Rész,  fezejet

 1     2,  I  |              Az éhhalál szárnyatlan, földön csúszó rém, mely lajhár
 2     2,  I  | legirtóztatóbb kínok között hevert a földön, s különösen végtagjaiban
 3     2,  I  |             földet, ha megismernék a földön. Azért, uraim, titoktartást
 4     2,  I  |          összezsugorodott tagokkal a földön. Némelyik még tán vonaglott,
 5     2,  IV |              egy perc múlva megint a földön volt; míg az úrnőjét kísérő
 6     2,  IV |  kétlépésnyire húzza azt maga után a földön, úgy jár fel s alá órahosszat
 7     2,  VII|             fel mindenét, mivel bír, földön és szívében, eszének, kezének
 8     3,  I  |           gyermek nem volt nálanál a földön; de én sokszor láttam őt
 9     3,  I  |             Ne érj hozzám!~A leány a földön vonaglott, mint egy féreg,
10     3,  V  |            minden javammal, amivel e földön bírok, nemességemmel, állásommal,
11     3,  IX |    népcsaládot honosítani meg ezen a földön. Megunta már a vesződést
12     3,  IX |             leforrázva terültek el a földön: nem virágzott semmi.~A