bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | lélekkel kellett küzdeni e rokontalan nép nemzeti lételéért,
2 2, I | meglátszik onnan; és olyan üres e látvány! A gyermek azt a
3 2, I | mint gazdáiknak, mert azok e pillanatban rögtön félrekapták
4 2, I | nyomorult bujdosók, amint e díszes urakat meglátják,
5 2, I | fogadott szót, kezet csókolva e nagy tekintélyű úrnak.~–
6 2, I | fel.~Az újabbkori olvasó e jelenetet undorító túlzásnak
7 2, I | bátya kunyhóját szerzeni e hallatlan embervásár felett
8 2, I | hogy az égből hullottak-e e szavakra. Eleinte nem akartak
9 2, I | elhagyott szőlő kinézését adták e falunak, melyet télire gazdáik
10 2, I | Mióta bírája kegyelmed e falunak?~– Éppen negyven
11 2, I | hághat? Nincs földesura e falunak?~Az öreg nagy jámborul
12 2, I | tavasz?~– S mi volt a kezdete e nyomornak? Ki okozta azt?~–
13 2, I(1) | vizsgálatokból bebizonyítható, hogy e szegény nép nemcsak kivételesen,
14 2, I | visszafizetni, vagy sem?~E beszéd alatt a szomszéd
15 2, I | szertelen betűkkel felírva e sokat mondó két szó, az
16 2, I | emberektől! Fele már elpusztult e szegény embereknek; a másik
17 2, I | táblabíró visszadöbbent e zajos ajánlattól, a bíró
18 2, I | ember hangosan felkacagott e szavakra; nem felelt semmit,
19 2, I | lenni, mint kenyérevésre.~E pillanatban nagy társzekér
20 2, I | hogy hasonló viseletek e tájékon nem voltak szokásban.~
21 2, I | ha a tisztelt delnő arca e percben a diadaltól sugárzott,
22 2, I | mágiának.~– Íme, uraim, e csekélység szétosztását
23 2, I | őrület örömkiáltásával rohant e percben a delnőhöz, s odaborulva
24 2, I | házához visszatérniük.~A delnő e motióra felemelé az égre
25 2, I | kell annak megtörténnie. Én e találkozásban is a fátum
26 2, I | a sors, hogy ez épület, e Bábel előtt, ez éhség tornyának
27 2, I | kezét.~– Akárkitől jött e segély, vigye meg neki kegyed
28 2, I | megtalálhatni. Régóta nemtője ő e vidéknek és mégsem tudja
29 2, I | emlékmondatot ez éhség tornyának, e Bábelnek falaira feljegyezhessek.~–
30 2, I | törhetetlen titoktartást fogadtak e tekintetben, mintha a szabadkőművesek
31 2, I | együgyűt a hatalmasok fölé.~E dicséretes frázisok mellett
32 2, I | holdvilág süt, megtehetik.~E töprenkedései alatt beértek
33 2, I | az ismeretlen delnő, kit e meglepő nyilatkozványra
34 2, II | nem lehetett pénzzé tenni.~E szárnyosztályon kívül a
35 2, II | hogy ne veszekedjenek, s e furcsa szenvedély kielégítésére
36 2, II | Szeretett volna tiltakozni e visszaélések ellen, de mindennel
37 2, II | rajta.~– Sok baj volt már e két kis uradalom miatt –
38 2, II | mennyiségű pénzt kölcsönözni e célra, hogy a szegények
39 2, II | Boros uram jónak látta e szavakat szépen suttogva
40 2, II | a pipa a szájából, amint e levelet olvasá és bizony
41 2, II | érzi.”~És mindazok, akikhez e levelek intézve voltak,
42 2, II | pedig még egyszer átolvasá e leveleket, mielőtt lepecsételné,
43 2, III | gondolni, hogy mit sejtsenek e szokatlan változások alatt?
44 2, III | lehetett felőle, ha vajon e fényes előkészületek sikere
45 2, III | mulatni három nap.~Krénfy úr e tudósításra azután bátran
46 2, III | háromszor is utánamondta magában e tudósítást, hogy el ne felejtse.~
47 2, III | Valóban alig ismerek rá e rozzant kastélyra, ön oly
48 2, III | úr, ki egészen felbuzdult e magasztalásra –, én kevéssel
49 2, III | István gróf –, hogy amióta e kastély áll, ilyen fényben
50 2, III | érzé magát semmivé lenni e lekötelező szavak által.
51 2, III | hogy kellemes fog lenni.”~E szavakra Illés gróf is felhagyott
52 2, III | föltétel, mely alatt nagysád e nagyrabecsülendő ajánlatot
53 2, III | armálista, kortesvezér, és mivel e napokban világos adósságot,
54 2, III | kőhidegségű szigort vont e mindig derült vonásokra,
55 2, III | hogy hat évre szándékozom e birtokot újólag megtartani.
56 2, III | aranyért, melyet énnekem e határidő lefolytával tartoznak
57 2, III | aggodalma, ha nem bántotta-e meg e büszke ősnemes urakat azon
58 2, III | grófot a fogadóig szállítsa; e különös figyelem Krénfy
59 2, III | léptekben azt a szobát, melyben e rövid alkut köték az imént,
60 2, IV | jelen, ahánynál ő magát e percben különb embernek
61 2, IV | Krénfy úrra nézve, hogy e szemek rendesen le vannak
62 2, IV | tapintatot, amit Krénfy úr e kastély feldíszítésében
63 2, IV | kedves nő, ami hiányzik e kastélyból.~Krénfy úr a
64 2, IV | kincseiért fel nem merte volna e percben a szemeit emelni,
65 2, IV | Hiszen az ő arcképének e kastély bármelyik zugában
66 2, IV | emlékszik olyan időkre, amikor e történeti ereklyékre nagyon
67 2, IV | föléledni látszott, amidőn e rég zárva tartott terem
68 2, IV | lenni, meg akará ajándékozni e buzogánnyal.~Evégett elmondá
69 2, IV | családi tárban megismeré e buzogányt, és akkor minden
70 2, IV | műdarab Brenócra.~Krénfy úr e beszéd alatt jobbra-balra
71 2, IV | hideg tekintetet vetett rá e kérdésre.~– Nem. Vasból
72 2, IV | A kölcsönvett pitvarnok e hivatalos szalonnyelven
73 2, IV | rögtöni arcváltozás, amit e sorok látása előidézett,
74 2, IV | meglepetésüket.~Legfeltűnőbb volt e hatás Illés gróf arcán.
75 2, IV | sem tudja, hogy ki írja e levelet!~– Óh igen, kérem
76 2, IV | hetedik égbe készült, ha e bájos ujjaktól néhány akkordot
77 2, IV | volt ura indulatainak, mik e rögtöni utazás fölötti sajnálatából
78 2, IV | büszke méltósággal fordult e szavak alatt testvéréhez,
79 2, IV | kényszeríté, hogy szempilláit e büszke szemekre lezárja.~
80 2, IV | grófban forrni látszott e szóra az automatokban nem
81 2, IV | szerencsét fognék csinálni e merész pályán is; de ha
82 2, IV | pimasz odafenn el hagyta e levelet olvasnom – folytatá
83 2, IV | Nekem egy szavad elég. Ha te e szót kimondád, biztosabb
84 2, V | ugyanannyival az emeleten. E kis lakot Cynthia anyja
85 2, V | hegyezé és farkát csóválta e kedves mulatságra.~Azután
86 2, V | megnyugodott. Cynthiának e gondolat egy percig sem
87 2, V | a szegény nőnek, midőn e háborodott eszméket kigondolta,
88 2, V | ez órában, ez éjszakában, e magányos útjában.~És azután
89 2, V | És valóban jóleshetett e jámbor vadállat barátsága
90 2, V | jámbor vadállat barátsága e percben Cynthiának. Az út
91 2, V | szíves engem odáig elvezetni?~E bátor felhívásra valamit
92 2, V | szelindeket, hogy rá ne rohanjon e vad kinézésű férfira.~–
93 2, V | asztalra, mint egy őrült.~E pillanatban úgy tetszék
94 2, V | csodálkozástól elfogultan állt e váratlan tünemény előtt;
95 2, V | úr égett és fázott, midőn e kérelmet teljesítenie kellett;
96 2, V | teljesítenie kellett; félig gyanítá e látogatás okát.~– Ön néhány
97 2, V | ön engem semmivé tehet e szavával. Elmondhatja, hogy
98 2, V | magáról elfelejtkezni. E percben csak Isten hatalmában
99 2, V | Mindent kockára tettem e lépéssel.~Vannak emberek,
100 2, V | grófnő felől, amidőn őt e helyzetben látva, így gondolkodott:~„
101 2, V | helyzetében.~Óh, a grófnőnek e percben egészen másutt jártak
102 2, V | eszméje sincs arról, amire ez e pillanatban gondol.~– Az
103 2, V | térre vitte a kérdést.~– Én e szívességet nem akarom sem
104 2, V | Láthatja ön, hogy miért tettem e kétségbeesett lépést.~–
105 2, V | teszek, ahogy ön kívánja.~– E levélhez mellékel nagysád
106 2, V | utasítani fogja őt, hogy e váltó értékéből levonva
107 2, V | érkezik.~Cynthia grófnő e lenéző kifejezésre egészen
108 2, V | leggyorsabban fogja eszközölni e levél elküldését; az egyszerű
109 2, V | a nevét.~Mikor Krénfy úr e szép selyemszál nevet leírva
110 2, V | mindenről elfelejtkezett, csak e bűbájos tünemény számára
111 2, V | éppoly megfoghatlanul jött e zárt, kijárástalan termekbe,
112 2, V | titkos kijárásnak kell lenni e szobákból.~Ez a gondolat
113 2, V | veríték csorgott homlokáról e hosszas keresés sikertelensége
114 2, V | házig találja őt kísérni e jóakaratú pártfogója, s
115 2, VI | nevét leírva viselje; sőt e névaláírási iszonyat annyira
116 2, VI | figyermeke, Béla, éppen nem ütött e tekintetben apjára. Ő már
117 2, VI | abban mulatságot találnak.~E két hölgyön kívül még egy
118 2, VI | neveit sorra próbálta már e kulcs nélküli szívhez, de
119 2, VI | sietséggel megírá a bizottmánynak e napról szóló jegyzőkönyvét.~
120 2, VI | skandalizálva volt egy kissé e váratlan eset által; csupán
121 2, VII | szemrehányást tett magának, hogy e szenvedéseket ő okozta.)
122 2, VII | minden faluja képviselve volt e nagy éhenhalók konventjén,
123 2, VII | táblabíró; de akik között e tekintetben még az elsőség
124 2, VII | meg munkáival.~(Képzelem: e sorok olvasása után mennyien
125 2, VII | közé tartozott, ki éppen e pillanatban nagyon el van
126 2, VII | oda, ha színét is látjátok e gabonasárkány takarmányának,
127 2, VII | kapuval van elzárva az udvar.~E két kapu közötti téren várta
128 2, VII | Nem tudott mit mondani e hideg válaszra. Félrefordítá
129 2, VII | de most az ínség látása, e nyomorult nép elveszésének
130 2, VII | bírák, midőn látták, hogy e nagy úr oly alázatosan könyörög
131 2, VII | Uraim! Ezért önök felelősek! E lázadást önök idézték elő.~–
132 2, VII | húzódott vissza.~– Ki merészel e dologba avatkozni?~– Én,
133 2, VII | öklében. – Menjenek az urak e helyről, az urak nem tudnak
134 2, VII | előre rohant; utána a többi.~E pillanatban, mint az oroszlán,
135 2, VII | kapu alá Krénfy úrhoz, kit e pillanatban a legirtózatosabb
136 2, VII | Újabb okom van, ugyebár, e népet megszeretni? Vagy
137 2, VII | azért, mivel megrettenék e jelenettől? Óh nem, uraim.
138 2, VII | jobban félhetnek attól, hogy e nép kicsapongásokat követ
139 2, VII | szokatlan lánggal égett e pillanatban.~– Uram! – kiálta
140 2, VII | csavargó volt megelégedve e fordulattal; tapsolva verte
141 2, VII | feledje ön, hogy ön nekem e percben bírám.~Az alispán
142 2, VII | halva lehetünk.~Fenyérynek e szavai oly határozottan
143 2, VIII | kezében, hatalmaskodást kíván e házon elkövetni, azért senki
144 2, VIII | Boros uram megállapodott e szóra.~– Engem meg ne üssön
145 2, VIII | egészen decontenancirozta e rosszul rendezett jelenet;
146 2, VIII | őszintén bocsánatot kérek.~E szavak oly szíves, oly nyájas
147 2, VIII | esetben bizton remélem, hogy e mindnyájunkra nézve alkalmatlan
148 2, VIII | kérem, ne titkolja kegyed e könnyeket; ezek egy nő legszebb
149 2, VIII | fejét a semmirevalónak?~E szóknál kitörő mérgében
150 2, VIII | Fenyéry óhajtá véget vetni e népszínműnek, s igen nyájasan
151 2, VIII | kézzel-lábbal protestálva e veszedelmes tény ellen.~–
152 2, IX | láthattam volna az árvák örömét, e nyomorából kiemelt, megszabadított,
153 2, IX | tarnócfalvi kastélyban várta be e tudósítást, s éppen ott
154 2, IX | nagyon jókedvűen kacagott fel e bohó szavakra, mert az alispán
155 2, IX | Dobokyné visított nevettében e tréfás jelenetre, s csak
156 2, IX | anyailag keresztülszúrni e könnyelmű fiatal kabátján.~–
157 2, IX | könnyen vennem akkor is?~E szavaknál Irén felkelt hímzőasztalától,
158 2, IX | szíve annyira elfogódott e percben, hogy nem tudta
159 2, IX | látszott, hogy örül valaminek e mondottakból, pedig hiszen
160 2, IX | és szemei úgy ragyogtak e percben.~Keblének elfogultsága
161 2, IX | szép szemei könnyben úsztak e szavaknál, olyan szép volt,
162 2, IX | tiszteljem is önt, ha ön e diogenészi flegmát, gunyort
163 2, X | ügyésze remekelni akart e válságos ügy eldöntésében,
164 2, X | mind azon emberekére, kiket e regény folytán nem fogunk
165 2, X | azontúl egyenes úton járni.~E bölcs terv annak rende szerint
166 2, X | minden gyenge szívű ember e per bolygatásához fogni,
167 2, X | Tessék ezt repellálni.~S e vakmerő tény által, melyben
168 2, X | helyességét; itt szinte úgy.~E hasonlítások váltak Fenyéry
169 3, I | és ha eszembe jut, hogy e nagy léleknek, ki míg gazdag
170 3, I | ettől el nem állok.~Hogy e hosszú mondatot Leonora
171 3, I | felétől örökre megválik. E csodás ellentétekből még
172 3, I | elegáns öltözékben menni. E tekintetben különben sem
173 3, I | kissé magához bírt térni e működésből –; tudom, a várakozás
174 3, I | Elég szomorú emlék alkotja e név ismeretét önre nézve.
175 3, I | egész véletlenül rájöttek e jól őrzött titokra. Éppen
176 3, I | mondanom. Illés gróf elmondá e tudomását Cynthiának és
177 3, I | a családi meghívójegyen. E figyelmetlenséget éreztetni
178 3, I | atyját belépni hálószobájába e szokatlan órában és e szokatlan
179 3, I | hálószobájába e szokatlan órában és e szokatlan feldúlt arculattal.~–
180 3, I | nevére homályt vetne.~Valóban e szavakat mondá István gróf,
181 3, I | előtt.~– Én kérdést tettem e figyelmetlenség iránt –
182 3, I | őriztem.~Cynthia reszketett e szavakra, arca elfehérült…~(
183 3, I | mozdulatlan halott volt e pillanatig, mint kit egy
184 3, I | szegezik annak fedelét reá; de e szóra, e meggyalázó szóra,
185 3, I | fedelét reá; de e szóra, e meggyalázó szóra, ha halott
186 3, I | külföldre, hogy soha többé e városba vissza ne jöjjön.
187 3, I | vérében van a gyávaság.~E szavakra elfojtá nyögését,
188 3, I | ez ismeretlen italtól, e kétségbeesett lélekkel;
189 3, I | oly iszonyú hatása volt e jelenetnek, hogy miként
190 3, I | szemeit leánya alakján, ki e tekintet alatt százszor
191 3, I | grófot nem lehete megismerni e pillanatban.~– Gyermekem –
192 3, I | Cynthia a büszke gróf szemében e soha nem látott könnyeket
193 3, I | mozdulatlanul hevert ott mellette.~E naptól kezdve Brenóczy István
194 3, I | grófnak nem hogy ártana e megviselő foglalkozás, sőt
195 3, I | becsülik.)~Irén megcsókolá e parentézisért Leonora arcát.~–
196 3, I | Atyjával is közölte már e dolgot”~Ő azt felelé, hogy
197 3, I | szóval vehette rá a grófot e hirteleni határozatra.~Egyszerű
198 3, I | Kolostorba fog menni.~És e szónál mind a két hölgy
199 3, II | ruhát, és ez a hanyagság, e rosszul rendezett fürtök,
200 3, II | rosszul rendezett fürtök, e szoborra vetett gondatlan
201 3, II | Leonora kíván vele beszélni.~E névre rögtön felderül a
202 3, II | maradjon.~Cynthiát megdöbbenté e bevezetés.~– A legrosszabbon
203 3, II | embert. Elmondom kegyednek e balsors okait, miket csak
204 3, II | dolog csaknem végét érte. E percben, úgy hiszem, hogy
205 3, II | susogá halkan Cynthia.~– Volt e szerencsétlen ifjúnak egy
206 3, II | osztályt azok számára, kik e név valódi fogalmától eltávoznak.~
207 3, II | emberi nadály gyomrába, e tízkörmű pók hálójába került;
208 3, II | helyéről, ez indulatroham, e felháborult női alak látása
209 3, II | Óh, milyen keserű volt e sorokat olvasnia! Így széttépni
210 3, II | amik nyílt, bátor szemeit e percben észrevehető borúval
211 3, II | regényes fekvésűnek? – kérdé e furcsa utazó szomszédjától.~–
212 3, II | szemöldei sem mozdultak meg e szóra. Nehéz sóhajjal hörgé:~–
213 3, II | hörgé:~– Most nem felelhetek e szóra.~– És ha önt arcul
214 3, II | válni a halk beszédet, s e beszéd nem volt olyan, amit
215 3, II | esküszöm önnek, hogy ha ön e határon belép, annak, ki
216 3, II | Mi köze önnek ahhoz?~– Én e nőt úton-útfelen bántalmazni
217 3, II | rendelkezésem. Láthatja ön, hogy e percben önnek semmi szava
218 3, II | ön számomra hoz, csupán e félévi várakozásból áll;
219 3, III | és új költő remekelt már e feladat legragyogóbb megoldásában.~…„
220 3, III | apprehenzióból felváltja e minden napszám között legunalmasabb
221 3, III | sajnálom szegény Irént, s e hajlamot örökké tisztelni
222 3, III | fogom, de hiába…”~Szokása e mondat túlsó felét elharapni,
223 3, III | barna olyan jóízűen nevetett e furcsaságnak.~Mikor azonban
224 3, III | feltette magában, hogy Fenyéryt e dologért szigorú számadásra
225 3, III | nagy könnyel terhesek, és e két nagy könny alól egy
226 3, III | csalta őt, rútul megcsalta; e percben sem mondott igazat
227 3, III | szerezzen.~És ha a kegyes olvasó e soroknál azt nem mondja,
228 3, III | mondja, miszerint annak, ki e zavart dolgokat itt írja,
229 3, III | hiszen mi szüksége is volt e tündértermetnek földi szövedék
230 3, III | földi szövedék varázsára, s e szemekhez kellett-e még
231 3, III | Úgy hiszem, a választ e kérdésre látni is olyan
232 3, III | hogy Irén nem bízta őt meg e régi titkával. Azt még kevésbé
233 3, III | tudni, hogy keletkezett e viszonyuk. Fenyéry úr, feleljen
234 3, III | világ előtt.~Dobokynénak e féltréfás kifakadása általános
235 3, III | haladékot adunk kegyednek mind e készületek megtételére;
236 3, IV | dicsekedett vele, hogy neki e hölgy szeretője volt.”~„
237 3, IV | magáévá tenni?”~„Van, mert e nőnek férje.”~„Micsoda fegyver
238 3, IV | Micsoda fegyver választandó e párbajra?”~„Egyedül pisztoly,
239 3, IV | magát érdekesebbé tenni e mesével.~– Persze; szép
240 3, IV | feleleteket és csodálatos arcokat e kérdéseire; mindenki kétségen
241 3, V | megkötözni, s rettegett e gondolattól, és azt hivé,
242 3, V | Cynthia úgy undorodott e beszédtől, úgy érezte magát
243 3, V | beszédtől, úgy érezte magát e szavakra, mintha kígyók
244 3, V | nekem mond. Én hallgattam e tény felől, miként a sír;
245 3, V | nyújtottam akkor, úgy hallgattam e tény felől később; ha kibeszélték,
246 3, V | minden javammal, amivel e földön bírok, nemességemmel,
247 3, V | családjának nevén; azért én e nyilatkozattal tartozom
248 3, V | Valóban Krénfy sem állhatá ki e szemek merő nézését, s ha
249 3, V | dühöt várnak tőle. Mi van e nagylelkűség mögött?~Hogy
250 3, V | borzadást érzett idegeiben e szavaknál; önkéntelen az
251 3, V | gyalázni, mást mindent. E szónál kijött egykedvűségéből,
252 3, V | István gróf összerándult e szóra, ajkai elhalványultak
253 3, V | kérdezé:~– Voltak talán e helységben is koleraesetek?~–
254 3, V | meg.~– Ide figyeljen ön. E három üveg közül az első
255 3, VI | őneki nincs senkije, akinek e percben vállára boruljon,
256 3, VI | férjének, ki nagyon megszánta e szegény, szegény leányt.~
257 3, VI | édesen neki, hogy egyedül e nő az, ki őt vigasztalni,
258 3, VI | rebegve monda neki:~– Jöjjön e helyről, grófné. Kérem,
259 3, VI | Cynthia.~– Ne legyen itt e temetésen. Távozzék azalatt
260 3, VI | hagyja el velem, hagyja el e kastélyt, és ne maradjon
261 3, VI | Fenyéry.~Cynthia meghallá e kérdést s megdöbbenve monda:~–
262 3, VI | kellemetlenül rezgő hangon e szókat:~– Mivel Brenóczy
263 3, VI | nem tartotta szükségesnek e fölfedezését közölni a gróffal,
264 3, VI | Kívüle soha senki kezébe e szekrény nem került, mindig
265 3, VI | ő vagy maga a gróf nyúlt e gyógyszerekhez.~Önmérgezésről
266 3, VI | grófnét a siralomházba.”~Irén e leveleket rendesen a tűzbe
267 3, VI | elnézett annak szemeibe, e tiszta, őszinte lélek világaiba.
268 3, VI | nem irtózott megcsókolni e homlokot – semmi bűnt sem
269 3, VI | Cynthia kétkedve nézett fel rá e szavaknál, mintha kérdené,
270 3, VI | szisszenésével szökött fel e szóra.~– Maradjon ülve,
271 3, VI | hiszem, ajánlottam neki e kívánt engedékenységért
272 3, VI | Illés gróf arcára figyelni e beszéd alatt. Ő volt mindnyájuk
273 3, VI | sem akarok róla, mi lesz e per eredménye, egy betűt
274 3, VI | Cynthia mint egy őrült, rohant e szóra Fenyéryhez, s mielőtt
275 3, VII | nemde?~A némber megijedt e vallató kérdésektől, s azt
276 3, VIII | veszem el azt addig, amíg e fej a kezemben nem marad.~
277 3, VIII | tündér eregetné orsójáról e szálakat. Honnan jönnek,
278 3, VIII | Másik tündér összeszedi e szálakat, szövi, fonja szemfedőnek
279 3, VIII | Ez vigasztaló tudat volt. E vád, e gonosz per kimenetele
280 3, VIII | vigasztaló tudat volt. E vád, e gonosz per kimenetele csak
281 3, VIII | kikelni, mint mindig, amidőn e szemek szemeibe néztek.~
282 3, VIII | semmit sem gyaníthatott e kérelem alatt mást, mint
283 3, VIII | rád, sem rá nézve nincs (e szónál Cynthiára nézett).
284 3, VIII | egyenesen annak indult.~Cynthia e percig meg nem mozdult helyéből,
285 3, VIII | helyéből, hanem amint Róbertet e végzetes küszöbhöz látta
286 3, VIII | kerekre felnyílva világítának e jelenetre, mint a bűvlámpa
287 3, IX | kedvenc eszméje volt, hogy e lusta, elromlott faj helyett,
288 3, IX | azonban sehol sem értenek e három cikk termesztéséhez,
289 3, IX | legyen Krénfynek gondja: mind e terményeket, ha kell, kétszeres
290 3, IX | forintot remél nyerhetni e vállalaton, ami negyvenezer
291 3, IX | erőszakolta a derék embert e vállalatra.~Hanem úgy kéz
292 3, IX | öreg földész álltak meg e munkák láttán fejcsóválva,
293 3, IX | egyszer országutat próbáltak e völgyön keresztülvezetni,
294 3, IX | hollandusok ijedten láttak e kelletlenül kocogtató vendég
295 3, IX | telepítők megijedtek ugyan e hallatlan jelenettől, de
296 3, IX | Krénfy nagyon helyeslé e nézetet. Csak őrá figyeljen.
297 3, IX | neki, hogy védelmezze őt e rettentő ember ellen. Bánjék
298 3, IX | különös rossz szellemei e tájnak, melyek állandó lakásul
299 3, IX | A keze úgy remeg, midőn e nevet leírta.~Most összegyűri
300 3, IX | megemlékezned rám.~Boros uram e szóra dühösen kapta ki szájából
301 3, X | kis pórleány szívét – őt e nagy okos úr, jóltevője,
302 3, X | előle.~Marina behúzta magát e náderesz alá, s onnan hallgatá
303 3, XI | egészen kezébe fogja adni e bűbájos nőt, azokkal a megverő
304 3, XI | ló is kezdett ágaskodni e feleletekre.~– A hévíz kútja
305 3, XI | agyonütötte.~Krénfy úr felszökött e szóra üléséből, s úgy tett,
306 3, XII | házasságát fel ne fedezze.~A nő e szavakra nagyon megzavarodott,
307 3, XII | görcsösen vonaglott fel e szóra; szemeit merően szegezte
308 3, XII | volt kíváncsi Krénfynek e megfoghatlan pazarlásában
309 3, XII | bizonyítva, hogy Krénfy e nőért tette mindazt, amit
310 3, XII | mezei lakán tartózkodott. E levelet a leggondosabb elővigyázattal
311 3, XII | én. Grófnő! Kegyed sorsa e percben egyedül az én kezemben
312 3, XII | szavakat bírt lihegni.~– Óh… e… gaz! Bocsássanak utána! –
313 3, XII | örökre sem hagyhatja el e megyét, e várost, még ezt
314 3, XII | sem hagyhatja el e megyét, e várost, még ezt a házat
315 3, XII | csend követte a némbernek e végzetes szavait.~– Ez nagy
316 3, XII | tőle, és szemére hánytam e rettentő gyanúmat. De nem
317 3, XII | közhivatalnok csoportosult, kiket e nevezetes ügy folyama tanulmányilag
318 3, XII | jól hallá mindenki, hogy e beszéd folyamát egy tompa
319 3, XII | végkimenetelben, néhányan, kik e szép processzust irigyelték
320 3, XII | tartom; ím ön az első, aki e tiszteletet megérte tőlem.~
321 3, XIII | Dobokyné részéről, hogy e delnő őt férjül elfogadja,
322 3, XIII | De ki is állhatna ellent e delnőnek, ha csábító szemeinek
323 3, XIII | megtagadni valamit, amit e rózsaszégyenítő ajkak kérnek.~
324 3, XIII | néhányszor az unszolásig vitte e tárgybani részvétét.~– De
325 3, XIII | jó táblabírónak, és aki e szerelmet tizennyolc évig
326 3, XIII | volna, mint a vőlegényre. E tekintet gerjedelmét csak
327 3, XIII | Dobokyné egészen felindult e szavakra.~– Semmit, semmit,
328 3, XIII | ezer meg ezer jó lakóját e hazának ördögi számítással
329 3, XIII | vezérszózatokat írtak mások is e tárgy ellen; hogyne mondhatná
330 3, XIII | felsikoltott és görcsöket kapott e szavakra. Szemei fehéreikkel
331 3, XIV | miszerint ép fejjel fog e bajból kimenekülni.~Olyan
332 3, XIV | törvényfolyam legelső napján e bűnvádi pert vevé elő. Néhányan
333 3, XIV | németországi gyógyszerész, ki neki e mérgeket készíté, bevallá,
334 3, XIV | oly átkozottul használt e bűntény eszközéül…~Ha megszabadulna
335 3, XIV | táblabírák borzadva néztek e rémalakra, ki háborodott
336 3, XIV | Irgalom, kegyelem! Vitessék el e nőt innen. Dobjanak a tömlöcre,
337 3, XIV | roskadt össze az ember e kérdésre.~– Én vagyok… –
338 3, XIV | tért vissza a terembe.~– Ha e nőnek még egyszer meg kell
339 3, XIV | egyszer meg kell jelennie e helyen, tökéletesen meg
340 3, XIV | szólt az alispán szigorúan.~E pillanatban valaki jött
341 3, XIV | meg sem mozdultak ezalatt.~E sorok voltak a levélbe írva:~„
342 3, XIV | aki valamit toll alá mond.~E csendes pillanatokban nagy
343 3, XIV | ügyvéd még szavakat keresett e vakmerő visszautasítás ellenzésére,
344 3, XV | mily irtóztató mondás volt!~E csodálatos átokvonások sohasem
345 3, XV | néha egész a csendes sírig. E keskeny ösvény a búskomolyság.
346 3, XV | voltak Cynthiára.~Odahaza e tárgyat sohasem említék
347 3, XV | gondatlansága meg ne zavarja e figyelmet.~Hanem a legutolsó
348 3, XV | tébolyodva, ő maga hozta elő e tárgyat minduntalan. Szeretett
349 3, XV | elűzhetlen démon, amidőn e gondolat rémes szívdobogást
350 3, XV | gyakran hevesen beszélt e tárgyról; kétségbeejté vele
351 3, XV | szívéből üdvözölni, amiért e gonosz Krénfy irtóztató
352 3, XV | ellenkezőleg, az alispán e szigorúsága által még újabb
353 3, XV | Náci bácsi nem ismerős e históriai szavakkal, különben
354 3, XV | Dobokynénak, aki rögtön, amint e szavakat megpillantá, ott
355 3, XV | Cynthia elnevette magát e furcsa válaszra; első nevetés
356 3, XV | húzódni, addig sokat lehet e tárgyról vitatkozniuk; számtalan
357 3, XVI | meg fog-e Róbert jelenni e helyen, vagy nem.~Az egyik
358 3, XVI | Akar-e ön lemondani róla e pillanatban?”~„Nem.”~Illés
359 3, XVI | egyáltalában nem akarta e lehetőséget megengedni.
360 3, XVI | nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti hordász
361 3, XVII | meg fog-e Róbert jelenni e helyen, vagy nem.~Az egyik
362 3, XVII | Akar-e ön lemondani róla e pillanatban?”~„Nem.”~Illés
363 3, XVII | egyáltalában nem akarta e lehetőséget megengedni.
364 3, XVII | nekik, és szinte sírt bele.~E pillanatban a vasúti hordász
365 3, XVIII| kiszenvedett Cynthia. Ne higgyetek e piros arcszínnek, a beszélő
366 3, XVIII| elaltassa.~Mindenki hagyja őt e boldog képzelődésében; anélkül
367 3, XVIII| talál ki számára, amiket e szegény rabok, a nők, találtak
368 3, XVIII| volna azt. Nem szerette e férfit úgy soha senki, mint
|