Rész, fezejet
1 2, III | hinni írott betűknek, még Cynthia grófnő is szerencsésíti
2 2, III | álmában legelső dolga volt Cynthia grófnét látni, amint azt
3 2, III | tulajdon édes fia, testvére Cynthia grófnőnek, a birodalom legszebb
4 2, III | kimenteni nagyságod előtt. Cynthia grófnő szeszélye volt, hogy
5 2, III | hintókat útjukra bocsátva. És Cynthia grófnő, tudja nagysád, elkényeztetett
6 2, III | annyira kész volt megbocsátani Cynthia grófnőnek, hogy csaknem
7 2, III | csak pontban tíz órakor, Cynthia grófnő pedig tizenkettőkor.~
8 2, III | álló ananászok közül egyet Cynthia grófnőnek küldeni!~István
9 2, IV | IV. CYNTHIA GRÓFNŐ~Délután hét óra volt,
10 2, IV | szoktuk őt nevezni, hogy „Cynthia grófnő”.~És ha ez a nyolc
11 2, IV | érzi, az mind valamennyi Cynthia felé volna fordulva, mint
12 2, IV | minőké az édes epedések; míg Cynthia szemei a legnagyobb két
13 2, IV | találékonyságában megsejt.~Cynthia mindezen apró kedveskedést
14 2, IV | esküdött rá, hogy igazat mond. Cynthia grófnő meg is tapintá a
15 2, IV | emelni, mert ha történetesen Cynthia grófnő szemeivel találkoznék,
16 2, IV | leereszkedéssel veregetett vállára.~Cynthia grófnő légvonatról panaszkodott.
17 2, IV | bámulni Krénfy úr komfortját. Cynthia grófnő elmaradt az erkélyszobában,
18 2, IV | hátramaradt a grófoktól, hogy Cynthia grófnőnek gyöngéden megjegyezhesse,
19 2, IV | saját magyarázatot adni.~Cynthia grófnő azután a túlsó ajtóhoz
20 2, IV | Ott állt az én arcképem.~Cynthia grófnő azzal ismét odább
21 2, IV | egy csomó cifra virágot Cynthia grófnő számára, s a világot
22 2, IV | forogni maga körül, midőn Cynthia az egyik bíborpiros kaktuszrózsát
23 2, IV | erkélyterembe beléptek, hol Cynthia az elébb ábrándozni hátramaradt,
24 2, IV | Átellenben azon hellyel, melyet Cynthia mutatott neki mint az ő
25 2, IV | mikor még Illés gróf és Cynthia grófnő gyermekek voltak (
26 2, IV | kártyázott és párbajokat vítt, Cynthia grófnő bálba járt és hódolatokat
27 2, IV | Elégszer megtörtént, hogy Cynthia grófnő Illés gróf képét,
28 2, IV | végzett jelenet támadt elő; Cynthia egyszer majd meggyújtotta
29 2, IV | szobáról sarkaival együtt. Cynthia arcképe azonban eltűnt,
30 2, IV | szembe azzal a hellyel, amit Cynthia mutatott neki. És a két
31 2, IV | csúnya szobába akassza fel?~Cynthia grófnő, mintha semmiről
32 2, IV | szorgalmasan.~– Óh, semmi – felelt Cynthia grófnő. – István grófnak
33 2, IV | háziúr, karjával kínálni meg Cynthia grófnőt.~A delnő elfogadta
34 2, IV | volt hozzá, hogy otthagyva Cynthia grófnőt, ott mindjárt felpofozza
35 2, IV | a kitaszigált cselédet, Cynthia grófnő pedig arról beszélt,
36 2, IV | azt mondá, hogy az a hely Cynthia grófnőt illeti.~Óh, hisz
37 2, IV | hallotta már a gróftól, hogy Cynthia a család zsarnoka, kegyence.~
38 2, IV | meg neki; ha pedig éppen Cynthia grófnőre talált tekinteni,
39 2, IV | istennők ambróziaszürcsölése.~Cynthia grófnő semmi húsfélét sem
40 2, IV | mezőkre tudná vinni, ahol Cynthia szép lelke jár, s ahová
41 2, IV | brenóci Maróth grófok és Cynthia grófnő egészségére, amidőn
42 2, IV | árticsóka helyett, amire Cynthia grófnő azt jegyezte meg,
43 2, IV | viszálykodásban éltek, és nem Cynthia grófnő az, akibe egy vakmerő
44 2, IV | Illés gróf említé, hogy Cynthia grófnő gyönyörűen zongorázik.~
45 2, IV | néhány akkordot hallhatna.~Cynthia grófnő mosolygott és engedett;
46 2, IV | ismét azon teremhez, ahol Cynthia grófnőt a zongoránál hagyta.
47 2, IV | úr a méltóságos urak és Cynthia grófnő számára küldött.~
48 2, IV | köpönyegben a hajdúk.~Illés gróf, Cynthia grófnő a fogadó legbelső
49 2, IV | gróf egy mellékteremben.~Cynthia látta, mint veszi fel Illés
50 2, IV | is látta, mint készül el Cynthia grófnő otthoni piperéjével,
51 2, IV | hideg gúnnyal tekinte rá.~Cynthia grófnő megbánta, hogy érzékenységet
52 2, IV | ugyanazon Brenóczi Maróth Cynthia grófnő név alatt lépnék
53 2, IV | a szék karjához, melyen Cynthia hevert s legnagyobb nyugalommal
54 2, IV | Önnek bizarr eszméi vannak, Cynthia. Kész vagyok elhinni, hogy
55 2, IV | már most egy okos szót, Cynthia. Ha éppen komédiásné akarsz
56 2, IV | ebből mi következik most?~Cynthia kínos hallgatással inte
57 2, IV | én ezt az embert megölöm!~Cynthia halkan susogva rebegé:~–
58 2, IV | Lemondasz-e?~– Nem – felelt Cynthia határozottan, s volt bátorsága
59 2, IV | Én felfogadtam – susogá Cynthia –, hogy meg fogom gátolni
60 2, IV | helyzetből kiszabaduljon.~Cynthia arca még fehérebb lett,
61 2, IV | többet mint élő emberek.~Cynthia ajkain az iszonyat rebegése
62 2, IV | amelybe be vagy zárva.~Cynthia hallgatott.~Illés gróf útiköpenyét
63 2, IV | újra trombitált.~– Kedves Cynthia, az idő siet. Nekem menni
64 2, IV | mert azután késő lehet.~Cynthia megfogá Illés kezét, s kérő
65 2, IV | hintók már be vannak fogva, Cynthia szólni fog, ha indulni kell
66 2, V | este, midőn István gróf és Cynthia kocsijai elindultak a brenóci
67 2, V | elindultak a brenóci fogadóból. Cynthia grófnő mélázva nézett ki
68 2, V | sopánkodó tömeg előtt, hanem Cynthia megállítá a magáét s odaküldé
69 2, V | maradnak a leégett házban.~Cynthia mélyen felsóhajtott. Tehát
70 2, V | az emeleten. E kis lakot Cynthia anyja saját költségén építteté
71 2, V | hagyományozta, ilyenformán azt, mint Cynthia magántulajdonát, nem lehetett
72 2, V | öregek voltak már akkor is, Cynthia sohasem ismerte őket ifjabbaknak.~
73 2, V | örültek mind a ketten, hogy Cynthia grófnőt megláthatták újra,
74 2, V | emeleti szobába, melyet Cynthia foglalt el társalkodónéjával.~
75 2, V | addig nem fog elaludni, míg Cynthia le nem fekszik. Illés gróf
76 2, V | néha-néha megállva hallgatózni.~Cynthia, amióta megérkeztek, folyvást
77 2, V | vissza a kulcsárné, s azt Cynthia grófnőnek felvitte.~Nemsokára
78 2, V | tizenhatodik pasziánsz közepett.~Cynthia grófnő pedig azalatt az
79 2, V | is bizonyosan lefeküdt. Cynthia fejére burkolta sálját,
80 2, V | felé a házőrző szelindek. Cynthia meg sem mozdult előtte,
81 2, V | simító kezet nyalogatá.~Cynthia egy szisszenéssel sem árulá
82 2, V | kellett átmenni az útig; midőn Cynthia onnan visszatekinte, látta,
83 2, V | csaholni kezdett a fára.~Cynthia figyelmesen tekinte oda,
84 2, V | nehezkedve.~A szelindek Cynthia elé veté magát, s dühösen
85 2, V | dühösen ugatott az alakra.~Cynthia odalépett a kutyához és
86 2, V | csak siessünk – válaszolt Cynthia, ki a sebes menetekben annyira
87 2, V | gyermeknyöszörgés üté meg Cynthia füleit az út mellett, valami
88 2, V | miért van itten – szólt Cynthia vezetőjéhez; mire az kemény
89 2, V | gyermeknek, aztán menjünk.~Cynthia azonban ehelyett felvette
90 2, V | Siessünk, barátom! – szólt Cynthia, s a morogva közeledő szelindek
91 2, V | gyereket ne vette volna fel.~Cynthia gyanútlan, félelem nélkül
92 2, V | kiszabadult a felhők közül, s Cynthia itt már egészen ismerni
93 2, V | porontyot, innen hazatalál.~Cynthia nem felelt neki, hanem egyenesen
94 2, V | embereket, akik meghalnak.~Cynthia szíve mélyében megborzadt.~–
95 2, V | ki sem bírja lélegzettel.~Cynthia ezüst száz forintot értett,
96 2, V | lehet azt megbírni, nem.~Cynthia kivette a keblébe tett tárcát,
97 2, V | lenni azzal a sok pénzzel.~Cynthia most előresietett; mintha
98 2, V | világban, ha nem látta volna?…~Cynthia észrevevé, hogy nagyon előresietett,
99 2, V | megszolgáltam, azért kiszenvedtem.~Cynthia odahívta egészen magához
100 2, V | voltak a holdvilágos tájon. Cynthia figyelmes szemei észrevették
101 2, V | megállapodik egy helyen. Cynthia messziről is ismeri azt
102 2, V | elragadtatással kísérte Cynthia ábrándjait, nagy bajára
103 2, V | pisztoly nyílása előtt ott állt Cynthia grófnő.~Krénfy halvány volt
104 2, V | ragyogott egész orcáján.~Cynthia nyugodtan, szelíden nézett
105 2, V | elhajítani a szegletbe.~Cynthia nem várta a megszólítást,
106 2, V | az elbírhatatlan bámulat.~Cynthia leült egy asztal mellé.
107 2, V | Elmondhatja, hogy brenóci Maróth Cynthia egy éjféli utáni órában
108 2, V | fogalmat vélt alkotni magában Cynthia grófnő felől, amidőn őt
109 2, V | szólt reszkető hangon Cynthia. – Olyan lépést tettem,
110 2, V | elfeledteti velem ezt a tilalmat.~Cynthia most is oly gyanútalanul
111 2, V | Istenem, Istenem! – sóhajta Cynthia, ki minden pénzkészletét
112 2, V | előteremteni a föld alól is.~Cynthia nem merte arcán mutatni
113 2, V | nevemet odaírni – felelt Cynthia. – Egyébiránt úgy teszek,
114 2, V | Illés gróf oda nem érkezik.~Cynthia grófnő e lenéző kifejezésre
115 2, V | Krénfy úr átadta a váltót, Cynthia összehajtotta a levelet,
116 2, V | Készen van ön? – kérdezé Cynthia, látva, hogy Krénfy úr oly
117 2, V | grófnőnek átadta az írást.~Cynthia végigfutott rajta; talán
118 2, V | bűnhődésével. Őrült volt.~Cynthia pedig minderről nem tudott
119 2, V | reszkető kezeiben tartá Cynthia grófnő kötelezvényét, s
120 2, V | írja le ezt ismét – szólt Cynthia és fölkelve, fél kezével
121 2, V | után két óra volt, midőn Cynthia grófnő elhagyta a brenóci
122 2, V | egyik iratot a másikról, Cynthia használta a percet, s nesztelenül
123 2, V | elszakítani, mint egy pókhálót. Cynthia attól tartott, hogy egész
124 2, V | csak a farkát csóválta, míg Cynthia eloldá a fától.~Azután futott
125 2, V | fákig előre mert jönni.~Cynthia egyenesen odafutott hozzá.~–
126 2, V | jutalmul, jó öreg – szólt Cynthia, lecsatolva, gyémántos karkötőjét
127 2, V | olyan ékszereket magára.~Óh, Cynthia erre nem is gondolt. Hisz
128 2, V | utánasietett a delnőnek.~Cynthia észrevette, hogy követi
129 2, V | neszt hallott.~– Ön az, Cynthia? – kérdé a gróf.~– Igen,
130 2, V | megivott.~Néhány perc múlva Cynthia is lejött hozzá, egészen
131 2, V | valóban azt hitte, hogy Cynthia hallotta, miszerint ő nyugtalanul
132 2, V | nem vetett árnyékot többé.~Cynthia grófnő engedelmet kért atyjától,
133 2, V | meghaltak, azok jó emberek.~Cynthia semmi túlságos komédiát
134 2, V | siettél. Határoztál-e már?~Cynthia óráját nézte.~– Nyolc óráig
135 2, V | nyihogott, s fejét mindig Cynthia felé forgatá, mintha kérdené
136 2, V | Lemond-e?~– Sohasem – felelt Cynthia és félrefordítá fejét.~Illés
137 2, V | előtt elhajtatott, felnézett Cynthia ablakaira. A grófnő nem
138 2, V | csak utána sem nézett…~… Cynthia grófnő ezután mintegy négy
139 2, V | melyben csak ez volt írva:~„Cynthia! Ön valóban egy ördögi némber.”~
140 3, I | katasztrófot életében, mely őt Cynthia grófnő anyjának férjévé
141 3, I | lehetett akkor tán négyéves.~Cynthia hajlama ön testvéréhez még
142 3, I | kíséretében, ki rendesen úgy bánt Cynthia anyjával a maróti házban,
143 3, I | cseléddel; amit azonban Cynthia százszoros mértékkel fizetett
144 3, I | tett István gróf előtt.~Cynthia mindazokat visszautasította.~–
145 3, I | így keresték a magasban Cynthia elképzelhetlen eszményképét,
146 3, I | a következményeket, hogy Cynthia ezt nem tevé, hanem makacsul,
147 3, I | kettőjük közül halva nem marad. Cynthia irtózott a találkozástól,
148 3, I | folytatá az elbeszélést.~– Csak Cynthia maga tudá Tarnóczy hollétét. (
149 3, I | magyarázatot adni; hogy ez Cynthia ténye volt, azt tudta jól,
150 3, I | grófé volt felírva. Máskor Cynthia grófnő is különösen meg
151 3, I | Pitvarnokától kérdezé, hogy Cynthia grófnő megérkezett-e. Régen
152 3, I | gyertyáját, s egyedül átment Cynthia szobáiba.~Az előteremben
153 3, I | azzal leült egy karszékre Cynthia ágya elé.~– Cynthia – szólt
154 3, I | karszékre Cynthia ágya elé.~– Cynthia – szólt hozzá reszkető,
155 3, I | ön? Azt, amit én őriztem.~Cynthia reszketett e szavakra, arca
156 3, I | megtagadni semmit sem lehet.~Cynthia hideg, mozdulatlan halott
157 3, I | visszaváltani azon embertől.~Cynthia zokogva rejté arcát párnái
158 3, I | csak egy teendő van hátra, Cynthia: úgy gondolom, hogy ön maga
159 3, I | rangú delnő, egy Brenóczy Cynthia grófhölgy, egyike a legünnepeltebb
160 3, I | kiengesztel. Meg kell halnod.~Cynthia az irtózat kétségbeesésével
161 3, I | elfojtá nyögését, reszketését Cynthia, s összeszedve minden lélekerejét,
162 3, I | hangon:~– Ne félj, ne félj Cynthia. Szép Cynthiám. Kedves leányom.
163 3, I | hogy azok ne bánthassák.~Cynthia őrült sikoltással kiálta
164 3, I | ágyába, futottak orvosért. Cynthia csak két óra múlva tért
165 3, I | mondá, hogy látni akarja őt.~Cynthia nem ügyelt saját gyöngültségével,
166 3, I | miket neki okozott.~Midőn Cynthia a büszke gróf szemében e
167 3, I | mozdíthatna-e Fenyéry ügyén valamit. Cynthia rögtön rám ismert, s egészen
168 3, I | bebizonyítani.~Ekkor mondá el nekem Cynthia grófnő ama borzalmas történetet,
169 3, I | halállali kézszorítás miatt.~Cynthia biztosított róla, hogy pár
170 3, II | elutazásához készültek Brenócra, Cynthia egyedül volt magánszobájában.
171 3, II | jelenteni az egyik cseléd.~Cynthia szó nélkül tekintett rá,
172 3, II | idehozott – szólt Leonora, midőn Cynthia szobájába értek, s a grófnő
173 3, II | lehető legharagosabb arcot.~Cynthia biztosítá őt, hogy azt nem
174 3, II | semmit. De ígérje meg, kérem.~Cynthia megszorítá a különös hölgy
175 3, II | aki most külföldön él.~Cynthia nem állhatá meg, hogy keze
176 3, II | nincsenek – susogá halkan Cynthia.~– Volt e szerencsétlen
177 3, II | egy vészes ismeretsége…~Cynthia sötéten tekinte reá.~– …
178 3, II | valódi fogalmától eltávoznak.~Cynthia könnyű mosollyal szorítá
179 3, II | az őt mennyire szereti.~Cynthia eltakarta szemeit kendőjével.~–
180 3, II | unalmas.~– Úgy, igaz – szólt Cynthia magához térve. – Folytassa
181 3, II | testvérét húzza az örvénybe alá.~Cynthia nyugtalanul kelt fel ültéből,
182 3, II | Hogyan? Tréfa? – kérdé Cynthia idegenülten.~– Igen. Tréfa
183 3, II | szó.~– Én láttam – suttogá Cynthia.~– És nagy mosolyogva súgá
184 3, II | Megőrülök, de nem értem – kiálta Cynthia, kétségbeesetten tördelve
185 3, II | és tönkrejutott általa.~Cynthia keservesen kínlódva borult
186 3, II | hollétét.~– Miért? – kérdezé Cynthia, lázasan égő szemekkel tekintve
187 3, II | aszerint jövendő napjait.~Cynthia indulatosan kelt föl helyéből
188 3, II | öntudatát rosszul rejtő arccal.~Cynthia megírta a levelet, és mielőtt
189 3, II | aki meghal – válaszolá Cynthia.~Már akkor útban volt a
190 3, V | illuminációval, sem diadalkapuval.~Cynthia szüntelen atyja mellett
191 3, V | ingerlékeny volt a gróf. És Cynthia mindannyiszor felkelt, pongyoláját
192 3, V | ha ezt dicsően kiállta.~Cynthia is készen volt rá, hogy
193 3, V | méltóságos grófi családhoz. Cynthia grófnő szobái azon módon
194 3, V | lábát sem tette azokba.~Cynthia úgy undorodott e beszédtől,
195 3, V | ember még sírt is utoljára.~Cynthia most már kezdett tőle –
196 3, V | nincsen semmi kifogásom.~Cynthia elbámult. Micsoda ármány
197 3, V | vesztettem rajta semmit.~Cynthia valami jéghidegséget érzett
198 3, V | engedékenységért? – kérdé Cynthia, remélve, hogy Krénfy bizonyosan
199 3, V | jő; ki tudja, mi okból.~Cynthia sietett választ adni, mielőtt
200 3, V | egy asztalnál ebédelni.~Cynthia hirtelen válaszolt:~– Köszönjük,
201 3, V | összezsugorodva.~– Uram! – szólt közbe Cynthia – ne beszéljen ön erről;
202 3, V | szavai fölötti zavarát.~Cynthia vette észre, hogy atyja
203 3, V | Divina comoedia szavain.~Cynthia sietett őt mentől hamarabb
204 3, V | lámpa félhomályban tartott; Cynthia maga is feküdni készült;
205 3, V | nyomban meghal – kolerában.~Cynthia gondolatsebesen szökött
206 3, V | visszatért a három üveggel. Cynthia eléje ment a folyosóig,
207 3, V | szekrénykébe ismét visszatétettek.~Cynthia kérte a grófot, hogy mármost
208 3, V | volna az? – nyugtatá őt Cynthia. – Hiszen reggel az egészet
209 3, V | az ember olyan mulandó!~Cynthia kérte, hogy verje ezt ki
210 3, V | tudja miért. Szeretné, ha Cynthia a chamomillát átadná neki,
211 3, V | ő komolyan rosszul van.~Cynthia elővevé az üvegcsét, s három
212 3, V | fényüket és szava elállt.~Cynthia kétségbeesetten borult a
213 3, V | annyit rebegni: „A sulphurt!” Cynthia hirtelen felszakítá azt
214 3, VI | gyászszertartás idejére, Cynthia grófné rendelkezheték kívánata
215 3, VI | temetni fogják – suttogá Cynthia.~– Ne legyen itt e temetésen.
216 3, VI | szeretek a halottakkal lenni.~Cynthia azt hitte, hogy Irén őt
217 3, VI | jártak-keltek ottan, s kik közül Cynthia egyet sem ismert, előlépett,
218 3, VI | Kallósfalván találkozánk egyszer.~Cynthia bámulva kérdezé, hogy miért
219 3, VI | kérdezzen… ne kérdezzen semmit, Cynthia – vonszolá őt mindig szorongóbb
220 3, VI | nem fogom azt megmondani.~Cynthia bámulva tekinte majd Fenyéry,
221 3, VI | közre:~– Vajon, ha Brenóczy Cynthia grófné őméltósága innen
222 3, VI | sietett rá felelni Fenyéry.~Cynthia meghallá e kérdést s megdöbbenve
223 3, VI | szókat:~– Mivel Brenóczy Cynthia grófnő Isten és emberi törvényszék
224 3, VI | azonban bebizonyítá, hogy Cynthia grófnő igen alkalmasnak
225 3, VI | eredeti mérgek, vegyületlenül.~Cynthia nem tagadá, hogy azokat
226 3, VI | személyes kezessége mellett.~Cynthia ott lakott ezalatt Fenyéryéknél,
227 3, VI | őszinte lélek világaiba. Cynthia elérté, hogy mit néz azokban,
228 3, VI | fel, s oda helyezé azokat Cynthia elé.~– Írja a grófné, amit
229 3, VI | grófné, amit tollába mondok.~Cynthia szótlanul engedelmeskedett.
230 3, VI | bizonyosan el kell vesznem…”~Cynthia kétkedve nézett fel rá e
231 3, VI | tőlem bármit, rabja leszek.”~Cynthia leírta ezt is, Fenyéry átvevé
232 3, VI | Kinek szól az? – kérdé Cynthia.~– Azt majd megtudja kegyed
233 3, VI | hogy önmagára nem ismer.~Cynthia ijedten rohant oda Fenyéryhez,
234 3, VI | az ügyvéd urat beszélni, Cynthia – szólt Illés, legkisebb
235 3, VI | keresik, hogy ki ölte meg.~Cynthia tántorogva ült le a székre,
236 3, VI | kérelemmel, hogy a vádlott Cynthia grófnét a vizsgálat ideje
237 3, VI | valamelyik megyei börtönbe…~Cynthia fájdalom és ijedtség szisszenésével
238 3, VI | szóra.~– Maradjon ülve, Cynthia, maradjon. Hisz ez csak
239 3, VI | pénzért, tegye meg ingyen…~Cynthia borzadva, undorodva fordítá
240 3, VI | hallgassa végig, amit mondok. Cynthia itt nincs jó helyen az ön
241 3, VI | ki fogják fűrészelni, s Cynthia negyvennyolc óra alatt a
242 3, VI | hogy válaszoljon komolyan.~Cynthia szívdobogva, sápadt arccal
243 3, VI | ez istenbeni bizalmam!~Cynthia mint egy őrült, rohant e
244 3, VIII | valami mentő körülményt Cynthia számára, hogy tán valami
245 3, VIII | viseltetik a grófnő iránt. Cynthia grófnő mindent elmondott
246 3, VIII | a nyitott verandában, a Cynthia arcára sütő napsugár előtt
247 3, VIII | egyik hölgy arcára – és az Cynthia volt, és azután bánatosan
248 3, VIII | alig merve hangot adni Cynthia, s félve húzódik el tőle,
249 3, VIII | egyenesen annak indult.~Cynthia e percig meg nem mozdult
250 3, VIII | Szerencsétlen – suttogá Cynthia a kétségbeesés félig zokogó,
251 3, VIII | elmosolyodott, aztán lebontá Cynthia karját nyakáról, s szomorú
252 3, VIII | találkoztak mind a ketten.~Cynthia mint egy élettelen szobor
253 3, VIII | egymást meglátták, örüljenek.~Cynthia bámulva néze rájuk. Ez nem
254 3, VIII | mint a bűvlámpa ködképe.~De Cynthia még azután is ott maradt
255 3, VIII | megdöbbent, amint reá tekinte.~– Cynthia! Cynthia! – suttogá, és
256 3, VIII | reá tekinte.~– Cynthia! Cynthia! – suttogá, és odavonta
257 3, VIII | ideig mulattatni fogja. Cynthia grófnő, önt felmentem minden
258 3, VIII | bámulattal néztek utána.~Cynthia ismét azt a mozdulatot tevé
259 3, X | szikráknál:~– „Brenóczy Maróth Cynthia grófnőnek.”~Az ember ekkor
260 3, XI | téve minden. Vagy – vagy –?~Cynthia kétségbe van esve, Cynthiát
261 3, XII | csalhatlan tudomására jöttünk. Cynthia grófnőnek régi hajlama volt
262 3, XII | elhíresztelé, miszerint Cynthia grófnő elutazásuk éjjelén,
263 3, XII | egész családot és különösen Cynthia grófnét. Ha szerette volna,
264 3, XII | leggonoszabb bűnténnyel Cynthia grófnét azért, hogy őt egészen
265 3, XII | levelet írt Krénfy Brenóczy Cynthia grófnőnek, ki mint tudva
266 3, XII | oly módon juttatá Krénfy Cynthia grófnő elé, hogy ajánlatai
267 3, XII | nyitnak előtte utat. Ez Cynthia grófnő. Milyen szép és milyen
268 3, XII | fel van mentve, Brenóczy Cynthia grófnő nincs többé vád alatt.~
269 3, XII | és megcsókolá homlokát. Cynthia odaborult vállára, és egy
270 3, XII | hangosan Fenyéry és megfogta Cynthia kezét.~Ez a hang legtöbb
271 3, XIV | közepén:~– Maradjon itt, Cynthia.~Az ő szavára felrezzen,
272 3, XIV | Kegyed neve Brenóczy Maróth Cynthia grófnő?~A leány siet tagadólag
273 3, XIV | Fenyéry megszorítá kezét.~– Cynthia, Cynthia, térjen önmagához;
274 3, XIV | megszorítá kezét.~– Cynthia, Cynthia, térjen önmagához; nézzen
275 3, XIV | szét és lássa meg, hol van.~Cynthia felnyitá azokat a nagy telehold
276 3, XIV | zizeregtek a láncszemek.~Cynthia hirtelen odalépett hozzá,
277 3, XV | ami erős, ami vele dacol.~Cynthia gyermekkorától fogva sokat
278 3, XV | kihallgatás után, melyben Cynthia már szinte úgy viselte magát,
279 3, XV | kifogyhatlan emlékében.~Cynthia akkor egy szót sem szólt
280 3, XV | ereszkedhetik komoly értekezésbe.~Cynthia legelső szava az volt hozzá,
281 3, XV | Meg fogják ölni? – kérdé Cynthia.~– Csak egy kicsinyt – vigasztalá
282 3, XV | kicsinyt – vigasztalá Lippay.~Cynthia visszahátrált. A háborgó
283 3, XV | puska-e, vagy a golyóbis?”~Cynthia elnevette magát e furcsa
284 3, XV | önnek kedélye valódi balzsam Cynthia lelkületére.~– Tudok én
285 3, XV | alatt úgy helyre disputálja Cynthia eszét, mintha soha semmi
286 3, XVI | fog rendezőjétől.~Szegény Cynthia! Legalább ő is boldog lesz
287 3, XVI | hallám testvéremtől, hogy Cynthia megőrült. Semmi segítség
288 3, XVI | keservesen.~Szegény, szegény Cynthia!~
289 3, XVII | fog rendezőjétől.~Szegény Cynthia! Legalább ő is boldog lesz
290 3, XVII | hallám testvéremtől, hogy Cynthia megőrült. Semmi segítség
291 3, XVII | keservesen.~Szegény, szegény Cynthia!~
292 3, XVIII| hervatag virága, a kiszenvedett Cynthia. Ne higgyetek e piros arcszínnek,
293 3, XVIII| kártyát vettessen magának. Cynthia ezt igen rendén való dolognak
294 3, XVIII| hogy ez nagyszerű jelenség. Cynthia magánkívül volt örömében:
295 3, XVIII| mint az oláh a hegedülést.~Cynthia azt állítá, hogy Leonora
296 3, XVIII| szándékának komolysága felől.~Cynthia kezeibe tapsolt és nevetve,
|