10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
2020 2, I | A garaboncás égre néző daccal fordítá fejét az urak felé,
2021 3, XV | szép, ami erős, ami vele dacol.~Cynthia gyermekkorától
2022 3, IX | látogatóval, s egyedül bírtak dacolni vele.~Az ifjú tőzsér a repcébe
2023 3, I | honnan anyja száműzve volt, s dacosan kereste a rangján aluli
2024 3, IX | átnyirkosodik, olyan lesz, mint a dagasztott kovász, ahová az ember a
2025 3, I | tovább mesélt neki, mint a dajka szokott mesélni altatott
2026 2, VIII | vagy régi szeretője, talán dajkája, vagy éppen felesége Krénfy
2027 3, X | Így ketten vannak: ő és a dal.~Csak Popákék kapujában,
2028 2, VI | Pedig milyen szép, milyen daliás fiú volt! Mikor az országgyűlésen
2029 3, III | ide-oda kell rakni.~A vidéki dalidók közt mint különös nevezetességet
2030 2, I | hogy nála, mint a palóc dalok költőjénél, a legtarkább
2031 3, XVIII| a kisebbet; ringatja és dalol neki, hogy elaltassa.~Mindenki
2032 3, X | kívánsága akadt.~– Tudsz-e te dalolni?~– Tudok.~– Valami hosszú
2033 3, X | basszushangja még sokáig kísérte a dalt, melynek gyermeteg csengésű
2034 2, VI | özvegyasszony, egy tudós dáma és egy bűbájos tündérke
2035 2, V | fejét.~Illés gróf egy kuplé danáit dudorászta, míg felöltönyét
2036 3, X | a szobában vannak. Azért danol oly erősen, hogy ne legyen
2037 3, X | kaszálják.”~– Azt, azt. Danold azt nekem szépen.~A kisleány
2038 2, III | fogadóba. Krénfy úr egy darabig utánaeredt, hogy még egyszer
2039 2, I | úgy két, három húszast darabjáért, ami bizonyosan nem nagy
2040 2, II | rágyújtott vele, az égő darabját elhajítva a viaszos parkettre,
2041 2, I | metszette meg, emlékezik arra a darabkára is ott, ez a szépapjának
2042 2, V | szelindeket, annak hajigálta apró darabokban az egész sültet. A kutya
2043 2, II | vaskesztyűt, mellyel fogta azt a dárdát, amivel az ország viadorát
2044 2, I | A bíró csak egy könnyű darócmellényben volt kinn a hűs légen.~–
2045 2, II | a szép regényeket írta: Das weisse Haus, Fifine és több
2046 3, III | ügyvédi pályára fordítá.~„Dat Justinianus honores.”~Hirtelen
2047 2, I | Bizonyosan ez is úgy járt, mint a debreceni vén kofa, akiről elfelejtkezett
2048 2, I | gyógyítok meg évenként, kiket decoctumok, emplastrumok és kataplazmák
2049 2, VIII | nyelven mondanák: egészen decontenancirozta e rosszul rendezett jelenet;
2050 3, XVIII| van… Mikor apák, nagyapák, dédősök tisztes sora végén ott áll
2051 3, V | halott lett volna…~– Ah, dehogy. Élő ember volt az, ott
2052 3, XIII | hozzáadni, illusztrálni és dekorálni.~Beszélik, hogy Krénfy,
2053 3, III | lakomára is lesz idő. Holnap délben a menyegzőt egész vígsággal
2054 2, III | broughamban, holnap calessben, délelőtt phaetonban, délután batárban
2055 2, VII | MAJORIS…~A következő nap délelőttje csupa unalmas foglalkozásban
2056 1 | volt lefoglalva. Ott ültek delenként a főváros ismerős táblabírái,
2057 2, II | trieszti ügynökéhez szólt déligyümölcsökért, a negyedik a legelőkelőbb
2058 3, III | felhúzva orra hegyéig. „Ez delikát kérdés, amiben férfiak kötelessége
2059 3, XIII | ajkak kérnek.~Ah, Sámson és Delila regéje csak allegória; a
2060 2, V | Jól tudta, hogy az egész délkeleti házfal be van futtatva a
2061 2, I | örömkiáltásával rohant e percben a delnőhöz, s odaborulva lábaihoz,
2062 3, VI | ismerősökkel, tekintélyes urakkal, delnőkkel a kastély, eljöttek, megnézték
2063 2, I | csontkezű, denevérszárnyú démonai a halálnak, kik a ragályos
2064 2, V | íróasztalát, azzal a kis réz démonnal tintatartója felett, egy
2065 2, I | nem is azok a csontkezű, denevérszárnyú démonai a halálnak, kik
2066 2, II | kegyelmedet?~– A vármegye deputációja. A vicispán, a főjegyző
2067 2, I | annál kevésbé egy hivatalos deputációnak kihallgatni, formulázni,
2068 3, III | vegye, mert azzal nagyon deranzsírozná magát; arra pedig, hogy
2069 2, I | ládákból, melyek a szekér derekában voltak, s rakta az asszonyok
2070 2, I | mindenütt megjegyeztem a fák derekait; hogyha messze-messze elmennék
2071 3, XVIII| a késői verőfény, mely a dérfestette erdőket megaranyozza, azon
2072 2, I | legsúlyosabb dikciókat, azok deríték föl még magát a halált is.~–
2073 2, II | emberen is, s ez senkinek sem derogál. De lehúzatni az út közepén
2074 3, X | fenyőfák alatt minden külső derű elveszett, csak a gyakorlott
2075 3, XIII | lassan kezde ismét mosolyra derülni.~– Kedvesem. Én nem vagyok
2076 3, III | féltréfás kifakadása általános derültséget idézett elő.~– Én is váltig
2077 2, IV | kacagáshoz készülő vidámság derűje jelent meg egy pillanatra,
2078 2, I | mégis kiárultunk annyit a deszkából, hogy senki sem halt meg
2079 2, I | csörömpölő szekereknek, miken a deszkákat szállítják, ez is elég jó.~
2080 2, V | szűk szobát; a hányt-vetett deszkákon keresztül a hold odasütött
2081 2, V | a számukra rendeltetett deszkaládákba elpakolni, s minden egyes
2082 2, I | a kereskedőknek, itthon deszkát fűrészeltek, nyáron eljártak
2083 3, III | melyben maguk az ügyvédek detegálják egymás gyöngeségeit, megfenyítsék,
2084 2, II | palackja, a Chateau Laffitte devise-zel, még a horganyos dugó is
2085 2, I | dévorent leurs ennemis; mais tu dévore tes compatriotes.”4~– Egy
2086 2, I | jelmondatot írt:~„Les Cannibals dévorent leurs ennemis; mais tu dévore
2087 2, V | megbetegedett; füstpénz, dézsma, robot tartozásban maradt;
2088 2, VII | szónoklatok! Az ellenzék diadala!~– Kérjük, olvassa fel! –
2089 3, V | sem illuminációval, sem diadalkapuval.~Cynthia szüntelen atyja
2090 3, III | egész ország adós. Bukása diadallá vált a közvélemény előtt. (
2091 2, IV | tetőpontjára helyezé.~Amint így diadallal vezeti elegáns vendégeit
2092 3, I | a tájékon maradni, ahol diadalt ül az igaztalanság, s büntetést
2093 3, IV | rágalmazta?”~„Férfiak előtt dicsekedett vele, hogy neki e hölgy
2094 2, IV | valami ügyetlenséget, nem dicsekedett-e ostobaságokkal, nem kínálkozott-e
2095 2, II | bástyára. Nem minden család dicsekedhetik azzal, hogy ősei ezelőtt
2096 3, XII | legfényesebb korszakukban sem dicsekedhettek. Ura lesz ön vagyonomnak
2097 2, VI | mint az ifjú ember maga dicsekszik, egy bokrétát kapott is
2098 3, IX | elrendezést, a haladást, s addig dicséré és magasztalá az ifjú tőzsért,
2099 3, III | Fenyéryről, hol a legémelygősebb dicséret, hol a leggonoszabb rágalom
2100 2, III | kezdett szemlátomást hízni a dicséretek miatt –, hátha még tegnap
2101 3, IX | munka láttán. Nem győzte dicsérni a szorgalmat, a fölséges
2102 2, VI | hallani, s ha valakit nagyon dicsért előtte szép rokona, azzal
2103 2, V | Éjfél után óra kettő!~Dicsértessék a teremtő!”~Éjfél után két
2104 2, I | vagyok egy nálamnál magasabb, dicsőbb lénynek: én egy puszta jelkép
2105 3, V | foglaland helyet, ha ezt dicsően kiállta.~Cynthia is készen
2106 2, I | Hahnemanné, ki egyedül érdemel dicsőítést. Én csak szerény neofita
2107 2, VII | haza megszabadítója, neve dicsőíttetni fog, és vagyonait elveszti
2108 3, III | őket.~A két leány tele volt dicsőséggel, ah, mennyire sajnálták,
2109 2, VII | Nem tetszik, ugye, a dicsőségnek ez az útja-módja? Könnyebb,
2110 2, I | gyalog, rongyosan, fázva, dideregve jön alá a hegyek közül;
2111 2, I | Úgy van. A szegény öreg didergett az esteli hűs légben.~Az
2112 1 | vagyok Cato, de azok sem dii, akiknek tetszik a táblabírák
2113 1 | fogalmukat…~…„Victrix causa diis placuit, sed victa Catoni”.~
2114 3, XV | bizonnyal elveendi bűneinek díját, mert oltalmazói már Bécset
2115 3, IX | szemei, kiülő pofája, úgy diktálja neki, hogy mit írjon.~Végre
2116 2, IV | Messieurs et mesdames, le diner est servi!”~A kölcsönvett
2117 2, IX | tiszteljem is önt, ha ön e diogenészi flegmát, gunyort akarja
2118 3, XI | kaleidoszkópban, ahol ugyanazon diribdarabkák minden mozdulatnál más csodát
2119 3, XV | két hét alatt úgy helyre disputálja Cynthia eszét, mintha soha
2120 3, I | nyugszom addig, amíg vissza nem disputálom Fenyéry ítéletét. Azért
2121 2, III | Krénfy úr saját magába disputálta a lelkesedést. Beszédje
2122 3, III | kérőbe jönni, s még csak díszesebb öltözéket sem váltott.~–
2123 2, II | írókamrája és ebédlője falait díszíték, behúzatja aranyos, ezüstös
2124 2, III | és kőbe rakott álaébokrok díszlettek, a folyosók bejárását gazdag
2125 2, II | állhat a maga hintajával a díszmenet közé.~A brenóci kastélyban
2126 3, IX | voltak a szokott bevándorlási díszmenetek, aminőket a fővároson keresztül
2127 2, III | átidomítva, telve a legpompásabb dísznövényzettel, egy kertésznek egyéb dolga
2128 2, I | talán vele, mint a palóc a disznósajttal, mikor legelőször látta:
2129 2, VII | ő szakmája. Bálleírások, divatcikkek őt nagyon szokták érdekelni.
2130 2, III | gavallérja a fővárosnak, felesége divathölgy, szeretőjei még inkább;
2131 2, VII | azokat az Életképekben, Divatlapban, Honderűben a versek között.
2132 2, VII | póriasak ezek a magyar divatlapok! – fakad ki Dobokyné. –
2133 2, VII | pamlagon heverve forgatja a divatlapokat, ez az ő szakmája. Bálleírások,
2134 2, III | sem sima, sem művelt, sem divatos lenni, mert ő vagyonát maga
2135 2, III | tíz esztendővel ezelőtti divatot, akkor is a legócskább vendégfogadóba
2136 2, VII | határozottan az asztal alá dobatik. Nem érdemes, hogy az ember
2137 3, XIV | Vitessék el e nőt innen. Dobjanak a tömlöcre, vigyenek a vérpadra,
2138 2, II | megint?~– No csak ki ne dobjon addig, amíg be nem jöttem.
2139 3, XIII | csókjaival és szíve hő dobogásával hevítve azt át, és gyöngéden
2140 3, VIII | minden csepp vér szívében azt dobogja, hogy ez arcáról ő lopta
2141 3, XI | parancsolni szívének, hogy az ne dobogjon oly sebesen.~Két megyei
2142 3, I | sebesebben kezdett szívében dobogni. – Ez mégis különös.~– Illés
2143 3, I | Istenem! – kiálta Irén, dobogó szívvel emelkedve föl fekhelyéről.~–
2144 3, III | érkeztek haza a szüretről Dobokyék a szép őszi holdvilágnál.~
2145 3, III | ellen védelmezni.~Irén most Dobokynénál lakik. Talán már tudják
2146 3, XIV | füléhez és súgva monda:~– Dobokynétól egy levéllel jövök.~– Majd
2147 2, III | segítségével a zongorán dobolni, s amint reá nézett, úgy
2148 2, VI | birtokát milyen egyszerre dobra fogják ütni, hogy vezeti
2149 3, XVIII| észrevételeket tett Leonora dodonai mondataira.~– Ez a vonal
2150 2, II | vérjeleneteit. Színültig áll sajtos döbözökkel a kriptabejárat, s visszaijeszti
2151 2, I | rablónál.~A szekér rohanó döcögése nem engedte, hogy többet
2152 2, IV | hogy annál irtózatosabb döfés volna ez a ti büszkeségteken,
2153 2, VII | erősen, és vasas botjával döfölte a földet. Igen tetszett
2154 3, I | egészen megváltozott. A dölyfös férfiúból csendes, alázatos
2155 2, I | ismétlé a felszólítást; a kapu döngése végigzúgott a belső folyosókon
2156 2, VIII | máskorra annak az ajtónak a döngetését, tegye meg az ő kedvéért,
2157 2, I | jóltevő menti meg végveszélybe döntött övéit, ha látni fogja azoknak
2158 3, IV | Akkor egyszerre két lövés dördült el; az egyik lámpa ezer
2159 2, II | magánbeszédet, elkezde magában dörmögni, végig a lépcsőkön.~– Látott
2160 2, V | vén csavargó fejcsóválva dörmögte magában:~– Az Isten, az
2161 3, II | A vaskocsi füttyöngve, dörögve ment odább, s Illés gróf
2162 2, I | tölteni; de az is hiába dörömböl az ajtón, amíg mi ki nem
2163 3, II | újrakezdje.~Alig várta, hogy a dörömbözés lassulni kezdjen, midőn
2164 3, IX | ablakok felhagytak a folytonos dörömbözéssel, a kürtőkben elhallgatott
2165 2, I | Éppen akkor unta meg a dörömbözést, mikor az urak odaértek
2166 2, III | hydrokalisublimatot.~– Mi az? Dörzsgyufa?~– Nem, hanem olyan szer,
2167 2, II | karjai közé, és jó kedvvel dörzsölé kezét. Az asztalon még ott
2168 2, I | hajdúk ezalatt az öreg lábait dörzsölték vizes flanellel, a kisgyermek
2169 3, IX | a tudományt, hogy mikor dohány nincsen, legjobb a pipa
2170 3, XIII | mint jókedvű, a kávéról és dohányról lemondott, mert azok főfájást
2171 2, II | párkányára, kostól származott dohányzacskóját előkereste, kitekergeté,
2172 2, II | uramnak még elébb dolga volt a dohányzacskót magyar nadrágja szíjába
2173 2, II | tajtékpipa-gyűjteménye. Ő maga nem dohányzik, mert az sokba kerül; hanem
2174 2, II | helyébe egy csomó obskúrus doktor, poéta és művész kőnyomatú
2175 3, XIV | közvádló, s talán akkor dől el a per sorsa, midőn a
2176 2, I | golyókon, s kiknek viselt dolgairól olyan szép regényeket sikerül
2177 3, XIII | Mármost térjünk a magunk dolgára.~Lippay most nagyon boldog.
2178 2, IV | nevelői iránt, s egyéb ily dolgokért, amikért szegény ember fiát
2179 3, VI | hogyan vétett, az nem az én dolgom. Hogy a bírák szigorúak
2180 2, IV | megverik, s azzal átestek a dolgon. Az ő büntetésük pedig az
2181 2, IX | egyedül voltak; a kertben dolgozó cselédség sokkal távolabb
2182 3, IX | íróasztala elé, a fedett dolgozólámpa csak egy kerek tért világít
2183 3, III | mily makacs kitartással dolgozom, hogy pihenésre, mulatságra
2184 2, IV | nem itt kellene állani a dolgozószobában, hanem egyenesen az elfogadási
2185 2, IV | szabadságot engedett.~Krénfy úr dolgozószobájába is elvezette vendégeit.
2186 3, XIII | kiszabadítására, vállvetve dolgoztak, hogy rám és nálamnál hatalmasabb
2187 3, IX | árpaföldei között. – Így dolgoztatok volna ti is, most nem volnátok
2188 2, I | megbecsültük apánkat, anyánkat, dolgoztunk mind télen, mind nyáron.
2189 3, I | egészen ki volt eszméjében dolgozva az a szilárd, belül szellemgyöngéd,
2190 2, I | szükséget?~– Óh, nekünk jó dolgunk van. Mindennapra van kenyerünk,
2191 3, V | erről, uram, térjünk saját dolgunkra.~– Instálom, méltóságos
2192 3, VI | útilevelek és váltók százezer dollár értékig. Ért mármost engemet,
2193 3, III | földesúr saját költségén zöld dolmányba s kék nadrágba öltöztetett;
2194 3, III | magában, hogy Fenyéryt e dologért szigorú számadásra fogja
2195 2, I | cigánynak, s az elhallgatott a dologgal. Elfogyott azonban a száz
2196 3, XIV | Tessék. – Most térjünk a dologra.~Náci bácsi hüledezve távozott
2197 2, I | valamit érthetővé tegyen.~Egy dombemelkedésnél egyszerre összetalálkozik
2198 2, I | tűzhelyi láng. És a túlsó dombon látszik magasra emelkedve
2199 2, I | széles vállain; határozott, domború álla simára volt borotválva;
2200 2, I | tanácsolta neki, hogy építsenek a dombra. Az úr oda sem engedte,
2201 2, III | között látták alászállani a dombról lekerülő országúton a három
2202 2, I | mosolyogva kérdé tőle:~– Domine spektábilis, mit mondtak
2203 3, XII | fogoly legyek az ablakon dongva verték magukat a napfényes
2204 2, I | ház üres; a gyermek pedig dőre, nincsen, nem is lesz esze,
2205 2, IV | nem hiszem, hogy a Maison Dorée-ban, vagy Frères Provenceaux-nál
2206 2, I | ajánlattól, a bíró pedig dorgáló szóval inté meg a nyugtalan
2207 3, XI | úr ispánjával, s azt egy doronggal agyonütötte.~Krénfy úr felszökött
2208 3, X | lihegve ereszté le felemelt dorongját, amint látá, hogy csak egy
2209 2, VII | A többiek is vasvillák, dorongok után futottak, s elhagyták
2210 2, VII | hitelem áll. És a hitel nekem drágább, mint minden a világon.~–
2211 3, III | bánatból ismét örömöt; s nem drágább-e a szív öröme minden aranynál,
2212 2, IV | szemei a legnagyobb két drágakő azok között, amiket a gyémántnál
2213 2, II | mozaiknak, a nehéz arany és drágakövekkel rakott serlegek, felhordótálak,
2214 2, IV | gondolattal vizsgálgatá a szép drágaköves kardok, emailos függórák
2215 2, II | csillog bennük mindenféle drágaság, kiben gyémánt, kiben rubint,
2216 2, II | nyalánkságboltokban jót és drágát lehet kapni.~A harmadik
2217 2, IX | jelenetek nemcsak a francia drámákban, hanem az életben is akárhányszor
2218 2, V | nagy komondoron gyakorolni dresszírozó szenvedélyét, mely eleinte
2219 2, I | meg, ezt meg ezt a szegény drótos tótot kilenc garasáért és
2220 2, IX | mint egy áldozatra járuló druida papné, lépett a megdöbbent
2221 2, V | Illés gróf egy kuplé danáit dudorászta, míg felöltönyét magára
2222 3, II | ettől az ostoba zuhogó, dübörgő vasgép hangjaitól, mely
2223 2, III | postafogataival behajtatott a dübörgős felvonóhídon a várudvarra,
2224 3, II | folytatni. Kénytelen volt dühének mondhatlan szavait elhalasztani
2225 2, VIII | ki meg tudja kötni egy dühödt némber nyelvét, ki fegyverezi
2226 2, I | kezéből görcsös botját, s dühödten kiálta, a házra mutatva:~–
2227 2, V | toporzékolt, mint aki meg van dühödve.~Minden ajtót, minden ablaktáblát
2228 3, II | ahogy rossz poéták szoktak dühöngeni, kiket nem hallgatott meg
2229 3, IX | vész, miután negyven óráig dühöngött szünet nélkül; a házak eresztékei
2230 3, XII | Krénfy.”~A némber vadállati dühösséggel szökött fel ültéből. Szemeit
2231 3, V | Éppen most, midőn haragot, dühöt várnak tőle. Mi van e nagylelkűség
2232 2, I | az urak felé, s diadalmas dühvel állt meg ott előttük, felszólítása
2233 3, XVIII| s egy régibb akol éppen düledezőben áll, s csak magasabb jóváhagyásra
2234 2, II | Egye meg, aki szereti! – dünnyöge Boros uram, teletömve a
2235 2, I | nagyságos úr ispánja csak dünnyögött, vállait és szemöldeit vonogatva,
2236 2, I | elől, az öreg pedig egyre dünnyögte magában: „És a fák is milyen
2237 3, X | hát fogd ezt a levelet, dugd a kebledbe, hogy el ne veszítsd;
2238 2, II | instálom, nincs itt egy dugóhúzó heverőben?~– Nincs! És nem
2239 2, IV | gróf összefont karokkal dűlt a szék karjához, melyen
2240 3, VII | volt megsértve, de Krénfy dúlt arcának állapotja hallgatásra
2241 3, IX | minden gyümölcse le volt dúlva, letarolva, jobban, mintha
2242 3, III | Gazdag ember fia beleesett a Dunába, hős utána ugrott, fiút
2243 2, X | közjólétet.~A mi kedves Dunánk, kit a vers „hazánk szíverének”
2244 2, II | illetőségét, s azzal ismét duplán belakatolva a szekrényt.~
2245 2, I | megbotránkozva ádáz szavaiban.~A durcás ember lehúzta sipkaernyőjét
2246 2, VII | Óh, milyen szemtelenek, durvák, póriasak ezek a magyar
2247 2, I | a férfikor pelyhe, kinek dús szőke fürteiből egy szál
2248 2, IV | És ezt a pompát, ezt a dúskálódást a ti szerény helyettestek,
2249 3, XIII | dolgot – szólt Dobokyné duzmadtan, s neheztelve könyökölt
2250 3, II | ajkai kékesveressé kezdtek duzzadni. Csaknem a hörgéssel határos
2251 3, VII | szekérbe három lovat.~A kocsis duzzogott, és szidta magában minden
2252 2, III | amidőn újólag rángatta valami dzsin Krénfy úr feje alatt a vánkost,
2253 3, I | valakit nagyon várnak az ebéddel, és azután már nem győzik
2254 3, V | szeretnék egy asztalnál ebédelni.~Cynthia hirtelen válaszolt:~–
2255 2, VI | jegyzőkönyvét bevégeznie, ahol ebédeltek, úgy látszott, hogy egy
2256 2, IV | szárnyajtókat szétcsapni s az ebédlő előfüggönyeit félrevonni.~
2257 2, IV | termeken végighaladni az ebédlőig.~Amint a két gróf elöl ment,
2258 2, II | hálószobája, írókamrája és ebédlője falait díszíték, behúzatja
2259 3, I | hogy az egyiket használták ebédlőnek, a másikat hálószobának.~
2260 2, IX | visszás válaszokat adott; ebédnél olyan szórakozott volt,
2261 2, V | félig magában, félig az ebhez beszélve, dörmögé szlávul:~–
2262 3, IX | későbben kezdődött a természet ébredése, mint más, sokkal magasabban
2263 3, X | mégis fel kellett volna ébredned arra a rettenetes ordításra,
2264 2, I | azután, hogy az nem akart ébredni semmi szóra, hogy sem kezét
2265 3, IV | kedvesét látta elveszni, s ébredtében ott találja őt maga mellett,
2266 2, III | hajnali álom édesebb az ébrenlét minden gyönyörűségeinél.~
2267 2, I | csendesen, hogy fel ne ébressze, s azzal kiment az erdőből;
2268 2, I | de úgy tett, mintha az ebugatás és saját lármája miatt nem
2269 2, I | szeszgyárban kádakkal áll, mert ott ecetfőzés is van. Talán ha ilyen nagy
2270 3, III | beléhullott méregcsepptől rögtön ecetté változik? Én egy másikat
2271 2, III | miszerint kész vagyok az eddigi haszonbéri összeget nem
2272 2, V | azután meg a porcelán- és edényárus biztosával civakodni, hogy
2273 2, IV | ezüsttálcákon, aranyozott edényben, télszaki virágok között.
2274 3, VII | előidézve azt savók és túrók edényei közül, minden hosszas köszöntgetés
2275 2, III | egyéb látványra kirakott edények súlyától; a sok kés, villa
2276 2, V | úgy kapta már törötten az edényeket; zongorákat, tükröket még
2277 2, VIII | udvarra minden megmozdítható edényt; ami által természetesen
2278 3, X | aludtál volna is, mint otthon édesanyád ölében, mégis fel kellett
2279 2, I | s hogy a nagyapa és az édesapa és a testvérek mind aludni
2280 3, XI | nélkül nem hiszek ám én az édesapámnak sem.~– Hát nem mondta neked
2281 2, III | villanyosságát, egy órai hajnali álom édesebb az ébrenlét minden gyönyörűségeinél.~
2282 2, I | körül, oly kedveset, oly édeset, mint egy kis eleven cukorbáb,
2283 2, III | gyönyörűségeinél.~Ezt az édességet, ezt a gyönyörűséget rabolta
2284 3, IX | cékla most kapja valódi édességét, s a buzér színe most sötétül
2285 2, IX | mintha ezt édesanyja vagy édestestvére mondta volna önnek.~És azzal
2286 2, X | rajtuk elkövetett istentelen, égbekiáltó erőszak ellenében. Mint
2287 2, I | valamennyi mind egyenes, égbenyúló fenyőkkel benőve, néhol
2288 2, III | hanem olyan szer, amit ha az egerek lyukaiba töltenek, azok
2289 3, III | nagymogul birodalmát az egerektől; ezért a hős kapott akkora
2290 2, IV | mennyire szerette játszani az egeret! Csupa kézzé és lábbá lett,
2291 2, IV | nem ingerli fel a játszó egérke.~Óh, pedig Krénfy mennyire
2292 2, III | hogy lefeküdjenek, és ne égessék a gyertyát, s maga is hasonlót
2293 3, III | felét elharapni, hogy azt egészítse ki mindenki tetszése szerint,
2294 3, V | látott, fogalma sincs az egészről, csak felületesen ítélt,
2295 3, IX | legfeljebb jó gyomrot, rossz egészséget és igen sok gyermeket hoznak
2296 3, V | legelőbb is a méltóságos gróf egészségi állapotáról tudakozódik,
2297 2, I | veres szín, mely körüle eget, földet befest.~A vénember
2298 2, VII | az ő bőrüket bizony nem égeté. Fáradtak is, költöttek
2299 2, I | inkább hasonlított rosszul égetett vályoghoz, mint valami megehető
2300 3, IX | telepítők tudtak maguk téglát égetni sajátos módon, minden kemence
2301 3, XIII | Volna-e valaki elég eszes ez égető, perzselő tekintet alatt
2302 3, XIII | mindennapi élet, ami minden éghajlat alatt egyenlő.~Dobokynét
2303 2, IX | szép volt, oly való, oly égi szépség; egy elragadó tünemény,
2304 3, X | elcsendesült minden; még az égiháború moraja, még a patakzuhogás
2305 3, III | cigány fogja kivívni az egri nevet?~Jókor reggel porzottak
2306 3, XIV | Én tartottam a kanalat, egy-két cseppet az egyikből – egy-kettő
2307 2, II | zsebeit kezeivel, mint ki egyáltaljában nem akar ilyen rubrikára
2308 2, II | nekem, hogy eladjam? Ha én egyátalában nem akarok eladni semmi
2309 2, I | ingyenáldás! Pusztuljatok egybe! Itt nem osztogatnak semmit.
2310 2, II | őnagysága –, hiszen az a java!~– Egye meg, aki szereti! – dünnyöge
2311 3, VIII | elő. Azt sem tudta már: egyéb-e az, mint egy jelenet a bűvlámpából,
2312 2, IX | ablakmélyedésben, s nem látszott egyébbel elfoglalva lenni, mint ezekkel
2313 2, II | Hogyne szoktam volna, egyebe sincs az embernek, mint
2314 3, XIII | s ha azt mondanád: nincs egyebem, mint amit rajtam látsz,
2315 2, VI | jobban affektál most, mint egyébkor. Irén és Fenyéry az egész
2316 3, V | melyet utoljára is nem tart egyébnek bohóságnál, amivel az emberek
2317 2, I | hegyes fogát, amely más egyébre látszék rendeltetve lenni,
2318 3, III | Könyökére hajtott fejjel, ~Búsan egyedűl.”~Éppen mint az éjféli házban.~
2319 2, I | vagy gyermekeinket meg ne egyék. Be lehet itt minden házba
2320 2, I | szájukban, hogy kenyeret egyenek velük. Összeülnek tanácskozni,
2321 2, I | tűnt elő, telékeny termete egyenesre törekvő állásra kényszeríté
2322 2, III | Azután ismertem másforma egyéniségeket, kik a kávéházban végezték
2323 2, I(6) | Magyar nép-szójárás, egyenlőt fejez ki a tündérrel.~
2324 2, III | ezüst vállzsinóros, kék egyenruhás inasok, komornyikok szaladgáltak
2325 2, V | orra hegyén kenyérdarabokat egyensúlyozni tanítá. Az ilyenekhez nem
2326 2, VII | miszerint tizenkét különböző egyént hódított meg munkáival.~(
2327 3, XIII | őt igazán szereti, s ez egyért sokat megbocsátunk; mindent,
2328 3, V | szándékai vannak? Óh, nem. Egyes-egyedül jön, brachium és asszisztencia
2329 2, I | harcaiban éppúgy, mint az egyesek találkozásaiban, a tűzhely
2330 2, I | kenyér; vigyázzatok, mohón ne egyétek, mert az ismét megárt; eleinte
2331 3, VIII | lehet összebeszélés, nem egyetértés mások csalására. Oly véletlenül
2332 2, II | híres platina, ami éppen egyezeregyszázszor becsesebb az aranynál. Ez
2333 3, XII | forrásból fakad, hogy azok mint egyeznek meg egyes jelenségeikben,
2334 3, II | kell az utasoknak egymással egyezniük. Rossz lábam van. Valamikor
2335 3, IX | grófhoz, aláíratták vele az egyezséget, miszerint egy hollandi
2336 3, III | egymást. Mind a kettőnek egyformán tette egész nap a szépet.
2337 2, IV | harangoztak.~A kis falusi egyház tornyában pedig éppen akkor
2338 2, III | urat úgy megzavarta, hogy egyhirtelen alig találta vissza magát
2339 2, II | soha nem látott állatokkal egyidejű világból vették eredetüket,
2340 2, II | föld alatt teremtek, egytől egyig mind a bányákból hozták
2341 3, XIV | kanalat, egy-két cseppet az egyikből – egy-kettő a másikból –
2342 2, III | nem bírta két példányban, egyikkel Illés grófot kísérendő,
2343 3, XVIII| mindig vásárra járnának egyiktől a másikhoz. Az egész környék,
2344 3, II | amidőn azt állítja, hogy egyikünk nélkül, akár mind a kettőnk
2345 3, II | mellettük elrepülő tájékra, s egykedvűleg bocsátá ki szivarfüstjét
2346 3, V | mindent. E szónál kijött egykedvűségéből, megfogta Krénfy kezét,
2347 2, V | csecsemőnél, s ott sírdogált egymagában.~A grófnő megállt érte,
2348 3, XII | jelenségeikben, hogy támadnak egymásból, s hogy térnek egymásba
2349 2, II | megint csak megmaradtak egymásnál új civakodásra. Hihető,
2350 3, XII | lehet rá eset, hogy akinek egymillió forint van a zsebében, azt
2351 2, IV | hozzá szemeit.~– Adjon ön egynapi határidőt.~– Sok lesz.~–
2352 2, X | elpusztít húsz-harminc falut, s egynéhány ezer embernek megint nincs
2353 3, III | Miért is nem volt ott Irén? Egyrészt jó, hogy nem volt ott, mert
2354 2, II | felhordótálak, a lecsavarható nyakú egyszarvúk vert ezüstből, mik mosdóedényül
2355 2, VI | csak néha-néha szólt közbe. Egyszer-másszor azon is rajta kapta magát
2356 2, I | különben úgy járunk, mint az egyszeri generális, aki elvesztette
2357 2, IV | cselédség között kiosztotta. Egyszersmind tudatá Krénfy úrral urai
2358 2, II | kirakott padozata helyet adott egyszerűbb mozaiknak, a nehéz arany
2359 3, II | megvehesse. Az ifjú ennél sokkal egyszerűbben cselekedett volna, ha egyenesen
2360 2, X | alkalma volt remekelni; egyszóval, minthogy már benne vagyok
2361 2, III | maguknak közönséget maguknál együgyűbb emberekből, valami úton-módon
2362 3, V | István gróf mosolygott ez együgyűségen.~– Csak egy milliomod része
2363 2, I | öregek fölé emeli és az együgyűt a hatalmasok fölé.~E dicséretes
2364 3, XIII | Isten áldását hívjuk alá két együvé kötött életpályára… Egy
2365 2, X | megesett, hogy az alperes egzekválta a felperest, ha ügyvéde
2366 2, VI | osztályrészét bitorolta, beperelték, egzekválták, csak a saját harmadrésze
2367 2, II | repceszállítási vinkulumban egzekváltatott; a másik hirtelen meghalálozott
2368 2, VII | fejszét, s a felbőszült éhdühös néppel odarohant a kapuhoz.
2369 2, V | menjünk.~Cynthia azonban ehelyett felvette a gyermeket az
2370 2, I | rendetlenebb gazdák nagy része az éhenhalással küzdött; ekkor mi, néhány
2371 2, II | vármegyében, megszemléljék az éhenhaló népet, kitudják nyomorúsága
2372 2, II | egy kis időre ezt a sok éhenholt képet, ezeket a nyomorúság
2373 2, I | étel közé, vagy magánosan ehetik. Azon igen jól kitelelnek.1~
2374 2, I | várkapuban, s ott elkezdett éhezni. Mire azután felvilágosították,
2375 3, XIV | társadalmi hitét; mi gátolná az éhező embert, hogy a legelsőt,
2376 2, VII | fölösleges élelmi készletet az éhhalállal küzdő néptömegek számára
2377 3, XV | napokat, a kikerülhetlen éhhalált, a költőnek hanyatló erejét,
2378 2, I | kereskedtek. Nem is volt ilyen éhínségre eset azelőtt, pedig emlékezem
2379 2, VII | tesz az a két szó azon az éhség-vár kapuján: Salva Guardia.
2380 2, I | tudhatják ők azt, mit tesz éhségtől, fáradságtól, testi sanyarúságtól
2381 2, VII | mint a németek mondják: „Ein Bild ohne Knall”.~– Quanta
2382 2, I | emlékmondatát:~„Komm in einer Stunde wieder!”5~– Így!~
2383 3, IV | egyedül maradtam a sötét éjben, éreztem, mint fúj a szél,
2384 3, IV | férjed korhely, esküvője éjén elhagy vidám cimborák miatt.
2385 3, III | együtt, mulatnak éjfélig, éjfélkor a boldog vőlegény felkel
2386 3, XII | Cynthia grófnő elutazásuk éjjelén, titokban egy egész órát
2387 3, XI | utána jönni. Rétek, mezők az éjjeli esőtől újultan terültek
2388 2, VI | Csejti Gazsinak, aki hét éjjelt végigtáncol egymás folytában,
2389 2, VII | Irénéről ilyet: ,Szemeidnek éjkoránya bíbortengert gyöngyösít?’”
2390 2, V | kinézett a holdvilágos éjszakába. Olyan csendes, olyan néma
2391 3, X | lehetett valamit kivenni az éjszakából. Attól félt, hogy az ispánt
2392 2, V | árnyéka nappal is hasonlít az éjszakához. Olyan rémes a csöndesség
2393 2, VII | ön rajtam, ami sérelmet ejték nemesi jogain. Ha még egy
2394 3, XII | leányát is hatalmába akarta ejteni. Most látok, most értek
2395 2, II | kellő közepében oda van ékelve egy kisebb uradalom, a Tarnóczy
2396 2, II | hanem a tajt-gyűjtemény ékes piramidja ott áll azért
2397 3, III | kért leányt máskor oly jól ékesítik, mind távol voltak tőle.
2398 2, II | számára legdivatosabban ékesítsen fel tizenkét szobát.~Legutoljára
2399 3, VI | bevont falak címerekkel ékesítve.~Krénfy elhagyta a kastélyt
2400 2, I | hagyta magát ragadtatni ékesszólása által, hogy szemei megteltek
2401 3, I | nyilatkozni az asszonyi ékesszólásnak ily különös mértékbeni adománya
2402 3, II | tudomása sem volt arról, hogy ő ekként nem magát, hanem testvérét
2403 2, IV | azon este amaz imát, mely ekképp kezdődik: „Aki ételt, italt
2404 3, III | szemekhez kellett-e még más ékszer?~Nem volt több kilenc óránál,
2405 2, VIII | könnyeket; ezek egy nő legszebb ékszerei.~A hárpia, Krénfy úr nagy
2406 2, V | neki maróti kis jószágát, ékszereit, mindenét…~Óh, a szegény
2407 2, V | megakadtak azon a fényes ékszeren.~Az éjszaka olyan csendes
2408 2, I | városról városra keltében, el-elhagyogatta apró gyermekeit, tisztességes
2409 2, VI | valaha három szót váltott; el-elszökött, úgyhogy hírét sem lehetett
2410 2, II | kényszeríteni akarják gabonája eladására, s akik akarják, azoknak
2411 2, II | parancsolhat nekem, hogy eladjam? Ha én egyátalában nem akarok
2412 2, I | nem képzeltem embernél. Eladná a gyermekeit!~– Egy jó anekdota
2413 2, V | utódaik kriptástól együtt eladnak, ahogy feküsznek sorban.
2414 2, II | én egyátalában nem akarok eladni semmi árért, egy szemet
2415 2, VI | ház kapuján, s nemsokára eladó lett jószág és ház, s Irén
2416 2, V | magántulajdonát, nem lehetett az eladólevélbe foglalni.~A ház külseje
2417 3, IX | be magukkal.~Mindenfelé elágazó összeköttetései megismerteték
2418 2, IV | volt töltve, s amitől más elájul, a fehér szurok szagát többre
2419 3, I | órájában is megkímélte minden elájulástól, szívgörcsöktől, amik olyan
2420 2, IV | szemeivel találkoznék, rögtön elájulna.~– No de majd az is megkerül,
2421 3, XII | Kérem, még most ne tessék elájulni – biztatá őt Lippay. – Ezt
2422 3, XIII | odabenn fekszik a padlaton elájulva.~Gondolta, majd felkel onnan,
2423 2, II | Ritkasággyűjteménye is elállja az utat, mely telve van
2424 3, IV | akar-e a párbajtól önként elállni.~Mindkettő nemet mondott.~„
2425 2, VII | találkozásunkkor hölgyek társaságában elalszik, azután meg csak úgy viseli
2426 3, XVIII| ringatja és dalol neki, hogy elaltassa.~Mindenki hagyja őt e boldog
2427 2, I | anekdotamondás, néha reggelig is elanekdotáztunk, s az volt a legvígabb mulatság.) –
2428 2, IV | sorok látása előidézett, elárulá meglepetésüket.~Legfeltűnőbb
2429 3, VII | rossz volt ijedtségét így elárulnia.~– Én nem tudom, de ennek
2430 3, XIV | mit Lenczné első dühében elárult, előkerültek a méregüvegcsék,
2431 3, III | szép leánnyal. Elégszer elárultad magadat! Vagy az a bokréta?
2432 3, III | senki sem tudja, de azt elárulták neki, hogy ez az ő házát
2433 3, XI | semmi hasznát sem veheté, elásta vagy elégette, hogy azokról
2434 2, VI | késő este jutott az elhűlt, elázott ebédhez, a nagy szolgálat
2435 2, III | hm.~Azzal nagy hmgetve elballagott a derék követ, Krénfy úr
2436 3, I | érteni szavaimat. Őszinte elbámulásából bizonyossá levék, hogy egy
2437 3, I | alá oldalára. Egy merev, elbámuló tekintetet vetett maga elé,
2438 2, I | ki, amidőn nagy röviden elbántak vele a hajdúk, leveré térdeiről
2439 2, III | Ezekkel ugyan könnyen elbántunk.”~
2440 2, VI | kölcsönös bemutatás. Leonora elbeszélé a történteket, amiket egyszer
2441 3, I | mosolyogva mondja a történet elbeszélése után, hogy öntől megtagadni
2442 3, I | feküdjenek le szépen, mielőtt elbeszéléséhez fogna, mert ez olyan történet,
2443 3, I | föl.~Leonora folytatá az elbeszélést.~– Csak Cynthia maga tudá
2444 2, I | szívük, amennyit egy hangya elbír! Hallgatna csak énreám valaki.~
2445 2, V | minden szónál növekedett az elbírhatatlan bámulat.~Cynthia leült egy
2446 3, II | utolsó szegletig, s midőn elbocsátá azt, az égő kép felszállt
2447 3, III | feljönnek a fővárosba, itt elbódorodnak; az egyiket egy hercegasszony
2448 3, XIII | Az alispán arca egyszerre elborult. Csak lassan kezde ismét
2449 3, XII | akkor világosodtam fel. Én elborzadtam. Isten látja a lelkemet,
2450 2, V | feleségével, és amint azok elbúcsúztak, odajött a hintóhoz a nagy
2451 3, X | átelleni falhoz tántorodék.~Az elbújt gyermek jól látta a világtalan
2452 3, X | nagyon a mennydörgésektől, s elbújtam ide a nád közé, aztán el
2453 3, I | pere minden feljebbezésen elbukott…~– Márpedig én azért sem
2454 2, VII | kergetnek.~Dobokyné csípős élccel „jó éjt” kívánt a távozónak,
2455 2, II | társaság élvezi egymás rossz élceit és a gazda jó borát, s az
2456 2, IX | Leonora ezekért a rossz élcekért szerette volna kötőtűjét
2457 3, XV | könnyen, mint ha valaki élceket mond nekik, s szofizmáiknak
2458 3, III | magát; arra pedig, hogy elcsábítsa, ő nagyon becsületes ember;
2459 3, III | bizonyítja, hogy a hős az ő fia, elcserélték, ármány kiderül, titkok
2460 3, IX | A vén csavargót találta elcsípni. Az öreg dühösen védte magát,
2461 2, V | odalépett a kutyához és elcsitítá, s azután erős, bátor hangon
2462 3, V | Hogyan? – kérdé István gróf elcsodálkozva. – Ön mit sem kíván tőlem?~–
2463 3, IX | megmondá, levetkőztetve, elcsüggesztve, kifáradva állt az egész
2464 2, II | valamennyit s érintetlenül elcsuká a mahóni szekrénybe. Hiába,
2465 2, II | paraszttréfánál, hogy majd holnap eldicsekedhessék vele a rektornak meg a nótáriusnak:
2466 2, I | és fejét rázva és kezével eldobó mozdulatokat téve. Hanem
2467 2, II | azt ismét lefaragta és eldobta a tányérra.~– Mit csinál,
2468 3, VI | történhetik meg ilyen per eldöntése, mikor azt keresik, hogy
2469 2, X | remekelni akart e válságos ügy eldöntésében, melyben a rokonszenv, az
2470 3, XV | nyújtotta; az pedig éppoly eldöntetlen kérdés marad, mint csata
2471 3, IV | ellenfeled kezét, a lövés eldördült, s én felébredtem. Óh, milyen
2472 3, II | asztalkája rejtekéből azt az eldugott arcképet, melyre nem volt
2473 2, I | fogyasztotta azt el, hanem eldugta iszákja fenekére. És ezek
2474 2, I | fáradságtól, testi sanyarúságtól eldűlni, meggebedni? Gondol is arra
2475 2, III | pedig kénytelen leszek elébb-utóbb azt tenni, utánam semmiféle
2476 2, II | veszedelmes nagyot nyelve a száraz eledelből, melyet oly mohón látszott
2477 3, V | emiatt nem élvezhet más eledelt, mint amit én saját felügyeletem
2478 2, I | háziállat is válogat, emberi eledelül használni!~– Óh, még a mi
2479 2, II | leszámításával, a legnagyobb eleganciát képviselnék. Ez a hiány
2480 2, III | kastélyra, ön oly széppé, oly elegánssá változtatta ezt át. Egészen
2481 3, XI | sem veheté, elásta vagy elégette, hogy azokról rá ne ismerjenek?
2482 3, XIII | legfeljebb egy vidám anekdotával elégíti ki a szép hölgy kíváncsiságát.~
2483 3, VI | menni, ez is több ok az elégnél. A szerelem, mint tudjuk,
2484 3, I | késznek mondta magát minden elégtételre. „Óh nem, uram – szólt az
2485 2, I | nézett be a szobába, s nagy elégülésére szolgált, mikor látta az
2486 3, VIII | valami félreismerhetlen elégültség árulá el magát vonásaiban.~
2487 2, VI | éspedig az öreg úr teljes elégültségére.~Az ember a ránézésnél fogva
2488 2, I | azoknak örömét, hallani elégültségük hangját. Mert ámbár ablakai
2489 3, V | ősi jóltevőivel is pörbe elegyedett. Ezt nem viselhetném el.
2490 2, I | szerencsére a némberek nem elegyednek ily mélyen a bölcsészetbe,
2491 2, I | alispán beszédbe akart velük elegyedni, ami eleinte nagyon nehezen
2492 3, IX | nálánál is dühösebb ember elegyült a társaságba, Krénfy úr,
2493 2, IX | valahányszor önnek nevét eléhoztam, mindig mintha galvanikus
2494 2, V | hölgyek egy-egy gombostűt elejtenek – ez semmit, semmit.~A zongoraterembe,
2495 3, X | keresé fel az ember a földre elejtett botját, hogy emelte azt
2496 2, I | italnak, s hetek óta gyökérrel élek? Világos, hogy mikor magamforma
2497 2, IX | csak rám unnak), akkor majd eléldegélek egyik-másik atyámfia, jó
2498 2, VII | konventjén, kiket hetek óta ápol, élelmez egyetlen földi tündérke,
2499 2, VII | felhatalmazásuk van minden fölösleges élelmi készletet az éhhalállal
2500 2, VII | kapuját, hogy felhalmozott élelmiszereihez hozzájussak. Meg van ön
2501 2, VII | ha átengedi-e már most élelmiszereit?~– Semmi esetre sem, uram.
2502 2, I | talán alkalmasabb volna az élelmiszerek kiosztása végett a bíró
2503 2, I | olyan színültig van töltve élelmiszerekkel, amikkel százezer ember
2504 2, X | vidékén a kenyérpusztító elem minden évben garázdálkodott,
2505 2, I | én csak a nyolcvanadikat élem.~– Mióta bírája kegyelmed
2506 2, VI | volt, hogy szívéhez kapjon, elénekelve: „Látni téged és szeretni
2507 2, III | magából az évi összegből elengedni. Ezen bizalmas kérésünkre
2508 2, I | ezt mondani az uraknak, élénk szemjárással pótolva a hang
2509 3, XVIII| csarnokaikat a legkedvesebb zene élénkíti: játszó gyermekek zaja.
2510 3, XVIII| régi jó nevek közül elhal, elenyészik. Eggyel megint kevesebb…~
2511 2, I | jól kinyújtott nyakkal, eleresztett farkkal, alákonyult füllel
2512 2, V | végigfutnia még, hogy az erdőt elérje, melynek szélében kísérőjét
2513 3, II | régen nem látták egymást.~Az elért állomáson azután Illés gróf
2514 2, III | nyertél vele azután, ha elérted…~ ~A brenóci kastélyban
2515 3, IV | vágtattak, néhány perc alatt elérték az árkot. Egy másik szekér
2516 2, I | hogy hivatásom határát itt elértem, s önöknek bölcsebb belátása,
2517 2, I | fordítva a dolgot, nehogy az elérzékenyülés még őrajta is meglássék…~
2518 3, IX | odaveszett a téli takarmány, eleség, kerítések, kapuk elúsztak
2519 2, I | megnyittatá tárházait, éléskamráit, kitárta kapuit az ügyefogyottak
|