Rész,  fezejet

 1     2,  I |         dünnyögte magában: „És a fák is milyen veresek, és a
 2     2,  I |          kék volt, mint azelőtt, fák zöldültek, kövek fehérlettek –
 3     2,  I |         mindenütt megjegyeztem a fák derekait; hogyha messze-messze
 4     2,  I |   kereszteket, miket itt-amott a fák oldalára jegyzett.~Egyszerre
 5     2,  V |       ahol a hold árnyékot vet a fák közül az útra, úgy tetszik,
 6     2,  V |        nagy vár romja tűnt elő a fák közül az éjszaka optikai
 7     2,  V |       arcába csapott kívülről. A fák susogásán kívül semmi nesz;
 8     3,  IX|      emberek arcát, a legerősebb fák csikorogva adták meg magukat
 9     3,  IX|          dühösebb lett. Reggel a fák levelei mind olyanok voltak
10     3,  IX|     minden szívet; a háztetők, a fák, a kerítések mind, mind
11     3,  X | legkisebb nesz nem hallatszott a fák alatti éjszakában.~Mintegy