10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
3026 3, II | szobájába értek, s a grófnő elszedett tőle kalapot, köpenyt, mint
3027 2, VIII | sárkány fejedelemasszony elszégyenlé magát, hogy azt a vaslapátot
3028 3, IX | csavargó szomorúan. A legények elszégyenlették magukat. Nem, ilyen kenyeret
3029 2, III | engedték elaludni, s amint elszenderült, álmában legelső dolga volt
3030 3, IX | fognak ezek három év múlva elszökni Krénfy uram paradicsomából,
3031 3, I | leánynak az atyja, akit a gróf elszöktetett. Brenóczy István azt hitte,
3032 2, I | kiálta fel az alispán elszörnyedve – a szalmát, melyben még
3033 3, XIII | esküszik.~Az alispán nagyon elszomorodék.~– Ez az ember gyilkolt
3034 2, IX | világnak mutatott álarc, s elszomorodik rajta, hogy azok mind ily
3035 3, XIII | koronkénti görcsös fuldoklásoktól elszorítva…~Az alispán odahajolt hozzá;
3036 3, XI | száz meg száz darabra, s elszórta a padlaton. Azzal bezárta
3037 2, I | mészkemence, mely körül elszórták a használhatlan követ.~Majd
3038 2, I | terhelé; az ember melle elszorult tőle. Hasztalan nyitották
3039 2, II | hivatkozva, még a mosdást is eltagadhatta volna.~A kettős szekrény
3040 2, I | nem talált rá okot, amiért eltagadja, akkor vallotta meg, hogy
3041 3, XIV | akart semmit elismerni. Eltagadta kimondott szavait, lépteit,
3042 2, I | fogait egészen alól-felül eltakarja. Egyébiránt előnyére meg
3043 3, IV | nagy orgonafabokrok egészen eltakarták őket, nem lehetett meglepetéstől
3044 3, V | és a grófnőt, eltávozott, eltanulhatatlan ügyetlenséggel tanúsítva
3045 3, IX | hozzá, hogy a vén kvakker eltanulja a környékbeli népektől azt
3046 2, II | példányoknak, kiktől a drámaírók eltanulták a magánbeszédet, elkezde
3047 2, II | talpú bagariacsizmájával eltaposva azt illendően.~Krénfy úr
3048 3, I | robogása, mely olyan sokáig eltart, míg el tud enyészni.~A
3049 2, I | amíg nekik lesz, ők is eltartanak engem.~– Hát kend, Márton,
3050 2, VI | ért ugyan az elmélethez s eltartja beszéddel az egész társaságot,
3051 2, I | rohanja meg mindegyik, egymást eltaszigálják érte, ki-ki felveszi kezébe
3052 3, XIII | odahajolt hozzá; a delnő eltaszítá őt magától.~– Menjen ön.
3053 3, VI | csodálatosan? Miért akarnak önök eltávolítani?~– Ne kérdezzen… ne kérdezzen
3054 2, VII | úrnak helyén van az esze. Eltávolítja az alispánt, nehogy bűnrészese
3055 2, V | kiálta az visszaijedve, s eltávolító mozdulatot tett kérges kezével. –
3056 3, I | reggel azt mondtam, midőn eltávozám: én apellálok az élő Istenre!
3057 3, XII | oka leend Magyarországot eltávozásom után el nem hagyhatni. Pár
3058 3, XII | adhatott Krénfynek a rögtöni eltávozásra. Nemde?~– Kérem, alispán
3059 2, VII | maraszthatatlanul sietett az eltávozással. Lippay még arra sem felelt
3060 3, V | egész világ tudja, hogy én eltávozásunk éjszakáján egy egész órát
3061 2, IV | még atyjához is, mielőtt eltávozék, megkérdezé: kijött-e a
3062 3, II | e név valódi fogalmától eltávoznak.~Cynthia könnyű mosollyal
3063 3, XIV | csörrentve a lánccal, mikor az eltávozó tanú megerősíté vallomását.
3064 2, IV | megörült, midőn Illés gróf eltávoztával újra kirakhatta kártyáit,
3065 3, I | minő büszke, önmagával eltelt ember ő. Ez a gőg nagy szerencsétlenség
3066 3, VIII | megölni, engedhette, hogy azt eltemessék békével, halálát a megfoghatlan
3067 2, I | csak tessék visszavenni és eltenni emlékezetnek okáért.~Az
3068 3, XIV | hogy alig lehetett onnan eltépni.~A kérlelhetlen bíró odaállítá
3069 3, XII | kegyed előadásában a valótól eltér. Krénfy azt adta okul vonakodásának
3070 2, I | járását a szofizmák könnyen eltérítik, a körülállók arcaiból igen
3071 3, VI | költözködnek.~Az egész környéken elterjedt a híre, hogy Brenócon nagy
3072 2, IV | akkor kezdett még az eszétől eltérni.~Egyik ott ácsorgó inasának
3073 3, III | eszme, a kivitel különféle eltérő változataival meg ne fordult
3074 2, I | ősz volt már, s egészen eltérően az itteni szokástól, rövidre
3075 3, IX | fülönfüggői aranyból; az éltesebb családfők tiszteletreméltó
3076 2, II | ismerte emberét.~– Az Isten éltesse! – monda Boros uram, kissé
3077 2, III | morzsákat asztaláról, és elteszi a kenyérhajat vacsorára.~
3078 3, XVIII| mindenféle balgaságot: boldog éltet, váratlan meglepetéseket,
3079 3, XII | oka is lehetett Tarnóczyt eltetetni láb alól, hogy váltói aláírását
3080 3, IV | jókedvű cimborák hangosan éltetik a vőlegényt és a menyasszonyt.~
3081 2, I | parancsszavára a táblabírónak, éltető levesillat gőzölgött.~Most
3082 3, X | kezdett már, csak egyes eltévedt csepp hullott még a nádkévékre,
3083 3, IV | erdőn, mezőn keresztül, eltévedtem egészen vad, ismeretlen
3084 3, II | elégtételt akarna adni a kedves eltiport emléknek, előkeresé asztalkája
3085 2, I | még saját maga előtt is eltitkolná azon tényeket, amikért pirulni
3086 3, II | jöhetni és a külföldön is eltitkolni hollétét.~– Már nincsenek –
3087 3, III | Irént, hajdan egész nyarakat eltöltött nála Tarnócfalván.~Dobokyné
3088 2, VIII | szeme világával, sem semmi eltörhető porcikájával, esze nélkül
3089 3, XVIII| nagymestere, leteszi tollát, eltöri játékszereit, s nem kérdi
3090 2, I | egész azokig az elfásult, eltompult hordákig, melyeket semmi
3091 3, IX | volt, és minden vonását eltorzítá valami egyre változó indulat,
3092 2, I | valamennyien.~Ott feküdtek eltorzult arcokkal, összezsugorodott
3093 1 | embernek; az ismerős arcok eltünedeztek, a hangos viták elhallgattak;
3094 2, I | kellett kihúznunk, de legalább éltünk. Máskor is megtörtént rajtunk,
3095 3, XIV | bizonyítványok, véletlenül eltüntetett tanújelek egészen más fordulatot
3096 2, V | hogy Tarnóczy úr rögtön eltűnhessen Strasbourgból, ez fog tenni
3097 3, V | legkisebb szennyfoltot is eltűrném méltóságod családjának nevén;
3098 3, I | történt sérelmeket nem szoktam eltűrni. Én ismerem azon kötelességeket,
3099 3, VIII | Boldogságban, bőségben élünk.~– Óh, azt is tudom. Mindent
3100 3, IX | eleség, kerítések, kapuk elúsztak a vízzel.~A haszonhajtó
3101 3, I | gondoskodott útikészleteiről. Az elutazás órájában is megkímélte minden
3102 3, II | napon, midőn István gróf elutazásához készültek Brenócra, Cynthia
3103 3, XII | miszerint Cynthia grófnő elutazásuk éjjelén, titokban egy egész
3104 3, XV | a szózatot füleibe amaz elűzhetlen démon, amidőn e gondolat
3105 2, VI | de ahonnan minduntalan elűzték az alispán örök adomái,
3106 2, IX | sztoicizmusa még jobban elvadította őt. Ő ugyan nem szól egy
3107 3, I | jeles delnőt marasztani, sem elválását alkalmatlan érzékenykedéssel
3108 3, III | Málcsi és Luiz kedves húgaim elvállalják a nyoszolyóleányságot. Még
3109 3, XI | fölött tudott tartani.~Krénfy elváltoztatott hangon szólítá meg a bírót.~–
3110 2, II | szenteltvíztartók, mind elvándoroltak ismeretlen világokba, kérlelhetlen
3111 2, VII | könnyű lesz tinektek itt elvárakozni szekerestől, zsákostól.
3112 3, I | meglepetésekből a harmadikat is elvárja. Rögtön elment személyesen ***
3113 2, IV | bánom. Holnap nyolc óráig elvárok a válasz után. Én előremegyek
3114 2, III | cselédjei mind ásítottak. – Elvárom a méltóságos urakat holnap
3115 2, IV | vagy ő, vagy én nem jön élve vissza, és sem azt nem akarod,
3116 3, XV | gonosztevő minden bizonnyal elveendi bűneinek díját, mert oltalmazói
3117 3, III | férfi azután szép nyugodtan elvégezheté az ügyet. Hogy Fenyéry esti
3118 2, I | fontos missziót kellene elvégeznem. Igen, uraim, egy fontos
3119 3, XVIII| elősoroltatni. S amint Leonora elvégezte azokat, azt mondá neki:~–
3120 3, VIII | régebben találkoztunk már, s elvégeztük a miránk tartozó ügyeket;
3121 3, XII | kegyed nevére átíratni; elvégre elég sürgetős alkalom adta
3122 2, VII | beszélni, csak hirtelen elvégzé, ami dolga volt a késével
3123 2, V | írjak.~– Óh, könyörgöm, elvégzem én azt magam – szólt Krénfy
3124 3, VIII | két jó ismerős, akiknél elvégzett dolog, hogy mikor egymást
3125 2, I | kelni látod; ahol a hegyek elvégződnek, ottan laknak jó emberek,
3126 2, V | sok fösvény ember tett már elveiből kivételt. Meglássuk, hogy
3127 2, VI | füvészeti, bogarászati nemes élvekkel összekötve, télen hangversenyeket
3128 3, XV | semmi sem tudta azt lelkéből elverni.~A törvényszék előtt kiállt
3129 3, XII | amit vagy kivívok, vagy elveszek bele. Nincs kegyednek semmi
3130 2, VII | látása, e nyomorult nép elveszésének sóhajtásai kényszerítenek,
3131 2, VII | Semmi gondom reájuk, miattam elveszhet az egész nyomorult, piszkos,
3132 3, XI | módjuk. Ha valakit megölnek, elveszik a tárcáját, amit nála találnak.
3133 3, IX | kereskedőknél, amit különben elveszít.~A fiatal telepítvényes
3134 2, I | az övé.~– Kár lenne neki elvesznie. Hagyd itt azt a gyermeket,
3135 2, I | Nem lehetne minekünk így elvesznünk, ha rontás nem volna rajtunk.
3136 3, XVIII| behúzta mohával. A kutakról elvesztek a húzók, nincs rájuk szüksége
3137 3, V | tajtékot túrtak, szemei elveszték fényüket és szava elállt.~
3138 3, XI | megtörténik; ha az ispán elvesztené a levelet az úton, ha a
3139 3, I | lenniük, érzékeik felét elveszteniük, míg erre a gondolatra jutnak.~
3140 3, III | útja.~Fenyéry vagyonának elvesztése után hírhedett ember lett
3141 2, IX | könnyelműen beszélt vagyona elvesztéséről, az én kedves tündérkémnek
3142 2, X | hétszemélyes táblára.~Jószágai elvesztését nem gátolhatta meg. Azokat
3143 2, I | egyszeri generális, aki elvesztette a sereget, de megmentette
3144 2, II | nekem azt a félpatkót, amit elvesztettél, meg nem keresed, addig
3145 2, V | egy esztendő alatt mind elvesztettük. Sok pénz az nagyon. Nem
3146 2, VII | vagyonát, jövőjét, becsületét elvesztheti: ez crimen majoris potentiae!…~–
3147 2, II | Az érdemes ispán gyakran elvétette a megszólítást, s ráment
3148 2, VII | előrelépett, a csavargótól elvett fejszét kezében tartva. –
3149 3, XII | Brüsszelben élt, midőn őt elvettem, s amannak holta után a
3150 3, XV | az örvény szélén, messze elvezet, néha egész a csendes sírig.
3151 2, VII | valamely velős vezércikk élvezetében, s arckifejezésével iparkodik
3152 2, V | a népséget a magtárra.~– Elvezetem az ifjasszonyt – dörmögé
3153 2, V | lenne szíves engem odáig elvezetni?~E bátor felhívásra valamit
3154 2, IV | Krénfy úr dolgozószobájába is elvezette vendégeit. Ott állt íróasztala
3155 3, V | gyógymóddal él, s emiatt nem élvezhet más eledelt, mint amit én
3156 2, III | hat évig háborítatlanul élvezhetem fáradságaim gyümölcsét.~
3157 2, II | mikor odabenn vidám társaság élvezi egymás rossz élceit és a
3158 2, II | szeretik azt az emberrel igazán élveztetni, ráhagyva, hogy elébb találgassa
3159 2, IV | Ezt a gondolatot nehéz elviselni.~Az utolért grófok el nem
3160 3, IX | mindjárt utánad fog menni, s elviszi az üzenetet; ne szólj felőle
3161 2, II | hoztak semmit, mikor mennek, elvisznek valamit. Mert nem köti őket
3162 2, II | Mit csináltál volna? Elvitted volna a kovácshoz, az én
3163 3, IV | kilopták a lelket a testből, s elvitték magukkal ismeretlen tündérországba,
3164 3, IX | gazda!”, s ez gazdászati elvnek igen derék, hanem az életben
3165 3, II | hogy az olvasott könyvet elvonja szemei elől, s az ő rámeresztett
3166 2, I | hogy sem kezét nem lehetett elvonni melléről, sem hangját hallani,
3167 2, I | felelt semmit, hanem erővel elvonta az öreget onnan, s nagy,
3168 3, V | sok embert, és inkább az elvonultságot, mint a kényelmet keresi.~
3169 3, I | csendesen, minden zajtól elvonulva, emberek társaságától távol,
3170 2, IX | hogy balesete után a világ elzárja magát ön előtt, hogy akik
3171 2, II | bőrökkel szolgált az útját elzáró apró királykáknak; megfordult
3172 3, XIII | tizennyolc évig hordozta elzárt lelkében, anélkül, hogy
3173 3, I | mint akinek jobbja már elzsibbadt a halállali kézszorítás
3174 2, IV | szép drágaköves kardok, emailos függórák s vésett tálak
3175 3, IX | áldozatokat győzi, s maga és emberei szorgalmasak, annak lehetetlen „
3176 2, III | közönséget maguknál együgyűbb emberekből, valami úton-módon közlönyre
3177 2, IV | másféle, mint a közönséges embereké.~Ebéd előtt még annyi időnek
3178 2, X | mi ügyeinkre, mind azon emberekére, kiket e regény folytán
3179 3, XI | mindjárt futott az előfogatos emberekért: azalatt Popák odalépett
3180 2, I | mondta, hogy menjek a jó emberekhez.~– No, hát akkor add ide
3181 2, I | törekszik, mint szokott olyan embereknél, akik sokat ültek íróasztal
3182 2, I | lopta, elharácsolta szegény emberektől! Fele már elpusztult e szegény
3183 3, I | amennyi egy egész hosszú emberéletben megtörténhetik; óh, mi jó
3184 2, IV | meggyőződtem, hogy az én emberem előlem nem menekülhet. Te
3185 2, IV | kedveskedett a király legkedvesebb emberének, Zornyrszkynak, míg végre
3186 2, I | idealista azt hivé, hogy emberére talált, s megkérdezé komolyan
3187 2, II | akkor ugyan rosszul ismerte emberét.~– Az Isten éltesse! – monda
3188 2, IV | evésük is más közönséges emberétől, aki az evés dolgát gyönyörűségnek
3189 2, I | titkos és rémséges értelmére emberijesztő fogadásokat.~– Nekünk még
3190 2, I | kivetkőzteti az embert nemcsak az emberiségből, de még az állatiságból
3191 2, IX | fiatal gyermek nem bír annyi emberismerettel, hogy megítélhetné, miszerint
3192 2, IX | Leonora pedig, ki nagy emberismerő és olvasni tud az arcokból,
3193 3, IV | pillanat múlva a két lámpa embermagasságban fénylett, egymástól húszlépésnyi
3194 3, I | legbüszkébbikét a legalázatosabb emberré tevé. Brenóczy István gróf
3195 2, IV | odahajolva hozzá –, hogy ha ezen emberről le nem mondasz, én ezt az
3196 2, I | Azután, ha kérdeznek emberséges emberek, azoknak okosan
3197 2, II | nem bízva többé Boros uram emberségtudásában.~– Hát mit gondol, Boros
3198 3, IX | száznégy éves ember, ki maga is emberszámba dolgozott, felelt meg szavára.~–
3199 2, VIII | kegyed jószívűségét, igaz emberszeretetét magasztaltatni, miszerint
3200 3, XV | kit ő oly nagyon szeret, embertársának törvényes gyilkosává legyen.
3201 2, VII | halállal elveszni ennyi embertársát, akik önnek hű szolgái,
3202 2, IV | állt íróasztala felett egy embertelen nagyságú arckép, melyet
3203 3, VIII | szívesen. Ezt a másik kedves emberüket magammal viszem, akibe,
3204 2, I | kunyhóját szerzeni e hallatlan embervásár felett a civilizált Európa
3205 3, XIV | jegygyűrűmet; olyan kezet, mely embervérrel van befertőztetve, nem fogadhatok
3206 3, X | mikor valaki kettős terhet emel, s egyik lábával a másik
3207 2, V | földszint, ugyanannyival az emeleten. E kis lakot Cynthia anyja
3208 2, I | közepén állt egy hosszú, emeletes kastély, melynek fehér oszlopzatos
3209 2, V | csigalépcső vezetett ismét fel az emeleti szobába, melyet Cynthia
3210 2, II | monda Boros uram, kissé felé emelintve a poharat, s a második percben
3211 2, I | forduljon vissza, az öreget emeljétek bele; a hajdú meg a kisleány
3212 3, V | érdekelte, csak a napok becse emelkedett még előtte azon arányban,
3213 3, XIII | minden gyöngeségen felül emelkedettnek akarjuk hinni. – Ezért minden
3214 3, IX | gazdag tanyákat nem lát emelkedni. Semmi nyoma benne még csak
3215 3, X | túl nagy tornyos felhők emelkedtek, amiket meg-megvilágított
3216 3, IV | megnyílni szóra, kezeit emelné, de azokat az álom lekötve
3217 2, VIII | nagy bámulatára, egy széket emelt fel, mégpedig nem azért,
3218 3, IV | hallatszott ekkor, és láttam, mint emeltétek fel a pisztolyokat egymásra;
3219 2, VII | alatt teljesen fel fogja emészteni, s akkor azután visszamehet
3220 2, II | hírlapból olvassa, ebéd után emésztési mulatságul.~Mintegy félnapi
3221 2, I | hosszú télben, a vakondtúrás emésztetlen földétől kínlódva, megadja
3222 3, II | Úgy akarom.~– De poggyásza emezen van, s ez Bayonne-ig meg
3223 3, XIII | kárhozatot és csalódást emleget. Aki igazán szeret, nem
3224 3, III | melyről legháládatosabban emlegetnek bennünket a külföldön is.~
3225 3, III | különös nevezetességet szokták emlegetni Lippay alispán évenként
3226 2, III | vagy tán még akkor sem emlegettek, mikor még életben voltak;
3227 3, XV | adomával bír kifogyhatlan emlékében.~Cynthia akkor egy szót
3228 2, V | ismerni látszék az utat. Jól emlékezék a szénégető tanyára balról,
3229 2, VI | értekezleteire, Dobokyné patetikus emlékezéseire; Irén szerény, csengettyű
3230 1 | a jó régi táblabírák az emlékezetből is elmúltak már.~Adagiummá,
3231 2, I | tessék visszavenni és eltenni emlékezetnek okáért.~Az agyaras kiegyenesíté
3232 2, II | Brenóc vára valódi históriai emlékezettel bír. Ez emlékezet hellyel-közzel
3233 3, II | lovagias, bátor férfira emlékeznek.~– Meglehet.~– Én el fogom
3234 2, X | lenni. Mai világban csak jó emlékezőtehetség kell hozzá, a paragrafusok
3235 3, I | nevét, és csak rólam egyedül emlékeztek meg fiammal. Én azt ön irányában
3236 2, IX | Úgy, hogy igen élénken emlékezteté őt saját bátyjára, ki valóban
3237 2, I | kettős kapura írta Tilly emlékmondatát:~„Komm in einer Stunde wieder!”5~–
3238 2, I | néhány ez alkalomra illő emlékmondatot ez éhség tornyának, e Bábelnek
3239 3, II | akarna adni a kedves eltiport emléknek, előkeresé asztalkája rejtekéből
3240 3, III | tanúskodik, hogy én kegyedről emlékszem? Hogy miért sietek oly nagyon
3241 2, IV | ócskaságokat, maga István gróf is emlékszik olyan időkre, amikor e történeti
3242 2, II | is büszkék ezen históriai emlékű bástyára. Nem minden család
3243 2, IV | bérbe volt véve.)~Illés gróf említé, hogy Cynthia grófnő gyönyörűen
3244 3, XV | Odahaza e tárgyat sohasem említék meg előtte, s emiatt Fenyéry
3245 3, I | Nem akarom keresztnevét említeni, tudom, hogy az önre nagyon
3246 3, I | mondatot Leonora tartá, azt említenünk is fölösleges azok előtt,
3247 3, XII | hölgy, amint nevét hallotta említtetni, hirtelen felrezzent méla
3248 3, III | főtisztelendő urat csak azért említvén utoljára, minthogy az ő
3249 2, I | etikát, logikát, ő csak mind empíria útján jutott bölcsészetéhez,
3250 2, VII | vissza. Ezek az aláírók ugyan empirice nem léteztek, csupán elméletileg,
3251 2, I | évenként, kiket decoctumok, emplastrumok és kataplazmák rég a föld
3252 2, II | kend ennek az árát, hogy énbelőlem így mert bolondot űzni;
3253 2, VI | históriai tényeket, miszerint L’Enclos Ninon ötvenéves korában
3254 2, I | főjegyző úr! Tekintetes Fenyéry Endre főügyész úr! Üdvözlöm önöket.
3255 3, V | felolvasni belőle.~Midőn az első ének után megállt, azt mondá
3256 3, II | egy istennő volt a homéri énekek idejéből.~Sohasem látták
3257 3, XI | tulipánról, ahol nem bírta énekkel, ott fütyülve folytatta…
3258 3, III | tagadhatlanul legtöbbet ér.~Íme énelőlem mind elvették az érdekes,
3259 3, III | kissé magamhoz térnem, mert énelőttem ez az egész dolog oly rejtélyesnek
3260 3, I | a gyermeknek. Une tête d’enfant, et un coeur de lyon.” Ezt
3261 2, I | nyugalommal az alispán úr –, ne engedd kialudni a tüzet benne.~
3262 3, V | végigfutni. Miért ez ember oly engedékeny most? Éppen most, midőn
3263 2, I | főispánnak sem, a tulajdonos engedelme vagy bírói ítélet nélkül.~
3264 2, I | csak külső alak vagyok, engedelmes eszköz egy angyal kezében,
3265 2, VII | Engemet a pokol nyeljen el, ha engedem.~– Hidegvérrel beszéljünk,
3266 2, X | neki, sem az alispánnak nem engedheték el, hogy a közjog tályogaiba
3267 2, V | Bocsásson meg, kisasszony. Nem engedhetem, hogy így egyedül térjen
3268 3, VIII | mint a grófot megölni, engedhette, hogy azt eltemessék békével,
3269 3, II | nem nyújthatá ki.~– Nem engedné ön meg, uram, ha úgy tetszik,
3270 2, III | még királyaik hadaitól sem engedtek elfoglalni.~Az újabb brenóci
3271 3, XIII | meghallani, folyamodott, hogy engedtessék meg neki magát szabadlábon
3272 3, III | a dolgot. Hanem mi időt engedünk. Öltöztessék föl fehérbe
3273 3, XIII | csak a bírhatás reménye engesztelheti ki.~– Szép leszek-e? – kérdé
3274 3, VIII | gondolatja is volt neki. Ő engesztelhetlen gyűlölettel viseltetik a
3275 2, I | legbonyolultabb jogkérdéseket, azok engesztelték ki a haragvó feleket egymással,
3276 2, VII | beteljesedik, hogy ha nincs mit enned, hát táncolj! … Azt mondjátok,
3277 2, II | mint az ördög a fiával: ennem csak ad, de innom nem.~Krénfy
3278 2, I | Cannibals dévorent leurs ennemis; mais tu dévore tes compatriotes.”4~–
3279 2, I | nagyon jó, a gyerekek sokat ennének belőle, ha frissiben adnánk
3280 3, III | potentiae-vel bélyegezte meg, ennyire rehabilitálja magát, hogy
3281 3, IX | Örülj, fiam, hogy csak ennyit vesztettél. Szedd össze,
3282 2, VII | Önök tanúim, urak, hogy énrajtam a leggaládabb, a legerőszakosabb,
3283 2, VII | hallottam egyszer – ez nem énrám tartozik – ezt add be hivatalosan –
3284 2, I | hangya elbír! Hallgatna csak énreám valaki.~Az ifjú idealista
3285 3, VIII | kevés hajlamot mutatott az enyelgésre is.~– Tisztelt úrnőim, itt
3286 3, VIII | mást, mint szíves testvéri enyelgést.~– De kedvesem, amiért én
3287 2, I | egy olyan lelket, mint az enyém?~– Ej, ej, Márton, ne káromold
3288 3, III | nem fogja viselni, mint enyémet.~– De hisz ennyi titkolózás
3289 3, III | szerencsétlen lész, sorsodat enyémhez kötöm, ha nevedet meggyalázzák,
3290 3, XIII | neveznélek leginkább az enyémnek, mert akkor hinnéd legigazabban,
3291 3, III | hallgasson senki szavára, mint az enyémre. Ugye, megígéri ezt?~A leányka
3292 3, I | sokáig eltart, míg el tud enyészni.~A két hölgy olyan félve
3293 2, VII | engedék nehezülni a közínség enyhítése súlyát, őt is nagyon leveré.~
3294 2, I | vagy mivel gondolom azt enyhítni.~– Ecettel! Olajjal! Tejjel! –
3295 2, II | hogy jobbágyaik sorsát enyhítsék, s ahol fölösleges gabonát,
3296 2, II | hamarább szorul az úr az enyimre. Mert ne gondolja azt, hogy
3297 2, III | öltözékeivel, mint a vad majom az enyves csizmákkal.~– Én kérem nagyságodtól
3298 3, XII | nem mondja azt, amiért én epedek. Ismeri kegyed azon érzelmeket,
3299 2, IV | költészet, minőké az édes epedések; míg Cynthia szemei a legnagyobb
3300 3, XII | akkor már tele volt az epéje gyanúval, mert semmi féreg
3301 2, VII | megszólítás felkavarta a pórgőg epéjét, egyszerre hevesen kifakadva
3302 3, XIII | Akkor fogna még csak rájuk epekedni.~Mit búsulna rajta? Hisz
3303 3, VIII | nyárról, a nyíló virágokról, eper illatáról, bohó ibolyák,
3304 3, V | az embernek, ezért nagy epidémiák idején maguk az orvosok
3305 2, I | azt gondoltuk, tornyot építenek, mindig magasabb lett, egyre
3306 3, IX | hegyoldalban, melyet a falu építésekor eleve kimértek temetőnek.
3307 2, V | így szereztek, azon vettek építéshez való szereket és egy pár
3308 2, I | itt-amott az úttól messze épített helységeket, csak itt-amott
3309 2, II | Krénfy úr.~Az a kedves, édes epitheton csak arra való volt, hogy
3310 2, I | leég, úgy marad, senki sem építi fel. Az a rossz boszorka
3311 2, I | uraság telkén, ahová valamit építtessen. A hosszú csizmás úr azt
3312 2, V | Cynthia anyja saját költségén építteté s leányának hagyományozta,
3313 2, I | haszonbérlő úr megtelepedett, ide építtette ezt a nagy házat. Ez a parasztnép
3314 2, I | utca hosszában, mind kőből építve a faluban, középütt a szentegyház;
3315 2, I | tudták, hogy jutottak le épkézláb. Rendes ember agyonzúzta
3316 2, III | matrózkabátban jött mellette, mely éppenoly kockás volt, mint mellénye
3317 3, IX | betapasztva sárral, s a kenyér éppolyan ritkaság volt asztalukon,
3318 2, I | jelenségeit adja a népek harcaiban éppúgy, mint az egyesek találkozásaiban,
3319 3, IX | lekötözték, leszegezték épületeik megmozdítható részeit, megtámogatták
3320 2, III | vételbe a kastélyt és egyéb épületeket betudatni.~– Szívesen, szívesen –
3321 2, I | is. Amint meg azt a nagy épületet elkezdték építeni, akkor
3322 2, I | kapuja volt az egész tömör épületnek, s amilyen nagy volt a kapu,
3323 2, I | faluban – szólt a bíró egy épületre mutatva, melyen túl még
3324 3, XI | XI. POST EQUITEM SEDET ATRA CURA!~A zivatar
3325 1 | régi jó táblabírákhoz.~Ha ércakarattal, törhetlen lélekkel kellett
3326 2, II | leveleket.~Egy roppant nagy érckalamáris állt íróasztalán, melynek
3327 3, XIV | mialatt azt átolvasá.~Az érckemény vonások meg sem mozdultak
3328 2, V | portmonnaie-ját, melyben az apróbb ércpénzt szokta tartani.~A csavargó
3329 2, I | valamiről; csak látszik, mert érctelen, asztmatikus lehű hangát
3330 2, I | engedé láttatni.~Az igazság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy
3331 3, XIII | alispán szelíden –, mit érdekelheti ez a rút tárgy kegyedet?
3332 2, IX | egymással szót. Egymást alig érdekelhetik.~Irén karját az ifjúéba
3333 3, XI | mintha semmi kérdés sem érdekelné.~A biztos a kocsistól kérdezősködött:~–
3334 3, II | elmondott, engem legkevésbé sem érdekelnek.~A tűzevő szörny megint
3335 2, VII | divatcikkek őt nagyon szokták érdekelni. Aztán a novellákat is elolvassa.
3336 2, VII | asztalra.~Leonora egyszerre érdekelten kiált fel a Pesti Hírlapból.~–
3337 3, I | kérdé Irén rendkívül érdekelve.~Leonora leönté az utolsó
3338 2, II | hiszen ezután jön még az érdekese, és hogy ezek a dolgok mind
3339 2, IV | udvarolni. Óh, ezúttal sokkal érdekesebb tárgya van jelen az udvarlásnak,
3340 3, IV | Dobokyné előtt akarta magát érdekesebbé tenni e mesével.~– Persze;
3341 3, XVIII| sincsen végük és mindig érdekesek. Egy-egy ember kihal belőle,
3342 2, I | tán a részletekből valami érdekeset ki talált volna feledni.~
3343 3, III | kellett, ami által még csak érdekessé sem lehet az ember: – a
3344 3, II | Éppen ott járok.~– Az nagyon érdekfeszítő. Ez a Boz olyan elevenen
3345 2, IX | ifjúéba akasztva, komoly, érdeklett hangon kérdezé tőle:~– Igazán
3346 3, XII | törvényszék előtermében az érdekletteken kívül számos ügyvéd és közhivatalnok
3347 3, II | könyvébe nézett, s olvasott érdekletten. Lehete látni, mint fordít
3348 2, IV | rögtön utamat; lemegyek Erdélybe vaddisznóvadászatra, és
3349 2, VII | előhozhatni Csejti Gazsi érdemeit.~A kis tündérke hallgatott
3350 2, IX | kénye alól, nem borostyánt érdemel-e inkább, mint büntetést?
3351 2, IX | Szerinte Fenyéry koszorút érdemelne.~– Csakhogy azzal a koszorúval
3352 3, XII | és önfeláldozó, s ezt nem érdemelte attól.~– „…Kegyednek csak
3353 2, I | úrhölgy nem akart legkisebb érdemet is magán száradni engedni.~
3354 2, II | ment a szomszéd uradalom erdészéhez, hogy számára fácánokat,
3355 2, II | az üldöző tatárok elől az erdőkben bolyongott, követte a vigasztaló
3356 2, I | felhúzom előtted.~ ~Egy erdős hegyoldalban állunk, ahonnan
3357 2, II | egészen belenyúlik a brenóci erdőségbe, mint valami ördög nyelve.~
3358 2, II | kiterjedésű, mennyi falut, mennyi erdőséget foglal magában, hány vize,
3359 2, V | vén csavargó ott várt az erdőszélen Cynthiára. A legszélső fákig
3360 3, IX | elhagyott nagy darab földet, erdővel, mezővel, folyóvízzel megtelepíteni
3361 3, VI | sulphur üvegcsékben. Maguk az eredeti mérgek, vegyületlenül.~Cynthia
3362 2, II | egyidejű világból vették eredetüket, s ha akarják, most is atyafiságban
3363 2, VII | háznál, akivel beszédbe eredhessen. – Az öreg úr már rekedtté
3364 3, IX | egészen biztattak a reménylett eredménnyel, mert gonosz, holt földdel
3365 3, VII | meg nála; de csak arra az eredményre jutott, hogy biz őnála sem
3366 3, XV | és kedvese haláltusáiból eredt, valami hihetlen hidegséget
3367 2, IV | utazás fölötti sajnálatából eredtek, hogy még a vendégpitvarnoknak
3368 3, VIII | valami rokonszenvű tündér eregetné orsójáról e szálakat. Honnan
3369 3, VII | pillanat elég volt Krénfy úr ereiben megfagyasztani a vért és
3370 3, I | összeg pénzt, mely összeg erejéig ő az adósok börtönében van
3371 3, VI | egy úr akar szólni erőnek erejével Fenyéryvel.~– Mondtam, hogy
3372 2, III | munkáit művelték, kik egy erejüknek megfelelő körnek, egy megyének
3373 2, VI | nagyanyja fogadott fel, s aki ereklyeként szállt leányról leányra;
3374 2, IV | időkre, amikor e történeti ereklyékre nagyon büszke volt.~Ez a
3375 3, I | igaztalanság, s büntetést kap az erény. Nekem ez a Fenyéry senkim
3376 3, XIII | kedvesét, s a mesevilág erényeibe öltözteti alakját, s ígér
3377 1 | legelől vallás, tudományok, erények utain?~A jó öreg táblabírák.~
3378 2, III | mintaképei a keresztyén erényeknek, mind magán-, mind közéletükben
3379 2, VI | sokkal gyászosabb, mint hogy erénynek nevezzük: a derék asszonyságnak
3380 2, IX | amikor a bűn ítéli el az erényt, s visszafelé olvassák az
3381 3, XV | volt ő, akivel senki sem ereszkedhetik komoly értekezésbe.~Cynthia
3382 2, I | tán a tekintetes úr vitába ereszkedni egy ilyen emberrel? – s
3383 3, IX | Én nem bánom, ha nem ereszt kegyelmed a nagyságos úrhoz,
3384 3, IX | dühöngött szünet nélkül; a házak eresztékei megszűntek csikorogni, ajtók,
3385 3, XI | pedig innen egy tappot sem eresztem odább az urat, amíg be nem
3386 3, II | szerint ki nem fizeti, vagy érettük kezességet nem vállal, testvérét,
3387 3, IV | fogott el, minőt csak álmában érezhet az ember. Egy perc alatt
3388 3, I | meghívójegyen. E figyelmetlenséget éreztetni akarta István gróf a herceggel,
3389 3, V | vitatni, minthogy évei végén érezve magát, nem akar lelkén egy
3390 3, XII | bármi tekintetben vádként érhetné.~Még most nő volt, a hűséges,
3391 3, IX | hogy ezek a cifra füvek nem érik itt meg az aratást soha.~
3392 2, III | grófnőnek, hogy csaknem a pallót érinté orra hegyével.~Ez a finom
3393 3, XVIII| szobor, melynek kezét félelem érinteni, melynek szemeibe nézni
3394 3, XV | a búskomolyság. Csak egy érintés, csak egy botlás kell a
3395 2, II | tányérra rakta valamennyit s érintetlenül elcsuká a mahóni szekrénybe.
3396 2, IX | mindig mintha galvanikus ütés érintette volna idegeit. Az én pszichológiámnak
3397 3, I | nézve mindig, akik vele érintkezésbe jöttek valaha. Ön hallotta
3398 1 | nem volt olyan közvetlen érintkezése az emberi ügyekkel; sok
3399 3, VIII | a vádlót, meggátolni az érintkezést közöttük, ellentmondásba
3400 3, XIII | öntől. Ne öljön meg. Ne érintsen kezével.~Lippay néhány pillanatig
3401 2, I | kanyarodik tovább, alig érintve itt-amott az úttól messze
3402 3, I | hangján kiálta rá:~– Ne érj hozzám!~A leány a földön
3403 2, I | ember; mi sem tudjuk, hogy érjük meg az aratást. Megmondta
3404 2, I | Károly alispán úr! Tekintetes Érkelety Menyhért főjegyző úr! Tekintetes
3405 2, IV | arcképe már akkor ott volt az erkélyszoba falán. Átellenben azon hellyel,
3406 2, IV | Cynthia grófnő elmaradt az erkélyszobában, mely a palota egyik szögletét
3407 2, V | ismeri azt a szobát. Az erkélyterem az. Krénfy úr ott szentel
3408 2, IV | arccal és amint abba az erkélyterembe beléptek, hol Cynthia az
3409 3, XIV | pillanatokban nagy sebesen érkezék Krénfy pesti ügyvéde az
3410 2, I | hogy éppen ezen percben érkezhetém, amidőn csaknem felhíva
3411 2, III | amely nap Krénfy úr levele érkezhetett Bécsbe, aznap küldetett
3412 2, VI | amíg a küldöttek meg nem érkeznek, hanem fennvirrasztani Irénnel
3413 3, III | puskalövésekkel üdvözlék a most érkezőket, egypár hölgy ruhája ki
3414 2, I | rendesebb orvosi segély érkeztéig ecettel, olajjal, tejjel
3415 3, VIII | beszéld el nekünk, mint érkeztél haza. Annyi minden mondanivalónk
3416 1 | Ki őrizte meg a nép szűz erkölcseit, mívelődési hajlamát, szent
3417 2, II | garasosok kongóban és más afféle érmek.~Ezzel a komplikált numizmatikai
3418 2, V | szeretném, ha valami baj érné. Még majd ezekre a szegény
3419 2, IV | magától is fel kellett volna érnie ésszel! Hiszen hallotta
3420 2, II | ott behúzták magukat nagy ernyőik alá, s csak úgy pislognak
3421 2, I | bozótokat, amik télhavas ernyőt képeztek villogó, veres
3422 3, IX | a szükséges vizet kellő erőben lehetett a malmokra bocsátani,
3423 2, V | merően, hogy nagy lelki erőfeszítéssel eszébe juttasson magának
3424 3, V | azért tette, hogy a megye erőhatalmának ellene álljon, hogy a köznép
3425 2, II | elkedvetleníteni őket, majd meg erőhatalomhoz folyamodtak: semmi sem használt.
3426 2, III | és lélek különös tündéri erőkből tegnapi villanyosságát,
3427 2, I | képzendi azon közreműködő erőknek, melyeknek összege létesíti
3428 3, X | ordítást, soha. – No, ne erőltesd magadat. Reszkess, mert
3429 3, XI | hogy ez maga a háziúr.~Sőt, erőltetett egyenes fejtartása által
3430 2, V | méltóságos urak mulattatásával erőltetni magát; keresztülesni mindazon
3431 2, I | is ment onnan, folyvást erőltetve a kacagást és fejét rázva
3432 3, VI | hogy egy úr akar szólni erőnek erejével Fenyéryvel.~– Mondtam,
3433 3, XV | világát, ez csak azon lelki erőről tesz tanúságot, melyet a
3434 2, VII | species! – Aesop rókájaként erősíté Leonora, kit szintén nagyon
3435 3, VI | akarta bevallani. Még most is erősnek akart látszani. Maga inte
3436 2, IV | bennünket, hogy ha akaratát erőszakoljuk, el fogja hagyni szülői
3437 3, IX | szerződést. Hisz ő egy szóval sem erőszakolta a derék embert e vállalatra.~
3438 3, VIII | Róbert! – szólt elfojtott, erőszakosan letört sikoltással Irén,
3439 3, V | haragszik, hogy civakodni, erőszakoskodni jött, hogy vakmerő szándékai
3440 2, X | a harangokat a rettentő erőszakra, protestált, opponált, teljes
3441 2, I | gondja legyen reá, hogy az erőtlenek kapjanak belőle. Én önt
3442 2, IV | minden vonásnak, de ez nem az erőtlenség kifejezése, hanem a fejedelmi
3443 3, X | lépések közelednének az úton errefelé; a zuppogó sárban elég messziről
3444 2, III | tárva-nyitva van mindenki ládája, erszénye, hitele korlátlan, aláírása
3445 2, III | szólj hozzá mindenhez, akár érted, akár nem; ha hallgatsz,
3446 3, II | Bayonne-ig meg nem áll.~– Majd értejövök.~– Köpenyét is ottfeledte.
3447 3, II | Krénfyre forgatva. A váltó értéke szólt 80 ezer frankról.~–
3448 2, V | utasítani fogja őt, hogy e váltó értékéből levonva Tarnóczy úr adósságát,
3449 3, II | érte a váltóösszeg teljes értékéig a kezességet. Ő igen természetesen
3450 3, XV | sem ereszkedhetik komoly értekezésbe.~Cynthia legelső szava az
3451 3, I | elveszettnek hitt ügyön. Tegnap értekezett családjuk ügyvédjével, aki
3452 2, VI | adomáira, Leonora tudós értekezleteire, Dobokyné patetikus emlékezéseire;
3453 3, V | Krénfy úr személyesen kívánt értekezni a méltóságos úrral, akinek
3454 3, XIV | sokáig csendesen, halkan értekeztek egymással. Végül az alispán
3455 3, VI | és váltók százezer dollár értékig. Ért mármost engemet, uram?~
3456 2, IV | címezetre írja azt, hogy értékük százezer pengő.~(Hm. Talán
3457 3, IV | fodros jelmez, aminek titkos értelme: „Én boldog vagyok, szeretek.”
3458 2, II | Popákot megverettem szerződés értelmében; sőt a tehenét is visszaadták,
3459 2, I | betűk titkos és rémséges értelmére emberijesztő fogadásokat.~–
3460 2, I | komolyak, határozottak, szemei értelmesek, szelídek, termete korának
3461 2, IV | már. Jakab, a pitvarnok értesíté az urakat, hogy a méltsás
3462 2, III | Illés gróf pitvarnoka fogja értesíteni a haszonbérlő urat.~A levél
3463 3, XI | előlegesen is letartóztassanak.~– Értesültem róla.~– Én is. Ne féljen
3464 2, IX | Csak Leonora látszott jól értesülve lenni.~Irén az egész ebéd
3465 3, XII | amelyben vagyunk.~A némber értetlenül bámult az alispánra.~– Krénfy
3466 2, I | vive a földhöz, mintegy azt értetve, „mikor még ilyen kicsiny
3467 2, I | ragasztani? No de legyen, érthet valaki rosszul az etimológiához,
3468 3, I | várost, mégpedig annak oly érthetetlen útait, ahova nem kell elegáns
3469 3, XII | habzott, sokáig csak egyes érthetlen szavakat bírt lihegni.~–
3470 3, VI | elég érthetően.~– Valóban érthető volt – szólt Illés gróf,
3471 3, VI | véleményemet, s úgy hiszem, elég érthetően.~– Valóban érthető volt –
3472 2, I | kell állania, hogy valamit érthetővé tegyen.~Egy dombemelkedésnél
3473 3, XII | Krénfy egyedül kegyedet érthette, mert csak hármuk kezén
3474 2, II | jószágot meg lehessen venni. Érti-e már?~Krénfy úr vállat vonított
3475 2, I | mert nem ismert agg férfiú, értse meg ezúttal, hogy igenis
3476 2, III | lehetőnek találja, tegye meg értünk ezt a nagyrabecsülendő áldozatot,
3477 3, I | István gróf csak harmadszori érvágás után.~Legelső szava, amint
3478 3, XIV | bizonyítványa nem volna érvényes a férj ellen. Az eseményeket
3479 3, V | Cynthiának meg kellett számlálnia érverését, hogy meggyőzze, miszerint
3480 3, X | Tán a gazdád vesztét érzed! – tréfálkozék a kocsis,
3481 2, I | meg leginkább a bujdosók érzékeiben, hogy Toboz helységében
3482 3, I | törve, őszülve lenniük, érzékeik felét elveszteniük, míg
3483 2, I | nem akartak hinni saját érzékeiknek, csak amidőn az egyik hajdú
3484 3, X | is… Vagy talán csak az ő érzékeit lepte meg ez a siketség.~
3485 2, I | túljárt. Amint a jelenet érzékenyebb része elkezdődött, búcsúvétel
3486 3, I | sem elválását alkalmatlan érzékenykedéssel nem igyekezett nehezíteni;
3487 2, IV | Cynthia grófnő megbánta, hogy érzékenységet mutatott, s azután hanyag
3488 2, IX | Dobokyné most már egész érzékenységgel, egész szánalommal szólt
3489 2, X | mentheté meg, hogy az öt érzékét oda ne veszítse.~A mondott
3490 2, I | új zöldüléssel a tavaszt, érzéketlenek természet és emberek bajai
3491 2, IX | örökös negatív tartás minden érzelem ellenében; mi egészen más
3492 2, IX | meg felőle, hogy az nem érzelemhiány, nem kérgesszívűség, ami
3493 2, IX | gúnyos fitymálása minden érzelemnek, ez az örökös negatív tartás
3494 3, I | kacagni szíveik mélységes érzelméből.~ ~Leonora, ígéretéhez
3495 2, V | percben egészen másutt jártak érzelmei, gondolatai, hogysem a durva
3496 3, VIII | láttára lehetlen volt igazi érzelmeiket bár csak egy pillanatra
3497 3, XIII | tréfál, ön gúnyt űz azt én érzelmeimből.~– Nem akartam azt. Szóljon
3498 3, XII | epedek. Ismeri kegyed azon érzelmeket, amik lelkemet oly régóta
3499 2, VII | Divatlap bizonyosan jobb érzelmű. Ahá! Ez is beszél Cs. G.
3500 3, I | beszélni fognak róla; máris érzem az emberek gúnyos hidegségét,
3501 2, III | remélve, hogy ott erősebbnek érzendi magát. Illés grófhoz nem
3502 3, I | időktől kezdődik.~A gyermek érzeni látszott anyja szenvedéseit,
3503 2, V | bűbájos tünemény számára volt érzése, gondolatja. Nem törődött
3504 2, IX | tündérkémnek nagyon rossz érzéseket okozott.~– Hogyan?~– Úgy,
3505 2, V | különös nő által, annyiféle érzésen vitte őt keresztül, amitől
3506 3, III | elfogódástól. Oly sokat érez, és az érzésnek oly kevés szava szokott
3507 2, I | Óh, kérem! Csekélységem érzete nem tűr cáfolatot. Különben
3508 3, V | Én nem tudom, helyesen érzett-e István gróf, midőn ez ajánlatra
3509 2, V | könyörög, ha oltalomért esd. Egy botlás azt szerzi a
3510 2, I | csúszva közelebb az urakhoz, s esdekelnek – nem sokért: csak egy betevő
3511 3, V | szépen tudott könyörögni, esdekelni, hogy az embernek kedve
3512 3, XIV | széken, lábai nem bírják. Oly esdve néz a tanúkra egyenként,
3513 3, I | voltam, hanem a későbbi események mégis nagyon valószínűtlenné
3514 3, I | különös.~– Illés nem tudott az eseménynek magyarázatot adni; hogy
3515 3, I | kegyednek, hogy egy különös eseményt fogok elbeszélni, ha visszajövök,
3516 3, I | Karját karomba ölté, egy esernyő alá búttunk mind a ketten,
3517 3, I | felcipői s hóna alá csapott esernyője jelképei által gyaníttatva,
3518 3, I | Istenhez! – szólt Leonora, esernyőjét malasztteljesen emelve magasra. –
3519 3, I | kicsit. Nem vehettem az esernyőnek semmi hasznát, az eső még
3520 3, I | az egész hatalmaskodási esetből, mely Fenyéryre oly rossz
3521 2, I | jutott valami a mérgezések eseteiben teendőkről.~Ah, jó uraim,
3522 2, II | urakkal együtt, s szükség esetén a magtárakat felnyittatni;
3523 3, XIII | igen költői vége lesz ez esetnek.~– Óh, én csak a szegény
3524 2, IX | megtörténhető az ég alatt. Miért ne eshetnék meg ez is. Az evangélium
3525 3, XII | házassági szerződésem és az esketési jegyzőkönyv kivonataival.
3526 3, XII | bennünket rögtön össze fog esketni. Nekem nőm nincs, mert Lencznéveli
3527 3, I | örömapa, a násznagyok, az eskető pap vették holmijaikat,
|