Rész,  fezejet

 1     2,  I  |     igen nagy. Hanem már arra a kérdésre, hogy mit tart az ínség
 2     2,  I  |         önkéntelen kellett azon kérdésre jönnie, hogy hát nem lakik
 3     2,  III|      igen gyorsan volt küldve a kérdésre; amely nap Krénfy úr levele
 4     2,  III|    összeráncolá homlokát erre a kérdésre, hanem azután egyszerre
 5     2,  III|        egyenesen hozzá intézett kérdésre, ha csakugyan élő lélek
 6     2,  IV |    hideg tekintetet vetett rá e kérdésre.~– Nem. Vasból van.~Azzal
 7     2,  IV | lovagiasságnak neveznek, erre a kérdésre ilyenformát felelt volna:~–
 8     3,  III|         Úgy hiszem, a választ e kérdésre látni is olyan jól lehet,
 9     3,  XII|     Térjünk vissza egy elébbeni kérdésre. Miért nem újította meg
10     3,  XII|        azután vállat vonított a kérdésre.~– Semmiféle gyanúm sincsen.~
11     3,  XIV|        roskadt össze az ember e kérdésre.~– Én vagyok… – lihegé,