Rész, fezejet
1 1 | indolensebbek, mint hogy az ő barátságukat keresni valakinek
2 2, I | hírnöke a tavasznak, talán ő abban többet lát?~Ez az
3 2, I | gondolkozás kellett a derék úrnak, ő azt szokta tenni, ami legelőször
4 2, I | majd találok jó emberekre, ő addig aludni fog. Volt neki
5 2, I | jeleneteket tréfára fordítani. Az ő adomái vetettek véget a
6 2, I | vitáknak a közgyűléseken, az ő adomái fejtették meg a legbonyolultabb
7 2, I | elfelejtkezett a halál, hogy még ő is itt van a világon – monda
8 2, I | legtöbb embernél komédia, és ő becsülte bár a komédiásokat
9 2, I | sajtok előállításához, mert ő szállítja a sok sajtot a
10 2, I | nem lesz Brenócon, akkor ő azonfelül, hogy elveszti,
11 2, I | úr itt a megye ügyésze, ő fogja ügyeteket védelmezni.
12 2, I | olyan okos ember, hogy ha ő akarja, az öreg Popák nem
13 2, I | nem kap sajtot, hanem még ő téríti meg az öreg elveszett
14 2, I | pszichológiát, etikát, logikát, ő csak mind empíria útján
15 2, I | kényszeríté, hogy utoljára is ő adja meg majd ennek az árát.~
16 2, I | amit férje elmellőzött, s ő vállalta magára a megfelelést.~–
17 2, I | sietett az asszony beszélni –, ő tanácsolta a gyermekágyas
18 2, I | De a burgonyát is mind ő vesztette meg. Mert megalkudott
19 2, I | pálinkafőzője; az meg az ő gazdasszonya, aki ott felügyel.
20 2, I | kilenc tanuló gyermekkel, az ő fia volt az egyik. Tegnapelőtt
21 2, I | mindjárt ott leszünk az ő háza előtt.~Itt azután egy
22 2, I | emlegetett egy esetet, ami az ő gyermekkorában történt,
23 2, I | garaboncás is, mert itt volt, s ő is azt mondta, hogy keresetlen
24 2, I | leginkább felötlővé, hogy ő név szerint szólítá meg
25 2, I | létesíti a tökéletes sikert. Az ő lelkesült leírása nyomán
26 2, I | mint egy szerafim, és az ő! Ez jelenjen meg álmaitokban,
27 2, I | malaszt van azzal, amihez ő hozzáért.~A tisztelt delnő
28 2, I | ablakai sötétek, de látja ő és hallja, amik itt történnek;
29 2, I | megtalálhatni. Régóta nemtője ő e vidéknek és mégsem tudja
30 2, I | lakik. Hiába is tudnák meg, ő nem fogad el semmi elismerést.
31 2, I | el semmi elismerést. Ah, ő egy angyal, uraim, aki megengedi,
32 2, I | fogják megtudni, hogy ki ő.~– Akkor tudassa kegyed
33 2, I | szolgának kérelme parancsolat az ő urára nézve; a betegség
34 2, I | kétségbeesés fogott elő. Hiszen így ő maga vezette a férfiakat
35 2, I | maga vezette a férfiakat az ő rejtelmes, titkos, jóltevő
36 2, II | gyűrt parasztnépet és az ő viganós vagy bajuszos nemtőit!
37 2, II | az izmaelita lett úr, és ő szedi a száraz fáról a gyümölcsöt.
38 2, II | grófok jelenleg idegenek az ő hazájukban. Csak úgy hírükből
39 2, II | joga van, s instellációknál ő is sorba állhat a maga hintajával
40 2, II | idejében a vitéz Tallóczi az ő elődeit füstölte volna ki
41 2, II | maga a gazda sem, mert ő bírói foglalás útján jutott
42 2, II | tajtékpipa-gyűjteménye. Ő maga nem dohányzik, mert
43 2, II | paraszt beszélhetett, hogy ő is annyiban kapta, amennyiben
44 2, II | amíg napfényre hozta, hogy ő az a fuvaros, aki a nagyságos
45 2, II | voltak láthatók, s melyhez ő ugyanoda rejtett hosszúkás
46 2, II | ékesen szólást, mert hiszen ő sem adott valami különös
47 2, II | szomszédok lettek gazdagok; az ő jobbágyaik féken tartották
48 2, II | egymással, és miképpen, hogy ő nem is lehet részeg, mert
49 2, II | az nem is volt bor, amit ő megivott; de még ha bor
50 2, II | néhány szót rebegni, hogy ő bizonyára jót akart mondani
51 2, II | akkor többet tudott, mint ő. Amint Boros uram kihúzta
52 2, III | valamennyi előkelő klubban ő a tónadó, esztendőnként
53 2, III | előkészületek között azért ő ott jár mindenütt és perlekedik
54 2, III | felkapott emberrel, mint ő, dolguk van, megbocsáthassák
55 2, III | büszkeségét helyezte abban, hogy ő is úgy írjon, mint legelső
56 2, III | grófok lejönnek Bécsből az ő látogatására, az egész méltóságos
57 2, III | és hogy mindez áldozat az ő kedvükért és az ő tiszteletükre
58 2, III | áldozat az ő kedvükért és az ő tiszteletükre történik.~
59 2, III | s aztán felébresztették.~Ő annyi költséggel, fáradsággal
60 2, III | magáét a tekintetes úr, mert ő percre pontos szokott lenni.~
61 2, III | mindegyik azt állította, hogy ő Illés gróf, és mindenik
62 2, III | kaput tartsa nyitva, mert ő nem szokott a főkapun ki-
63 2, III | elmélkedni, hogy mit vétettek az ő fülei, amiért azoknak kell
64 2, III | Illés grófot mutatott be, az ő tulajdon édes fia, testvére
65 2, III | sem hasonlított hozzá.~Az ő alkata, modorai, magaviselete
66 2, III | elkényeztetett gyermek, amit ő kíván, annak teljesülni
67 2, III | brenóci uraké volna, pedig azt ő vette árverésen kilenc forint
68 2, III | mennyire darabos ember ő, hogy így engedi magát nyájasságokkal
69 2, III | elmondá neki, hogy mikor ő még gyermek volt, ezzel
70 2, III | százezrekre szaporodtak, és ő úr lett, és most nem tartozik
71 2, III | sem divatos lenni, mert ő vagyonát maga szerezte,
72 2, III | szabályai szerint most már ő tartozott vele, mert ő volt
73 2, III | már ő tartozott vele, mert ő volt a vendég és amaz a
74 2, IV | büszkén gondolhat rá, hogy ő itt most már korlátlan úr
75 2, IV | lámpákkal, még akkor is ő volna ott a legszebb, és
76 2, IV | férfi volna jelen, ahánynál ő magát e percben különb embernek
77 2, IV | sohasem tudhatja meg az ő arcáról, hogy nem követett-e
78 2, IV | tökéletesen elhitte, hogy ő most a legelegánsabb ember
79 2, IV | észrevette, hogy a sált ő viszi karján, s törte magát
80 2, IV | Krénfy úr, s ennélfogva az ő arcképét is ugyanazon hely
81 2, IV | helyeselhetőnek, hogy az ő arcképe ott függjön annyi
82 2, IV | által ragadtatni. Hiszen az ő arcképének e kastély bármelyik
83 2, IV | nagy megtiszteltetés. Azért ő azt menten le fogja onnan
84 2, IV | Cynthia mutatott neki mint az ő arcképe hajdani helyét.~
85 2, IV | azzal átestek a dolgon. Az ő büntetésük pedig az volt,
86 2, IV | arcképe azonban eltűnt, és ő semmi kérésre, semmi fenyegetésre
87 2, IV | ajtaja fölnyílt előtte s ő ismét belépett rajta, s
88 2, IV | hogy milyen nagyon szereti ő a fenyőfák illatát; mikor
89 2, IV | Krénfy úrnak kevésbé sikerül; ő majd kékül, majd zöldül,
90 2, IV | szeretné, hogy gondolatait ő is azon tündéri mezőkre
91 2, IV | fellázadt, összerándult; ő volt az egyetlen, aki a
92 2, IV | én nem tudom, miért írhat ő énnekem.~– Hisz ön még azt
93 2, IV | közrebocsátani: hogyan etette ő meg több nagy urak társaságában
94 2, IV | másodszori találkozásunkból vagy ő, vagy én nem jön élve vissza,
95 2, IV | öljem meg őt, sem azt, hogy ő öljön meg engem. Ezt elismerem.
96 2, IV | nagyon kínos lehet, mert ő bátor ember. Kár, hogy nem
97 2, V | készíttessen számára vacsorát, mert ő éhes.~István gróf ezen nagyon
98 2, V | elveszni, vagy kedvese, vagy ő maga. Ez a hármas út kijárása.~
99 2, V | közönséges lélek azt tenné az ő helyzetében, hogy azt mondaná
100 2, V | mirtuszbokrok között. Ez volt az ő anyja sírköve.~Itt már szabad
101 2, V | Soha ilyen lénnyel nem jött ő még össze, akinek így elmondta
102 2, V | vívott párbajt, s akkor ő sebesült meg. Nem fog nyugodni
103 2, V | Nem szép tőlem, hogy az ő sírjára alkuszom. Ő nem
104 2, V | hogy az ő sírjára alkuszom. Ő nem tartozott a brenóci
105 2, V | ahogy feküsznek sorban. Ő egy igénytelen, sokat szenvedett
106 2, V | vitte őt keresztül, amitől ő máskor távol tudta magát
107 2, V | folytassa, melynek vagy ő, vagy Tarnóczy fog végre
108 2, V | elfeledkezett magáról.~– Uram, ő nem gyáva! – monda indulattól
109 2, V | Két perc előtt itt állt ő még, a toll még nedves,
110 2, V | utolsó szavakat írta, akkor ő már a várkertben volt, hová
111 2, V | Cynthia hallotta, miszerint ő nyugtalanul aludt.~Pontban
112 2, VI | megtiszteltetésben nem részesült, hogy az ő nevét leírva viselje; sőt
113 2, VI | ütött e tekintetben apjára. Ő már huszonhárom éves és
114 2, VI | kilátásban, hogy majd mikor ő meghal, ezt az ő szépen
115 2, VI | majd mikor ő meghal, ezt az ő szépen rendezett birtokát
116 2, VI | teremtés; anyja halála óta ő vezette az egész házi gazdaságot,
117 2, VI | balgaságot találunk kiejteni, ő bizonyosan megigazít, s
118 2, VI | s ha valamit nem tudunk, ő tudni foga és megmagyarázza.~
119 2, VI | szép jószág, mihelyt az ő szemeit befogják, Béla kezére
120 2, VI | hanem vegye meg. Így az ő szerzeménye leend az. „Legalább
121 2, VI | akként teljesedett be. Amint ő meghalt, egyik idézőlevél
122 2, VI | kis Turandotnak, aminek ő nagyon örült, mert legalább
123 2, VI | alkalmatlankodtak neki.~Ő odahaza is igen jól találta
124 2, VI | hanem azért valóban szép ő most is, s nem kis igényt
125 2, VI | szenvedély volt nála, azt ő saját magán is bebizonyította.
126 2, VI | ember az, miért nem megy ő maga hozzá.~Azon az estén,
127 2, VI | így kellene látni napokig, ő nervózába esnék, őrajta
128 2, VI | mágneskúra sem segítene, ő teljes életére szerencsétlenné
129 2, VI | konstellációkat nem szabad az ő számításai közé keverni.~
130 2, VI | tizenhat esztendővel az ő nyilatkozott imádója volt.
131 2, VI | főbírói hivatalt viselt, s biz ő elfelejté a fiatal ügyészt
132 2, VI | félbenszakadt.~Lippay az ő férjhez menete után még
133 2, VI | végigtáncol egymás folytában, s ő az utolsó, aki a bálból
134 2, VII | idők meg a szenvedések. És ő, szegény, jól tudom, sokat
135 2, VII | magának, hogy e szenvedéseket ő okozta.) Ami pedig ezt a
136 2, VII | Kinek van arra gondja, ha ő a vetőmagot is kiosztja
137 2, VII | kiosztja közöttük, mikor ő abban örömét találja.~Az
138 2, VII | akartak neki csókolni, s akkor ő megint nem állhatta volna
139 2, VII | helyesli annak eszméit; ő is éppen így írta volna
140 2, VII | forgatja a divatlapokat, ez az ő szakmája. Bálleírások, divatcikkek
141 2, VII | maguknak olyan dologból, ami az ő bőrüket bizony nem égeté.
142 2, VII | azt veszi a fejébe, hogy ő ennyi meg ennyi ezer ember
143 2, VII | kis pálcika erősebb ám az ő kezében, mint az egész vármegye,
144 2, VII | ezúttal nagy előnnyel bírt, ő törvényes birtokosa volt
145 2, VIII | lerakták már a puskát, de ő nem írta alá a kapitulációt.~–
146 2, VIII | döngetését, tegye meg az ő kedvéért, s inkább keresse
147 2, IX | túlzott beszédében; hisz ő maga is úgy szerette Fenyéryt,
148 2, IX | komolysággal állítá, hogy ő bizonyosan jobban is megvédné
149 2, IX | az a föld, ami az előbb. Ő maga sem ugyanaz többé.
150 2, IX | még jobban elvadította őt. Ő ugyan nem szól egy szót
151 2, X | átvágásnak, felemelék az ő pálcáikat és azt mondták,
152 2, X | félsziget előtt.~Azon a napon ő maga odavezérlé az egész
153 3, I | kedves Irénem, nem tűnt ő fel valami kellemes alakban,
154 3, I | Senki sem más, mint az ő kedves kis vasszívű tündérkéje.~–
155 3, I | az volt a dolga, hogy míg ő az illető országos urak
156 3, I | lépései közül kiismeré az ő sarkos cipőinek csattogását.~
157 3, I | csalatkozott; csakugyan ő jött.~Köröskörül csupa sár
158 3, I | sültet, s csak azután foglalt ő is helyet mellette, és olyan
159 3, I | önmagával eltelt ember ő. Ez a gőg nagy szerencsétlenség
160 3, I | csodálkozom, mert sokan tudják. Ő egy fiatal leányt elcsábított,
161 3, I | és bemutatta magát, hogy ő annak a leánynak az atyja,
162 3, I | kétségbeejtett az a gondolat, hogy az ő megbocsáthatlan összeköttetése
163 3, I | pénzt, mely összeg erejéig ő az adósok börtönében van
164 3, I | azt nem akarja, miszerint ő rögtön felkeresse Tarnóczyt,
165 3, I | a meghívó lapon csak az ő neve és Illés grófé volt
166 3, I | grófnak, s arra ismét csak az ő és fia nevei voltak felírva.~
167 3, I | aki azt hinné felőle, hogy ő hasonló meglepetésekből
168 3, I | azoknak meghagyá, hogy amíg ő a grófnővel fog beszélni,
169 3, I | élni; minden pillanatját az ő vigasztalására, nyugalmára
170 3, I | szívének.~Kérte atyját, hogy ő bocsásson meg neki, és bocsánata
171 3, I | amiket el kell intéznem. Ő rögtön egész készséggel
172 3, I | ellen járok informálni. Ő nem látszott érteni szavaimat.
173 3, I | fehér foltot térképükön. Ő elhalaványodva kérdezte,
174 3, I | vállat vonítottam. Erre ő azt mondá, hogy másnap,
175 3, I | grófnő; úgy látszott, hogy ő még előbb sietett megjelenni
176 3, I | már emlékezni, akkor az ő szavai foglalták le testemet,
177 3, I | is közölte már e dolgot”~Ő azt felelé, hogy István
178 3, I | került az egész – felelt ő vidoran, de a vidor arc
179 3, I | ha ebben megegyez, akkor ő – lemond Tarnóczy iránti
180 3, II | kik rendezik odafenn az ő számára. Senki sem más,
181 3, II | gyógyítgatni akarnak ott, ahol ő sebet akar ütni.~– No, de
182 3, II | gondolkodik fennhangon.~Ő tenni szokott, amiről beszéljenek
183 3, II | nemigen szokta megnevezni ő, meghallani más.~Egy napon,
184 3, II | Hogyan lehet az? Hisz ő olyan okos volt, olyan szerény,
185 3, II | pók hálójába került; mert ő is azok közé tartozott,
186 3, II | tudomása sem volt arról, hogy ő ekként nem magát, hanem
187 3, II | összeget nem vehetett fel ő; ekkora összeget a legnagyobb
188 3, II | valószínűtlenség van.~– Ugyebár ő is mondta azt?~– Krénfy
189 3, II | kezeit.~– Szegény Irén, ő éppen így kétségbe volt
190 3, II | teljes értékéig a kezességet. Ő igen természetesen az utóbbit
191 3, II | tagadom, én nem hiszem, hogy ő becstelen! Én inkább megölöm
192 3, II | szívét.~– Nem, nem tehette ő azt! – kiálta fájdalma túlömlő
193 3, II | egész képet ellepte a láng; ő kezében tartá azt az utolsó
194 3, II | elvonja szemei elől, s az ő rámeresztett kőszemeibe
195 3, III | Hasonlóul:~…„Hős azt hiszi, hogy ő az anyjának a fia, pedig
196 3, III | bizonyítja, hogy a hős az ő fia, elcserélték, ármány
197 3, III | valamennyi fiatal ügyvéd, mintha ő volna a céhmesterük, úgy
198 3, III | a téli időszakban; akkor ő estélyeket szokott adni,
199 3, III | pedig, hogy elcsábítsa, ő nagyon becsületes ember;
200 3, III | lábakat letaposni, akkor ő is bejut a táncba. Szegényke,
201 3, III | neszét kapva Csejti Gazsi, ő meg a székvárosbelieket,
202 3, III | volt.~„Ah, szegény Irén, ő beteg, rosszul érzi magát,
203 3, III | hölgyei titkát, s hogy az ő talizmánja éppen abból áll,
204 3, III | kivenni Irén felől, mert ő hallgatni fog.~Ebből azután
205 3, III | végletekig menő viszonyt; ő azt el nem árulja soha,
206 3, III | el nem árulja soha, mert ő hallgat, mint a sír.~Fenyéry
207 3, III | ember csodálkozott a kedvén! Ő különben igen komoly ember
208 3, III | Dobokyné hasonlóul volt. Ő a mellékszobában feküdt
209 3, III | elárulták neki, hogy ez az ő házát érdekli legközelebbről.
210 3, III | éjszakán, az bizonyosan ő volt.~Másnap szokottnál
211 3, III | kedves húgomasszony előtt az ő szívének legforróbb óhajtásában,
212 3, III | említvén utoljára, minthogy az ő működése az Isten áldásával
213 3, III | készen van.~– De hát Irén?~– Ő beleegyez.~– Ah, uraim,
214 3, IV | a szívét. Miért nincsen ő tehát itten?~Azonban nyílnak
215 3, IV | gondolt, hogy milyen boldog ő most, mivel szereti az,
216 3, IV | most, mivel szereti az, kit ő is szeret.~Lerakta könnyű
217 3, IV | pirulással mondá, hogy azt ő mégis legjobban fogja tudni,
218 3, V | ez a gonosz Krénfy még az ő ősi jóltevőivel is pörbe
219 3, V | megtért, megvallá, hogy ő bizony még soha hasonszenvi
220 3, V | nyugtalanul mondá a gróf, hogy ő tintát és papírt szeretne
221 3, V | akar Illés grófnak, hogy ha ő el nem végezhetné ez ügyet
222 3, V | chamomillát átadná neki, mert ő komolyan rosszul van.~Cynthia
223 3, VI | Brenóczy István gróf megtért az ő őseihez!~Mint ifjú kéjvadász,
224 3, VI | hidegen tudnak arra nézni, kit ő sirat, s kényszerítik, hogy
225 3, VI | amaz emlékezetes éjszakán ő ispánját leküldé a vendéglőbe,
226 3, VI | ismét visszatért, s akkor az ő és Lenczné jelenlétében
227 3, VI | szekrény nem került, mindig ő vagy maga a gróf nyúlt e
228 3, VI | szégyen a házára! Még majd ő is bele talál keveredni
229 3, VI | A minap kérdezősködött ő az alispántól a grófné ügye
230 3, VI | ügye felől, mert hiszen ő sem bánná, ha az életét
231 3, VI | irtózatos volna, ha egyenesen az ő házából vinnék a grófnét
232 3, VI | figyelni e beszéd alatt. Ő volt mindnyájuk között a
233 3, VI | addig olyan lánccal van ő idekötve, amit nem lehet
234 3, VI | lenni, aznap megszabadul ő. A börtönőrt már megvesztegettem
235 3, VII | található az új birtokos. És ő feljegyzett mindent a tárcájába,
236 3, VII | s azt felelte rá, hogy ő nem mondott neki semmit,
237 3, VII | mondott neki semmit, mert ő nem is tud semmit. Krénfy
238 3, VIII | tartá reménytelennek, hogy ő is találjon valami mentő
239 3, VIII | hogy az üvegcsék tartalmát ő cserélte el, s úgy küldte
240 3, VIII | gondolatja is volt neki. Ő engesztelhetlen gyűlölettel
241 3, VIII | fogja az neki megbocsátani. Ő nem a grófnéba, nem a fényes
242 3, VIII | egy szavába kerül, hogy ő elárulja magát. De nekem
243 3, VIII | vigasztalást ád.~Miért is védik az ő életét oly nagyon? Mit adhat
244 3, VIII | dobogja, hogy ez arcáról ő lopta el a rózsákat.~Irénnek
245 3, VIII | esze van mindnyájuk között. Ő nyeri vissza gondolatjait
246 3, VIII | zűrzavara ellen, hisz az ő beszédük éppoly titokteljes,
247 3, VIII | akibe, köztünk mondva, hogy ő meg ne hallja, nemcsak önök
248 3, IX | akárkinek is mestere lehetne. Ő tudja a módját. Eleinte
249 3, IX | megvallá, hogy nem, pedig ő maga szívesen vállalkoznék
250 3, IX | mennyiségű cukorrépára; az ő egész gazdaságában azonban
251 3, IX | mennyiségben is kiállíthatja ő.~Krénfy nevetett, amin az
252 3, IX | valamit, tehát az lehetetlen. Ő pedig hivatkozik azon aranyelvre,
253 3, IX | Felemlíté, hogy ez nem tréfa ám. Ő maga húszezer forintig van
254 3, IX | elfogadta a szerződést. Hisz ő egy szóval sem erőszakolta
255 3, IX | akkor húszezer forinton. Ő rendbe akarta azt hozni,
256 3, IX | is hozzátéve, miszerint ő még egypár hétig mindent
257 3, IX | zsákra való krumplija. Amíg ő nem kezdi azt szedetni,
258 3, IX | telepítők tapasztalatait az ő bőreik is öregbíték.~És
259 3, IX | maguknál; ha kelleni fog, ő majd előhívja a grófnőt,
260 3, IX | legkevésbé veszhet el, mert ő süvegét nem szokta megemelni
261 3, X | fontos üggyel bízta meg, ő hasznára lehet annak a szép
262 3, X | csavargó a küszöbben.~Úgy félt ő ettől az embertől; pedig
263 3, X | koppanása is… Vagy talán csak az ő érzékeit lepte meg ez a
264 3, X | választott, melyen tán egyedül ő tudta a járást, a sűrű sötét
265 3, X | puszta házban; onnan is ő verte ki a lakókat, most
266 3, X | vén gyilkos belesegíté. Ő maga elkezdé a nótát az
267 3, X | maga elkezdé a nótát az ő durva, reszelős hangjával,
268 3, X | egyedül. Így ketten vannak: ő és a dal.~Csak Popákék kapujában,
269 3, X | lesz, az útban találja, de ő csak amellett maradt, hogy
270 3, XI | sem mentheti meg, egyedül ő. A haláltól, a gyalázattóli
271 3, XI | alakkal. Kezében fog lenni, az ő irgalmára, az ő kényére
272 3, XI | lenni, az ő irgalmára, az ő kényére bízva. Nincs neki
273 3, XI | választása, mint a vérpad és az ő keze között. A levél megteendi
274 3, XI | mikor a gazdám ül rajta. Ő pusztította ki innen ezeket
275 3, XI | ezen jövünk, bár egyszer az ő nyaka törnék.~Krénfy úr
276 3, XI | falai közt, ott fekszik az ő veszélyes titkának hírnöke,
277 3, XI | Popákot a kalodás házból. Most ő volt a bíró. A kisbíró mindjárt
278 3, XI | a gyilkosok tenni. Ez az ő módjuk. Ha valakit megölnek,
279 3, XI | bírónak, s azt mondta, hogy ő még soha életében sem látott
280 3, XII | felfedezé, hogy Krénfy az ő nevének hamis utánzásával
281 3, XII | kegyednek lefoglaltatni az ő vagyonait idegenül, mint
282 3, XII | házasság megújítását kikerülni. Ő új házasságot akart kötni.~
283 3, XII | Azt elismeri kegyed, hogy ő a legnagyobb szélsőségig
284 3, XII | neki ez összeget kölcsön. Ő azt állította, hogy az igen
285 3, XII | egy egész órát töltött az ő szobájában egyedül; ezen
286 3, XII | egyéb menekülést, mint amit ő fog neki nyújtani. Ez volt
287 3, XII | neki nyújtani. Ez volt az ő terve, és ez a terv – tökéletesen
288 3, XII | napot megelőző este, amelyen ő megszökött és kegyed letartóztatott,
289 3, XII | szívén járt keresztül. Hisz ő nem volt szép, nem bűbájos,
290 3, XII | fuldoklásaitól kimondani, hogy ő ártatlan; ő Isten előtt
291 3, XII | kimondani, hogy ő ártatlan; ő Isten előtt mondja, hogy
292 3, XII | hozzám meg nem érkezik.~– Ő engemet fog vádolni – sietett
293 3, XII | gyilkos senki sem más, mint ő maga!~Mély csend követte
294 3, XII | valahova, én nem tudtam, hova. Ő maga a kandallós teremben
295 3, XII | miket én behoztam Krénfynek. Ő azokból kiöntötte a bennök
296 3, XII | kérdezősködtem efelől, sokszor adott ő szekrényéből orvosszereket
297 3, XII | szétdúlt arcvonásokkal –, ő maga tagadott meg, ő maga
298 3, XII | ő maga tagadott meg, ő maga vetett el. Én csak
299 3, XII | gyilkos senki sem más, mint ő egyedül; a mérget ő tette
300 3, XII | mint ő egyedül; a mérget ő tette az üvegekbe, ugyanazon
301 3, XII | ügyvédek beszéltek, attól ő is nagyon félt. A gazdagok
302 3, XIII | ítéletét megmásítsa?~Ah, az ő szívének is vannak kulcsai.~
303 3, XIII | Mit búsulna rajta? Hisz ő meg alispánné lesz!~Valóban?
304 3, XIII | igen természetes dolog. – Ő tehát a Krénfy-pert viszont
305 3, XIII | tiszteletben részesül. Ezt ő hallotta és nem törődött
306 3, XIII | annak, ha arra gondol, hogy ő árulta el férjét?~– A szegény
307 3, XIV | apagyilkossággal vádolta ő maga azt a leányt, kit oly
308 3, XIV | valami zavar mutatkozik. Ő a legrosszabbtól félti a
309 3, XIV | Maradjon itt, Cynthia.~Az ő szavára felrezzen, s amint
310 3, XIV | egész világ Náci bácsija; ő is táblabíró, neki is joga
311 3, XIV | Istennél a kegyelem és az ő fölkentjénél.~Azzal kettétörte
312 3, XV | érzi, hogy valaki más, nem ő maga, aki lelkén belül lakik,
313 3, XV | kinyomtatják, világhírré lesz, hogy ő meg fog őrülni, elveszti
314 3, XV | félig meg van tébolyodva, ő maga hozta elő e tárgyat
315 3, XV | Szeretett felőle vitatkozni.~Ő abból a különös szempontból
316 3, XV | hiszen nem Krénfy, hanem ő adta a mérget tulajdon kezével
317 3, XV | a grófnak; tehát egyedül ő gyilkos.~Haj, sok álmatlan
318 3, XV | miszerint egy férfi, kit ő oly nagyon szeret, embertársának
319 3, XV | a posta díja, hogy elébb ő olvassa el a levelet), hüledezve
320 3, XV | Dobokyné azt írja, hogy ő kész feledni a történteket,
321 3, XV | meg tudta tagadni, s majd ő imádkozik az éghez, hogy
322 3, XV | azt súgta Irénnek, hogy ő okvetlenül akar az alispánnal
323 3, XV | kifogyhatlan tréfás úr volt ő, akivel senki sem ereszkedhetik
324 3, XV | cigány azt mondta, hogy ezt ő soha ki nem állja.~– Meg
325 3, XV | kértére bizonyosan elhagyja ő egy időre pesti állomását.
326 3, XVI | helyre megérkezik.~Akkor ő bizonyosan derék lovagias
327 3, XVI | Szegény Cynthia! Legalább ő is boldog lesz azután –
328 3, XVI | lehetőséget megengedni. Ő más embernek ismeri Róbertet,
329 3, XVII | helyre megérkezik.~Akkor ő bizonyosan derék lovagias
330 3, XVII | Szegény Cynthia! Legalább ő is boldog lesz azután –
331 3, XVII | lehetőséget megengedni. Ő más embernek ismeri Róbertet,
332 3, XVIII| beszélő ajkaknak, meghalt ő már; ez, ami itt jár közöttünk,
333 3, XVIII| El szokta mondani, hogy ő milyen boldog most, hogy
334 3, XVIII| gyermekei az övéi, hogy ő azoknak anyja. Mindenki
335 3, XVIII| nagyon sokat szenvedne ő. Ha Irén nem viselné gondját,
336 3, XVIII| semmi lehetetlen sincs; ő még elég fiatal arra, csak
337 3, XVIII| férfit úgy soha senki, mint ő!~Lett alkalma azt bebizonyítani.~
338 3, XVIII| azt hiszi, hogy ez csak az ő dacára történt, sajnálja
|