Rész,  fezejet

 1     2,  I |  emlékezni.~– Nem kend az öreg Sztropkó Mihály, aki minden nyáron
 2     2,  I |           Igenis, van. Az ifjú Sztropkó Mihály. Igen okos ember,
 3     2,  I |    kaloda. – Itt lakik az ifjú Sztropkó.~– Milyen különös – szólt
 4     2,  I | lehetett.~– Szólhatunk az ifjú Sztropkó Mihállyal? – kérdé a katonás
 5     2,  I |    tekintetes úrnak.~– Az ifjú Sztropkó Mihály?– kérdé az alispán,
 6     2,  I |  ifjúnak, mert van egy öregebb Sztropkó Mihály is, aki már száznégy
 7     2,  I |     régen történt; sőt az öreg Sztropkó Mihály, aki nálamnál huszonnégy
 8     2,  I |  Márton – csitítá őt az ifjabb Sztropkó Mihály –, becsüld meg magadat
 9     2,  I |    Érdemes helységbíró, ifjabb Sztropkó Mihály, lépjen közelebb; –
10     3,  IX|   szépapámnál, a százesztendős Sztropkó Mihálynál, megyek a nagyságos
11     3,  IX|   jövök a szépapámtól, az öreg Sztropkó Mihálytól, az küldött a
12     3,  IX|    olyan korán. Azonkívül is a Sztropkó Mihály unokája ott fogja