Rész,  fezejet

 1     2,  III |         van adva az élet színe, a szemek kéksége és mégsem élnek;
 2     2,  III | vonásokban, az az üvegvisszfény a szemek előtt.~Egész órákig el lehet
 3     2,  IV  |         Krénfy úrra nézve, hogy e szemek rendesen le vannak sütve,
 4     2,  IV  |          arcra. Óh, ég, ha ezek a szemek még villámokat is lövellnek,
 5     2,  VI  |       ezek a nagy, komoly, eleven szemek nem hirdették volna, hogy
 6     3,  I   |    meghazudtolák azok a méla nagy szemek, amelyek úgy nem értenek
 7     3,  II  |         érte, utána elhamvadtak a szemek, és az ajk még akkor is
 8     3,  V   |           Krénfy sem állhatá ki e szemek merő nézését, s ha néha
 9     3,  V   |          gondolattól, hogy ezek a szemek egyre oly változatlanul
10     3,  VII |       pillanatra a sötét, villogó szemek; amely pillanat elég volt
11     3,  VIII|    kikelni, mint mindig, amidőn e szemek szemeibe néztek.~Azután