Rész,  fezejet

 1     2,  II  | illúziókkal ámítva hol magát, hol mást.~– Verhovinai pezsgő! –
 2     2,  II  |          Krénfy úr.~– Csitt csak! Mást mondok. A brenóci méltóságos
 3     2,  III |            Nem gondoltam. Egészen mást gondoltam.~És a legőszintébb
 4     2,  IX  |           becsülöm, miként senkit mást.~Ezt a kitörését a lelkesülésnek
 5     2,  IX  |      hideg tudósítással, hogy már mást gondoltak.~Irén lihegő kebellel
 6     3,  II  |         kölcsönzött neki; még ami mást rúttá tesz, nála az is szépséggé
 7     3,  II  |       leköté hanyagul; nem viselt mást, mint sima, hímzéstelen
 8     3,  V   |         nem volt szabad gyalázni, mást mindent. E szónál kijött
 9     3,  V   |          valódi baja mellett száz mást képzel érezni, amiket nem
10     3,  VIII|      gyaníthatott e kérelem alatt mást, mint szíves testvéri enyelgést.~–
11     3,  IX  |          adhat jó tejet, ahelyett mást kell vetni, a víz folyását
12     3,  XII |           fog Krénfy kapni, semmi mást.~Ha volt, akit az ilyen