bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | Én ugyan nem vagyok Cato, de azok sem dii, akiknek tetszik
2 2, I | csak átgázolható sekély ér, de a völgysíkon szétterített
3 2, I | közepén, mint egy fél ház; de minek is volna az jobb?
4 2, I | kocsis jól látta az embert, de nem kiáltott rá, gondolva,
5 2, I | lovak közel járnak hozzá. De az öregember nem látott
6 2, I | a lovak közé csapott.~– De kiálts rá! – sürgeté az
7 2, I | Miért nem lett püspök?”, de a jóravaló ember szánja
8 2, I | odalép közéjük, és szilárd, de nyájas hangon megszólítja
9 2, I | nemcsak az emberiségből, de még az állatiságból is.
10 2, I | kenyere, azt nekem adta, de én visszadugtam a tarisznyájába,
11 2, I | szentkép!” Még nem látta, de a fáról ráismert, amibe
12 2, I | egészen magához téríti.~– De hol vesszük azt a kalán
13 2, I | aki elvesztette a sereget, de megmentette a zászlót. Az
14 2, I | komédiásokat a színpadon, de gyűlölte a közéletben, s
15 2, I | Bár késő volt már az idő, de ezt a járást el kellett
16 2, I | mint a csizmám talpa.~– De hát mi jogon osztogatja
17 2, I | lehet azt ragasztani? No de legyen, érthet valaki rosszul
18 2, I | rimánkodnak, míg megenged nekik. De hogy újra rá ne szedjék
19 2, I | volna helyreállíttatni, de nem cselekedte; a marháinknak
20 2, I | keménynek tetsző hangon, de melyben a férfivédelem nyájas
21 2, I | én engedek a sokaságnak, de majd meglátjuk: hiszen tessék.~–
22 2, I | a tehenét visszaadatták, de a paraszt nem tanulta a
23 2, I | hogy mi így elnyomorodtunk, de legnagyobb oka mindennek
24 2, I | forrázva az egész vetés. De biz úgy van! Minden rosszhoz
25 2, I | a tehenet vezette elöl, de hátra sem nézett.~– Az idén
26 2, I | Hallgass, asszony, hallgass!~– De a burgonyát is mind ő vesztette
27 2, I | hogy szörnyűség volt nézni; de tudta már a gonosz, hogy
28 2, I | hogy a partra építsenek, de a feketeszájú úr azt mondta,
29 2, I | háborgatták ezt a helyet. De ami szót az a fekete száj
30 2, I | ki más bajban vész el, de a nyomorúságból származik
31 2, I | bizottmánynak?~– Igenis olvastam, de nem tehettem írásba a választ,
32 2, I | nedvességtől. Nemigen táplál, de legalább megtölti a gyomrot.
33 2, I | sajton kellett kihúznunk, de legalább éltünk. Máskor
34 2, I | árvíz elvitte mindenünket, de őszig mégis kiárultunk annyit
35 2, I | legkisebbet, hogy megsüsse; de bármilyen rettentő volt
36 2, I | elnyelte nemcsak az egész bért, de utánament a gazdák háza,
37 2, I(1) | nép nemcsak kivételesen, de általánosan azokkal élt.~
38 2, I | kiereszteni. Szemei még forogtak, de már nem tudta, mit cselekszik,
39 2, I | fogadták a látogatókat, de azok is úgy el voltak butulva,
40 2, I | mondtuk, hogy ne menjen oda, de azt ígérték neki, hogy majd
41 2, I | kölcsön ilyen esetben.~– De iszen mehetnek oda – kiáltott
42 2, I | ellen a szájukba tölteni; de az is hiába dörömböl az
43 2, I | rendesen szokott borotválkozni, de csak minden sátoros ünnepen
44 2, I | jól a kapu hasadékán át, de úgy tett, mintha az ebugatás
45 2, I | susogva akarta azt elmondani, de az indulat mindig félrevitte
46 2, I | mindennap jól evett, jól ivott! De nem, nem mondom, hogy ezek
47 2, I | jót akarnak, jóért jöttek. De mit tehetnek ők? Mit fognak
48 2, I | magam hágtam fel egyedül. De bocsánat, hogy ismét magamról
49 2, I | észlelet tilt is hinnünk, de azt mégis tudjuk, hogy a
50 2, I | Mert ámbár ablakai sötétek, de látja ő és hallja, amik
51 2, I | megengedi, hogy őt imádják, de nem, hogy megismerjék; önök
52 2, I | ez – monda az alispán –, de hosszú dolog volna érte
53 2, I | dicséretes működésre mondani, de az úrhölgy megelőzte őket.~–
54 2, I | Némelyik még tán vonaglott, de a tapasztalt delnő, amint
55 2, I | sötétjéből; bár lassan, de bizton lehetett haladni.
56 2, II | megszökött a rossz mulatság elől, de a brenóci Gerő gróf megállta
57 2, II | messze, azt nem tudja senki, de annyit mindenki tud, hogy
58 2, II | honnan jöttek, hová mennek, de azt igen, hogy mikor jöttek,
59 2, II | forintért átadatott az neki, de úgy, hogy semmihez hozzá
60 2, II | oly kedélyesekké teszik, de amiket itt nem tudtak hová
61 2, II | kiben gyémánt, kiben rubint, de azt nem szabad belőle kivenni.
62 2, II | lyukas, mert kilyukasztották; de hát minek fizetsz ilyennel?~–
63 2, II | patkó lett volna belőle. De te nem vigyázasz az én jószágomra,
64 2, II | s akaszd a nyakadba.~– De énnekem azt mondták odalenn
65 2, II | tiltakozni e visszaélések ellen, de mindennel elkésett, s nem
66 2, II | tizenöt esztendeje viselem… De nem ütött ám erre tizenöt
67 2, II | kocsmában. Nemcsak botot, de széket is vágtak hozzá.~–
68 2, II | ez senkinek sem derogál. De lehúzatni az út közepén
69 2, II | leült az ispán úr mellé. – De hát ki határozza meg azt
70 2, II | s ez lesz a piaci ár.~– De ha én nem akarom adni, ki
71 2, II | aggodalmas ragaszkodással.~– De ehetném.~– Talán bizony
72 2, II | embernek, mint amit megeszik.~– De nem mindig egészséges vacsorálni.
73 2, II | kenyeret szelni saját magának, de amelyet azúttal le sem tett
74 2, II | a fiával: ennem csak ad, de innom nem.~Krénfy úr nagyot
75 2, II | hogy az pezsgő nem volt. De hogy mi volt hát, azt nehéz
76 2, II | meg sem issza, megmarad. De akkor ugyan rosszul ismerte
77 2, II | Kegyelmedet már megverték, de még engem nem vertek meg.
78 2, II | tágasabb!”~Krénfy úr köhögött, de nem tett ellenvetést. Nem
79 2, II | valami különös jó vacsorát.~– De ha olyan embereket lehetne
80 2, II | apjánál és az öregapám…~– De mi szükség nekem megismerkednem
81 2, II | ránk. Így áll a dolog.~– De mi köze ennek a dolognak
82 2, II | az esze Boros uramén.~– De még több is van hozzá. Ugyanennek
83 2, II | volt bor, amit ő megivott; de még ha bor lett volna is,
84 2, III | felért egy kis hercegséggel, de akik nem tudták azt eléggé
85 2, III | is mernének ők előállani; de ha előállnának is, szerényen,
86 2, III | gyönyörűség volt látni, de csak jöttek volna hát már
87 2, III | be, no – mondá Krénfy úr, de ezúttal fel sem kelt az
88 2, III | házigazdájának lenni. Ismét elaludt, de álmodni már nem ért rá,
89 2, III | látta életében Illés grófot, de meg is nézte.~Emlékezett
90 2, III | hasonló kifejezésű arcokkal, de nem jutott eszébe, hol.~
91 2, III | kevéssel hízelkedem magamnak, de mondhatom, hogy mindent
92 2, III | Vigasztalhatatlan vagyok emiatt. De reménylem magamat kimenteni
93 2, III | automatot lépni tanítja, de nem merte őt megkérni, hogy
94 2, III | azokat vissza tudná adni. De mégis! Volt egy alapeszméje,
95 2, III | udvariasságokhoz nem ért, de van pénze! Ilyenkor Krénfy
96 2, III | pitvarnoktól is hallá.~– De egy szivarral talán szolgálhatok? –
97 2, III | akkor egy sincs itthon, de bezzeg, mikor én kellek
98 2, III | felrúgnak, kilöknek, kinevetnek! De így van! Méltóztassék elhinni,
99 2, III | óvatosan a szék alá húzni.~De a haszonbérlő szavai csakugyan
100 2, III | szeretett volna már menni, de Krénfy úr nem adta oda neki
101 2, IV | idomnak, minden vonásnak, de ez nem az erőtlenség kifejezése,
102 2, IV | mint a rák, mert kitalálta, de nem merte ráfogni.~– És
103 2, IV | találkoznék, rögtön elájulna.~– No de majd az is megkerül, az
104 2, IV | kezét mellényébe dugva, de úgy, hogy a gyűrűs ujja
105 2, IV | is feladta azt vállaira, de egy perc múlva megint a
106 2, IV | hahotai hangot is adott, de melyet rögtön félbeszakított,
107 2, IV | arcával nemcsak szívén, de gyomrán is uralkodni, ami
108 2, IV | mit sem tudok az útról.~– De én tudok. Rögtön vissza
109 2, IV | az. Ön mehet, mikor akar, de én itt maradok.~– Itt? Hol?~–
110 2, IV | tehetnek, amit akarnak, de akkor én is teszem azt,
111 2, IV | kisebbítése, nem fogok szólani; de ha erővel, erőszakkal akarnak
112 2, IV | megaláztatás sem lenne az; de jól tudom, hogy annál irtózatosabb
113 2, IV | csinálni e merész pályán is; de ha ellenkező volna az eset,
114 2, V | akkor is milyen szép volt, de akkor mégis sokkal vígabb
115 2, V | talán segíthetne vele; de azt is kitől küldené és
116 2, V | Furcsa ez, nagyon furcsa… De bolond kutya vagy te, hogy
117 2, V | Megnyomorított az idő, meg más is. De nem panaszképpen mondom.
118 2, V | Rendkívüli dolog mindenesetre; de nem lehetett másképpen.
119 2, V | hogy ez ügybe avatkozzam, de nagysád szemeinek egy pillantása
120 2, V | összegeket kellett kifizetnem, de nagysád bűbájos szavára
121 2, V | jószágaikat zálogba vetették már, de még nekem van egy csekély
122 2, V | mennyit érhet ez mindössze, de gondolom, hogy kétezer frank
123 2, V | hozzáfogott a záloglevél írásához, de alig tudott vele elkészülni,
124 2, V | Krénfy elé helyezve, csendes, de határozott hangon monda:~–
125 2, V | nyájassággal.~– Igen jól, de keveset. Atyám sokat zörgött
126 2, V | széke alá behúzta magát, de miután az előhívta, kénytelen
127 2, V | kapjak ennek az inába?”~De úrnője ilyesmire nem látszott
128 2, VI | idősebb tizenöt évesnél; de már akkor is oly okos, oly
129 2, VI | férfit, akit választott, de nem becsülte, vagy becsülte,
130 2, VI | becsülte, vagy becsülte, de nem szerette; vagy szerette,
131 2, VI | szerette; vagy szerette, de az nem szerette őt; vagy
132 2, VI | szerette őt; vagy becsülte, de az nem becsülte őt – az
133 2, VI | e kulcs nélküli szívhez, de egyik sem nyitotta azt fel.
134 2, VI | kisasszony pedig nem hall semmit; de oly szenzitív hölgy, mint
135 2, VI | szentimentális térre átvinni, de ahonnan minduntalan elűzték
136 2, VI | gyöngéd viszony megkezdésére; de mikor az ember nem ér rá:
137 2, VI | beszéddel az egész társaságot, de tálaltatni nem tud, Dobokyné
138 2, VI | utolsó, aki a bálból elmegy. De elaludni ennyi delnő társaságában!~
139 2, VI | alispántól, hogy mennyi az idő, de amit az felelt neki, már
140 2, VII | amiket más fel sem venne, de amik nála élet-halál kérdések.~
141 2, VII | Meglehet, hogy jó hivatalnok, de felesége nem szeretnék lenni.
142 2, VII | csinos alak, arca sem rút, de semmi szellem benne, mint
143 2, VII | Leonora tartóztatni akarta, de a két táblabíró úr helyeslé
144 2, VII | nagyobb körülményességgel, de szintoly maraszthatatlanul
145 2, VII | mint ez a három táblabíró; de akik között e tekintetben
146 2, VII | bár egy szót sem szólt, de arc-, szem-, száj- és kézmozdulatokkal
147 2, VII | Leonora nem hallgatott rá, de minthogy már benne volt
148 2, VII | százezer emberre is. Ejnye, de bölcs fiú vagy öcsém, de
149 2, VII | de bölcs fiú vagy öcsém, de kár, hogy nagyobbra nem
150 2, VII | nyúlnak is jó húsa van, de nem adja oda, míg meg nem
151 2, VII | a házadból, végigvernek; de tudnád csak, hogy mit tesz
152 2, VII | alkalmatlankodtam könyörgéssel, de most az ínség látása, e
153 2, VII | az, mi megsokszorozzuk, de nyújtson segélyt rögtön,
154 2, VII | én tehetném, ha akarnám. De nem akarom. Nyíltan kimondom,
155 2, VII | Magtáraim teli vannak, de azokból én egy szemet sem
156 2, VII | Sajnálom, hogy nem segíthetek, de kimondom, hogy lattal sem
157 2, VII | szólna, elhagyá a házat.~De Krénfy esze is járt annyira.
158 2, VII | nézve még legjobb lesz, de önre legrosszabb, mert akkor
159 2, VIII | orcával.~Hajdan szép lehetett, de túlpiros orcája éles redőiről
160 2, VIII | cselédek lerakták már a puskát, de ő nem írta alá a kapitulációt.~–
161 2, VIII | ismeretségébe juthatni; de sohasem lehettem szerencsés
162 2, VIII | martalékot, amit azok követelnek, de én a megye nevében jöendék
163 2, VIII | állapotban volt mind a kettő), de énvelem azt hitette el ez
164 2, VIII | akart Krénfy úrral mívelni, de Fenyérynek már nem volt
165 2, IX | az alispán kezére téve:~– De ami ezután fog következni,
166 2, IX | fel Lippay, féltréfásan, de mélyebb érzelemmel. – A
167 2, IX | Leonora. – Szegény lesz, de szívében annál gazdagabb.
168 2, IX | az alispán is mosolygott. De Lippay mosolygása alatt
169 2, IX | kellett.~Leonora is nevetett, de annál jobban megharagudott
170 2, IX | hogy miért nevetett.~– De uraim, hogy lehet ilyen
171 2, IX | Az ilyesmi együtt jár.~– De ön nem aggódik azon, mert
172 2, IX | elfogulatlan akart lenni, de mégis úgy reszketett.~–
173 2, IX | önt.~– A törvény igen.~– De a világ nem.~– A világ? –
174 2, IX | mit beszélgetett ön neki, de én megszoktam az emberek
175 2, IX | nekem ugyan nem szólt, de valahányszor önnek nevét
176 2, X | kétségtelenül Fenyéry részén voltak, de a kérlelhetlen törvény még
177 2, X | Fenyéry tettét helyeselni, de a jog szerint el kelle őt
178 2, X | nemcsak azért, mert véletlen, de mivel nagy jótékonysággal
179 2, X | neve nemcsak megyéjében, de az egész hazában az ünnepeltek
180 3, I | tartani minden bohóságtól, de ha mégis eszembe jut, hogy
181 3, I | valami kellemes alakban, de azért a kérges külső alatt
182 3, I | hálasóhajtása felmegy az égbe, de nem megy fel Bécsbe; szükséges,
183 3, I | nak hívnak a parasztok. De meg nem nyugszom addig,
184 3, I | Dobokyné nevetve kérdezé:~– De hát miből fog Bécsben élni
185 3, I | tête d’enfant, et un coeur de lyon.” Ezt a mondást mindjárt
186 3, I | beteg hangya sorsa iránt, de tud parancsolni magának!
187 3, I | másokat eszükre térítsenek, de folyamodom az emberi szíveken
188 3, I | cseppekben hullott róla rám. De nem tesz semmi.~– Miért
189 3, I | nap ma ülök le először.~– De hol járt ön annyit?~– Azt
190 3, I | szabadkozott, amint lehetett, de utoljára is kénytelen volt
191 3, I | összeköttetésre, ki vén volt ugyan, de gazdag és egy ranggal magasabb
192 3, I | nem volt nálanál a földön; de én sokszor láttam őt anyjánál,
193 3, I | amannak kellett volna elesni, de barrière-ben lőttek, s Illés
194 3, I | ténye volt, azt tudta jól, de hogy mikor és mi úton vihette
195 3, I | kimagyarázhatlan titok, hogy történt, de megtörtént, hogy ön Brenócon
196 3, I | szegezik annak fedelét reá; de e szóra, e meggyalázó szóra,
197 3, I | mikor Isten úgy akarja. De nem lehet meghalnom így,
198 3, I | félaléltan rogyott le ágyáról, de a gróf felfogta őt, és visszafekteté
199 3, I | mindig. Ha nem mutattam is, de annál inkább éreztem. Hiszen
200 3, I | vigasztalására, nyugalmára szentelni: de meghalni nem tud, nem akar,
201 3, I | szép, mondám én Cynthiának, de ahogy én Brenóczy grófot
202 3, I | az ügy, nem kételkedném; de a férfiak amennyivel gyöngébbek
203 3, I | egész – felelt ő vidoran, de a vidor arc kifejezését
204 3, II | ő sebet akar ütni.~– No, de hiszen fogadom, hogy kiszedjük
205 3, II | sem olvasni, sem énekelni. De sírni sem. Aki látta, a
206 3, II | utasítani – szólt a cseléd –, de szavamba vágott, mielőtt
207 3, II | áldozatába került.~– Ez is. De ezt nem vezetjük a számadásokba.
208 3, II | néki többé.~– Én Istenem! De hát hogy történhetett ez?~–
209 3, II | hallott volna felőlük semmit. De ígérje meg, kérem.~Cynthia
210 3, II | amit ön beszél. Megőrülök, de nem értem – kiálta Cynthia,
211 3, II | könnyelmű volt mindig, de becstelen soha. Ez nem lehet.
212 3, II | aki nem védheti magát. De én feloldom őt!~– Mit akar
213 3, II | előidézni.~– Az meglehet. De a legrettentőbb baleset
214 3, II | rá; a halál tisztesség, de a becstelen név kétségbeesés.
215 3, II | meglehet, hogy holtan, de mindenesetre tisztán.~Leonora
216 3, II | akart valamit Cynthiának, de az leült íróasztala mellé,
217 3, II | Tudom. Úgy akarom.~– De poggyásza emezen van, s
218 3, II | magát a másik kalauzzal, de vissza nem hagyta magát
219 3, II | mozdony rohant már ismét, de szavát megérté azért ádáz
220 3, III | lenni.”~Ez nemcsak szép, de népszerű is. Hasonlóul:~…„
221 3, III | urak.”~Ez egy kissé vad, de nagyon szép. Legérdekesebb
222 3, III | nemcsak boldog öntudattal, de igen kényelmes vagyoni jóléttel
223 3, III | derék regényírót ismertem, de olyan derék regényíró, mint
224 3, III | is hasonlóul akart tenni, de rokonai nem engedték. Szégyen
225 3, III | ugyan az ég királynéja, de szükségesek a ragyogó hold
226 3, III | szerelmes belé most is; de hiába, arról szó sem lehet,
227 3, III | örökké tisztelni fogom, de hiába…”~Szokása e mondat
228 3, III | több ürügy a faggatásra.~„De iszen tudjuk minden viszonyodat
229 3, III | lesz – felel Fenyéry.~– De olyan különös képet csinált,
230 3, III | oly igazi fájdalom volt.~– De azért nem változtunk.~–
231 3, III | mondok, ne kérdezze, miért, de teljesítse. Hogyha kétsége
232 3, III | megkísérték elébb a kibékítést, de Fenyéry hallani sem akart
233 3, III | komoly ember szokott lenni. De mindenkinek is olyan jó
234 3, III | vesz el, senki sem tudja, de azt elárulták neki, hogy
235 3, III | tette egész nap a szépet. De hisz az mégis lehetetlen,
236 3, III | lesz, akit el akar venni? De ugyan ki lehet?~Irén hallgatott,
237 3, III | lehet?~Irén hallgatott, de akit legkésőbben látogatott
238 3, III | kedves urambátyám szavait, de még azt sem tudom, hogy
239 3, III | viselni, mint enyémet.~– De hisz ennyi titkolózás kétségbeejtő! –
240 3, III | házasságlevél mind készen van.~– De hát Irén?~– Ő beleegyez.~–
241 3, III | értem. Kétségbeesem rajta, de nem értem.~– Nem is szükség
242 3, IV | van, az egyik nálam marad. De sokszor megesik, hogy valamire
243 3, IV | örömnek kellett volna lenni, de ami egészen ellentéte volt
244 3, IV | ajka szólna, kiáltana, de nem bír megnyílni szóra,
245 3, IV | megnyílni szóra, kezeit emelné, de azokat az álom lekötve tartja…~…
246 3, IV | megmondani, miért és hogyan, de arra oly borzalom fogott
247 3, IV | szekérrel; én kiáltottam utánad, de te nem hallottad azt, nem
248 3, IV | az iszonytató jelenetet, de nem bírtam megmozdulni,
249 3, IV | rólam gondolkoztál ébren.~– De még a lövéseket is oly élénken
250 3, IV | szelíden és haját lesimogatá.~– De mily hevesen ver szíved –
251 3, IV | felfordult s kitörte a karját, de nekem megvallotta szegény
252 3, V | megalázni, megszégyeníteni jön; de nem félt tőle, s hitte magában,
253 3, V | cudar, ahhoz hozzáfér, de nemesember! Ah, igaz nemesember
254 3, V | nyomot hagyott ez a válasz.~– De legalább azon szerencsében
255 3, V | újólag megborzadtak idegei, de megvallom, hogy olyan emberrel,
256 3, V | Nagyon lekötelez, uram, de a szakács mégsem ért a homeopátiához,
257 3, V | borzadályt akarta utánozni.~– De az Istenért, hisz ezek mind
258 3, V | koleraesetek?~– Itt még nem, de a szomszéd Tarnócfalván
259 3, V | nekünk.~– Nem vettem észre… De mégis, úgy gondolom, hogy
260 3, V | vannak.~Az ispán azt mondá, de ostoba képe megcáfolta szavait.
261 3, VI | keservesen, keservesen.~Érzé, de nem tudta megmondani: miért
262 3, VI | monda:~– Megbocsát a grófnő, de a temetés még nem mehet
263 3, VI | ne maradjon itt tovább.~– De miért? Én Istenem! Mi történhetett
264 3, VI | erősebben elhiszik azt.~De különben is minden körülmény
265 3, VI | legerősebb bűnök szülőanyja. De még azonkívül a gróf cselédjei
266 3, VI | védőjéül nevezett ki: Fenyéry.~De annál erősebben védelmezte
267 3, VI | rá.~– Látom a gyilkost; de még nem foghatom meg. Eljön
268 3, VI | hogy én nem vagyok bűnös, de a látszat annyira ellenem
269 3, VI | sarkában jövő idegen –, de nem fogadtam szót.~Ezzel
270 3, VI | mindenki tudja nevemet. De mégis lehet, hogy arcom
271 3, VI | önt mint híres veszekedőt, de nálam célt nem ér; mert
272 3, VI | legyenek, azt követelem; de nevemet elviszem onnan,
273 3, VI | beszéltem igen nagy urakkal; de ha ön azt megteszi, amit
274 3, VII | rejthetlen hevében.~– Igen, de hát mi baja van önnek azzal
275 3, VII | elárulnia.~– Én nem tudom, de ennek az embernek valami
276 3, VII | ember fordulna meg nála; de csak arra az eredményre
277 3, VII | viszonza az asszony. – De láttam ám, szép, gyönyörű
278 3, VII | szemérmetessége volt megsértve, de Krénfy dúlt arcának állapotja
279 3, VIII | szavát megcáfolni igyekezett. De utoljára is ezek még nem
280 3, VIII | Hihetlenné teszik a bűnt, de nem törlik el; védik az
281 3, VIII | áldozatot a törvény pallosától, de nem mutatják meg, hogy hova
282 3, VIII | ellent nem mondott a grófnak, de szokatlanul alázatos volt
283 3, VIII | volna a síroktól többet. De egy másik gondolatja is
284 3, VIII | hogy ő elárulja magát. De nekem ennél még több kell,
285 3, VIII | törvény kímélni tartozik. De azért mégis fején tartom
286 3, VIII | akinek most öröme van, de már tudja, sejti, érzi,
287 3, VIII | szenvedés csak meglátszani tud, de nem rontani szép arcán.~
288 3, VIII | szíves testvéri enyelgést.~– De kedvesem, amiért én jöttem,
289 3, VIII | megkönnyítené a szívet, de annak nem szabad hallatszani,
290 3, VIII | mint a bűvlámpa ködképe.~De Cynthia még azután is ott
291 3, VIII | akkor tért egészen magához.~De ettől a pillanattól kezdve
292 3, VIII | hallja, nemcsak önök ketten, de én magam is szerelmes vagyok,
293 3, VIII | ami bennünket érdekel, de Fenyéry úr megtiltja. Fenyéry
294 3, IX | módját. Eleinte nehezen megy, de akinek befektetni való pénze
295 3, IX | megmondott magának a hollandinak, de aki persze praktikus ember
296 3, IX | e hallatlan jelenettől, de csak azt hitték, hogy néhány
297 3, IX | öreg dühösen védte magát, de a többség elnyomta.~– Rég
298 3, IX | menjen Isten hírével.~– De többet akár ide se jöjj –
299 3, IX | Boros uram ezt sem bánta.~– De ezt senkinek sem szabad
300 3, IX | fel előtte ezt a levelet, de a kezéből semmi esetre ki
301 3, IX | töltöget a más poharába.~– De csak siessen hát, és jól
302 3, X | amíg ott kellett várnia; de azért nem hagyta el helyét,
303 3, X | kegyelmednek, bátyámuram”, de fennhangon nem volt bátorsága
304 3, X | örült ez ember láthatásán, de most könnyebbült szívvel
305 3, X | merték az ilyesmit bízni; de ne mondja el kend senkinek.
306 3, X | örömest akart volna énekelni, de féltében nem jutott eszébe
307 3, X | lesz, az útban találja, de ő csak amellett maradt,
308 3, XI | dolog volt útra bocsátani; de hiszen nem történt elővigyázat
309 3, XI | legjobban el van rendezve.~De hátha mégis valami különös,
310 3, XI | kinyissa előtte az ajtót.~De mégis, ily zavart arccal
311 3, XI | a zátonyra akadt szekér, de a lovak ki voltak fáradva
312 3, XI | Popák nagy készséggel. – De nevezetes dolog ám az, mert
313 3, XI | bizony senki sem tudja.~De Krénfy nagyon szerette ezt
314 3, XI | érnek rá, hogy kiválogassák, de nem is láthatják a sötétben,
315 3, XII | rossz hírtől megkímélni, de jobb, ha átesünk rajta.
316 3, XII | közöm. Krénfy hibázhatott, de én nem vagyok érte felelős.~–
317 3, XII | kíméletlenség volt felfedeznem. De ezzel mindannyiszor élnem
318 3, XII | fájdalmat kell okoznom, de amit mondtam, az több, mint
319 3, XII | látszottak a világ előtt, de amiknek kulcsát bírva, tökéletesen
320 3, XII | szerelemféltés gyanúi a nő keblében; de jól tudva azt, hogy itt
321 3, XII | csodálatosnak látszik az állítás, de be van bizonyítva, hogy
322 3, XII | egykor meg ne cáfolhassa. De hát arra mit mond kegyed,
323 3, XII | egy szavammal leronthatom. De ezt a szót ki nem mondom
324 3, XII | nem bűbájos, nem kellemes, de hűséges és önfeláldozó,
325 3, XII | fellelhetné és számolhatna vele, de nagyobb baj az, hogy kegyedet
326 3, XII | hánytam e rettentő gyanúmat. De nem mertem szólni, mert
327 3, XII | kegyed hű neje volt neki.~– De most már nem vagyok az! –
328 3, XII | szerettek volna tőle kitudni, de nem engedte magát kivallatni,
329 3, XIII | hogy Krénfy megszökött, de most már fűt-fát megmozdít,
330 3, XIII | sokat törődött a főfájással.~De ki is állhatna ellent e
331 3, XIII | e tárgybani részvétét.~– De édesem – szólt az alispán
332 3, XIII | egy része őt is terheli.~– De megbocsásson ön, az mégis
333 3, XIII | játszani, mint mennyire képes, de azt hivé, hogy jószívű és
334 3, XIII | Ahelyett meglehetős prózai, de komoly utat választott gyöngédsége
335 3, XIII | vagyon kérdése mellékes ügy, de a becsületes ember, mikor
336 3, XIII | legigazabban, hogy nem vettél meg, de ingyen szerelemből kaptál.~
337 3, XIII | hogy azt osztogassam.~– De adott halált…~– Mint büntetést…
338 3, XIII | az úton, azt is elítélem, de a földi legmagasabb kegyelmet
339 3, XIII | mert bűnét menti az éhség. De ezen ember gazdag és hatalmas.
340 3, XIII | szerelmen nem fog a rozsda…?”~…De a régi jellemen sem!…~
341 3, XIV | alkalmatlan embert a nyakáról.~– De olvasd el hát.~Lippay azt
342 3, XV | nem tombol, nem ordít; – de már hallgat, már figyelmez
343 3, XV | tisztes öreg emberek mellett, de már nem mer rájuk tekinteni,
344 3, XV | nélkül maradt ez időre; de valahányszor eszébe jutott
345 3, XV | kérte az alispánt, hogy de bizony olvassa el, mert
346 3, XV | tud ellenükbe állítani.~– De uram, nem Krénfy a gyilkos,
347 3, XVIII| és ennek soha sincs vége.~De mikor egyszer mégis vége
348 3, XVIII| beszél; hogy valóban boldog. De mikor azután elmondja boldogságának
|