Rész,  fezejet

 1     2,  I   |          megfontolás szerint tudnom illik, hogy hivatásom határát
 2     2,  III | illedelmesen előrebocsátva őt, mint illik házigazdához.~– Óh, kérem!
 3     2,  IV  |         Minden oly tébolyító szépen illik neki!~Innen ismét vissza
 4     2,  V   |            bájos némber, akinek úgy illik, ha sír, ha könyörög, ha
 5     2,  VIII|             azt, hogy melyik ajtóba illik bele; önnek egészen úgy
 6     2,  IX  |        általában fiatalemberhez nem illik ez a blazírt kedély, ez
 7     3,  I   |           Szűnj meg remegni. Ez nem illik tehozzád. Légy erős, amilyen
 8     3,  III |            mindezekről beszélni nem illik, hogy igaz lovag sohasem
 9     3,  III |             menyasszonyunkat, amint illik, Málcsi és Luiz kedves húgaim
10     3,  IV  |         vissza kell menni, mert úgy illik; a szokás úgy kívánja, hogy
11     3,  IV  |             a világ elé.~Oly szépen illik fejére a főkötő, ez a csipkés,
12     3,  VIII|           arcvonásaihoz oly rosszul illik a bánatos szomorúság. Fedetlen