hét, hogy egymást kölcsönösen
48 2, II | az úr, hogy ne koptassa el. Ha egyszer eltörött fele.~–
49 2, II | megsántult. Ezt nem viszed ám el ingyen. Csak maradj itt.
50 2, II | szét? Göbölyök közül esett el valamelyik? Uzsorával tartozók
51 2, II | Uzsorával tartozók szöktek-e el? Vagy tán valamely bécsi
52 2, II | gabonatárunkat. Az annyi, mintha el volna veszve.~Krénfy úr
53 2, II | Allgemeine Zeitungot, hogy el ne piszkolja az asztalt;
54 2, II | is, szinte úgy tűnt volna el egy perc alatt, s szinte
55 2, II | fejével.~– Hát hol is hagytam el? Úgy! Hogy engem megvertek.~–
56 2, II | brenóci urak pénze fogyott el, s a szomszédok lettek gazdagok;
57 2, II | szépen suttogva mondani el.~– Hát emiatt a grófok nagyon
58 2, II | reménylette, hogy igen messze el fogja nyújthatni érdekes
59 2, II | olyanforma taglejtéseket követett el, mintha most már az üveget
60 2, II | hogy azt regélheti azután el.~Boros uram csakugyan komolyan
61 2, II | megbízással, hogy küldje el számára legjobbik szakácsát
62 2, III | egy csézán eljártak, amíg el nem szakadt, s ruhát sohasem
63 2, III | arany szőnyegek takarták el a rajtuk esett csorbákat,
64 2, III | Akik Krénfy urat ismerték, el nem tudták gondolni, hogy
65 2, III | állomásig. Maga Krénfy úr is el akart menni vendégei elé,
66 2, III | illendőbb otthon fogadni el őket. Jó lett volna tudni,
67 2, III | másikba. Hiszen minden jól el volt rendezve; a palota
68 2, III | magában e tudósítást, hogy el ne felejtse.~Végre meglelte
69 2, III | és jól megrángatta, hogy el ne felejtse, amit mond neki.~–
70 2, III | négy óra, mire harmadszor el hagyták aludni, hét órakor
71 2, III | a gyönyörűséget rabolta el Krénfy úrtól Jakab.~Még
72 2, III | szemek előtt.~Egész órákig el lehet rá nézni, anélkül,
73 2, III | tökéletes udvaroncot árulának el, minők a leghódítóbb királyné,
74 2, III | rangjukhoz illően fogadhassam el. Tetszett látni a lépcsőkön
75 2, III | alapeszméje, mely nem hagyta el soha; azt megengedé magában,
76 2, III | naplopóknak télirevalójuk, el kell foglalni a legelső,
77 2, III | és Gelu idejében hódított el buzogányviselő Marót ős,
78 2, IV | sok ember nem mondhatá el azon este amaz imát, mely
79 2, IV | meleg étel? Ugyan ki hinne el ilyen badar beszédeket?
80 2, IV | izgatottságba hozta, nem fullad el Illés gróf viasztekintetétől,
81 2, IV | bizonyos kéjes hanyagság ömlik el, kezei a legvakítóbb fehérek,
82 2, IV | arcáról, hogy nem követett-e el valami ügyetlenséget, nem
83 2, IV | ha ügyetlenséget követsz el, alkalmat szolgáltatnak
84 2, IV | szolgáltatnak rá, hogy kövess el még többet; végighallgatják
85 2, IV | elviselni.~Az utolért grófok el nem tudták gondolni, Krénfy
86 2, IV | hogy egy percig is annyira el hagyta magát önhittsége
87 2, IV | és hódolatokat fogadott el, akkor megtörtént néha,
88 2, IV | ejnye, miért nem adják el a méltóságos urak ezt a
89 2, IV | perc alatt összevágott, el is takarított mindent, ami
90 2, IV | melyet olvasatlanul dugott el asztalkendője alá; mígnem
91 2, IV | Illés grófnak, hogy olvassa el.~Egy negyedóra múlva azután
92 2, IV | gróf is látta, mint készül el Cynthia grófnő otthoni piperéjével,
93 2, IV | ha akaratát erőszakoljuk, el fogja hagyni szülői házát
94 2, IV | kaptam. Ezt mondtam és hidd el, hogy meg fogom tenni. Mikor
95 2, IV | csaknem azon órában távozott el valamely városból, amelyben
96 2, IV | Azt nem hiszem.~– Hidd el. Be fog várni, mert kénytelen
97 2, IV | él.~– Ez a pimasz odafenn el hagyta e levelet olvasnom –
98 2, IV | meglátni; és azután nem válunk el egymástól többet mint élő
99 2, IV | valamit válaszoljon, míg el nem indultam, mert azután
100 2, V | növényei, mik nem hullatják el örökzöld leveleiket, mik
101 2, V | melyet Cynthia foglalt el társalkodónéjával.~István
102 2, V | éppen oly nyomtalanul mennek el ezek az alaktalan felhők,
103 2, V | éjszaka – magányosan – el fogja neki mondani rettegését,
104 2, V | szisszenéssel sem árulá el magát. Lehet, hogy az eb
105 2, V | sűrű erdők között vezetett el, a fenyőerdők árnyéka nappal
106 2, V | Mennyi az a tartozás, amiért el akarják venni a házatokat?~–
107 2, V | bántani merné!… Ki hinne el ilyet a mai világban, ha
108 2, V | rajta semmi baj.~*~Krénfy úr el volt fáradva, mint egy lóversenyből
109 2, V | asztalalját, nem vesztett-e el valamit a csodálatos hölgy
110 2, V | A kulcsát a grófnő vitte el magával, azt gondolva, hogy
111 2, V | Látszott rajta, hogy egészen el van fulladva.~– Láthatja
112 2, V | csak egyik kettőjük közül el nem esik.~– Istenem! – sopánkodék
113 2, V | Krénfy úr.~– Nem titkolom el az okot sem, mely miatt
114 2, V | hogy semmit sem titkolok el ön előtt. Kezébe tettem
115 2, V | ha csak egy lélek megtud, el vagyok veszve. Önnek csak
116 2, V | szempillái rezzenésével sem árulá el magát.~Közönyös, hideg tekintettel
117 2, V | a percet, s nesztelenül el tudott suhanni háta mögül,
118 2, V | szóért –, semmi másért. Tegye el előlem azt a ragyogó portékát.
119 2, V | Öltözöm az úthoz. Négy órakor el kell indulnunk.~– Úgy? Tudom –
120 2, V | túlságos komédiát sem követett el anyja sírja előtt, mint
121 2, V | kitől könnyezve búcsúzott el a vén kulcsár feleségével,
122 2, VI | hogy azután sem felejtette el a nevét leírni.~Ez a jó
123 2, VI | férje Franciaországban esett el a júliusi napokban, most
124 2, VI | jóvátevéséül ugyanannyi házasságot el is rontott. Előbb megcsinálta,
125 2, VI | háznép minden tagja rendkívül el volt foglalva, maga Irén
126 2, VI | azért Dobokyné nem hagyta el a házat, sem ideglázba nem
127 2, VI | maradása.~Késő este végezte el a takarítást Irén, kinek
128 2, VI | egy falatot sem ettek, s el vannak fáradva és csigázva;
129 2, VII | szorgalmatos család pusztult el; elvándorolt talán, vagy
130 2, VII | emberek csak úgy vesztek el maguktól.~… – Ah, mily unalmas,
131 2, VII | felé.~A kis tündérkének el kellett akkor rejteni magát,
132 2, VII | őket.~Csak miután minden el volt rendezve és útbaigazítva,
133 2, VII | amikor már minden étel el volt hűlve; nem is ért rá
134 2, VII | jutott eszébe. Úgy futott el, mint akit kergetnek.~Dobokyné
135 2, VII | nem vett figyelembe, mert el sem mosolyodott rá.~A másik
136 2, VII | éppen e pillanatban nagyon el van merülve valamely velős
137 2, VII | nem ért hozzá, bizonyosan el sem olvasta. A Divatlap
138 2, VII | Fenyéry…~– Ah, nem aludt el ott is? – szólt közbe gúnyosan
139 2, VII | ívet bizonyosan őhozzá is el fogják vinni. Bárcsak addig
140 2, VII | a bölcsek, ha a tudósok el tudnák olvasni a hímzetek
141 2, VII | támad ellene, azt bizonyosan el is veszti, megbüntetik kétszáz
142 2, VII | lesznek ezután. Fogadja el az általunk ajánlott összeget;
143 2, VII | meghunyászkodva húzódott el onnan, míg a csavargó békével
144 2, VII | nép kicsapongásokat követ el, mint én magam, mert önök
145 2, VII | Engemet a pokol nyeljen el, ha engedem.~– Hidegvérrel
146 2, VII | hatalmaskodást követtem el az ön kapuján, még most
147 2, VII | akar tovább, én arra is el vagyok határozva. Csak azt
148 2, VII | hatalmaskodás követteték el, s hogy én az ellen ünnepélyesen
149 2, VIII | őtet ne!~– Te hetes! Ereszd el a kutyákat a láncról. Uszítsd
150 2, VIII | Krénfy úrnak a lábán találta el az öreg hüvelykujját.~–
151 2, VIII | Boros, fogja meg és hurcolja el innen.~Boros uram előrelépett,
152 2, VIII | csitítani látszék, hogy senki el ne rontsa ezt a mulatságot.~
153 2, VIII | bátorságos helyekre húzván el magukat.~Krénfy urat egészen
154 2, VIII | de énvelem azt hitette el ez az akasztófáravaló (értette
155 2, VIII | tény ellen.~– Egy fillért el nem szabad tőle venni. Ellentmondok,
156 2, VIII | Egy félpénzt se vegyen el senki ettől az úrtól, sem
157 2, VIII | asszony. Tönkre akarsz tenni, el akarsz pusztítani?~A némber
158 2, IX | alispán, akkor sem vesztve el joviális arckifejezését.~–
159 2, IX | Elveszti? Miért vesztené el? Ezt én nem értem. Sehogy
160 2, IX | sem értem.~– Azért veszti el, mert van egy törvény, ami
161 2, IX | országa, amikor a bűn ítéli el az erényt, s visszafelé
162 2, IX | arccal lépett be, s éppen el nem tudta gondolni, miért
163 2, IX | úgyis éppen most hagyta el a lengyelje, majd beszegődöm
164 2, IX | könnyelmű pazarlással vesztegeté el minden vagyonát.~– Valóban,
165 2, IX | áll, ki önt fölmenti, ha el van ítélve, s ki büszke
166 2, IX | hogy szokás szerint megint el ne aludjék itt közöttük.~
167 2, IX | kezét, és csókjaival halmozá el azt, és oly jókedvűen kacagott
168 2, X | két talp, mely nem fárad el a járás-kelésben; a többi
169 2, X | helyeselni, de a jog szerint el kelle őt ítélniük. Lippay
170 2, X | szép átmetszést követnek el rajta, s kényszerítik azontúl
171 2, X | hatalmaskodást követett el a nemesi szabadalmak ellenében;
172 2, X | alispánnak nem engedheték el, hogy a közjog tályogaiba
173 3, I | föltett szándékom és ettől el nem állok.~Hogy e hosszú
174 3, I | lerázatni, ez elől hiába tagadta el az ember magát, ott is rátalált,
175 3, I | amiért azokat úgy rendezték el, hogy az egyiket használták
176 3, I | kolera idején, mikor annyira el voltam foglalva a betegekkel,
177 3, I | mondom. Akinek a lelke úgy el van foglalva, semmi hatása
178 3, I | szekrényekbe sem rejtette el magát senki.~Odakinn most
179 3, I | olyan sokáig eltart, míg el tud enyészni.~A két hölgy
180 3, I | kit a gróf azzal szédített el, hogy majd nőül veszi. A
181 3, I | Cynthiát felvitték Bécsbe! El kellett válnia játékszereitől,
182 3, I | becsületére, szerelmére, hogy el foga magát rejteni Illés
183 3, I | helyzetben van, ahonnan még csak el sem futhat előlük.~– Irgalmas
184 3, I | grófnét miért nem hozta el magával, amire pedig István
185 3, I | következő történetet mondá el nekem. – Történt egy éjjel,
186 3, I | becsületét. Mit vesztett el ön? Azt, amit én őriztem.~
187 3, I | reszketett, úgy halaványult el, ki csak elbeszélni hallá
188 3, I | hazugság! Én anyám házát adtam el neki a kért összegért.~A
189 3, I | várhatom meg itt a reggelt. El akarok menni még sötéttel,
190 3, I | Mit akarsz velem tenni?~– El akarlak temetni. Meg akarlak
191 3, I | amilyen mindig voltál. Rendezd el fejed alatt párnáidat, takaródat
192 3, I | Leonorához, annak ölébe rejté el arcát, rebegve:~– Óh, ez
193 3, I | mondja ön tovább. Végezze el. Megölte-e leányát ez ember?~–
194 3, I | gyűlölettel és megvetéssel taszítá el magától leányát, s a düh
195 3, I | Cynthiát, hogy ne hagyja el őt soha, maradjon mellette.
196 3, I | ügyeim, bajaim vannak, amiket el kell intéznem. Ő rögtön
197 3, I | alatt történtekről. Mennyire el kell zárkózva lennie a világtól;
198 3, I | embernek, csakhogy jobban el tudják titkolni, hogy hol
199 3, I | kétszáz forintot fogadni el. (Zárjel között mondva:
200 3, I | nemes tett véghezvitelére el ne szalassza. Ha hölgy volna,
201 3, I | bebizonyítani.~Ekkor mondá el nekem Cynthia grófnő ama
202 3, I | csendes sírás, hallgatott el odakinn is az eső és a zivatar;
203 3, II | föld nyíljék meg, s nyelje el a földet, vagy szakadjon
204 3, II | látogatást nem fogadott el, pedig egyik-másik ismerősét
205 3, II | sehol, hogy meghaltam?~– El akartam utasítani – szólt
206 3, II | Szegény gyermek mindekkorig el tudta azokat előlem titkolni,
207 3, II | komoly ráncocska sem árulta el a gondot homlokán. Most
208 3, II | Tarnóczy egy váltót adott el Vanhagennek, amit az, Buchheimer
209 3, II | mondtam, hogy kárhozzam el, legyek egész életemben
210 3, II | levél; saját maga vitte azt el egy külvárosi postahivatalba,
211 3, II | róla.~Néhány hét múlhatott el ez esemény óta, amidőn a
212 3, II | emlékeznek.~– Meglehet.~– Én el fogom mondani azon embereknek,
213 3, II | szitkait tűri.~– Gondolom, hogy el is fogják hinni.~– Többet
214 3, II | zuhaját, a suttogásnak megint el kellett némulni. Illés gróf
215 3, II | pedig ön ez ajánlatomat el nem fogadná és engemet vagy
216 3, III | alkudozásban, melyet tulajdonosa el akar adni, minthogy kevés
217 3, III | hogy Tarnócfalvát végképpen el kellett hagynia. Nem volt
218 3, III | világ elé kerüljön az ügy; el kellett titkolnia az okot,
219 3, III | feleletéhez, s suttogva mondá el bizalmasan a kérdezőnek: „
220 3, III | talált lenni, nem mulasztá el Dobokyné, hogy felemelt
221 3, III | Nincs olyan leány, akit el ne bolondítana, héj, sokan
222 3, III | igaz lovag sohasem árulja el hölgyei titkát, s hogy az
223 3, III | végletekig menő viszonyt; ő azt el nem árulja soha, mert ő
224 3, III | volt. Hitt.~Fenyéry annyira el hagyta magát ragadtatni,
225 3, III | mint reszket, hogy sápad el a csók után, mint omlik
226 3, III | akik természetesen szinte el voltak ragadtatva általa,
227 3, III | abbéli haragjukat megüzenni el is küldék Náci bácsit, az
228 3, III | sajnálták, hogy Irén nem jött el, milyen jól mulattak. Az
229 3, III | mennyi tréfát követett el velük! Minden ember csodálkozott
230 3, III | ismét élesen felvisítottak. El nem bírtak aludni.~Dobokyné
231 3, III | lemondással, hogy Irénnek el ne mondja, amiket hallott.
232 3, III | holnap házasodik. Kit vesz el, senki sem tudja, de azt
233 3, III | stafírung, bútorok nem készülnek el egy perc alatt. Talán mégis
234 3, III | mégis másvalaki lesz, akit el akar venni? De ugyan ki
235 3, III | segített őket frizírozni. El kellett róluk ismerni, hogy
236 3, III | valahányszor hintó gördült el a ház előtt, elfutottak
237 3, III | csicsomázta magát, s nem futott el semmi neszre; most is azt
238 3, III | Dobokyné maga is rendkívül el volt fogulva, csak Irén
239 3, III | világon, s ha férfi volnék, el nem venném Irént egy mennyországért,
240 3, III | karcsú derekát átkarolja, s el ne hagyja őt magától vetetni.~–
241 3, IV | órában sehova! Ne hagyj el engem.”~A nő azt hivé, hogy
242 3, IV | mondta volna neki: ne bocsásd el őt!~És azután visszatért,
243 3, IV | szívnyomás, ami nem is múlt el addig, míg össze nem tette
244 3, IV | kis kezeit keble fölött, s el nem kezde imádkozni, hogy
245 3, IV | ülésben ült.~– Nem késtem el, éppen tizenkét óra – monda
246 3, IV | egyszerre két lövés dördült el; az egyik lámpa ezer darabra
247 3, IV | aztán, hogy a gonosz álmot el ne űzze a kedves szemekről,
248 3, IV | hogy itt vagy.~– Sokáig el voltam tőled. Látod, násznagyod
249 3, IV | arra oly borzalom fogott el, minőt csak álmában érezhet
250 3, IV | tréfák nem maradnak ilyenkor el vőlegénynek, menyasszonynak
251 3, IV | Aki menyegzője éjszakáján el tudja hagyni a menyasszonyát,
252 3, V | Hát nem azok árulták-e el a titkot? Bizonyosan. A
253 3, V | igaz nemesember nem árulja el hölgyek titkát.~Az igaz
254 3, V | Azt ugyan én foglaltam el, mint akin a sérelem történt,
255 3, V | elegyedett. Ezt nem viselhetném el. Azért könyörgöm, csak törvényes
256 3, V | uram; atyám nem fogadhat el meghívásokat vendégségre,
257 3, V | addig eltávozni, amíg atyja el nem alszik.~Ott künn sötét
258 3, V | s nagy rohanással futott el onnan, keresztül-kasul gázolva
259 3, V | hogy mármost nyugodjék el, és ne gondoljon semmi rosszra,
260 3, V | Illés grófnak, hogy ha ő el nem végezhetné ez ügyet
261 3, VI | megcsókolja, hogy távoznak el egyszerre mindnyájan mellőle
262 3, VI | kérem, jöjjön innen, jöjjön el velem, hagyja el velem,
263 3, VI | jöjjön el velem, hagyja el velem, hagyja el e kastélyt,
264 3, VI | hagyja el velem, hagyja el e kastélyt, és ne maradjon
265 3, VI | is készteté, hogy hagyja el a kastélyt mindenesetre
266 3, VI | szederjes arcára mutatva mondá el kellemetlenül rezgő hangon
267 3, VI | állt, a szerencsétlen leány el volt ítélve, mielőtt ítéletet
268 3, VI | ellenem van, hogy bizonyosan el kell vesznem…”~Cynthia kétkedve
269 3, VI | azokat elismerem. Mondja el az okokat, tisztelt ügyvéd
270 3, VI | úr, különben magam mondom el; pedig énnekem nincs olyan
271 3, VI | igazítsuk ki és felejtsük el.~Illés és Fenyéry kezeik
272 3, VII | hogy jöjjön vele, hozza el mind a két puskát.~– Rossz
273 3, VII | bebocsáttatásért zörgetett, annyira el volt változva, Borosnak
274 3, VIII | teszik a bűnt, de nem törlik el; védik az áldozatot a törvény
275 3, VIII | bármint tegyem szerét, az el fog bukni, az meg fog lakolni.~–
276 3, VIII | üvegcsék tartalmát ő cserélte el, s úgy küldte vissza a megboldogult
277 3, VIII | fogadom önnek, hogy nem veszem el azt addig, amíg e fej a
278 3, VIII | azután már a tél jön, az el nem kerülhető tél és mindennek
279 3, VIII | végtelen kínzó távolba tűnik el. És ami túl van rajta, az
280 3, VIII | nyakába borulva, mintha el akarná őt testével takarni
281 3, VIII | Cynthia, s félve húzódik el tőle, mintha rettegne elhinni,
282 3, VIII | csak két ajtó választja el őket egymástól.~Milyen keveset
283 3, VIII | hogy egy jóravaló szót el tudna mondani, anélkül,
284 3, VIII | hogy ez arcáról ő lopta el a rózsákat.~Irénnek legtöbb
285 3, VIII | iszonyatot, mit szíve érez, el ne árulja. – Férjem most
286 3, VIII | addig mihozzánk, beszéld el nekünk, mint érkeztél haza.
287 3, VIII | hallatszani, mert akkor el vannak árulva.~– Mi ez?
288 3, VIII | Róbert kívülről fordítá el a kilincset.~Az Illés gróf
289 3, VIII | bár csak egy pillanatra is el nem árulniuk. Évek óta keresték
290 3, VIII | ettől a pillanattól kezdve el látszott veszteni valamit
291 3, VIII | távolabb, távolabb tűnt el tőle…~Irén sietett őt kivinni
292 3, VIII | félreismerhetlen elégültség árulá el magát vonásaiban.~Illés
293 3, IX | mint a zellert, ültettek el, szép, csöves bádogkannákkal
294 3, IX | megöntözve bőven.~Krénfy úr el volt ragadtatva ennyi munka
295 3, IX | kényszerítve őt, hogy fogadja azt el mint szerződési kötvényt,
296 3, IX | rész felett. S nem múlt el fél század, hogy a csodaföld
297 3, IX | azelőtt szénásszekér mehetett el alatta, most már ember sem
298 3, IX | hallott bajokban vesztek el; tíz év múlva azután eladta
299 3, IX | közepén állat sem viselte el más, mint ezek az ide törődött,
300 3, IX | éjszakán megjelent a soha el nem maradó északi vihar,
301 3, IX | a szélvész, s nem fáradt el, nem fordította nyugalomra
302 3, IX | hajlékaikban, hogy fordítsa el róluk az Úr ezt a rémet.~
303 3, IX | ijedség bámulata fogott el minden szívet; a háztetők,
304 3, IX | lohadtak, s leforrázva terültek el a földön: nem virágzott
305 3, IX | az tulajdon repcéjét adta el neki drágán s vette meg
306 3, IX | meg, egymás után hullottak el; csodára maradt meg közülük
307 3, IX | tele volt. Sohasem múlt el a járvány az új lakosokról;
308 3, IX | végig, félénken haladva el mindenütt a kapuk előtt,
309 3, IX | nagyságos úrhoz, hogy hozzam el neki a füstpénzt, az egy
310 3, IX | azért adták, hogy hozzam el, s adjam magának a nagyságos
311 3, IX | Néhány papírszeglet nem égett el, azokat gondosan felszedi.
312 3, IX | És éppen tegnap veszett el egy egész kenyér, amint
313 3, IX | volt téve, azt te loptad el. Mi van a tarisznyádban?~–
314 3, IX | esetben, ha egyszer véletlenül el találnám hagyni ezt a tájat?~–
315 3, IX | ön ezt a levelet, s vigye el – oda, ahova címezve van.
316 3, IX | ne adja. Úgy olvastassa el vele, hogy a két széle az
317 3, IX | Onnan legkevésbé veszhet el, mert ő süvegét nem szokta
318 3, X | várnia; de azért nem hagyta el helyét, mert Fenyéry úr
319 3, X | midőn azon levelet küldte el, s hogy a hozandó választól
320 3, X | rajtuk törni; s félve takarta el szemeit, amint a villámok
321 3, X | kegyelmednek, bátyámuram.”~El is mondta ezt magában tízszer
322 3, X | recsegése lábai alatt árulta azt el.~Valóban, ez a hely alkalmatos
323 3, X | grófkisasszony van, akit el akarnak veszteni, azért
324 3, X | ilyesmit bízni; de ne mondja el kend senkinek. Ugye?~A csavargó
325 3, X | úrtól, én azután menjek el vele a kastélyig. Tudja,
326 3, X | elbújtam ide a nád közé, aztán el találtam aludni. Ugyan jó,
327 3, X | Vince bácsi, talán már el is ment azóta az ispán úr.
328 3, X | levelet, dugd a kebledbe, hogy el ne veszítsd; te menj előttem
329 3, X | csavargó ki tudja hol maradt el tőle, még az erdőben.~…Marina
330 3, X | mond.~Éjfél után haladtak el a nagy sötét brenóci kastély
331 3, XI | sohasem követhette volna el Krénfy józan fővel, amire
332 3, XI | elolvasni, hogy a grófnő el ne vehesse azt tőle. Ha
333 3, XI | Óh, ez mind a legjobban el van rendezve.~De hátha mégis
334 3, XI | Tizenöt nap alatt az egész ügy el van simítva.~– Tehát nem
335 3, XI | Tessék önnek is. Foglalja el vendégszobáját; félóra múlva
336 3, XI | vendégszobáját; félóra múlva Lenczné el fogja önnek mondani a teendőket,
337 3, XI | Marci sohasem hihette volna el, még ha mondják is neki,
338 3, XI | felötlés nélkül távozhatott el a faluból.~A zápor nagyon
339 3, XI | nyelével, ha az hirtelen el nem hajtat a lovaival szaporán,
340 3, XI | idegennek.~– Gondolja csak el, tekintetes uram, micsoda
341 3, XI | semmit. Csak odahaza mondta el Fenyéry úrnak a balesetet;
342 3, XI | pénze nyomát, mert Krénfy úr el foga azt tagadni, ismerem
343 3, XII | kit Brüsszelben hagyott el, s ki még azután három évig
344 3, XII | a cselédek választották el kegyedeket. Ezt kíméletlenség
345 3, XII | sok olyan tényt követett el, amik egymás mellé állítva
346 3, XII | örökségéhez és siet vele, hogy el tudja azt költeni, mielőtt
347 3, XII | grófnő elé, hogy ajánlatai el nem fogadása esetében, saját
348 3, XII | a két térdéig, oda rejté el arcát és úgy zokogott. Minden
349 3, XII | megszabadulásra, leírom azt – hagyja el ez éjjel Fenyéry házát,
350 3, XII | Magyarországot eltávozásom után el nem hagyhatni. Pár hét múlva
351 3, XII | mondhatja magát, ha nemet mond, el hagyom veszni a meggyalázott,
352 3, XII | És íme, egy másikkal ment el Amerikába.~– Ez mind csekély
353 3, XII | lehet, örökre sem hagyhatja el e megyét, e várost, még
354 3, XII | Lencznének elég oka lesz el nem hagyhatni Magyarországot”,
355 3, XII | engem küldött, hogy vegyem el tőle, amit hozott, s mondjam
356 3, XII | tagadott meg, ő maga vetett el. Én csak egy elhasznált,
357 3, XII | kérdezék tőle, hogy ki ájult el.~Annyit szabadnak hitt megsúghatni,
358 3, XII | dolgot majd olyan szépen el fogják susolni; az egész
359 3, XIII | gyülekezetek hétről hétre úgy el voltak látva a legérdekesebb
360 3, XIII | arra gondol, hogy ő árulta el férjét?~– A szegény nő köszönje
361 3, XIII | melyet saját maga követett el…~– Azt én mind tudom. Legyen
362 3, XIII | úr lekötelezettje: mióta el van fogva, mindenünnen ismerős
363 3, XIII | gyakoroljanak; ezt az embert – ezt el fogom ítélni és ki fogom
364 3, XIII | megrendítő sóhaj hagyta el erős keblét.~Még egyszer
365 3, XIV | közvádló, s talán akkor dől el a per sorsa, midőn a vádlott
366 3, XIV | előtte, csókjaival borítja el azt és elkezd zokogni hevesen.~
367 3, XIV | Irgalom, kegyelem! Vitessék el e nőt innen. Dobjanak a
368 3, XIV | ezzel ne állítsanak szembe. El vagyok veszve! El vagyok
369 3, XIV | szembe. El vagyok veszve! El vagyok veszve!~Az alispán
370 3, XIV | Illésnek.~Azzal csendesen el hagyta magát vezettetni
371 3, XIV | a nyakáról.~– De olvasd el hát.~Lippay azt is megtette
372 3, XIV | befertőztetve, nem fogadhatok el az oltár előtt. Dobokyné.”~
373 3, XIV | bácsi hüledezve távozott el, s kopasz fejét körös-körül
374 3, XV | hírmondást, amit egymásnak el szokás beszélni.~Gyakran
375 3, XV | parányi szörny, akit még el lehet tapodni; apró tusákra
376 3, XV | díja, hogy elébb ő olvassa el a levelet), hüledezve kérte
377 3, XV | hogy de bizony olvassa el, mert abban Dobokyné azt
378 3, XV | búskomorságát; azt hitetve el vele, hogy még a kérdéses
379 3, XV | még a kérdéses per sokáig el fog húzódni, addig sokat
380 3, XV | Irén nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék ez ötletre.
381 3, XVI | Nem.”~Illés gróf ekkor el fogja hajítani a pisztolyt
382 3, XVI | akkor menjen haza, és vegye el Isten szent hírével, és
383 3, XVII | Nem.”~Illés gróf ekkor el fogja hajítani a pisztolyt
384 3, XVII | akkor menjen haza, és vegye el Isten szent hírével, és
385 3, XVIII| is, ha ismerősre talál. El szokta mondani, hogy ő milyen
386 3, XVIII| filozóf nő oly erőszakot követ el magán, hogy óra hosszat
387 3, XVIII| annak kedélyét teljesen el tudja foglalni, és mikor
388 3, XVIII| szegény Leonorát.~Így múlnak el az idők szépen egymás után,
|