Rész,  fezejet

 1     2,  I   |                Az anekdotás táblabíró odahajolt a fekvőhöz, megtapintá üterét,
 2     2,  I   |                Az ember akkor egészen odahajolt az ifjú úrhoz, s mintha
 3     2,  IX  |             önnek.~És azzal gyöngéden odahajolt Fenyéryhez, s annak homlokát
 4     3,  II  |             azt az ablakon.~És azután odahajolt ismét ellenfele füléhez,
 5     3,  III |         hagyta magát ragadtatni, hogy odahajolt hozzá és arcát megcsókolá.
 6     3,  VI  |               s alá a szobában.~Végre odahajolt a két hölgyhöz, és sugárzó
 7     3,  VI  |           egyetlen szavát.~Illés gróf odahajolt hozzá, és segíté őt felemelni
 8     3,  XII |          Fenyéry meggátolhatta volna, odahajolt kezéhez és megcsókolta azt.~
 9     3,  XIII| fuldoklásoktól elszorítva…~Az alispán odahajolt hozzá; a delnő eltaszítá
10     3,  XIV |           kérdezé nagyon szárazon.~Az odahajolt füléhez és súgva monda:~–