Rész, fezejet
1 1 | óhajtottuk, hogy bárcsak már vének volnánk, bár megérnők
2 1 | asztalnak.~Pár év múlva azután már könnyebben elfértünk a kerek
3 1 | sorban kérdezősködhetém. Most már sokszor megesik, hogy magam
4 1 | gondol, hogy ideje lesz már megírni azt a testamentumot.~ ~
5 1 | emlékezetből is elmúltak már.~Adagiummá, gúnyos példaszóvá
6 2, I | belátni.~Másutt tavasz van már, itt még tartós a tél. A
7 2, I | kallóiról neveztek így, már harmadszor épült újra, a
8 2, I | kőből volt a templom, most már csak fából van, rongyos
9 2, I | öreg embert, ki nem bírta már tovább a járást, s az emberi
10 2, I | egy zilált karaván eltűnt, már nyomban jön a másik; szegény
11 2, I | nincs neki több, vagy ez már az utolsó. A kisgyermekek
12 2, I | miatt…~Késő este, mikor már a vándorok utolsó karavánjait
13 2, I | Hallatszik is valami csörömpölés már régóta a hegyi úton, s az
14 2, I | s nagy fáradsággal bírt már térdeiről felállani.~A gyermek
15 2, I | elhaladt az úton lefelé, mikor már gondolta, hogy nem hallik
16 2, I | keservesen.~Alkonyatra vált már, amidőn egy elkésett csoport
17 2, I | vagy kevesebb úgysem tesz már sokat; a rongyos asszony
18 2, I | a szemei is megsárgultak már az öregségtől és a lépbajoktól;
19 2, I | is, az én leányomat. Ez már nagy, ez már hasznavehető;
20 2, I | leányomat. Ez már nagy, ez már hasznavehető; ebből lehet
21 2, I | ebből lehet tehénpásztor. Ez már szolgáló is volt és fejni
22 2, I | legközelebbi faluban, Tobozon, ott már rendelkezés van téve, hogy
23 2, I | odabenn a törököknek, akkor már annyira odavolt, hogy a
24 2, I | igent.~– Kend akkor is volt már hetvenéves.~Úgy van. A szegény
25 2, I | tokaji bort ivott; az óságtól már az üveg is el volt szivárványosodva.
26 2, I | ez is olyan vén legény már, mint te…~Azzal betakargatá,
27 2, I | kérdéses faluig. Bár késő volt már az idő, de ezt a járást
28 2, I | nemes végzetű ffy-t, most már Krénhez, szeghez, fűhöz,
29 2, I | egy beteg asszonyt, s most már ennek is vége van.~Az agyaras
30 2, I | magának parancsolni, s ha már nem sírhat, tehát kacag,
31 2, I | hanem mire ezt kimondta, már akkorra az egyik izmos hajdú
32 2, I | pipádat azalatt fiam, ha már eddig szívtad – szólt humoros
33 2, I | vármegye!~A Popák família már akkor tehenestül hegyen-völgyön
34 2, I | bizony igen nagy. Hanem már arra a kérdésre, hogy mit
35 2, I | szörnyűség volt nézni; de tudta már a gonosz, hogy melyik az
36 2, I | magasabb lett, egyre magasabb; már kétakkora volt, mint a szentegyház
37 2, I | kidobja onnan. Alig lakik már minden harmadik házban ember;
38 2, I | azon menő uraknak, ennek már sem apja, sem anyja, az
39 2, I | szomorú sötétben látszik már elveszni, melyet az alkonyóra
40 2, I | ember haja egészen ősz volt már, s egészen eltérően az itteni
41 2, I | Sztropkó Mihály is, aki már száznégy esztendős, még
42 2, I | Nagy dolognak tartottuk már akkor, hogy az egész telet
43 2, I | ősszel learatott, azzal már tavasszal adós volt; egyetlen
44 2, I | rájuk szólalt:~– Fenn van-e már az öreg Ancsa asszony?~–
45 2, I | Ancsa asszony?~– Fenn van már a mennyországban! – szóltak
46 2, I | több! Négy nap óta nem volt már neki mit enni; gyermekei,
47 2, I | Szemei még forogtak, de már nem tudta, mit cselekszik,
48 2, I | azok rég elhagyták házaikat már, csak vének, gyermekek és
49 2, I | fakunyhó volt látható. Azokat már nem volt miért házaknak
50 2, I | lábaik összezsugorodtak, most már szólni sem tudnak, hanem
51 2, I | akart tisztulni.~– Tudom már, mi ez – szólt az alispán. –
52 2, I | gyűszűre valót sem. Elment már a garaboncás is, mert itt
53 2, I | te garaboncásod.~Ezalatt már nagy csoport népség csődült
54 2, I | út hazafelé. Úgy jönnek már, mint a haramiák, csoportostul;
55 2, I | szegény emberektől! Fele már elpusztult e szegény embereknek;
56 2, I | ezen a helyen, mert holnap már késő lesz, mert tíz mérföldnyire
57 2, I | lesz, mert tíz mérföldnyire már messze lesz. Hogyan hull
58 2, I | s bajuk jobban el volt már hanyagolva, minthogy a segély
59 2, I | Mire az urak visszatértek, már akkorra ők kiszenvedtek
60 2, I | aggodalmára szolgált.~A holdvilág már magasan járt a fenyők felett,
61 2, I | búcsúzásra került; ami most már nem történt meg minden vígabb
62 2, II | tárgyaiul választani. Lássunk már mulatságosabb jeleneteket!~
63 2, II | roppant uradalmaiknak alig van már annyi jövedelme, mint amennyire
64 2, II | semmihez hozzá ne nyúljon; most már ezer forint fejében fúrhat,
65 2, II | senkinek sincsen több. Már ezért megadtak volna háromezer
66 2, II | kocsisa és ispánja, kiket már ismerünk.~Krénfy úr csönget,
67 2, II | be a kocsis maga mögött, már rárivallt a gazda.~– Hát
68 2, II | akasztanának fel, nem ki vagy már a béreddel előre? Még majd
69 2, II | adok neked egy garast sem, már csak azért sem, hogy máskor
70 2, II | odalenn az udvaron, hogy ez már most öt krajcárral kevesebbet
71 2, II | csizmákkal a szép szobába.~– Már csak menjünk be innen –
72 2, II | Megütötték Boros uramat már máskor is a kocsmában. Nemcsak
73 2, II | poharat, s a második percben már üres volt a pohár. Eltűnt
74 2, II | arcán, hogy ivott valamit.~– Már most hát beszéljünk – szólt
75 2, II | hangosan.~– Beszéljünk, már most hát beszéljünk – ismétlé
76 2, II | kezdje elöl, Boros uram. Az már megtörtént. Kegyelmedet
77 2, II | megtörtént. Kegyelmedet már megverték, de még engem
78 2, II | megilleti a jöttmentet, mikor már hintóban jár, s gólya van
79 2, II | nevetett rajta.~– Sok baj volt már e két kis uradalom miatt –
80 2, II | meg lehessen venni. Érti-e már?~Krénfy úr vállat vonított
81 2, II | is, pedig ebben a percben már túljárt az esze Boros uramén.~–
82 2, II | haragusznak. Sok vitájuk volt már együtt, az ifjabb gróf egyszer
83 2, II | Kend most is olyan részeg már, hogy sem lát, sem hall;
84 2, II | követett el, mintha most már az üveget is meg akarná
85 2, II | végig a lépcsőkön.~– Látott már valaki ilyen bolondot? Nem
86 2, II | hogy kijöttem a szobából. Már most legalább nem mondok
87 2, II | tud még semmit, pedig az már akkor többet tudott, mint
88 2, III | lételük megszokott volt már az emberek előtt, s jóságukban
89 2, III | Mahomed megy a hegyhez? Ha már egyszer eljöttek, akkor
90 2, III | előállt tudomásaival. Most már bizton kihirdetheté, hogy
91 2, III | szobák hallatlan pazarlással már alkonyatkor kivilágíttattak.
92 2, III | de csak jöttek volna hát már a vendégek, hogy lássák;
93 2, III | réges-régen meg is érkeztek már, s beszálltak a vendéglőbe,
94 2, III | lefeküdtek, és alusznak is már a vendégfogadóban.~– Oltsátok
95 2, III | feltálaltatni nekik? (Ez utóbbiakat már nem mondta, csak gondolá
96 2, III | hintóban egy könyvet, ami már a kezében volt. – Az öreg
97 2, III | Éppen olyan szerencsés akar már lenni, hogy azt szájával
98 2, III | Jakab beereszté a jövevényt, már fel volt öltözve.~A komornyik
99 2, III | lefeküdt, ismét elaludt. Most már ötven emberrel is álmodott,
100 2, III | Ismét elaludt, de álmodni már nem ért rá, mert Jakab megint
101 2, III | őt is az ágyából verték már fel, s nagyon fázott.~–
102 2, III | ópiumnak, a hétszerhétnél már horkolt.~Lehetett hajnali
103 2, III | hagyták aludni, hét órakor már szépen sütött be a felkelő
104 2, III | grófoktól vannak itt!”~– Mi kell már megint? Mit költögetsz fel?
105 2, III | hogy háborítani fogjuk. Én már egy órával ezelőtt felkeltem,
106 2, III | pedig tizenkettőkor.~Ezt már tudta Krénfy úr, mert a
107 2, III | egyszer szokott enni. Ezt már mind kellene tudni a haszonbérlő
108 2, III | haszonbérlő úrnak.~Illés grófot már aztán nem is merte kínálni
109 2, III | kétszer is kérdezé.~– Én már azon gondolatra is jöttem,
110 2, III | kérdezé tőle, hogy látta-e már azt az Attila-tallért ott
111 2, III | nézte s azt mondta, hogy már most neki menni kell, mert
112 2, III | gróf, és szeretett volna már menni, de Krénfy úr nem
113 2, III | a nagyságos úrnak.~Most már nem unszolá Krénfy urat,
114 2, III | etikett szabályai szerint most már ő tartozott vele, mert ő
115 2, III | szoborcsarnok előtt állt már az ezüstös hintó a bérbefogadott
116 2, IV | szólok, azok ismeretesek már. És ezt a pompát, ezt a
117 2, IV | fekete.~A hivatalos iratok már készen vannak, aláírva,
118 2, IV | gondolhat rá, hogy ő itt most már korlátlan úr Brenócon –
119 2, IV | arcát.~Krénfy úr arcképe már akkor ott volt az erkélyszoba
120 2, IV | szobának”. Mikor azután már nagyobbak lettek, Illés
121 2, IV | nagyobbak lettek, Illés gróf már kártyázott és párbajokat
122 2, IV | buzogányt, mely barna volt már egészen az időtől, csak
123 2, IV | ésszel! Hiszen hallotta már a gróftól, hogy Cynthia
124 2, IV | grófnőt a zongoránál hagyta. Már nem zongorázott a grófnő,
125 2, IV | grófnő, sőt ott sem volt már. Jakab, a pitvarnok értesíté
126 2, IV | számára küldött.~A hintók már készen álltak a vendéglő
127 2, IV | lépett Cynthiához.~– Ön már fenyegetett bennünket egyszer
128 2, IV | tartóztatni.~– Igen jól van. És már most egy okos szót, Cynthia.
129 2, IV | meg fog történni. Egyszer már találkoztam vele, akkor
130 2, IV | egy batkát sem kockáztat – már csak irántam való szívességből
131 2, IV | négykor fölkelnek, hétre már találkozhatnak velem. Egy
132 2, IV | tudtára adá, hogy a hintók már be vannak fogva, Cynthia
133 2, V | mutat. A télizöld repkény már a háztetőt is benőtte, s
134 2, V | azokat régóta nem nyitották már ki. A párkányzaton a vastag
135 2, V | csoportozatai is megnőttek már a ház előtt… Mind, mind
136 2, V | óta laktak; öregek voltak már akkor is, Cynthia sohasem
137 2, V | kandallóban vígan lobogott már a tűz, és mégis olyan hideg
138 2, V | gondolt többé. Útióráján már tizenkettőre jár az idő.
139 2, V | mellékszobában társalkodónéja aludt már; alulról sem hallatszott
140 2, V | az ő anyja sírköve.~Itt már szabad volt sírni.~Odarohant,
141 2, V | felhők közül, s Cynthia itt már egészen ismerni látszék
142 2, V | a nő csak nyögni tudott már – nincs mit enni adjunk
143 2, V | tudassa áldását, melynek már hangot adni nem bírt; a
144 2, V | kutyához beszélve; most már öklében sem tartotta a görcsös
145 2, V | kérdé a csavargó, most már sokkal lágyabb, csaknem
146 2, V | is mehetünk.~– Vén vagyok már, kisasszonyom. Megnyomorított
147 2, V | civakodni, hogy úgy kapta már törötten az edényeket; zongorákat,
148 2, V | valamit akart hazudni.~– Már ez megtörtént. Most tudja
149 2, V | szabadulhat; Illés ez emberrel már egyszer vívott párbajt,
150 2, V | miatt sok fösvény ember tett már elveiből kivételt. Meglássuk,
151 2, V | jószágaikat zálogba vetették már, de még nekem van egy csekély
152 2, V | selyemszál nevet leírva látta, már akkor tökéletesen eszén
153 2, V | utolsó sorok alig bírtak már valami olvasható jelleggel.~
154 2, V | az saját arca.~Hanem most már nem mondott le erről az
155 2, V | újra visszafutott oda, ahol már tízszer volt, és újra felhányta
156 2, V | utolsó szavakat írta, akkor ő már a várkertben volt, hová
157 2, V | az öregre, s kérte, hogy már most siessen, s maga pedig
158 2, V | Valóban? Álmodhattam valamit, már nem jut eszembe.~István
159 2, V | a hintók, az ég kezdett már szürkülni; a hold közel
160 2, V | fél a kísértetektől. Akik már meghaltak, azok jó emberek.~
161 2, V | meghúzta magát lábai alatt.~– Már látott valaha valaki ilyet –
162 2, V | hogy siettél. Határoztál-e már?~Cynthia óráját nézte.~–
163 2, V | mintegy négy hét múlva, midőn már Bécsben voltak, egy levelkét
164 2, VI | e tekintetben apjára. Ő már huszonhárom éves és tizenegy
165 2, VI | olyan szeles bolond.~Hanem már ennek mind vége van. Ezen
166 2, VI | idősebb tizenöt évesnél; de már akkor is oly okos, oly figyelmes
167 2, VI | szállt leányról leányra; most már sokkal idősebb, mint hogy
168 2, VI | Arca csaknem múmiaszerű már, ezer ráncra alkalmazva,
169 2, VI | ugyan, hogy ez asszonyságot már huszonkét év óta hívják
170 2, VI | bizonyosan ismeretes lehetett már; hanem talán nem ütötte
171 2, VI | fel leendő házassága, néha már éppen az oltárnál mentek
172 2, VI | a neveit sorra próbálta már e kulcs nélküli szívhez,
173 2, VI | neki; Irénnek alig volt már annyi helye a kastélyban,
174 2, VI | igazi ájuláshoz. Ez a leány már az előszobába is behordja
175 2, VI | alatt.~Éjfél körül lehetett már az idő, midőn az udvarra
176 2, VI | alispán úr azt mondá, hogy mi már régi ismerősök vagyunk,
177 2, VI | helyezzék magukat kényelembe.~Már most tisztességes regényi
178 2, VI | friss, párolgó gulyáshús már az asztalon volt, sőt a
179 2, VI | Negyedik éjjel nem aludt már, éjjel-nappal úton, munkában,
180 2, VI | észrevéve, hogy Fenyéry már nem ír, odafordult hozzá,
181 2, VI | Ön is visszatér hozzánk már, ugye Fenyéry úr? Hát az
182 2, VI | de amit az felelt neki, már azt nem hallá.~Még csak
183 2, VII | mondták a panaszlónak: ezt már hallottam egyszer – ez nem
184 2, VII | eredhessen. – Az öreg úr már rekedtté beszélte magát,
185 2, VII | felelete „igen” vagy „nem”, ha már hosszabb: „Nem tudom, nem
186 2, VII | innen kimozdítani, mikor itt már olyan jól helyben vannak?
187 2, VII | jegyzőkönyvírással, s akkor jött, amikor már minden étel el volt hűlve;
188 2, VII | hogy megadják; kocsija már be van fogva, neki sietve
189 2, VII | Ah, a Csejti Gazsi! Ez már egészen más ember, ez kedves,
190 2, VII | lapszerkesztők akkor is ismerték már azt a frázist, miszerint
191 2, VII | hallgatott rá, de minthogy már benne volt az olvasásban,
192 2, VII | gyalog”.~A szép Dobokyné már akkor mondta azt, amiből
193 2, VII | eleséget osszon ki közöttetek, már pénz is van rá elég. Jól
194 2, VII | tekintetes küldöttség hintói már az országúton vannak; ők
195 2, VII | össze bilincses kezeit:~– Ez már ütés volt. Ennek van keze.
196 2, VII | hozott bennünket; hanem már most ússzunk együtt.~Fenyéry
197 2, VII | akarom tudni, ha átengedi-e már most élelmiszereit?~– Semmi
198 2, VII | Hidegvérrel beszéljünk, uram. Én már betörtem önnek egy ajtaját,
199 2, VII | Vagyonomat, szabadságomat már kockára tettem; ha kell,
200 2, VIII | közepén.~A cselédek lerakták már a puskát, de ő nem írta
201 2, VIII | kulcsok csomagát, mert azokat már akkor Krénfy úr hárpiája
202 2, VIII | úrral mívelni, de Fenyérynek már nem volt kedve azt végigvárni.~–
203 2, VIII | Krénfytől, midőn az ajtó már nyitva volt s a kulcsok
204 2, IX | Dobokyné jókedve által, most már igazán tűzbe jött, s heves
205 2, IX | volt különb.~Dobokyné most már egész érzékenységgel, egész
206 2, IX | nő lett volna belőlünk. Már jegyben jártunk, nemsokára
207 2, IX | hideg tudósítással, hogy már mást gondoltak.~Irén lihegő
208 2, IX | Mire Fenyéry utánanézett, már eltűnt előle.~A fiatal férfi
209 2, X | nagy előnyöket adtak; mikor már lováról le volt verve a
210 2, X | remekelni; egyszóval, minthogy már benne vagyok a klasszikus
211 2, X | kényelmesen gát készülhetett volna már mind a két partján a kérdéses
212 2, X | Nem is igen bátorkodott már minden gyenge szívű ember
213 2, X | bolygatásához fogni, mert annyi volt már abban az egymással ellenkező
214 2, X | alispán a munkával. A Duna már akkor szépen folyt a félszigeten
215 3, I | Irénem, ez órától kezdve már csak vendég vagyok önnek
216 3, I | törlé, midőn senki sem látta már és suttogá magában:~„Erős
217 3, I | felhordatá holmijait, s midőn már ideiglenes kényelembe tevé
218 3, I | hónap alatt úgy ismerte már a miniszterek, kamarások,
219 3, I | várnak az ebéddel, és azután már nem győzik várni, akkor
220 3, I | Leonora mégsem jött haza.~Irén már komolyan aggódni kezdett,
221 3, I | utcákon nem hallatszott már egyéb, mint egy-egy elkésett
222 3, I | valaha. Ön hallotta talán már egyszer azon katasztrófot
223 3, I | prókátorok, és aki neki már azelőtt kedvese volt.~A
224 3, I | Strasbourgba megérkezett, Tarnóczyt már akkor nem találta ott. Előtte
225 3, I | udvarias keserűségeket tartott már előre készen. Nem volt alkalma
226 3, I | estig tartott. Közel volt már az éjfél, midőn hintaja
227 3, I | valaha voltam életemben. Már kétszer történt rajtam olyan
228 3, I | Irén csaknem leroskadt már a beszéd alatt. Leonora
229 3, I | kapaszkodva; s korán reggel már ott áll hintaja a templom
230 3, I | kell megtenni ez utat. Most már nem félti őt a gróf: egész
231 3, I | azt találtam mondani: most már a brenóci urak teljesülve
232 3, I | megjegyzett kapu alatt várt rám már a grófnő; úgy látszott,
233 3, I | sárra csak most kezdek már emlékezni, akkor az ő szavai
234 3, I | Az ítéletet megmásítani már nem lehet, minden perújítás
235 3, I | belőle, mint akinek jobbja már elzsibbadt a halállali kézszorítás
236 3, I | kérdezém: „Atyjával is közölte már e dolgot”~Ő azt felelé,
237 3, II | egyedül volt magánszobájában. Már több hete volt, hogy látogatást
238 3, II | is eltitkolni hollétét.~– Már nincsenek – susogá halkan
239 3, II | nem érti a dolgot, pedig már akkor értette. A tény tehát
240 3, II | lassanként terjedt tovább; már a szép homlokot érte, utána
241 3, II | meghal – válaszolá Cynthia.~Már akkor útban volt a levél;
242 3, II | legérdekesebb. Olvasta ön már azt a fejezetet, ahol a
243 3, II | még aki százszor látta is már azt az egész környéket.~–
244 3, II | valahányszor a düh folyamában van már, mindig kiveretni abból
245 3, II | súgott.~A mozdony rohant már ismét, de szavát megérté
246 3, III | száz ó és új költő remekelt már e feladat legragyogóbb megoldásában.~…„
247 3, III | követi, s mire észreveszi, már telerakta zsebeit bankóval,
248 3, III | boldogabb hősei úgy bejárták már az előrebocsátott aranytermő
249 3, III | hiába küldeném oda, mert ez már semmit sem találna ott,
250 3, III | jövendőjét.~A pletykakörökben már azt is tudják, hogy egy
251 3, III | kevés hasznot hajt.~Tehát már fölösleges összegei vannak.~
252 3, III | Dobokynénál lakik. Talán már tudják kegyetek, hogy Tarnócfalvát
253 3, III | holdudvarában, hanem őt már csak a harmad-, negyedrangú
254 3, III | Csejti Gazsi sem üldözi most már olyan nagyon, mint azelőtt,
255 3, III | hogy könyv nélkül is tudja már, mégis újra azt olvassa. „
256 3, III | harmadszor is; hisz az már csak az övé volt, azt már
257 3, III | már csak az övé volt, azt már joga volt megcsókolni.~Néhány
258 3, III | olyan embert talált, aki már tudta a dolgot.~Az együtt
259 3, III | Hogy kegyedet magát? Nem, már ott nem leszek kiadó násznagy.~
260 3, III | Valóban az voltam, és már akkor tudtam, hogy más nő
261 3, IV | hölgyvendégek eltávoztak már hálószobáikba, a vőlegény
262 3, IV | vőlegény is nehezen tud már maradni társai között; amint
263 3, IV | árkot. Egy másik szekér már ott volt másik három férfival.~
264 3, IV | Mindenki elnyugodott már a lakodalmas háznál, a víg
265 3, IV | cimborák elhallgattak, alusznak már. A menyasszony is alszik
266 3, IV | szobájából, az előteremben várják már a rokon nők, férjes és özvegyasszonyok,
267 3, V | Az öreg gróf nem is volt már ember leánya nélkül; ha
268 3, V | Szegény gróf, nem tudna már élni, ha leánya ott nem
269 3, V | is utoljára.~Cynthia most már kezdett tőle – félni, s
270 3, V | könnyűszerrel lemond arról, amiért már annyit áldozott? Mert hiszen
271 3, V | hatástalanná teheti.~Krénfy úr már a kalapot kezében tartá,
272 3, V | megjegyzését, miszerint most már kétszeres oka van a homeopátia
273 3, V | Büszkeséggel nem gondolt már, gazdagság nem érdekelte,
274 3, V | minden orvoson keresztülestek már, s végre lelnek valamit,
275 3, V | a szomszéd Tarnócfalván már többen estek bele huszonötnél,
276 3, V | vette észre, hogy atyja most már megint nehezen fog menekülni
277 3, V | alszik.~Ott künn sötét volt már az utcán, csak a hazatérő
278 3, V | hozóját a hangos beszédben. Már ekkor késő volt; a gróf
279 3, V | alkalmazható, mikor a beteg már egészen elkékült. Húsz cseppet
280 3, V | hogy miszerint a betegek már jobban vannak.~Az ispán
281 3, V | halálveszélyét; nyelve alig mozdult már szájában; alig bírt annyit
282 3, VI | aggkorában kegyes pietista; most már csendes, zárt szemű ember,
283 3, VI | jöjjön innen.~– Hiszen már temetni fogják – suttogá
284 3, VI | ügyvédét ismeré fel, kivel már Kallósfalván találkozánk
285 3, VI | Valóban, a nők mind elhagyták már a halottastermet.~– Meg,
286 3, VI | borzasztó vád beszárnyalta már az egész vidéket; a tény
287 3, VI | melyről felkelt.~– Látom már, hogy kegyed nem fogja elmondani,
288 3, VI | Tehát én megjövök, midőn már a per javában foly, s ingerálom
289 3, VI | haljon meg!…~Fenyéry most már eléje állt, és hallgatott
290 3, VI | az én teendőm volt, arról már intézkedtem. Mától fogva
291 3, VI | megszabadul ő. A börtönőrt már megvesztegettem előre. Ez
292 3, VII | őszi eső esett, nem is volt már egészen világos az idő,
293 3, VII | homályban, alig lehetett már kivenni, ember volt-e, vagy
294 3, VII | Nem látta ezt az embert már valahol? Nem emlékezik rá?~
295 3, VII | az ispán. Késő este volt már, a tarnóci utca csöndes
296 3, VII | dörmögve mondá magában:~– Most már nem felel a gaz boszorka;
297 3, VIII | elment Fenyéryhez. Most már nem mondta azt, hogy tudni
298 3, VIII | ökörnyál selyme szállong már a levegőben, mintha valami
299 3, VIII | akinek most öröme van, de már tudja, sejti, érzi, hogy
300 3, VIII | percig tartó, hogy azután már a tél jön, az el nem kerülhető
301 3, VIII | tudom. Mindent kikérdeztem már. Férjed derék ember. Téged
302 3, VIII | lépett elő. Azt sem tudta már: egyéb-e az, mint egy jelenet
303 3, VIII | Tarnóczyval régebben találkoztunk már, s elvégeztük a miránk tartozó
304 3, IX | meg ezen a földön. Megunta már a vesződést ezzel a koldus
305 3, IX | négy fiúgyermeke. Hármat már életmódba helyezett, azok
306 3, IX | megszokta is. Próbálták már a rajtasegítést alagcsövezéssel;
307 3, IX | mehetett el alatta, most már ember sem bújhat ott át.
308 3, IX | fenn a melegebb vidéken már olvad a hó, s akkor egyszerre
309 3, IX | levelei mind olyanok voltak már, mintha szépen össze volnának
310 3, IX | amik jó ismerősek voltak már ezzel a gonosz látogatóval,
311 3, IX | Az ifjú tőzsér a repcébe már belevesztett, azt drága
312 3, IX | határba s látta, hogy a tótok már szedik fel burgonyáikat.~
313 3, IX | burgonyáikat.~Valamit értett már akkor a nyelvükön, s megszólítá
314 3, IX | kiszabva.~A második évben már semmi különbség sem volt
315 3, IX | Krénfy úr oltalma alatt már a második évfordulóban.~ ~
316 3, IX | Alkonyat elmúlt már, itt a mély völgyben már
317 3, IX | már, itt a mély völgyben már kész éjszaka van. A kis-amszterdámi
318 3, IX | a szobába, mert odakinn már oly sötét volt, hogy nem
319 3, IX | társaságba, Krénfy úr, ki már rekedtté kiabálta magát
320 3, IX | Olyan sokan tették ezt már. Boros uram ezt sem bánta.~–
321 3, X | ispánra.~Egészen beesteledett már; a távol maradt Kis-Amszterdám
322 3, X | égen, pedig feje fölött van már. Szinte tudja, hogy rémült
323 3, X | Egypár nagy kövér csepp már hullott is a gyermek kezére,
324 3, X | be. Azon is gondolkozott már, hogy meg kellene szólítani
325 3, X | Az eső is múlni kezdett már, csak egyes eltévedt csepp
326 3, X | rettegő leányka éppen elszánta már magát, hogy kijöjjön rejtekéből
327 3, X | azzal a mondattal, amire már olyan régen készült.~– Adjon
328 3, X | kegyelmed, Vince bácsi, talán már el is ment azóta az ispán
329 3, X | jó kisasszony, aki most már a fiskális úr neje.~– No
330 3, X | a gyermekkel.~– Hallod-e már a tarnóci malom kelepelését?
331 3, X | verte ki a lakókat, most már lakhatik benne maga. Semmije
332 3, X | erdei lak udvarára. Fenyéry már a tornácon volt, rendesen
333 3, XI | volt lepetve, hogy Krénfy már ezt is tudja; a megkapott
334 3, XI | a tarnóci erdőbe értek, már pitymallani kezdett, s az
335 3, XI | kérdezé a biztos, és már húzta elő a csákányt a nyeregkápából.~–
336 3, XI | utassal.~– Úgy tetszik, mintha már én vittem volna az urat
337 3, XII | kiről oly sokat beszéltünk már magunk is, mások is, anélkül,
338 3, XII | készül ezen státuscsínyre. Már jó idő óta szedeget föl
339 3, XII | semmi gyanúm sincs, akkor már tele volt az epéje gyanúval,
340 3, XII | neje volt neki.~– De most már nem vagyok az! – rikácsolá
341 3, XII | mentette meg bőrét. Most már kimondhatom, hogy a gyilkos
342 3, XII | kérdezgetve: – Ugyebár, Irén már nagyon vár reánk? Irén hogy
343 3, XIII | ki sem fejlett egészen, már a másik támadt helyette.
344 3, XIII | Krénfy megszökött, de most már fűt-fát megmozdít, hogy
345 3, XIII | Tarnócfalvát kapja vissza. Most már ők is hintót és nyerges
346 3, XIII | beszélik, hogy Illés gróf most már azt is megengedi Cynthiának,
347 3, XIII | Csakugyan elveszi őt Lippay?~Ez már bizonyos. Jegyet is váltottak.
348 3, XIII | Krénfy-pert.~Az alispán házassága már csakugyan komoly dolog.
349 3, XIII | csakugyan komoly dolog. Most már nemcsak a mendemonda-körökben
350 3, XIV | több rugó mozgásba volt már hozva a gazdag gonosztevő
351 3, XIV | homloká:~– Úgy! Igaz. Tudom már. Azt kérdezik önök tőlem:
352 3, XIV | tőlem: miért állasz itt? Már egyszer hallottam ezt a
353 3, XIV | nem tudom, nem tudom! Most már tudom; azért állok itt,
354 3, XIV | összetett kezekkel állt ott, és már elfeledte a jelenet közötti
355 3, XIV | fehér pálca volt kezében.~– Már késő, az ítélet ki van mondva;
356 3, XV | meg fog tébolyodni; hogy már homlokára van írva, hogy
357 3, XV | tombol, nem ordít; – de már hallgat, már figyelmez az
358 3, XV | ordít; – de már hallgat, már figyelmez az emberekre;
359 3, XV | öreg emberek mellett, de már nem mer rájuk tekinteni,
360 3, XV | ellenállhatatlan.~És mindez már a homlokra van írva.~Hiába
361 3, XV | elfutott, megmenekült előle, már akkor ismét ott ül mellette,
362 3, XV | kölcsönzött külsejének, mely már magában hasonlatos volt
363 3, XV | kihallgatás után, melyben Cynthia már szinte úgy viselte magát,
364 3, XV | viselte magát, mint aki már félig meg van tébolyodva,
365 3, XV | verni saját szívébe! …Most már örömest, sőt gyakran hevesen
366 3, XV | bűneinek díját, mert oltalmazói már Bécset is megjárták anélkül,
367 3, XV | káplárjától azt kérdezte: „Melyik már a rosszabb, a puska-e, vagy
368 3, XV | első nevetés volt ez ajkain már hónapok óta. Maga is csodálkozni
369 3, XVI | vele felkért tanúképpen. Már korán reggel, a legelső
370 3, XVI | csattantani fog kezével. Mikor már kettőt csattantott, akkor
371 3, XVI | ki elmaradására fogadott, már diadalmas hangon kezdte
372 3, XVI | az egy cudar és hitvány.~Már besötétedett; csak egy vonatot
373 3, XVI | Illés nem várhatta azt már a szobában, nyugtalanul
374 3, XVI | rám várakozik, akkor én már végrehajtám a munkát, melyért
375 3, XVII | vele felkért tanúképpen. Már korán reggel, a legelső
376 3, XVII | csattantani fog kezével. Mikor már kettőt csattantott, akkor
377 3, XVII | ki elmaradására fogadott, már diadalmas hangon kezdte
378 3, XVII | az egy cudar és hitvány.~Már besötétedett; csak egy vonatot
379 3, XVII | Illés nem várhatta azt már a szobában, nyugtalanul
380 3, XVII | rám várakozik, akkor én már végrehajtám a munkát, melyért
381 3, XVIII| azután megint egy kisfiú, aki már beszélni tanul. Minden ember
382 3, XVIII| a falakról hullani kezd már a vakolat, s tarkán mutatja
383 3, XVIII| beszélő ajkaknak, meghalt ő már; ez, ami itt jár közöttünk,
|