Rész, fezejet
1 1 | sorban kérdezősködhetém. Most már sokszor megesik, hogy
2 1 | könyvcsinálója és könyvmegvevője.~Most mindezekre külön ember születik:
3 2, I | folyam meglátszik alább is, most csak átgázolható sekély
4 2, I | mentek; a meder közepén most is meglátszik még a régi
5 2, I | Akkor kőből volt a templom, most már csak fából van, rongyos
6 2, I | szállítják, ez is elég jó.~Most még ezek sem járnak rajta;
7 2, I | milyen különös az, hogy most alig bírja magát, hogy valahol
8 2, I | előfogatos szotyák, aki nagy úr most, mert urat visz, s ebbeli
9 2, I | Pálinkáravaló kellene, ugye? Most sem tudsz a lábadon állani.
10 2, I | hallgass rám, Marina. Én most lefekszem ide, behunyom
11 2, I | fejével intett némán.~– És most mondd el előttem azt az
12 2, I | töredezett hangon.~Amen, amen.~– Most pedig csókolj meg még egyszer.~
13 2, I | iszákja fenekére. És ezek most mind alusznak az Úrnál,
14 2, I | kinek telt, tojásdad arcán most hamvadzik még csak a férfikor
15 2, I | felesége volt otthon, ki még most is dühösen féltette az urát –
16 2, I | a nagy beszédben, s még most is különösen csóválgatta
17 2, I | éltető levesillat gőzölgött.~Most a három úr hozzáfogott,
18 2, I | ragasztották a nemes végzetű ffy-t, most már Krénhez, szeghez, fűhöz,
19 2, I | meg egy beteg asszonyt, s most már ennek is vége van.~Az
20 2, I | öreg elveszett teheneit. Most hajtsátok vissza a tehenet;
21 2, I | tekintetes alispán úr! – Csak most jutott eszébe, hogy a pipát
22 2, I | valami új ház a faluban, most minden esztendőben elpusztul
23 2, I | nincsen, nem is lesz esze, most is földet eszik.~– Van-e
24 2, I | tekintetes uram.~– Ezelőtt? Hát most nem?~– Most még csendesebbek.
25 2, I | Ezelőtt? Hát most nem?~– Most még csendesebbek. Hetek
26 2, I | s azt megaszalták, ezek most azt keverik az étel közé,
27 2, I | megmaradt és újra kiépült. Most pedig, nagyuraim, az utolsó
28 2, I | házba, mert a gazda éppen most akasztotta fel magát a mestergerendára,
29 2, I | miatt.~– Ez a legutolsó ház most a faluban – szólt a bíró
30 2, I | lábaik összezsugorodtak, most már szólni sem tudnak, hanem
31 2, I | nem jöttök, ugye? Hanem most jó volna az ingyenáldás!
32 2, I | elégtétel hangján a garaboncás.~Most az alispán ismétlé a felszólítást;
33 2, I | úrhoz, s mintha ahhoz, amit most mondani akar, nem tartaná
34 2, I | kérdőre fog azért, amit most beszéltem, azt fogom mondani: „
35 2, I | eleinte csak keveset, nálatok most a gasztrikus nedvek nagy
36 2, I | nem mulasztandom el. És most engedjenek meg uraim egy
37 2, I | az a boszorkány odabenn. Most amit az ideírt kétfelől
38 2, I | kificamodik a lába.~– És most – szólt a delnő, búcsúzólag
39 2, I | ismét búcsúzásra került; ami most már nem történt meg minden
40 2, II | eredetüket, s ha akarják, most is atyafiságban állnak velük.~
41 2, II | úgy hírükből hallani, hogy most itt, majd amott laknak.
42 2, II | szőnyegek lobogtak alá, most az esett juhok bőrei vannak
43 2, II | hulladéktól; a híres kínzóteremben most barmokat vágnak, s tulok-
44 2, II | úszkáló aranyhalacskákkal, most kormos szolgáló mosogat
45 2, II | semmihez hozzá ne nyúljon; most már ezer forint fejében
46 2, II | hétre.~A nagyságos úr, ki most szállt le a kocsiról, éppen
47 2, II | gazdájától elveszni. Azért most azt mondom, hogy amíg nekem
48 2, II | töltötte bosszúját.~Krénfy úr most meglátva künn várakozó ispánját,
49 2, II | az udvaron, hogy ez már most öt krajcárral kevesebbet
50 2, II | szeretem, hogy újra látlak. Most mondja a kocsis, hogy a
51 2, II | meg. Ez az én bajom. Hanem most következik az úr baja. Majd
52 2, II | hogy ivott valamit.~– Már most hát beszéljünk – szólt egész
53 2, II | hangosan.~– Beszéljünk, már most hát beszéljünk – ismétlé
54 2, II | Fenyéry úr van kiküldve most a brenóci uradalomban vizsgálatokat
55 2, II | kezéből a palackot. – Kend most is olyan részeg már, hogy
56 2, II | taglejtéseket követett el, mintha most már az üveget is meg akarná
57 2, II | nótáriusnak: no, rászedtem most a zsugorit, megtraktáltattam
58 2, II | kijöttem a szobából. Már most legalább nem mondok neki
59 2, III | pincér utasította, színházban most is csak a parterre váltottak
60 2, III | közlönyre tettek szert, és most nagy embereknek tartatnak,
61 2, III | oszlopokon, nincsen töve, most szedték az erdőn, egy hét
62 2, III | fazekasművek, a zöld pázsit most van rakva, ami pedig valóban
63 2, III | ijesztett rá kísértet képében, s most annak a kedvéért súroltatja
64 2, III | Brenócot látogatásával, kinek most nagy kedve akadt az elegáns
65 2, III | bátran előállt tudomásaival. Most már bizton kihirdetheté,
66 2, III | lefeküdt, ismét elaludt. Most már ötven emberrel is álmodott,
67 2, III | belépett hozzá István gróf.~Most a haszonbérlő úron volt
68 2, III | lábait lógázza a zongorán. Most mindjárt le fog szállani
69 2, III | elfogadhassuk, ami egyébiránt most sem késő, és mi most sem
70 2, III | egyébiránt most sem késő, és mi most sem teszünk le arról a reményről,
71 2, III | szaporodtak, és ő úr lett, és most nem tartozik sem sima, sem
72 2, III | malasztteljesen ingatá; Illés gróf most is csak úgy nézett, azzal
73 2, III | ád is, rendkívüli ember most, az több mint keresztyénség.
74 2, III | történt abból. István gróf most is csak oly nyájasan tekinte
75 2, III | ragyogott a nemes gróf arcán, most egy percre elmúlt onnan,
76 2, III | ismerem, ahol készítik. Hanem most másról beszéljünk. Mi nem
77 2, III | nézte s azt mondta, hogy már most neki menni kell, mert pontban
78 2, III | magát a nagyságos úrnak.~Most már nem unszolá Krénfy urat,
79 2, III | etikett szabályai szerint most már ő tartozott vele, mert
80 2, IV | gondolhat rá, hogy ő itt most már korlátlan úr Brenócon –
81 2, IV | tökéletesen elhitte, hogy ő most a legelegánsabb ember a
82 2, IV | mondtam, kacagtál rajta, mikor most mondom, nem kacagsz. Én
83 2, IV | Igen jól van. És már most egy okos szót, Cynthia.
84 2, IV | hogy ebből mi következik most?~Cynthia kínos hallgatással
85 2, IV | viszonyba hozta őt a sors velem. Most az egyszer találkozni fogok
86 2, IV | fogok vele. Igen, igen, most nem fogsz kijátszhatni.
87 2, IV | hiszem, játékban veszte, s most onnan ír a börtönből ennek
88 2, IV | irántam való szívességből sem. Most én tehát azt teszem, hogy
89 2, V | tartozásban maradt; ezekért most az árendás elkótyavetyéli
90 2, V | az alaktalan gondolatok. Most egyszerre egy nagy sötét
91 2, V | rohanjon a beszélőre. A grófnő most egész nyugalommal szólt
92 2, V | holdvilágnál.~A vén csavargó most még többször nézett vissza,
93 2, V | holnapután eladják a házát, s most ez sír, mert nem tudja,
94 2, V | pedig azon a vidéken még most is váltóban számítanak.~–
95 2, V | azzal a sok pénzzel.~Cynthia most előresietett; mintha az
96 2, V | gyanakodó kutyához beszélve; most már öklében sem tartotta
97 2, V | kisasszonynak? – kérdé a csavargó, most már sokkal lágyabb, csaknem
98 2, V | a gyertyafényt, mely még most is világít a kastélyban.
99 2, V | ablakot világítja meg. Krénfy most vizsgálja sorba a szobákat.
100 2, V | vagy álmodta ezt a hangot.~Most egyet fordult a kulcs a
101 2, V | hazudni.~– Már ez megtörtént. Most tudja meg ön ennek a következését.
102 2, V | egy ember írta önnek, aki most Strasbourgban az adósok
103 2, V | ezt a büszke grófnét, aki most nem volt előtte egyéb, mint
104 2, V | persze a grófok megugratták; most megtudta, hogy egykori kedvese
105 2, V | ezt a tilalmat.~Cynthia most is oly gyanútalanul nézett
106 2, V | kezével írta rá a címet.~– És most írjuk meg a záloglevelet.
107 2, V | az írással, nem törődött most a betűk szépségével, nem
108 2, V | hogy az saját arca.~Hanem most már nem mondott le erről
109 2, V | Hová lett? … Semmi nyoma…~Most egyszerre jutott eszébe –
110 2, V | óta nem járt emberi nyom. Most a tekervényes angolkerten
111 2, V | öregre, s kérte, hogy már most siessen, s maga pedig ellenkező
112 2, V | grófnő úgy tett, mintha most látta volna először az ebet,
113 2, V | bolond szeszélyei vannak. Ezt most csak azért teszi, hogy engemet
114 2, VI | esett el a júliusi napokban, most rendes gondnoka, felügyelője,
115 2, VI | szállt leányról leányra; most már sokkal idősebb, mint
116 2, VI | hanem azért valóban szép ő most is, s nem kis igényt tart
117 2, VI | sem ideglázba nem esett; most megint volt valakije, akit
118 2, VI | üresen álló csűrben.~Dobokyné most kezdett még csak az igazi
119 2, VI | Dobokyné annak szánta Irént, és most más konstellációkat nem
120 2, VI | magukat kényelembe.~Már most tisztességes regényi eljárás
121 2, VI | százszor jobban affektál most, mint egyébkor. Irén és
122 2, VI | nagy válogatás nem volt most a szobákban, ott kellett
123 2, VII | heveskedtek, fejüket törték – és most szépen kinevetjük őket érte.~
124 2, VII | rajtatok valaki, még ma? Most mindjárt? Óh, ti ökrök!
125 2, VII | gabonakészleteivel, mint hogy azokat most áruba bocsáthassa; minélfogva
126 2, VII | végrehajtani: könyörögni jövünk most önhöz. Ím lássa ön ezt az
127 2, VII | alkalmatlankodtam könyörgéssel, de most az ínség látása, e nyomorult
128 2, VII | kívánatának. Hogy a nép most ilyen ínségben van, az nem
129 2, VII | életet elég jó árért adom most oda.~– Figyelmeztetek mindenkit –
130 2, VII | hogy kenyeret adnak neki; most ám magyarázzák meg neki
131 2, VII | nézett végig az urakon.~– És most csak egy eszköz van önök
132 2, VII | hozott bennünket; hanem már most ússzunk együtt.~Fenyéry
133 2, VII | tudni, ha átengedi-e már most élelmiszereit?~– Semmi esetre
134 2, VII | életemet is odavethetem. Még most csak hatalmaskodást követtem
135 2, VII | követtem el az ön kapuján, még most megtorolhatja ön rajtam,
136 2, VII | fenyegetéseknek engedék. … És most nyitva az ajtó, uram!~
137 2, VIII | lerontották annak virágát, s most tökéletesen olyan tekintete
138 2, VIII | semmirevaló ide zárt bennünket, most nem lehet kimenni a szobából.~–
139 2, IX | Dobokyné jókedve által, most már igazán tűzbe jött, s
140 2, IX | volt átlátni, hogy neki most komoly arcot mutatni nem
141 2, IX | sem volt különb.~Dobokyné most már egész érzékenységgel,
142 2, IX | Csejti Gazsit úgyis éppen most hagyta el a lengyelje, majd
143 2, IX | elkártyáztam volna vagyonomat és most semmim sem volna. Nem kellene-e
144 2, IX | kellett volna esküdnünk. És most ez eset után íme visszaküldték
145 2, IX | jelenik meg életében.~– És most emlékezzék ön arra, amit
146 2, X | BOLDOG LABIRINTOK~Könnyű most ügyvédnek lenni. Mai világban
147 3, I | jóltevője tudott lenni, most földönfutóvá kell lennie,
148 3, I | mely rám nem tartozik; most ez lesz az. Én eljárom a
149 3, I | tenni a poklot.~– Én még most sem adom fel ügyünket –
150 3, I | fogyott ki csodatételeiből most sem. Efelől majd fogok önnek
151 3, I | történetet beszélni, hanem arra most nem érek rá, mert mennem
152 3, I | várt személy is ott leend.~Most az egyszer különös kivételképpen
153 3, I | nekem nincs arra időm! Most is azt mondom. Akinek a
154 3, I | kandallónál; a hideg csak most látszott belőle kimenni
155 3, I | alkatrészeire szétbontani, most is úrkodik az emberek sorsa
156 3, I | el magát senki.~Odakinn most is egyre szakadt az eső,
157 3, I | ranggal magasabb a grófnál, s most ez ím szét volt tépve, semmivé
158 3, I | keveset szokott aludni, most is ébren volt, s megdöbbenve
159 3, I | szokta mutatni senkinek. Most valódi hangjával jelent
160 3, I | iránt – folytatá a gróf –; most jövök *** hercegtől, aki
161 3, I | kavargatá.~– Mi fog történni most? – kérdé végre hosszas hallgatás
162 3, I | mosolyogva siettek elém, most sietnek elmenni mellettem;
163 3, I | a kanálkát a pohárban.~– Most önre nézve csak egy teendő
164 3, I | egy megtört, roskatag alak most, kit gyakran láthatni reszkető
165 3, I | Nem a báltermeket többé, most a templomokat látogatja.
166 3, I | egyedül kell megtenni ez utat. Most már nem félti őt a gróf:
167 3, I | mikor azt találtam mondani: most már a brenóci urak teljesülve
168 3, I | balra. A vízre, sárra csak most kezdek már emlékezni, akkor
169 3, II | balsors okait, miket csak most tudtam meg tőle. Szegény
170 3, II | árulta el a gondot homlokán. Most azonban kénytelen volt azt
171 3, II | könnyelmű testvére, aki most külföldön él.~Cynthia nem
172 3, II | Nem tudott sírni.~– És most csupán annyit kérek kegyedtől,
173 3, II | kezétől megölve lássam, most hidegen gondolok rá; a halál
174 3, II | gyermek, ki tűzzel játszott, s most azt a háztetőn látja kiütni.
175 3, II | tisztelegni.~– Pedig, uram, most sem állhatok önnek szolgálatjára.~–
176 3, II | Nehéz sóhajjal hörgé:~– Most nem felelhetek e szóra.~–
177 3, II | a rajta ülők idegeivel.~Most egy kissé hosszabb nyugvásköz
178 3, II | fiatal és ártatlan.~Tarnóczy most egyszerre vadul tekintett
179 3, III | kisvárost, amelyben lakott.)~Most lelkének egész erejét az
180 3, III | másik ellen védelmezni.~Irén most Dobokynénál lakik. Talán
181 3, III | Csejti Gazsi sem üldözi most már olyan nagyon, mint azelőtt,
182 3, III | borozó pajtások között most is elmondja elégszer, hogy
183 3, III | aki fülig szerelmes belé most is; de hiába, arról szó
184 3, III | puskalövésekkel üdvözlék a most érkezőket, egypár hölgy
185 3, III | legyen véve udvarlóktól, most nem örömest jő oly helyre,
186 3, III | amik rendén vannak; nézze, most két barátjával beszél, s
187 3, III | egy könyv soraira tekint most is, és alabástrom ujjai
188 3, III | az ősznek ~Hulló levelét,~Most lakásom hideg és szűk, ~
189 3, III | emlékezzék meg arra, amit kértem. Most pedig keresse fel valahol
190 3, III | futott el semmi neszre; most is azt az egyszerű perkálruháját
191 3, III | tegnap viselt; szép haja most is simán hajolt halántékai
192 3, III | jó ismerősök, akik csak most mondják meg a világnak azt,
193 3, III | Ezzel tartoznak nekem. Én most Irénnek anyja vagyok, és
194 3, III | amit mondtam, mind igaz”.~– Most tehát nincsen egyéb hátra –
195 3, III | mondani, hogy az esküvő itt most mindjárt, rögtön megtörténjék?…~–
196 3, IV | gondolt, hogy milyen boldog ő most, mivel szereti az, kit ő
197 3, IV | csak Dobokyné szótalan most, valamit látszik magában
198 3, V | kastélyba. Elfogadásukra még most is éppen úgy minden készen
199 3, V | sírt is utoljára.~Cynthia most már kezdett tőle – félni,
200 3, V | legújabb tanúság az, hogy most itt vagyok és kinyilatkoztatom,
201 3, V | ármány van ez ember fejében most?~– A Fenyéry-jószág ügyében? –
202 3, V | ez ember oly engedékeny most? Éppen most, midőn haragot,
203 3, V | oly engedékeny most? Éppen most, midőn haragot, dühöt várnak
204 3, V | meggazdagulhasson, s aki ezt meghiúsítá, most oly könnyen engedi menekülni?
205 3, V | menekülni? Mi rosszat akarhat ez most?~– És mi viszonzást kíván
206 3, V | megjegyzését, miszerint most már kétszeres oka van a
207 3, V | Krénfy úr úgy tett, mint aki most veszi észre magát, s iparkodott
208 3, V | vette észre, hogy atyja most már megint nehezen fog menekülni
209 3, V | van, nagyságos Krénfy úr most mindjárt ebben a nyomban
210 3, V | meggyőzze, miszerint az most is hatvankettőt számít egy
211 3, VI | aggkorában kegyes pietista; most már csendes, zárt szemű
212 3, VI | nem akarta bevallani. Még most is erősnek akart látszani.
213 3, VI | elijedni tőle.~A hosszú ügyvéd most még közelebb lépett, s azon
214 3, VI | grófné őméltósága innen most eltávozik, ki fog érette
215 3, VI | megtudja kegyed később.~Most egy cseléd lépett be az
216 3, VI | hát miért jöttem én ide most a székvárosba? Csak mondja
217 3, VI | hittem, mással beszélek. Most tehát azért jöttem ide,
218 3, VI | Ez igen rossz…~Fenyéry most egyszerre figyelni kezde
219 3, VI | vérpadon haljon meg!…~Fenyéry most már eléje állt, és hallgatott
220 3, VII | benneülőjével együtt.~Krénfy most nem ügyelt rá, hanem felszólítá
221 3, VII | puskát.~– Rossz idő lesz most kacsázni – szólt bosszús
222 3, VII | vagy mi.~A tarnóci kastély most nagyszerű sajtkészítő gyárrá
223 3, VII | kérdezte, hogy ki lakik most ebben a kastélyban, és hogy
224 3, VII | Úgy, a jó kisasszony? Ti most is jó kisasszonynak híjátok.
225 3, VII | dörmögve mondá magában:~– Most már nem felel a gaz boszorka;
226 3, VII | elmondott neki, mert még most is emlegetik ezek a cudarok
227 3, VII | megérkeztek; a nagy fekete kémény most is okádta a szikráktól világított
228 3, VIII | egyszer elment Fenyéryhez. Most már nem mondta azt, hogy
229 3, VIII | tudni sem akar a perről, most érdekelte azt minden részleteiben
230 3, VIII | munkájukat. Ez mind így történt, most ha egyéb szándéka nem lett
231 3, VIII | őbelé őrülten szerelmes. Még most is az, különben nem bánnék
232 3, VIII | illenek a szívhez, akinek most öröme van, de már tudja,
233 3, VIII | mindennek vége, hamva, ami most úgy mosolyog.~Cynthiának
234 3, VIII | régóta volt oly öröme, mint most. Bátyja őt védelmezni jött.
235 3, VIII | maga előtt látja.~Az ifjú most felnéz reá, s szemeinek
236 3, VIII | testvérét és kedvesét – és most visszajött messze, messze
237 3, VIII | testvérének:~– Ne gondolj arra most, Róbert. Engem megáldott
238 3, VIII | el ne árulja. – Férjem most nem szólhat veled, majd
239 3, VIII | Hagyd férjemet dolgozni most.~A kedves hölgy olyan nyájasan
240 3, VIII | Bohó gyermekek, ti. Ez most a legkisebb baj, ami rám
241 3, VIII | keresték egymást halálra, és most, midőn a véletlen összehozta
242 3, VIII | miránk tartozó ügyeket; most pedig az önökre tartozókban
243 3, VIII | megtiltja. Fenyéry úr pedig most mindnyájunknak parancsol.
244 3, IX | cikk termesztéséhez, és most kénytelen lesz azt drága
245 3, IX | egészen elhitték, hogy ők most itt egy példánygazdaságot
246 3, IX | szénásszekér mehetett el alatta, most már ember sem bújhat ott
247 3, IX | dolgoztatok volna ti is, most nem volnátok ilyen rongyosak.~
248 3, IX | Milyen pusztulás lehet ott most!~Estig kitartott újra a
249 3, IX | akar hagyni, mert a cékla most kapja valódi édességét,
250 3, IX | édességét, s a buzér színe most sötétül legjobban.~Krénfy
251 3, IX | utcán, idegenek laknak ott most, rosszkedvű idegenek, s
252 3, IX | mered az én kezembe adni? Most mindjárt kapom ezt a pipát,
253 3, IX | üzenni vissza?~– Csak eredj most, menj ki a falu végére,
254 3, IX | remeg, midőn e nevet leírta.~Most összegyűri a levéltöredékeket,
255 3, IX | felszedett kiterjedt hitelére, s most abba akarja hagyni az egész
256 3, IX | okát is tudta: miért.~– Most fogja ön ezt a levelet,
257 3, IX | még ma odamenjek?~– Még most. Ebben az órában. A gyalogúton
258 3, X | haragudnának.~Olyan jó volt, hogy most tudott imádkozni. Összetett
259 3, X | állandó zúgása válta fel.~Most azonban az volt nagyobb
260 3, X | lesve kémlelődék maga elé. Most is ott állt a vén csavargó
261 3, X | ez ember láthatásán, de most könnyebbült szívvel látta
262 3, X | ütődött az omladék falába.~Most megpillantá az egymásra
263 3, X | ilyesmit, s hogy jutottak ezek most eszébe?~– Hát azután?~–
264 3, X | most és mindörökké. Amen.”~Azután
265 3, X | A jó kisasszony, aki most már a fiskális úr neje.~–
266 3, X | hogy a betűket ismered… Most szedd fel magad, és jer
267 3, X | Isten… – rebegé a gyermek.~– Most hát fogd ezt a levelet,
268 3, X | is ő verte ki a lakókat, most már lakhatik benne maga.
269 3, X | minden ablaka fekete volt most. A komondor félelmesen vonított
270 3, XI | feltalálásán őrült meg, s most azt hiszi, hogy saját magának
271 3, XI | tovább előfogatokkal. Adj most nekik abrakot, amennyit
272 3, XI | Popákot a kalodás házból. Most ő volt a bíró. A kisbíró
273 3, XI | Látta valaki megtörténni?~– Most beszélték a megyei pandúrok,
274 3, XI | borravalónak.~– Nesze, adok most két húszast, csak fogj be
275 3, XII | szokatlanul nyugodt arcot mutat most; vonásai pihennek, még öltözéke
276 3, XII | szerepe volt.~– Kérem, még most ne tessék elájulni – biztatá
277 3, XII | igen jó vállalat lesz. Én most sem hiszem.~– És kegyed
278 3, XII | jól tudva azt, hogy itt most bírái előtt áll, óvakodott
279 3, XII | tekintetben vádként érhetné.~Még most nő volt, a hűséges, pártfogó
280 3, XII | elhagyni Bécset.~Lenczné még most is erőt tudott venni lázongó
281 3, XII | egymásba vissza; hanem erre most nincs szükség; én bíró vagyok,
282 3, XII | ki a tényekből ítél, s most elmondom kegyednek azon
283 3, XII | én leghívebb rabszolgája. Most elmondom azt, minek ajánlatomat
284 3, XII | És ez azon ok, mely miatt most kegyed a törvényszék előtt
285 3, XII | hű neje volt neki.~– De most már nem vagyok az! – rikácsolá
286 3, XII | túl mentette meg bőrét. Most már kimondhatom, hogy a
287 3, XII | üvegekbe, ugyanazon mérgek most is ott vannak a kandallóban,
288 3, XII | hatalmába akarta ejteni. Most látok, most értek mindent,
289 3, XII | akarta ejteni. Most látok, most értek mindent, mindent!~
290 3, XII | szép, élveteg ajkai még most is suttogni látszanak valamit.~
291 3, XIII | Lenczné bezzeg megbánta most, hogy Krénfy ellen vallott.~
292 3, XIII | hogy Krénfy megszökött, de most már fűt-fát megmozdít, hogy
293 3, XIII | kétezer forinton, s azok most Dobokyné hintaja elé vannak
294 3, XIII | Tarnócfalvát kapja vissza. Most már ők is hintót és nyerges
295 3, XIII | beszélik, hogy Illés gróf most már azt is megengedi Cynthiának,
296 3, XIII | a magunk dolgára.~Lippay most nagyon boldog. Azt hiszi,
297 3, XIII | Azt hiszi, hogy Dobokyné most még szebb, mint ezelőtt
298 3, XIII | életében sem viselt kesztyűt, most azzal jár az utcán. Adomáit
299 3, XIII | csakugyan komoly dolog. Most már nemcsak a mendemonda-körökben
300 3, XIII | hogy Dobokyné szebb alak most, mint leánykorában. A nők
301 3, XIII | kacérsággal simult oda hozzá, s most jutott eszébe kérdezni:~–
302 3, XIII | kérdezni:~– Hogy mert ön most idejönni? Nem tudja, hogy
303 3, XIII | bebizonyítására.~– Kedvesem. Én most azért jöttem ide kegyedhez,
304 3, XIII | fordítá félre arcát.~– Ah, ön most is tréfál, ön gúnyt űz azt
305 3, XIV | tudom, nem tudom, nem tudom! Most már tudom; azért állok itt,
306 3, XIV | levéllel jövök.~– Majd később, most komolyabb ügyünk van.~–
307 3, XIV | küldöttnek.~– Tessék. – Most térjünk a dologra.~Náci
308 3, XV | messziről meglátja.~Még most csak útban van feléje; még
309 3, XV | tombolnak egymáson; még most csendesen megül a templomban,
310 3, XV | kést verni saját szívébe! …Most már örömest, sőt gyakran
311 3, XV | legyen. Dobokyné még tán most is azt hiszi, hogy semmit
312 3, XVI | kérdeni:~„Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat szereti?”~„
313 3, XVII | kérdeni:~„Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat szereti?”~„
314 3, XVIII| mondani, hogy ő milyen boldog most, hogy nem is kívánhatna
315 3, XVIII| ember azt hiszi, hogy az most megnyugodva, sorsával kibékülve
316 3, XVIII| tehetett volna. Dobokyné most is azt hiszi, hogy ez csak
|