Rész, fezejet
1 2, II | elől, de a brenóci Gerő gróf megállta magáért a sarat,
2 2, II | mutogathatják, amiből Gerő gróf sáfárja sajtárral mérte
3 2, II | volt már együtt, az ifjabb gróf egyszer ki is hívta párviadalra
4 2, II | rá:~„Nagyságos Brenóczi gróf Maróth István úr őexcellenciájának,
5 2, III | kétségeit. Bécsből jött, István gróf saját kezű kalligráfiájával,
6 2, III | teljesültek, nemcsak István gróf fog eljönni Brenócra, hanem
7 2, III | Brenócra, hanem még Illés gróf is; sőt ha lehet hinni írott
8 2, III | tudnivalókról majd Illés gróf pitvarnoka fogja értesíteni
9 2, III | kezében volt. – Az öreg gróf éppen nem reggeliz; a grófné
10 2, III | grófné tizenkét órakor, Illés gróf pedig tízkor szokott.~Krénfy
11 2, III | a tekintetes urat Illés gróf, azért küldi az óráját,
12 2, III | Rendkívüli ember ez az Illés gróf.~Ismét lefeküdt, ismét elaludt.
13 2, III | állította, hogy ő Illés gróf, és mindenik az órájához
14 2, III | megint.~– Tiszteli Illés gróf a tekintetes urat, hogy
15 2, III | sajátságos úr ez az Illés gróf, milyen jó volna ennek hosszas
16 2, III | beállt.~– Tiszteli Illés gróf a tekintetes urat, küldjön
17 2, III | azok megfulladnak tőle. A gróf otthon feledte a magáét,
18 2, III | innen.~– Hát azt gondolja a gróf, hogy én patikárius vagyok
19 2, III | midőn belépett hozzá István gróf.~Most a haszonbérlő úron
20 2, III | szólt finom hangon István gróf, kinek szokása volt minden
21 2, III | ezelőtt felkeltem, Illés gróf pedig rendesen csak két
22 2, III | kedves barátomat, brenóci gróf Maróth Illést.~Krénfy úr
23 2, III | Semmihez sem hasonlít Illés gróf tekintete annyira, mint
24 2, III | hozott-e magával István gróf, amivel őt rá akarja szedni.
25 2, III | amivel őt rá akarja szedni. A gróf az ilyesekre sokat költött,
26 2, III | ifjú automat, kit István gróf mint kedves barátját, Illés
27 2, III | hölgyei egyikének.~István gróf egy vonással sem hasonlított
28 2, III | lovagok viseltek; István gróf fürteit az évek hajporozták
29 2, III | mint egy földabrosz.~Illés gróf azalatt, míg Krénfy úr felöltözött,
30 2, III | is a viaszfigurák.~István gróf ezalatt mindent az egész
31 2, III | pompásak, remekek. (István gróf bizonyosan nem látta azokat.)~–
32 2, III | belesült a beszédbe, mert Illés gróf elkezdett a két kezén levő
33 2, III | Mondhatom önnek – szólt István gróf –, hogy amióta e kastély
34 2, III | pengőt? – szörnyűködék István gróf azzal a komoly képpel, mintha
35 2, III | sietett válaszolni István gróf. – Vigasztalhatatlan vagyok
36 2, III | örömestebb ülne az ember Illés gróf mellé, és nézne annak a
37 2, III | kérem! kérem! – szólt István gróf, megállva az ajtónál, midőn
38 2, III | csak a jövevény!”~István gróf inte kezével, hogy tessék
39 2, III | huszonkét krajcáron.~István gróf mellé ült, egy másik karszékbe,
40 2, III | egy másik karszékbe, Illés gróf pedig elkezdett sétálni
41 2, III | nagyon bántotta, mert a gróf minden lépésnél biccent
42 2, III | üljön le.~A finom, udvarias gróf a legnagyobb nyájassággal
43 2, III | én kedves barátom, Illés gróf, csak pontban tíz órakor,
44 2, III | háromrendbeli szivarládikát tolva a gróf úr elé. – Cabanos, valódi
45 2, III | Bátrak voltunk – kezdé István gróf – nagysád sokszor tanúsított
46 2, III | lenni.”~E szavakra Illés gróf is felhagyott az üvegalmáriomokba
47 2, III | tekinte a két grófra. István gróf mosolygott, és fejét malasztteljesen
48 2, III | malasztteljesen ingatá; Illés gróf most is csak úgy nézett,
49 2, III | ajánlatot tevé? – kérdezé István gróf, gyémánt inggombjait igazgatva
50 2, III | sem történt abból. István gróf most is csak oly nyájasan
51 2, III | beszélőre, mint eddig, Illés gróf pedig mintha éppen hírét
52 2, III | véthetett nekik Brenóc?~A gróf urak egy szóval sem mondták
53 2, III | alatt, úgy, hogy István gróf jónak látta a magáét óvatosan
54 2, III | óta ott ragyogott a nemes gróf arcán, most egy percre elmúlt
55 2, III | grófnőnek küldeni!~István gróf első percre összeráncolá
56 2, III | róla fogalmam – szólt Illés gróf szárazon.~– Mondám, ugyebár,
57 2, III | nem oly büszkék.~István gróf igen elégült arccal tekinte
58 2, III | tekinte Krénfy úrra. Illés gróf pedig az óráját nézte s
59 2, III | sietett felelni Illés gróf, és szeretett volna már
60 2, III | sírboltot is – viszonza Illés gróf sietve –, ha addig meghal
61 2, III | úr hajadonfővel. István gróf hasonlóul kezében tartá
62 2, III | mind étkezésre.~István gróf azt állítá, hogy rendkívüli
63 2, IV | olyan pakfongízűnek István gróf mosolygását, mely mindig
64 2, IV | hozta, nem fullad el Illés gróf viasztekintetétől, mely
65 2, IV | termeiben végigvezetheté. István gróf nem győzte eléggé magasztalni
66 2, IV | tudományt tanulta. István gróf tudakozódott a szőnyegek,
67 2, IV | minden díszes! – szólt István gróf, finom taglejtéssel hozzá. –
68 2, IV | biztatá őt nyájasan a derék gróf és barátságos leereszkedéssel
69 2, IV | annyit jegyzett meg István gróf, hogy a festő mégis nemigen
70 2, IV | valóságban, mint a képen.~Illés gróf pedig a legnagyobb komolysággal
71 2, IV | fogja onnan vétetni.~A két gróf egymás szeme közé nézett.
72 2, IV | az ebédlőig.~Amint a két gróf elöl ment, szótlanul, változatlan
73 2, IV | meg egy pillanatra, Illés gróf egy hahotai hangot is adott,
74 2, IV | félbeszakított, s István gróf zsebkendőjét rántá elő,
75 2, IV | grófok, mikor még Illés gróf és Cynthia grófnő gyermekek
76 2, IV | ozsonna nélkül is. Azért a kis gróf és kis grófnő ezt az erkélyszobát
77 2, IV | nagyobbak lettek, Illés gróf már kártyázott és párbajokat
78 2, IV | hogy Cynthia grófnő Illés gróf képét, emez pedig húgáét
79 2, IV | juthatott; akkor István gróf levetette az ajtót a szobáról
80 2, IV | mutatott neki. És a két gróf ezt megpillantotta, minden
81 2, IV | lepittyesztve, míg István gróf arcát kendőjébe rejté, Illés
82 2, IV | arcát kendőjébe rejté, Illés gróf pedig nagyokat rándult,
83 2, IV | grófnak náthája van, Illés gróf pedig köhög.~Hm. Ezeknek
84 2, IV | ócskaságokat, maga István gróf is emlékszik olyan időkre,
85 2, IV | tálak gyűjteményét.~István gróf különös büszkeséggel mutatott
86 2, IV | látszott az tetszeni.~István gróf látta, hogy a nagyságos
87 2, IV | Stefániát egy brenóci Maróth gróf Bécsben megismerve, nőül
88 2, IV | nézegeté, s mikor István gróf elmondta a histórikumokat,
89 2, IV | rajta! Nem tették azt. A két gróf utazási tervekről beszélt,
90 2, IV | azáltal, hogy majd István gróf finom francia modorát akarta
91 2, IV | utánozni, majd ismét Illés gróf amerikai kényelme tetszett
92 2, IV | úr, neki ad igazat. Illés gróf ellenben csupán húsfélét
93 2, IV | rövidebben általesni.~István gróf csak vizet iszik, s minden
94 2, IV | száraz kenyérnél. Illés gróf azonban mindezt igen jó
95 2, IV | majd zöldül, amint Illés gróf észrevételei folytán villára
96 2, IV | ahová nem hallatszanak Illés gróf rendkívüli kémiai és technológiai
97 2, IV | Legfeltűnőbb volt e hatás Illés gróf arcán. Mintha valami belső
98 2, IV | előbbi nyugalmukat, s Illés gróf menten elkezdett egy adomát
99 2, IV | bogácskóró ideál; István gróf mosolygott a tréfás szóváltásra;
100 2, IV | merészelt és nem ezen Illés gróf az, akinek a tomporába lőtt
101 2, IV | feje hajigálásával. Illés gróf komolyan állítá, hogy valami
102 2, IV | bérbe volt véve.)~Illés gróf említé, hogy Cynthia grófnő
103 2, IV | közepett karja alá nyúl Illés gróf, azzal a száraz, hideg automat
104 2, IV | szomszéd terembe.~István gróf a másik felől fogta meg
105 2, IV | ott azt kérdezé tőle Illés gróf röviden és szárazon:~– Uram,
106 2, IV | cseppnyi sem szorult; Illés gróf sem intézett volna hasonló
107 2, IV | nyitott ajtók ellenében.~A gróf urak ezt igen helyesnek
108 2, IV | Öt perc múlva jött Illés gróf pitvarnoka, aki Krénfy urat
109 2, IV | köpönyegben a hajdúk.~Illés gróf, Cynthia grófnő a fogadó
110 2, IV | szobájában voltak együtt. István gróf egy mellékteremben.~Cynthia
111 2, IV | látta, mint veszi fel Illés gróf útiköpenyét; Illés gróf
112 2, IV | gróf útiköpenyét; Illés gróf is látta, mint készül el
113 2, IV | szólítá meg a másikat.~István gróf egy kis asztalnál ült és
114 2, IV | pasziánszjátszók.~Mikor Illés gróf az utolsó gombot bekapcsolá
115 2, IV | ön itt, ha én és István gróf utazunk?~– Én nem azért
116 2, IV | szemekre lezárja.~Illés gróf hideg gúnnyal tekinte rá.~
117 2, IV | Pedig megteszem.~Illés gróf összefont karokkal dűlt
118 2, IV | nyugalommal beszélt bátyjához. A gróf szájában kialudt a szivar.
119 2, IV | olvasnom – folytatá Illés gróf –, amiből meggyőződtem,
120 2, IV | Cynthia hallgatott.~Illés gróf útiköpenyét vevé vállára.
121 2, IV | Csak holnap reggelig…~Illés gróf megnézte óráját.~– Jól van.
122 2, IV | óráig bevárom önöket, István gróf és ön Maróton maradhatnak
123 2, IV | amit mondtam. Adieu!~Illés gróf betekintett még atyjához
124 2, IV | ki a játék, amiért István gróf véghetlenül le volt kötelezve.~
125 2, IV | álljanak meg, amire István gróf azt mondta, hogy igen jól
126 2, IV | nagyon megörült, midőn Illés gróf eltávoztával újra kirakhatta
127 2, V | lehetett este, midőn István gróf és Cynthia kocsijai elindultak
128 2, V | és jajveszékelt.~István gróf hintaja hirtelen elporzott
129 2, V | minden szobában.~István gróf a földszinti hálóteremben
130 2, V | társalkodónéjával.~István gróf feltette magában, hogy addig
131 2, V | Cynthia le nem fekszik. Illés gróf nagyon rábízta, hogy leányának
132 2, V | neszre ébren volt.~István gróf odavitette asztalát a kandallóhoz,
133 2, V | teremben, mely éppen István gróf feje fölött van, léptei
134 2, V | vacsorát, mert ő éhes.~István gróf ezen nagyon csodálkozott,
135 2, V | gondolá magában István gróf a tizenhatodik pasziánsz
136 2, V | kitartottak órahosszat. István gróf ásított és újra kezdte a
137 2, V | hallatszott semmi nesz, István gróf is bizonyosan lefeküdt.
138 2, V | megcselekszem. Nekem ugyan Illés gróf megtiltotta, hogy ez ügybe
139 2, V | Krénfy úr azt, hogy Illés gróf, ha megtudja közremunkálását,
140 2, V | illanjon tova, míg Illés gróf oda nem érkezik.~Cynthia
141 2, V | kézben leend az, mint Illés gróf megérkezhetnék.~– Kérek,
142 2, V | törődött vagyonával, nem Illés gróf pisztolyaival, nem a pokol
143 2, V | Három órát ütött István gróf ismétlő zsebórája, midőn
144 2, V | Ön az, Cynthia? – kérdé a gróf.~– Igen, atyám.~– Mit csinál?~–
145 2, V | Úgy? Tudom – szólt a gróf s nagyot ásított, mint ahogy
146 2, V | öltözve, mint tegnap.~István gróf gondolá magában, hogy akinek
147 2, V | nem jut eszembe.~István gróf valóban azt hitte, hogy
148 2, V | meglátogathassa anyja sírját, István gróf nem ellenzé, sőt maga is
149 2, V | is elkísérte odáig. Óh, a gróf nem fél a kísértetektől.
150 2, V | sírja előtt, mint ezt István gróf talán várta, egyszerűen
151 2, V | és felkelt, karját István gróf karjába akasztá, ki őt udvariasan
152 2, V | félek a kutyáktól.~István gróf vállat vonított rá:~– Nem
153 2, V | megyei székvárosba.~Illés gróf rögtön sietett Cynthiát
154 2, V | kénytelen volt magát Illés gróf tanrendszerének alávetni,
155 2, V | nem soká tart ez.~Illés gróf azután azt próbálta, hogy
156 2, V | ütötte a nyolc órát. Illés gróf abbahagyta a kutyamulatságot,
157 2, V | félrefordítá fejét.~Illés gróf egy kuplé danáit dudorászta,
158 2, V | postakocsi készen állt. Illés gróf elbúcsúzott atyjától, s
159 2, VII | birtokosának jogigazgatója.~– A gróf Maróthoknak?~– Nem a gróf
160 2, VII | gróf Maróthoknak?~– Nem a gróf Maróthoknak, hanem Krénfy
161 3, I | Ezen ember Brenóczy István gróf. Elég szomorú emlék alkotja
162 3, I | huszártiszt gyermeke volt, kit a gróf azzal szédített el, hogy
163 3, I | hogy majd nőül veszi. A gróf sokáig rejtve tartá a leányt,
164 3, I | leánynak az atyja, akit a gróf elszöktetett. Brenóczy István
165 3, I | nőül, akit elcsábított. A gróf szabadkozott, amint lehetett,
166 3, I | akármi történik vele.~István gróf kétségbe volt esve. Nagyszerű
167 3, I | azelőtt kedvese volt.~A gróf rögtön elküldé új nejét
168 3, I | megújított ajánlatot tett István gróf előtt.~Cynthia mindazokat
169 3, I | parasztvér! – kiálta István gróf, kit kétségbeejtett az a
170 3, I | barrière-ben lőttek, s Illés gróf néhány lépéssel közelebb
171 3, I | foga magát rejteni Illés gróf elől.~És azzal úgy eltűnt
172 3, I | Engedje tovább mondanom. Illés gróf elmondá e tudomását Cynthiának
173 3, I | nem mond le szerelméről. A gróf még azon órában elutazott.~
174 3, I | lélegzet.~– És amidőn Illés gróf Strasbourgba megérkezett,
175 3, I | Brenóczy családot. István gróf nagy megütközéssel vevé
176 3, I | szokott azon nevezve lenni. A gróf azt hivé, hogy ez bizonyosan
177 3, I | éreztetni akarta István gróf a herceggel, s az estélyen
178 3, I | magával, amire pedig István gróf különös finom, udvarias
179 3, I | kifeledik a meghívásból.~A gróf beszéde a herceggel egész
180 3, I | Ébren van ön? – kérdezé a gróf, betéve maga mögött az ajtót,
181 3, I | e szavakat mondá István gróf, a finom, mosolygó udvaronc,
182 3, I | figyelmetlenség iránt – folytatá a gróf –; most jövök *** hercegtől,
183 3, I | mindenki aludt – folytatá a gróf –, megszökött a házból;
184 3, I | neki a kért összegért.~A gróf nehéz lélegzetet vett.~–
185 3, I | megpirítanom.~Azzal csengetett a gróf, a bejövő komornától egy
186 3, I | ülepedett le a pohár fenekére.~A gróf sokáig nem szólt azután
187 3, I | közé. Kétségbe volt esve.~A gróf csendesen kevergeté a kanálkát
188 3, I | azt megmondani – szólt a gróf felemelkedve székéből, s
189 3, I | Nyomorult. Gyáva – monda a gróf, letéve az asztalra a poharat. –
190 3, I | rogyott le ágyáról, de a gróf felfogta őt, és visszafekteté
191 3, I | akar, nem lehet neki.~A gróf gyűlölettel és megvetéssel
192 3, I | rettegett méregpohártól.~A gróf újra felkavargatá a leülepedett
193 3, I | múlva tért magához; István gróf csak harmadszori érvágás
194 3, I | Midőn Cynthia a büszke gróf szemében e soha nem látott
195 3, I | bocsánata jeléül ölelje meg.~A gróf csak nyögve tekinte rá,
196 3, I | Most már nem félti őt a gróf: egész nap távol lehet,
197 3, I | emberré tevé. Brenóczy István gróf nem az, aki volt. Egy komor,
198 3, I | fognak Brenócra, s István gróf maga sietteti az ügy rendbe
199 3, I | azt felelé, hogy István gróf teljes jóváhagyását adta
200 3, II | Egy napon, midőn István gróf elutazásához készültek Brenócra,
201 3, II | szemeid? – kérdé István gróf leányától, midőn esti sétáiból
202 3, II | igen. Ön Brenóczy Illés gróf.~– Nagyon örülök, hogy van
203 3, II | életemmel rendelkezhetni.~Illés gróf végtelen megvetéssel mondta:~–
204 3, II | rám nézve drágák.~Illés gróf sápadtabb volt még a vértelen
205 3, II | dörögve ment odább, s Illés gróf megint nem beszélhetett
206 3, II | rákezdte a mennydörgést, Illés gróf újra hátrahanyatlott ülésébe,
207 3, II | megy ön, uram? – kiálta a gróf, megragadva az ifjú kezét.~–
208 3, II | visszaadá az üres poharat. Illés gróf kidobta azt az ablakon.~
209 3, II | ellenkezőt bebizonyítani.~Illés gróf ajkai egészen elsárgultak.~–
210 3, II | el kellett némulni. Illés gróf tíz percig gondolkozhatott
211 3, II | egyszerre vadul tekintett Illés gróf arcába.~– Mi köze önnek
212 3, II | elért állomáson azután Illés gróf felállt, megnézte az indóházra
213 3, V | V. ROSSZ MUNKA~István gróf újra megjelent a brenóci
214 3, V | atyja mellett volt. Az öreg gróf nem is volt már ember leánya
215 3, V | különösen ingerlékeny volt a gróf. És Cynthia mindannyiszor
216 3, V | hagyta ismét magára.~Szegény gróf, nem tudna már élni, ha
217 3, V | Amint Krénfy úr megtudta a gróf megérkezését, rögtön sietett
218 3, V | grófot és leányát.~István gróf készen volt rá, hogy egy
219 3, V | legelőbb is a méltóságos gróf egészségi állapotáról tudakozódik,
220 3, V | hogy még a kegyes István gróf sem állhatá meg, hogy félbe
221 3, V | Fenyéry-jószág ügyében? – kérdé a gróf.~– Igenis; Fenyéry uradalma
222 3, V | Hogyan? – kérdé István gróf elcsodálkozva. – Ön mit
223 3, V | van felszerelve.~István gróf valami borzadást érzett
224 3, V | atyja szólhatott volna.~– A gróf jobb szeret itt, unja a
225 3, V | helyesen érzett-e István gróf, midőn ez ajánlatra újólag
226 3, V | még távol tudni.~István gróf előtt csak a homeopátiát
227 3, V | példák által, miket István gróf saját tapasztalásából hordott
228 3, V | kellett neki mutatni! István gróf elővevé azt a kis szekrénykét,
229 3, V | mind halálos mérgek.~István gróf mosolygott ez együgyűségen.~–
230 3, V | volna meggyógyítani?~István gróf összerándult e szóra, ajkai
231 3, V | fejéből, elővette István gróf kedvenc olvasmányát, a „
232 3, V | megállt, azt mondá neki a gróf:~– Nekem úgy tetszik, mintha
233 3, V | mert az elhagyta őket.~A gróf tovább töprenkedett, s látszott
234 3, V | Már ekkor késő volt; a gróf első szenderéből felébredt
235 3, V | mindjárt meghal.~István gróf rögtön előkérte gyógyszeres
236 3, V | Három üvegcsét választa ki a gróf, s irónnal mind a hármat
237 3, V | megcáfolta szavait. István gróf szemei a legrosszabat olvashatták
238 3, V | gyógyszerei csalhatlanok.~A gróf betakarózott, s azon kezdett
239 3, V | múlva nyugtalanul mondá a gróf, hogy ő tintát és papírt
240 3, V | Reggel, reggel! – sóhajtja a gróf –, mikor a reggel olyan
241 3, V | nyugodjék meg Istenben.~A gróf egyre nyugtalanabb kezdett
242 3, V | Néhány pillanat múlva a gróf a legirtóztatóbb görcsökben
243 3, V | kétségbeesetten borult a gróf kínlódó tetemére, s a kezébe
244 3, VI | VI. A VÁD~Brenóczy István gróf megtért az ő őseihez!~Mint
245 3, VI | számára valami orvosságot a gróf hasonszenvi gyógyszerei
246 3, VI | szülőanyja. De még azonkívül a gróf cselédjei azt is bizonyítják,
247 3, VI | vizsgálatból kiderült, hogy a gróf valóban mérgezés által halt
248 3, VI | került, mindig ő vagy maga a gróf nyúlt e gyógyszerekhez.~
249 3, VI | Önmérgezésről szó sem lehet, mert a gróf utóbbi napokban nagyon is
250 3, VI | én Brenóczy Illés vagyok, gróf vagy micsoda.~Fenyéry reszketett
251 3, VI | érthető volt – szólt Illés gróf, s egy széket húzott maga
252 3, VI | maga alá és leült rá.~– Gróf úr, ha ön csak azért jött
253 3, VI | volt elég nyugalma Illés gróf arcára figyelni e beszéd
254 3, VI | egyszerre figyelni kezde rá.~A gróf sárga, viasz arcán valami
255 3, VI | hallgatott nyugodtan, a gróf is komolyan, méltóságteljesen
256 3, VI | ez egyetlen szavát.~Illés gróf odahajolt hozzá, és segíté
257 3, VI | Azzal Brenóczy Maróth Illés gróf megfogta az ügyvéd másik
258 3, VIII| VIII. RÓBERT~Illés gróf másnap még egyszer elment
259 3, VIII| körülmények összeütnek. A gróf azért jött Brenócra, hogy
260 3, VIII| törvényes lépéseket ne tegyen a gróf. Tudta jól, hogy a gróf
261 3, VIII| gróf. Tudta jól, hogy a gróf mily képzelődő, s számtalan
262 3, VIII| Gondolhatta, hogy ekkor a gróf szokott gyógyszereit okvetlenül
263 3, VIII| el a kilincset.~Az Illés gróf volt.~Az ajtónyílásnál egyszerre
264 3, VIII| találkozunk! – mondta Illés gróf, amint meglátta Tarnóczyt,
265 3, VIII| maguk felé közelíteni. Illés gróf kezét Róbert karjába akasztva
266 3, VIII| magát vonásaiban.~Illés gróf udvariasan lépett a hölgyek
267 3, VIII| Fenyéry a háta mögül.~Illés gróf szájára ütött.~– No, lássák
268 3, VIII| önökkel.~Illés és Fenyéry a gróf előrobogó hintajához siettek;
269 3, IX | helyet foglalhasson, amit a gróf teljesen helybenhagyott,
270 3, XII | fiatalemberhez, kit emiatt Illés gróf párbajban készült megölni;
271 3, XII | körülményeket, amik István gróf megöletésének vádját kegyedről
272 3, XII | Azon az estén, ahogy István gróf meghalt, Krénfy elküldé
273 3, XII | arról beszélt, hogy István gróf a Fenyéry-féle jószágot
274 3, XII | amidőn azt tette, nemcsak a gróf élete ellen tört, hanem
275 3, XII | érzéssel mondja neki:~– Gróf úr, testvére fel van mentve,
276 3, XII | ide jönni többet?…~Illés gróf az ajtónál eléjük került.
277 3, XII | képviselője, hogy Brenóczy Illés gróf amit ígért, azt megtartotta.~
278 3, XIII| rájuk irigykedni, mert Illés gróf visszaadja Fenyéry elfoglalt
279 3, XIII| is beszélik, hogy Illés gróf most már azt is megengedi
280 3, XV | titkának felfedezése s István gróf kegyetlen fellépte leánya
281 3, XV | halálra Brenóczy István gróf meggyilkolásáért, mert hiszen
282 3, XVI | kiszabott halál, ott volt Illés gróf a Bayonne és Párizs közötti
283 3, XVI | meg lehete látni.~Illés gróf azt kérdezte társaitól:
284 3, XVI | kérdést: fogadtak rá. Illés gróf elmondá tanúi előtt azon
285 3, XVI | csattantott, akkor Illés gróf felemeli pisztolyát, és
286 3, XVI | pillanatban?”~„Nem.”~Illés gróf ekkor el fogja hajítani
287 3, XVI | szobába, s Brenóczy Illés gróf után tudakozódott. Két levél
288 3, XVI | változott át lassanként a gróf arca, mindig szelídebb,
289 3, XVI | sorok voltak.~„Tisztelt gróf úr. Én úgy hiszem, hogy
290 3, XVI | küldeni.~És Brenóczy Illés gróf, a hideg, szívtagadó férfi,
291 3, XVII| kiszabott halál, ott volt Illés gróf a Bayonne és Párizs közötti
292 3, XVII| meg lehete látni.~Illés gróf azt kérdezte társaitól:
293 3, XVII| kérdést: fogadtak rá. Illés gróf elmondá tanúi előtt azon
294 3, XVII| csattantott, akkor Illés gróf felemeli pisztolyát, és
295 3, XVII| pillanatban?”~„Nem.”~Illés gróf ekkor el fogja hajítani
296 3, XVII| szobába, s Brenóczy Illés gróf után tudakozódott. Két levél
297 3, XVII| változott át lassanként a gróf arca, mindig szelídebb,
298 3, XVII| sorok voltak.~„Tisztelt gróf úr. Én úgy hiszem, hogy
299 3, XVII| küldeni.~És Brenóczy Illés gróf, a hideg, szívtagadó férfi,
|