Rész,  fezejet

 1     2,  I  | Hahnemann derék tanítványnője, szomorúan kapcsolva össze ládikáját.~
 2     2,  I  |  környékben meghalnak.~Az urak szomorúan hagyták el a halál tanyáját,
 3     2,  II |        bizony hatszáz év alatt szomorúan megfogyott az emlékezetes
 4     2,  VII|       És a két táblabíró úr is szomorúan hajtogatva fejeiket, suttogák:~–
 5     2,  VII|     mint az istennyila!~Lippay szomorúan nyúlt az ifjú keze után.~
 6     2,  IX |        világ? – szólt Fenyéry, szomorúan mosolyogva, s azzal tárcájába
 7     3,  I  |      semmit, még mi sem.~…Irén szomorúan sóhajta föl.~Leonora folytatá
 8     3,  III|       Dobokynéhoz, míg magában szomorúan gondolta: „pedig amit mondtam,
 9     3,  IX |     milyen rongyosan és milyen szomorúan fognak ezek három év múlva
10     3,  IX |  volt-e ez? – kérdé a csavargó szomorúan. A legények elszégyenlették