10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 3, XII | Kis-Amszterdámon, ápril 10-én. Grófnő! Kegyed sorsa
2 3, II | forgatva. A váltó értéke szólt 80 ezer frankról.~– Ah, Leonora!
3 2, I | pedig szabadon láttatva à la Times frizuráját, mely
4 2, III | tetszik érteni, vi-lá-gos a-dós-sá-got vala bátor behajtani egy
5 2, V | meg nem áll.~Egyszer mégis abbahagyja a járkálást, s leküldi társalkodónéját
6 3, III | félre, s amint őt meglátják, abbahagyják a beszélgetést s más szobát
7 2, VI | kalamárist, s így kényszerítse abbahagyni az írást. Pedig tessék elhinni,
8 2, VII | vagyunk kénytelenek kifejezni abbeli határozatunkat, miszerint
9 3, III | füstös szobában művelni, s abbéli haragjukat megüzenni el
10 3, X | kastély előtt, melynek minden ablaka fekete volt most. A komondor
11 2, I | elégültségük hangját. Mert ámbár ablakai sötétek, de látja ő és hallja,
12 2, II | nyolcszegletű tornyot, melynek ablakaiban a szélrózsa minden irányából
13 3, IX | legelső szürkülettel kinéztek ablakaikon, az ijedség bámulata fogott
14 3, IX | szép hegyes háztetők cifra ablakainak feszülve, valamennyi ház
15 2, II | függönyt alkalmazni a terem ablakára; így a sötétség nem engedi
16 3, IX | szobában, az ajtótól az ablakig és ismét vissza tízszer,
17 2, IX | tündérke ott hímzett egy ablakmélyedésben, s nem látszott egyébbel
18 2, IV | miszerint nem jó a nyitott ablaknál állni, mert az ember könnyen
19 3, XV | félénken elsuhanni; magas ablakokból mély vizekbe vágyó tekintettel
20 2, V | szabadon fonta indáit a bezárt ablakredőnyökön keresztül, jeléül annak,
21 3, I | magát felőle, hogy ajtók és ablaktáblák jól be vannak zárva, ágy
22 3, XI | nagy cseppjei verték az ablaktáblákat, néha egy-egy tévedt jégesőszem
23 2, V | dühödve.~Minden ajtót, minden ablaktáblát megpróbált.~Mind zárva voltak.
24 2, I | itt-amott látszik elő egy-egy ablaktalan üres szénégető tanya, vagy
25 3, VI | volt nagy mesterség. Az ablakvasat ki fogják fűrészelni, s
26 3, XI | előfogatokkal. Adj most nekik abrakot, amennyit megbírnak.~Félóra
27 2, V | elragadtatással kísérte Cynthia ábrándjait, nagy bajára nem mehetett,
28 2, VII | mennyi reményt, mennyi ábrándot zárnak le. Ha azokat a sorokat
29 2, V | ott szentel egy órát az ábrándozásnak.~Az erdő szélében megállítá
30 3, I | vagyontalan köznemes ifjú után ábrándozik, kivel gyermekkorában tán
31 2, IV | beléptek, hol Cynthia az elébb ábrándozni hátramaradt, egyszerre megállt
32 2, IV | taktust, mint ahogy affektált ábrándozók szokták, amidőn legnagyobb
33 2, I | szakállával, hosszú, csontos ábrázatával, melyet egészen fehér, hosszú
34 2, I | olyan szép tisztességes ábrázatja, mint ezeknek a tekintetes
35 2, I | férfi, barna, kissé ragyás ábrázattal, melynek teljes vonásaiból
36 2, IV | Krénfy urat kellett volna ábrázolni, ki, hogy jobban ráismerjenek,
37 3, V | ragaszkodhatnám azon jogelvhez, hogy „accessorium sequitur suum principale”,
38 3, IX | angol búzafajokkal, amiknek acéla és sikere kitesz a bánáti
39 3, I | belül szellemgyöngéd, kívül acélkemény jellem, mely nem sír, midőn
40 2, II | írása vetekedett bármi acélmetszéssel, minden vonást nagy elégültséggel
41 3, X | Idenézz. Mi van ezen?~Az acélszikrák pillanatnyi fényében odanézett
42 3, V | ráírva mindegyikre a név: „aconitum” – „belladonna” – „helleborus.”~
43 2, IV | eszétől eltérni.~Egyik ott ácsorgó inasának néhány szót súgott
44 2, I | koldusok! Egész nap itt ácsorogtok, s még éjszaka sem hagytok
45 1 | emlékezetből is elmúltak már.~Adagiummá, gúnyos példaszóvá vált
46 3, VIII | előidézni a betegségnek, az adagokat ismételni fogja, míg azok
47 2, I | szenvedők sokkal erősebb adagot vettek be a méregből, s
48 2, VII | százezer forintra menő önkéntes adakozás; minő erős határozatok hozattak
49 2, III | hiszik: ők a tudatlanok. Ne adakozzál ott, ahol zaj nincsen; amit
50 3, V | chamomilla”, ez azon esetben adandó be, ha a görcsök kisebb
51 3, XIII | legkedvesebb ajándék, aminek adása s vevése úgy fog illeni
52 2, VIII | köttetnek; mindenkinek tudtára adatik, hogy ez az úr, ki ott az
53 3, XIV | tanújelek egészen más fordulatot adhatnak az ügynek, lehet hosszú
54 2, VII | azokból én egy szemet sem adhatok, mert nekem szerződéseim
55 3, XII | eset volt, mely elég okot adhatott Krénfynek a rögtöni eltávozásra.
56 2, I | ott, ahol én gondolom! Nem adhatsz magadtól? No, hát neked
57 2, V | alkalmatlan.~S mielőtt választ adhattak volna neki, felsegítette
58 3, XI | utazik tovább előfogatokkal. Adj most nekik abrakot, amennyit
59 3, III | miszerint álmodom. Legalább adjanak magyarázatot. Ezzel tartoznak
60 2, VII | csúszni, mászni kutyamódra? Adjatok egy fejszét a kezembe és
61 2, V | tudott már – nincs mit enni adjunk neki, jobb ha elvesz, holnap
62 2, III | Az annyi, mintha öt évre adna valaki kamat nélküli pénzt.
63 3, II | nagykereskedő és jó hitelű bankár adná a nevét egy olyan váltóra,
64 2, I | ennének belőle, ha frissiben adnánk nekik, s ha tejbe áztatjuk,
65 2, II | mint a krajcár, azt sem adnék.~– Nem kell olyan nagyon
66 2, II | essék az embernek ingyen adogatni valamit ilyen drága időkben.~–
67 2, II | rév- és vámmentességen, adókiváltságon, s kibékült ez aranypénzekbe
68 2, IV | végighallgatják unalmas adomáidat, érdektelen magánügyeidet
69 2, VI | ügyelt Lippay mulatságos adomáira, Leonora tudós értekezleteire,
70 3, X | agyon.~A kocsis nevetett ez adomának. Abban a hitben volt, hogy
71 3, I | ékesszólásnak ily különös mértékbeni adománya felett, s a hideg lelte
72 2, IV | egy rendkívüli bájakkal adományozott hölgy, egy tündérnő a tüneményes
73 2, I | anekdotát mondott erre a víg adomára.~– Majd ha odaérünk, ahol
74 2, IV | gróf menten elkezdett egy adomát közrebocsátani: hogyan etette
75 3, XV | házasodik. Ahelyett eggyel több adomával bír kifogyhatlan emlékében.~
76 3, XV | kerülni a kérdést, szüntelen adomázott, és végül egészen felderíté
77 2, VI | ruháit eladta, ha megszorult; adósa volt minden embernek, akivel
78 2, VI | kötelezvény, váltó vagy egyéb adóslevél azon megtiszteltetésben
79 2, II | kobzotta volna el rossz fizető adósoktól. A zongora színe kirí a
80 3, I | való nap ki volt fizetve adóssága – egy Krénfy által kibocsátott
81 2, II | jövedelme, mint amennyire adósságaik kamatja rúg.~A jövedelem
82 3, XII | meglopott, pénzeimet kicsalta, adósságait rám tukmálta, s elhitette
83 2, IV | becsukták valami ki nem fizetett adósságért, amit úgy hiszem, játékban
84 2, VII | is alá.~Irén majd szintén adósságokba veri magát, kénytelen lesz
85 2, VI | Teljes életében irtózott az adósságtól; soha semminemű kötelezvény,
86 2, VII | főügyészhez, az visszaküld az adószedőhöz; hanem sorról-sorra vettek
87 2, III | ezüst sorsjátékot, filléres adót, éhséggel küszködők, tűz-,
88 2, III | amit tudsz, kürtöld, amit adsz; és ha ez nem elég, kürtöld
89 3, X | levelet a fiskálisnak át nem adtad. Akkor azután elmondhatsz
90 2, III | amit nem tudsz, és amit nem adtál. Ahol nem látják, ott légy
91 2, I | nagyböjtöt, sátoros ünnepeket, adtunk a szegényeknek, amíg magunknak
92 3, III | három egész órai haladékot adunk kegyednek mind e készületek
93 2, VII | Knall”.~– Quanta species! – Aesop rókájaként erősíté Leonora,
94 2, I | rövidséggel, gonoszul megszokott affektációból orrán át és fogain keresztül
95 2, VI | feltálaltatni; Fenyérynek pedig esze ágában sem volt, hogy szívéhez
96 3, XI | ki alatt a ló is kezdett ágaskodni e feleletekre.~– A hévíz
97 3, III | feddhetlen életű férfit agenciáiból; akinek tulajdonképpen szilenciumot
98 3, I | referendáriusoknak, ijedelme az ágenseknek és fátuma minden rangon
99 3, I | leszek valamennyi udvari ágensnek; ha az ajtót bezárják előttem,
100 3, IX | koplalói helyébe; a brémai agentúrákból, Felső-Sziléziából nem kellettek
101 2, II | művész kőnyomatú arcképét aggatja fel, akiket senki sem ismer,
102 2, II | csak arany rámáik kedvéért aggatta fel szobái falán.~Ezek a
103 2, I(7) | csehekre vannak költve, miránk aggatva, így a többek között azt
104 3, VI | öregségére finom udvaronc, aggkorában kegyes pietista; most már
105 2, I | érdemes úrhölgynek nem csekély aggodalmára szolgált.~A holdvilág már
106 2, I | szenvedésnek, bánatnak, aggodalomnak nincsen szava a pillantásban.~
107 2, IV | a méltóságos uraknak? – aggódék Krénfy úr szorgalmasan.~–
108 2, IX | együtt jár.~– De ön nem aggódik azon, mert tudja, hogy vannak
109 3, I | emelkedve föl fekhelyéről.~– Ne aggódjék, kedvesem. Engedje tovább
110 2, IX | látni”.~– Óh, az iránt nem aggódom – felelt könnyű vérrel Fenyéry. –
111 2, I | szemközt. A vad, veszett farkas agóniája, mely a hosszú télben, a
112 3, IX | annak lehetetlen „zöld ágra nem jutni”. Ez a kifejezés
113 3, VI | étetni.~Neki is akkor villant agyába, hogy bizony ez nem lehetetlen:
114 3, I | Cynthiát visszafekteték ágyába, futottak orvosért. Cynthia
115 3, I | helyet csinált neki saját ágyában, odavonta maga mellé, betakargatá
116 3, IX | föld minősége (televényes agyag, némi alkális savakkal vegyülve)
117 2, III | Krénfy úr odaintette az ágyához Jakabot.~– Tartsd ide a
118 2, VI | körülnézett s meglátva, hogy ágyak vannak vetve, nagy flegmával
119 2, VI | hölgyek eltávoztak, a cselédek ágyakat, pamlagokat rendeztek fekhelyekül,
120 3, IX | számára, mit szép sorban, ágyakra felosztva, mint a zellert,
121 3, X | még a pipa is ott van az agyarában; pénzét meg sem számláltam.
122 2, II | Boros uram, az örök pipával agyarai között –, mert ez a hely
123 2, I | csontos végével előre, hogy az agyaraiból kiálló kurta szárú, hegyes
124 3, I | leány félaléltan rogyott le ágyáról, de a gróf felfogta őt,
125 2, I | ember a huszonöt bothoz?~Az agyaros nevetett, úgy vélte, hogy
126 2, VI | saját előszobájába, ott ágyat vettetett számukra, a többieket
127 3, VII | szobájába, ki lámpa mellett az ágyban számadásait vizsgálta. A
128 2, V | rossz gubával takarózva; az ágylábnál egy férfi feküdt hanyatt,
129 2, III | Jakab megint ott volt az ágynál, és rángatta alóla a lepedőt.~
130 3, XI | vigasztalkodék az ügyvéd úr, agyonázott kesztyűit húzkodva ujjáról –,
131 3, I | eljárom a minisztereket, agyonbeszélem a reterendáriusokat, kísértete
132 3, XI | ispánjával, s azt egy doronggal agyonütötte.~Krénfy úr felszökött e
133 3, X | ütöttem őt agyon… Igen, agyonütöttem, mint a kutyát, mint egy
134 2, VII | nép utánam rohan és önt agyonveri. Láthatja ön, hogy önt senki
135 2, I | felelt a némber –, magunk agyonvertük mind, hogy meg ne vesszenek
136 2, I | le épkézláb. Rendes ember agyonzúzta volna magát szekerestől.
137 2, V | keresztül a hold odasütött egy ágyra, melyen egy elsoványult
138 2, II | intézkedés volt egy rossz ágyterítőből függönyt alkalmazni a terem
139 2, I | testvéred, eggyel kevesebb, mint ahány ujj van a kezeden. A nagyapádnak
140 2, II | előfogatot tartson készen, ahányat kívánni fognak. A pénzt
141 2, IV | annyi férfi volna jelen, ahánynál ő magát e percben különb
142 3, V | gyámoltalan gyermek, s éjszaka, ahányszor fölébredt, mindig fölcsengeté
143 2, VII | ügyefogyott nép elöljáróira, kik áhítatos arccal álltak a kapun kívül,
144 3, IV | hogy te itt vagy…~Fenyéry áhítattal leste érzékeny hölgye minden
145 2, II | lakta helyre ígérte vezetni, aholott aztán megragadták, levetkőztették,
146 2, II | szólt még félig nevető ajakkal Boros uram –, óh, azt én
147 3, XIII | legmagasztosabb, nekem legkedvesebb ajándék, aminek adása s vevése úgy
148 2, VIII | senki ettől az úrtól, sem ajándékba, sem fizetésképpen. Te félbolond
149 3, XIII | legcsekélyebb menyasszonyi ajándékkal… Csupán egyet kérek öntől.
150 3, XV | semmit sem tudnak a szép ajándékok felől, mikkel nála Krénfy
151 2, V | egy nyomorult családnak ajándékozá.~– Ha éppen nagysádnak nem
152 2, IV | nagylelkű akart lenni, meg akará ajándékozni e buzogánnyal.~Evégett elmondá
153 2, IV | vajda kezébe került, az ajándékozta azt később Blaku bojárjának,
154 3, II | következett; a kalauzok öt percet ajándékoztak az utasoknak, miket a mennydörgő
155 3, XII | Cynthia grófnő elé, hogy ajánlatai el nem fogadása esetében,
156 2, III | elég nagy feneket kerített ajánlatának és mégis nagy volt aggodalma,
157 3, VI | után nyúltak.~– Ami önnek ajánlatát illeti, uram – folytatá
158 2, III | Méltóságtokra nézve ebben az ajánlatban legkisebb különbség nincs:
159 2, III | gépezetet szabályozza.~– Amit ez ajánlatért kívánok, az pedig csekélység,
160 2, I | magát minden oldalról az ajánlatoktól –, mi nem vagyunk rabszolga-kereskedők,
161 3, V | érzett-e István gróf, midőn ez ajánlatra újólag megborzadtak idegei,
162 2, I | táblabíró visszadöbbent e zajos ajánlattól, a bíró pedig dorgáló szóval
163 2, I(7) | ritkaság. Ezt a jegyzést ajánlhatom azon lipcsei lap figyelmébe,
164 2, V | külseje, mely különösen ajánlja arra, hogy éjfél után sötét
165 2, VIII | hivatalához sejtő buzgalommal ajánlkozék Krénfy úrnak, ha nem kellene-e
166 2, II | ugyanazon Tarnóczy család ajánlkozott határozatlan mennyiségű
167 2, III | szokott aludni naponként. Ajánlom nagyságodnak az én kedves
168 2, VII | Fogadja el az általunk ajánlott összeget; ha kevés az, mi
169 3, I | vették holmijaikat, magukat ajánlották, kocsira ültek és elmentek
170 3, VI | testvéremet, s úgy hiszem, ajánlottam neki e kívánt engedékenységért
171 2, VII | miszerint mi a folyó piaci árt ajánlottuk az átadandó készletekért,
172 2, III | mindannyiszor különös kegyeibe ajánlva magát a nagyságos úrnak.~
173 3, II | elhamvadtak a szemek, és az ajk még akkor is mosolygott;
174 2, VII | nem állani rá.~Az alispán ajkaiba harapott, kezei reszketni
175 3, I | szemeidet, és lecsókolom ajkaidról az utolsó leheletet. Óh,
176 3, IV | megérezte volna a hölgy, mert ajkaik olyan közel voltak egymáshoz!…~ ~
177 3, VIII | tekint reá, a hang elhal ajkaikon, szemeik, mint az álomjáróké,
178 2, I | arca a szokottnál fehérebb, ajkainak metszése igen bőkezűleg
179 3, VI | világítottak, mutogattak homlokára, ajkaira. Az emberek oly kíváncsiak.~
180 3, XVIII| piros arcszínnek, a beszélő ajkaknak, meghalt ő már; ez, ami
181 2, I | borotválva, miszerint az ajkakon alól összefolyva, rövid
182 3, I | földönfutóvá kell lennie, ajkamig jön a keserűség. Nem, kedvesem,
183 2, IV | eresztve, s telt, piros ajkát ábrándosan lepittyesztve,
184 2, VIII | igazi, sem azt, hogy melyik ajtóba illik bele; önnek egészen
185 2, I | állongott még egy-egy leásott ajtófél, a többi elpusztult, másutt
186 2, II | kucsmáját, pipáját, s az ajtóig hátrálván, ottan álla csak
187 3, VIII | Az Illés gróf volt.~Az ajtónyílásnál egyszerre szemközt találkoztak
188 3, X | meg a sötétben.~Szemeit az ajtónyíláson át az útra szögezve, nézte
189 3, IX | fel s alá a szobában, az ajtótól az ablakig és ismét vissza
190 2, VI | kezdett még csak az igazi ájuláshoz. Ez a leány már az előszobába
191 2, VI | fennvirrasztani Irénnel együtt és ájuldozni attól a gondolattól, hogy
192 2, VI | a derék asszonyság egyre ájuldozott.~Ha neki ezeket a nyomorult
193 3, XII | s kérdezék tőle, hogy ki ájult el.~Annyit szabadnak hitt
194 3, XII | azon percben szótlanul, ájultan rogyott össze.~ ~A
195 3, VI | Fenyéryhez, s mielőtt ez akadályozhatta volna, odaborult lábaihoz
196 2, VII | talán önöket az látszik akadályozni, miszerint mi a folyó piaci
197 2, I | illőnek találták ez ideig akadálytalan tért engedni a jeles hölgynek,
198 3, IX | védsarkantyúk csak gonosz akadályul szolgáltak neki, mikben
199 3, XI | Mindjárt! – szól ez, torkán akadó hanggal, s zsibbadtan áll
200 1 | fizet és megy. Még tavaly akadtam néha-néha egyre a régi ismerők
201 2, IV | fenyegetett bennünket, hogy ha akaratát erőszakoljuk, el fogja hagyni
202 2, IV | tenni azt önként, szabad akaratból, amivel ennek a chimérának,
203 2, IV | senkinek. Ha önök engem szabad akaratomra hagynak, ha nem leskelődnek,
204 2, VIII | marokra fogva, mely elszánt akaratot látszott képviselni. Krénfy
205 3, XIV | törvényszék tagjai mindnyájan egy akarattal felálltak, és rámondák az „
206 2, IX | drámákban, hanem az életben is akárhányszor történnek.~Fenyéry komoly
207 3, V | engedi menekülni? Mi rosszat akarhat ez most?~– És mi viszonzást
208 3, III | engedni Krénfynek. Irén nem akarhatta, hogy világ elé kerüljön
209 3, VIII | szolgáltasson nekik, valahogy, akárhogy; hogy bebizonyítsa előttük,
210 2, I | egy elégtételt nekem. Ne akarjanak visszatartóztatni tőle;
211 2, II | való volt, hogy Boros úr ne akarjon bemenni azokkal a sáros
212 3, XIII | gyöngeségen felül emelkedettnek akarjuk hinni. – Ezért minden idevonatkozó
213 2, I | meg a jeles delnő kezét.~– Akárkitől jött e segély, vigye meg
214 2, II | szakácsát néhány hétre, akármibe kerül.~Másik íratott ottani
215 2, III | énnekem reggel kilenc óráig akármiféle üzenethozó embert bebocsátasz,
216 3, VIII | akkor létre, ha a költők úgy akarnák felléptetni az embereket,
217 2, VII | Igaz, hogy én tehetném, ha akarnám. De nem akarom. Nyíltan
218 3, III | mutogatnak rám, mintha meg akarnának enni, pedig csak arról van
219 2, IV | élve vissza, és sem azt nem akarod, hogy én öljem meg őt, sem
220 3, III | boldog vagyok, nevem becsült; akarsz-e így elfogadni?” Én így tettem,
221 3, VIII | vannak árulva.~– Mi ez? Miért akartok gátolni, hogy ide bemenjek?~–
222 2, VII | isteneskedni többé? Hát könyörögni akartok-e még, csúszni, mászni kutyamódra?
223 2, III | elfogadni, bárha elébb magunknak akartuk fenntartani azt a szerencsét,
224 2, III | szerződést kössünk. Mi pénzt akarunk kapni, ön feltételeket szab.
225 3, VI | Krénfy az utasítás szerint be akarván venni a kérdéses vegyítékből,
226 2, IV | hogy magát a csúnya szobába akassza fel?~Cynthia grófnő, mintha
227 2, II | rajta keresztül madzagot, s akaszd a nyakadba.~– De énnekem
228 3, IV | kocsikból, s megkötötték az ákászfákhoz, mert a kocsisok nem maradhattak
229 2, V | karját István gróf karjába akasztá, ki őt udvariasan felvezeté
230 2, II | kell. Kongó!~– Óh, hogy akasztanának fel, nem ki vagy már a béreddel
231 2, IV | mely gondolatait meg szokta akasztani. Otthon érzi magát.~Sőt,
232 2, III | tizediket bátran fel lehetne akasztatni, minden negyediket megveretni
233 2, IV | Ebben a csúnya szobában akasztatta fel becses képmását Krénfy
234 2, VIII | énvelem azt hitette el ez az akasztófáravaló (értette Krénfyt), hogy
235 2, VIII | a kapitulációt.~– Óh, ti akasztófáravalók, ti gyáva haszontalan nyomorultak:
236 2, I | a mennyország kapuja egy akasztott lókötő előtt, mint ez itt
237 2, I | mert a gazda éppen most akasztotta fel magát a mestergerendára,
238 2, I | tavaly, aratáskor koszorút akasztottak, száraz lett azóta és levéltelen.
239 3, III | miszerint a legelső férfi, akiben becsületérzés van, önnek
240 2, IV | tartalmát csak az tudja meg, akihez címezve van. Az én leveleim
241 2, II | vesztét érzi.”~És mindazok, akikhez e levelek intézve voltak,
242 2, VI | voltak éhen holt tótokkal, akikkel a háznép minden tagja rendkívül
243 2, VI | a klasszikus költőknek, akikre nézve meg volt határozva
244 3, V | ugyan én foglaltam el, mint akin a sérelem történt, s miután
245 2, VI | Mihály úr szava.~És minden akként teljesedett be. Amint ő
246 2, III | pitvarnokhoz fordulva, ki akkorákat ásított előtte, hogy majd
247 2, IV | vagy, hagynak még egyszer akkorára nőni.~Krénfy úr büszkesége
248 2, IV | e bájos ujjaktól néhány akkordot hallhatna.~Cynthia grófnő
249 3, XVIII| kastéllyal szemben, s egy régibb akol éppen düledezőben áll, s
250 2, IX | ujjára csúszott, arra az alabástromfehér ujjra, s a lányka összefogta
251 2, II | hamuját szépen felrakta az alabástromkandalló párkányára, kostól származott
252 2, III | zöld pázsit és kőbe rakott álaébokrok díszlettek, a folyosók bejárását
253 2, I | lejtőn nagy kényelmesen aláfelé futni, nem ügyelve kocsis
254 3, IX | pár év alatt elnyelte az alagcsöveket is; sőt egyszer országutat
255 3, IX | Próbálták már a rajtasegítést alagcsövezéssel; hanem a földnek az a gonoszsága
256 3, XII | eltetetni láb alól, hogy váltói aláírását egykor meg ne cáfolhassa.
257 2, V | asztalán, a grófnő saját aláírásával. Két perc előtt itt állt
258 3, IX | együtt Bécsbe, a grófhoz, aláíratták vele az egyezséget, miszerint
259 3, I | az elcsábított leánnyal, aláírni a házassági kötvényt, folyvást
260 2, VI | vagy egyéb levelet kellett aláírnia, nevét mindig oly szorosan
261 2, VII | nevével tért vissza. Ezek az aláírók ugyan empirice nem léteztek,
262 2, I | botot. Igaz-e ez, Popák? Nem aláírtad-e a szerződést?~A jámbor paraszt
263 2, VII | hitványságot mind írásba tették, aláírták, megpecsételték, komolyan,
264 2, IV | iratok már készen vannak, aláírva, meg is pecsételve, az összegek
265 2, I | megrakott szekeret láttak alájönni hatökrös fogattal, melynek
266 3, IX | szorgalommal, mily áldozatokkal alakíták át az új telepítvényüket.
267 3, XIII | legérdekesebbek. Valami áldott varázs alakítja át ekkor egész lényüket.
268 3, VII | sajtkészítő gyárrá volt alakítva; gazdag birkás bírta haszonbérben.~
269 3, III | hintók és szekerek mindennemű alakjai az alispán szőleje felé,
270 3, IX | költők a csendélet boldog alakjait.~Mikor ez a derék telepítő
271 3, I | tartá kezét, szemeit leánya alakján, ki e tekintet alatt százszor
272 3, XIII | mesevilág erényeibe öltözteti alakját, s ígér magának mennyországot,
273 3, XI | szemekkel, azzal az észvesztő alakkal. Kezében fog lenni, az ő
274 2, III | merev, mozdulatlan szemű alakokhoz, amiknek meg van adva az
275 2, I | nyakkal, eleresztett farkkal, alákonyult füllel engedik magukat a
276 3, VIII | néze rájuk. Ez nem lehet alakoskodás, ez nem lehet összebeszélés,
277 2, V | magát, s dühösen ugatott az alakra.~Cynthia odalépett a kutyához
278 2, II | faragott, előszedett mindenféle alakú és minőségű levélpapírokat
279 3, III | a városi mendemonda úgy alakult, miszerint ez a gavallér
280 3, XIV | ami bűnét még borzasztóbb alakúvá idomítja.~És végre apagyilkossággal
281 3, XIII | segítő karját, s festői alakzatban rogyott le a szőnyegre.
282 3, XV | vizekbe vágyó tekintettel aláleskelődni, szép sima késekkel, töltött
283 2, V | látta őt, majd végtelenül alant.~– Jól van, én nagysád kedvéért
284 3, IX | a malmokra bocsátani, az alantabb fekvő réteket megöntözni
285 2, X | rendkívüli árvizek fognak aláomlani, s lesz ismét siralom országszerte.~
286 2, IV | patak, mely a sziklákról aláomlik. Ezt a gondolatot nehéz
287 2, III | adni. De mégis! Volt egy alapeszméje, mely nem hagyta el soha;
288 3, IX | egy cukorfőző gyárt is fog alapítani.~A hollandi nagyon örült
289 3, XV | éj határozatai csak egy alapjából kiforgatott lélek kétségbeesett
290 2, IX | csak a világnak mutatott álarc, s elszomorodik rajta, hogy
291 3, I | századbeli írók a legmakacsabb álarcossággal az ellenkezőt akarják bebizonyítani.~
292 2, I | ízlését a divat kényszerének alárendelni, a tapasztalás pedig azt
293 2, III | fáklyafény között látták alászállani a dombról lekerülő országúton
294 2, II | vár hatvanöles bástyájáról alátaszigálták. Óh, a brenóci urak máig
295 2, II | asztalra a tányért, elébb aláterítve egy kiolvasott Allgemeine
296 3, X | nesz nem hallatszott a fák alatti éjszakában.~Mintegy félórai
297 2, V | Illés gróf tanrendszerének alávetni, ki őt két lábra állította,
298 3, V | kérem. Ezért könyörgöm egész alázattal, ne tessék törvény elé hozni
299 2, III | ha megvettél egy jótékony albumot, külön ívre írd a nevedet;
300 2, V | vékony márványlap által volt álcázva, mely szorosan odaillett
301 3, IV | kezde imádkozni, hogy Isten áldása legyen azon a férfin, aki
302 3, III | minthogy az ő működése az Isten áldásával szinte ily sorban következik.~
303 2, V | előresietett; mintha az áldó hangok elől akarna szabadulni,
304 2, IV | hogy egy régen kigondolt áldomást igyék a brenóci Maróth grófok
305 3, XV | csak mint az árnyék követi áldozata lépteit, megjelen előtte,
306 2, II | bálványimádók ünnepélyes áldozataikat.~Az első levél finom, aranyszegélyes
307 3, XII | Kegyed szintúgy a megcsalt áldozatok közé tartozik, mint a többiek.
308 3, IX | pénze van, hogy az előleges áldozatokat győzi, s maga és emberei
309 3, IX | Milyen szorgalommal, mily áldozatokkal alakíták át az új telepítvényüket.
310 2, IX | ünnepélyesen, mint egy áldozatra járuló druida papné, lépett
311 2, X | melyért a brenóci ősök annyi áldozattal, haraggal és erőszakkal
312 2, V | vagy Tarnóczy fog végre áldozatul esni. Láthatja ön, hogy
313 2, VII | hanem folytatá:~– Én nem áldozhatom fel hitelemet tekintetes
314 2, VII | Fenyéry úr fel akarja magát áldozni a haza javáért, az alkalom
315 2, V | ön, milyen nagy kincseket áldozok fel. Én nem tudom, mennyit
316 3, XV | mikkel nála Krénfy védői áldoztak. Mikor azután látta, hogy
317 2, III | ahol zaj nincsen; amit áldoztál, minden hírlapban kürtöltesd,
318 3, XIV | barátocskám: csak egy pillanatot áldozzál reá; ez is élet-halál kérdés.
319 3, I | zörejre betörő cselédek két aléltat leltek a szobában. Cynthiát
320 2, II | éppen szembeötlő.~Az elsőt alföldi földesúrtól vette el, kit
321 2, I | Még tavaly is lenn volt az alföldön, s szakmában dolgozott az
322 2, V | és fiai pedig elmentek az alföldre kaszálni, aratni. Ami kis
323 2, X | említett megyének egy vasszívű alispánja, aki az előre sejtett veszélyen
324 3, IX | együtt magát bemutatta Lippay alispánnál, ittlétét hitelesítendő,
325 3, XIII | búsulna rajta? Hisz ő meg alispánné lesz!~Valóban? Csakugyan
326 2, III | amaz a gazda.~A lépcsők aljáig kíséré őt le Krénfy úr hajadonfővel.
327 3, II | hitte, hogy ez nem lehetett aljas, s mintha le akarná tisztítani
328 2, V | szorosan odaillett a bástyák alját szegélyező többi márványkockák
329 3, IX | televényes agyag, némi alkális savakkal vegyülve) különösen
330 2, I | megjegyezni, hogy talán alkalmasabb volna az élelmiszerek kiosztása
331 2, IV | császármadár felhozatala alkalmát meg akarta ragadni azon
332 2, VI | mert legalább kevesebbet alkalmatlankodtak neki.~Ő odahaza is igen
333 2, VII | javáért még Istennek sem alkalmatlankodtam könyörgéssel, de most az
334 2, III | azon szerénytelen kéréssel alkalmatlankodva, hogy ha lehetőnek találja,
335 3, V | csak a legvégső esetben alkalmazható, mikor a beteg már egészen
336 3, I | tekintetben különben sem igen volt alkalmazkodó.~Irén sóhajtva kérdezé,
337 2, II | rossz ágyterítőből függönyt alkalmazni a terem ablakára; így a
338 3, IX | mesterséges zsilipeket alkalmaztak reá, miknél fogva a szükséges
339 2, III | legildomosabb menüett-bókot alkalmazza, s háttal menjen kifelé,
340 2, I | Engedjék nekem, hogy néhány ez alkalomra illő emlékmondatot ez éhség
341 2, III | hasonlított hozzá.~Az ő alkata, modorai, magaviselete egy
342 3, I | vízzé, léggé tenni, vegytani alkatrészeire szétbontani, most is úrkodik
343 2, III | én patikárius vagyok vagy alkimista? – kiálta Krénfy úr apródonként
344 3, IX | második évfordulóban.~ ~Alkonyat elmúlt már, itt a mély völgyben
345 3, IX | vetette, s nekiindult az alkonyati útnak.~
346 2, III | hallatlan pazarlással már alkonyatkor kivilágíttattak. Az útra
347 2, I | és sírt, sírt keservesen.~Alkonyatra vált már, amidőn egy elkésett
348 3, VII | szót fogadott.~– Nem láttál alkonyattájon ezen az úton menni egy szekeret,
349 2, I | rajzolódnak a félvilágos alkonyégre, a sötét fekete füst, mint
350 2, I | megáll a tisztáson, ahol az alkonyodó nap rásüthet a fenyők közül,
351 2, I | már elveszni, melyet az alkonyóra dacára sem világít be ablakok
352 3, I | gróf. Elég szomorú emlék alkotja e név ismeretét önre nézve.
353 2, V | tökéletes fogalmat vélt alkotni magában Cynthia grófnő felől,
354 2, I | bőkezűleg van szabva természet alkotó kezétől, mindamellett sem
355 2, I | hogy egyik a másik kárára alkotott helytelen szögleteket, szemöldei
356 3, III | szép nyári mulatólakra van alkudozásban, melyet tulajdonosa el akar
357 3, IX | szerette látni is azt, amire alkuszik, s személyesen lejött Kallósfalvát
358 2, V | tőlem, hogy az ő sírjára alkuszom. Ő nem tartozott a brenóci
359 2, III | szobát, melyben e rövid alkut köték az imént, s a markába
360 2, I | nem az orrából, hanem az állából nőtt ki a szarva.~Az út
361 3, VII | kénytelen volt térdeit az álláig felhúzni.~A kocsis mellett
362 2, VI | az ember idegzete, mégsem állaná ki. Ez a három némber itt
363 2, I | is minden lépten meg kell állania, hogy valamit érthetővé
364 3, XII | amik eddigelé meg vannak állapítva. Krénfy bevádolá a leggonoszabb
365 2, I | segélyt hozhatni. Azért állapodjatok meg a legközelebbi faluban,
366 2, IV | órai alvás kedvéért sem állapodom meg. Lemondasz-e?~– Nem –
367 2, X | ad audiendum verbum, mely állapot a közéletben veszélyes krízis
368 3, I | választott szegényeinek állapota.~Ha őt valami véletlen baj
369 3, V | méltóságos gróf egészségi állapotáról tudakozódik, a méltóságos
370 3, XIII | örömest beszél hivatalos állapotokról a törvényszéken kívül, legkevésbé
371 2, I | anekdotái miatt megilletődött állapotukba visszatalálniuk. Neki különös
372 2, III | helyzetem van. Igen kellemetlen állás. A szomszéd földesuraktól
373 2, III | frissítteték fel. Ilyen a dolog állása Brenócon!~Krénfy úr saját
374 2, I | kitolták a homlokot rendes állásából, mély árkot nyomva a közepébe,
375 2, I | magatartása, ahogy kezeit, lábait állásba helyezi, minden mozdulata
376 2, IV | kalapját, s szokatlan félrenéző állásban állt ott a falon, egyik
377 3, XIII | kell vagyonod, nem magas állásod, nem jóléted, nekem csak
378 3, V | földön bírok, nemességemmel, állásommal, s hálátlanabb volnék a
379 2, I | termete egyenesre törekvő állásra kényszeríté fejét, melyet
380 3, XIV | kérdezik önök tőlem: miért állasz itt? Már egyszer hallottam
381 2, II | veszve.~Krénfy úr lakatforma állát simogatta nagy aggodalmasan,
382 2, I | emberiségből, de még az állatiságból is. Apák, anyák legkisebb
383 2, II | ezekkel a soha nem látott állatokkal egyidejű világból vették
384 3, XIII | Sámson és Delila regéje csak allegória; a világ rende ez, a mindennapi
385 2, II | aláterítve egy kiolvasott Allgemeine Zeitungot, hogy el ne piszkolja
386 3, IV | gyengéden néz alvó arcára. Nem állhatja aztán, hogy a gonosz álmot
387 3, XIII | törődött a főfájással.~De ki is állhatna ellent e delnőnek, ha csábító
388 3, II | Pedig, uram, most sem állhatok önnek szolgálatjára.~– Nem
389 3, VI | megfogta a hölgy kezét, az nem állhatott tovább ellent mondhatlan
390 2, VII | kőszívű ember előtt, nem állhatták tovább a hallgatást, hanem
391 2, II | amerikai vas hintaszékeket állít be; ha a nagybajuszú arcképek
392 2, V | a részét, ahol a poéták állítása szerint a szívnek kellene
393 3, XII | udvariatlanságra kényszerít, miszerint állításait megcáfoljam. Kegyed nagyon
394 2, I | táblabíró sietett beleszólni ez állításba.~– Ha jól tudom, a brenóci
395 3, XII | Helybenhagyja kegyed ez állításomat?~– Igen – susogá a nő.~–
396 2, I | tagadta egy szóval is az állítást.~– Hiszen elkészítettem
397 3, IV | esetében senki sem fogja állíthatni, hogy Fenyéry menyasszonyát
398 3, I | emelve magasra. – Én nem állítom, hogy különös nagy reményem
399 3, XV | pillanatai, amikor környezői azt állították róla, hogy úgy viseli magát,
400 3, XIV | vérpadra, csak ezzel ne állítsanak szembe. El vagyok veszve!
401 2, III | kivilágíttattak. Az útra zsellérek állíttattak ki szurokfáklyákkal egész
402 3, XII | követett el, amik egymás mellé állítva a legnagyobb ellentmondásnak
403 3, X | ekkor fölkelt térdéről.~– Állj fel.~A leányka engedelmeskedett.~–
404 2, VII | kalaplevéve, fejemet meghajtva álljak és könyörögjek, kolduljak:
405 3, V | fenevadakkal tenni, azok nem állják ki a rájuk szegzett szemet,
406 2, I | a galuskás hangot.~– Üm. Álljunk meg csak egy szóra – monda
407 2, II | lehetett, miszerint az egész állkapcája a kezében marad.~Boros uram
408 2, VII | ha mind talpig fegyverben állna is. Igaz, nagyon igaz, hogy
409 3, XII | nyájasan üdvözlé a körüle állókat, s derülten, vidáman haladt
410 3, II | a bayonne-i vasút egyik állomásán, amint két szemközt jövő
411 3, XV | elhagyja ő egy időre pesti állomását. Ez a derék hölgy két hét
412 3, II | futását, annak jeléül, hogy állomáshoz közeledik. Ilyenkor az utasok
413 3, VI | készen vannak az előfogatok állomásról állomásra egy fedett hintóra
414 3, IX | érheti, s nem kell a lovakkal állomást tartani. Azok nem feküsznek
415 2, I | part omladványai közt ott állongott még egy-egy leásott ajtófél,
416 2, V | lesüllyed, s miután a rajta állót a földszintre leszállította,
417 3, IX | itt-amott egy, kettő. Nem állták ki ezt a tájat, lég, legyek,
418 2, VI | alkalmatos.~S lám, hogy elesik az alma a fájától; egyetlen figyermeke,
419 2, II | pedig nem terem szőlő, csak almából sajtolnak bort; hogy színe
420 2, VI | az ember lenni, ha első álmából felébresztik, felállt nagy
421 2, II | maradványai, a félig tölt palack, almaborral és egy megharapott kenyérszelet.
422 2, I | és az ő! Ez jelenjen meg álmaitokban, ennek a kezei helyét csókoljátok
423 3, XV | egyedül ő gyilkos.~Haj, sok álmatlan éjszakán át sugdosta neki
424 2, V | zörgött álmában.~– Valóban? Álmodhattam valamit, már nem jut eszembe.~
425 3, IV | egyedül.~Valami rosszat álmodik, mert keble oly sűrűn piheg,
426 3, IV | volna neki, hogy máskor álmodjék okosabbat.~Dobokyné, midőn
427 3, VIII | erdő, mező még egyszer álmodozni kezdett a múló nyárról,
428 2, V | Talán csak képzelődött, vagy álmodta ezt a hangot.~Most egyet
429 2, VI | az alvó kabátját.~– Mit álmodtál, öcsém? Zabban a lovak!~
430 2, VI | vetkőzéshez fogott.~– Talán álmos vagy? – tréfálkozék vele
431 2, IV | olyan embert keresve, ki álnév alatt él ott, azalatt ez
432 2, I | erősen előálló fogait egészen alól-felül eltakarja. Egyébiránt előnyére
433 2, V | képzelé néhány percig, hogy álomból ébredt.~Hanem hiszen az
434 3, VIII | ajkaikon, szemeik, mint az álomjáróké, merednek reá, és visszarettenve
435 3, VIII | jelenet a bűvlámpából, egy álomkép, egy hallucináció… Csak
436 3, V | türelmesen képzelgő panaszait, álomlátásait, megnyugtatá, s úgy hagyta
437 2, III | ekkor jönnek a legkedvesebb álomlátások, ekkor nyeri vissza test
438 2, I | motióra felemelé az égre nagy, álomlátó kék szemeit, s az ihlet
439 2, III | nincs kellemesebb a hajnali álomnál; megéneklik ezt a népköltők
440 3, IV | kétségbeesés erőszakot tett az álomnyomáson, egyszerre felszöktem helyemből,
441 3, VIII | jelen meg – egy férfi –, egy álomrém…~A két hölgy ijedten tekint
442 2, III | inasforma egyéniség, aki álomtól bosszús fővel tudósítá Krénfy
443 2, X | felülkerülhetett, s megesett, hogy az alperes egzekválta a felperest,
444 2, X | éhhalál ostromolta, hazánk alsóbb megyéiben nem csekélyebb
445 3, I | vér szerinti vonzalom az alsóbbak után, mint valami átkos
446 2, II | gazember. Az egész úton alszol, azért nem veszed észre,
447 3, VIII | nézett). Nyolc napja nem alszom, éjjel-nappal úton vagyok.
448 3, XII | kivonataival. Ügyvédemnek vannak általadva.~– Tudom, Krénfy csakugyan
449 2, IV | célszerű azon minél rövidebben általesni.~István gróf csak vizet
450 2, I | ismét letért az országútra, általuk odáig kísértetve.~A ház
451 2, VII | lesznek ezután. Fogadja el az általunk ajánlott összeget; ha kevés
452 3, I | a dajka szokott mesélni altatott gyermekének, ki félve rejti
453 3, I | szobáiba.~Az előteremben aludtak a grófnő szobaleányai, azoknak
454 3, X | ezt láttad, mert ha úgy aludtál volna is, mint otthon édesanyád
455 2, IV | a csizmát nyolc garason alul, azt is előre akarja látni.~
456 3, I | dacosan kereste a rangján aluli társaságokat.~Midőn atyja
457 2, V | társalkodónéja aludt már; alulról sem hallatszott semmi nesz,
458 3, VI | viaszgyertya fénye között aluszik a sötét halott; a feketén
459 2, III | fel? Mondd, hogy várjanak! Aluszom.~Jakab kotródott. Krénfy
460 2, IV | én Strasbourgig egy órai alvás kedvéért sem állapodom meg.
461 2, X | fenyegette a jövő tavasz az alvidéket. A felföldön roppant havak
462 3, IX | minden.~Hanem a szobákban alvók azt kezdték érezni, hogy
463 2, VIII | magtárhoz vezet.~A bőszült amazon ezt igen helyes bosszúállásnak
464 2, V | volna kezénél ez az összeg, ámbátor ez órában nagyon ki vagyok
465 2, IV | mint a mítoszi istennők ambróziaszürcsölése.~Cynthia grófnő semmi húsfélét
466 2, VIII | engedjék neki, amit tenni akar.~Ámde ha meg lehet kötni a dühös
467 2, I | kebledbe, és menj vele, ameddig benne tart; csak mindig
468 2, IV | kulcsát hordanám magammal, amelybe be vagy zárva.~Cynthia hallgatott.~
469 3, I | azok a méla nagy szemek, amelyek úgy nem értenek a mosolygáshoz.~
470 2, VIII | keresse ki a sok kulcs közül, amelyik a magtárhoz vezet.~A bőszült
471 2, I | kezeiken ráspolyélű nyelvével, amelyikét közel kapta.~A nagyságos
472 3, XII | következetességével egymásba vág, és amelynek kulcsát egyedül én bírom.
473 3, XI | a szekérből, s elfusson, amerre legsűrűbb az erdő. Mégis
474 2, I | csak mindig arrafelé tarts, amerről a napot kelni látod; ahol
475 2, V | levelet, s egy finom kis ametisztgyűrűvel lepecsételé azt. Krénfy
476 3, XIII | Így szólnak a mendemondák, amikből mi annyit megtanulunk, amennyit
477 3, II | furfangos, tekervényes utakat, amiken tettei világra jöttek, nemigen
478 3, VI | által halt meg. A mérgek, amiktől meghalt, mind növényi szerek
479 2, III | magunknak kimagyarázni, mely amily meglepő rejtély előttünk,
480 2, I | Azután olyan szelek támadtak, amilyeneknek soha hírét sem hallották
481 3, IX | gömbölyűséget hozott magával, amilyennek csak valaha festették a
482 2, V | kinézésű férfi tör elő: amilyennel nem jó éjszaka ily magányos
483 2, III | szólt oly száraz hangon, amilyent nem tudnak utánozni az önmozdonyok,
484 3, IX | bevándorlási díszmenetek, aminőket a fővároson keresztül vonultukban
485 2, I | egy túlvilági szépséget, aminőt az oltárképekre festenek,
486 3, IV | ott oly sopánkodó arccal, aminőtől minden szó nélkül is meg
487 3, XIII | Aki igazán szeret, nem ámítja az magát, nem kíván választottjától
488 2, II | palackokban, boldog illúziókkal ámítva hol magát, hol mást.~– Verhovinai
489 3, XII | hirtelen felrezzent méla ámolygásaiból, szép kezével űzte a felhőket
490 3, XII | ónhalaványság, a lélekvesztett ámulat.~A némber maga sem ismert
491 3, V | egy rendbe sorozva azt az amulettekkel, bölcsek köveivel és mindenféle
492 2, X | szokott istencsapásától.~Ez analóg esetben sok mellékes körülmény
493 2, III | szabad-e néki az asztalon álló ananászok közül egyet Cynthia grófnőnek
494 2, III | spékelt fogasokat, az illatos ananászokat, mik, óh fájdalom, nem voltak
495 2, III | hogy hová vigye azt az egy ananászt, milyen tányérra tegye,
496 2, I | Fenn van-e már az öreg Ancsa asszony?~– Fenn van már
497 2, III | legelső őse Jeruzsálemi András király idejében, aki még
498 2, I | Eladná a gyermekeit!~– Egy jó anekdota jut erről eszembe. (Az említett
499 2, I | volt magukat a táblabíró úr anekdotái miatt megilletődött állapotukba
500 3, XVIII| eljár hozzájuk kifogyhatlan anekdotáival, amik Cynthiát gyakran megnevettetik,
501 2, IX | mindannyiszor megfelelő anekdotákat mondani.~A szép Dobokyné
502 2, I | egyik jó oldala volt az anekdotamondás, néha reggelig is elanekdotáztunk,
503 3, XIII | s legfeljebb egy vidám anekdotával elégíti ki a szép hölgy
504 2, I | Van ám még hat fiam!”~Az anekdotázást félbeszakítá a legifjabb
505 1 | táblabírák” címe alatt mulatságos anekdoton-gyűjteményt vél találni, mely az újabb
506 2, IV | kimondasz, elmés, csípős anekdotonná van öntve. Nem mondanál-e
|